Délmagyarország, 2001. április (91. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-21 / 93. szám

SZOMBAT, 2001. ÁPRILIS 21. STEFÁNIA III. Férfi vagy nő volt Petőfi? Az 1989-ben Szibériában kiásott és többek szerint Petőfi Sándornak tulajdonitható csontváz körül a magyar sajtóban kirobbant vita hozzászólásra késztette dr. Farkas Gyula antropológust is. A Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékének professzora tagja volt annak az akadémiai szakértői bizottságnak, amely még az ásatás helyszínén megvizsgálta a Kiszely István antropológus és csapata által feltárt csontokat. Az utóbbi hetekben a sajtóban megjelent cikkek, a televízióban, rádióban elhangzott híradások alapján egyértelmű számomra, hogy a magyar közvéleményt félretájékoztatják, és nincs olyan hiteles, teljes mértékben tudományosan alátámasztott adat vagy érv, amit a Barguzinban feltárt csontvázat Petőfivel azonosítók elfogadnának. A történeti, régészeti, irodalom- és hadtörténeti hátteret Kovács László régészprofesszor, az MTA szakértői bizottságának tagja több alkalommal részletesen ismertette azzal a következtetéssel, hogy a bizonyítékoknak tartott dokumentumok csalások, hamisítások. A legfőbb bizonyítéknak tartott csontvázról a média két kivételtől eltekintve (ez is szegedi) csak az ásató felet szólaltatta meg, jóllehet a másik félnek is van véleménye. A fő kérdés szerintem most az, kell-e DNS-vizsgálatot végezni, fel kell-e bontani a Petőfi-kriptát? A válaszhoz elengedhetetlenül szükséges néhány előzményre utalni. 1989-ben a barguzini temető 7. számú sírjából feltárt csontvázról az ásatok fényképes cikket közöltek. Ennek alapján többen feltételeztük, hogy az valószínűleg női csontváz. Válasz: fénykép alapján ez nem állapítható meg. Az MTA bizottsága megvizsgálta a csontváz jellegeit, a hazahozott csontminták igazságügyi orvostani, szövettani, biokémiai vizsgálata alapján a lelet női csontváznak bizonyult. Ez volt a három szovjet szakértő véleménye is. Válasz: ez nem elegendő, DNS-vizsgálat szükséges. A leletet az ásatok kivitték az USA-ba. ahol két helyen végzett három DNSvizsgálat azzal az eredménnyel végződött, hogy a csontvázlelet neme: nő. Erről Kiszely Istvánt dr. McMahon a Clevelandi Klinika (Ohio) munkatársa 1996. október l-jén(!) tájékoztatta, és ajánlotta, hogy nem szükséges további vizsgálatokat végezni a maradványokon, és nem javasolta Petőfi Sándor további anyai rokonainak exhumálását. Válasz: a barguzini ásatok nem adtak a nevezettnek csontmintát, továbbra is szükséges a Petőfi-kripta feltárása. (Ha nem adtak csontmintát, honnan tudták a kutatók, hogy a lelet a barguzini 7. számú sírból származik?) A feltárt csontváz női jellegét igazoló eredményeket Kiszelyék a mai napig nem cáfolták érdemben. A DNS-vizsgálat is alátámasztotta, hogy női csontvázról van szó. Válasz: ez sem elegendő, meg kell vizsgálni, hogy van-e rokonsági kapcsolat a barguzini lelet és a Petőfi család csontjai között. Kérdés hogy egy barguzini női csontváz és a Petőfi család maradványai között milyen rokonsági kapcsolatot lehet feltételezni? Nyilvánvalóan semmilyet. A Petőfi-kriptában levő csontok és a barguzini lelet DNSének összevetése tehát eleve felesleges, hacsak nem azt akarják bebizonyítani, hogy a barguzini nő és a Petőfi család egymással mégis rokonságban volt. Az, hogy szükséges-e további DNS-vizsgálat, fel kell-e tárni a Petőfi-kriptát, nem lehet népszavazás vagy közvélemény-kutatás kérdése. Szerintem a kérdésről a laikus emberek érzelmeire alapozott vélemény a tudományos elemzésekkel szemben nem lehet irányadó. Nézzünk néhány példát arra, hogy Kiszely István állításaira mennyire lehet alapozni. Ha a barguzini temetőben a 7. számú sírban már megtalálták Petőfi csontvázát, vajon miért tártak fel további 21 sírt? Netán még petőfibb csontvázat kerestek? Kiszely 1990. január 10-én kijelentette, hogy 1989. július 23-i nyilatkozata, mely szerint Petőfi csontvázát találta meg „elhamarkodottnak tűnik", ennek ellenére hisz abban, hogy Petőfi csontvázát találták meg. Az egyik márciusi tvhíradóban azt nyilatkozta, hajlandó elismerni, hogy a barguzini lelet nem Petőfi maradványa, ha a MTA elismeri, hogy az mégis Petőfi csontváza! (Sajátos megközelítés és logika). Kiszely a DNS-vizsgálat alapján 1996 októbere óta tudja, hogy a barguzini lelet női csontváz, mégis 5 évig várt ennek közlésével. Vajon miért vezette tudatosan félre a közvéleményt? Miért hallgatott ennek a nyilvánosságra hozásával? A csontok méreteiről 1989-ben egy jelentésében és a Hevesi Szemlében ismertette a mérési eredményeket. A két közlésben 52 esetben ugyanazon méreteknél eltérő adatokat adott meg. Különösen fontos, hogy ezek közül 21 a hosszúcsontokra vonatkozik, amelyekből az elhalálozott egyén testmagasságát lehet kiszámítani. Már ezekből is megállapítható Kiszely szavahihetőségének megkérdőjelezhetősége. Állításait a cikkek írói, a riporterek vajon miért nem ellenőrzik? Ezt a parttalan vitát véleményem szerint a következő módon lehet lezárni. A Magyarországra hozandó leletet azok hitelesítsék, akik foglalkoztak vele. Egy független intézmény vegyen abból három mintát, egyet a barguzini ásatok, egyet a MTA, egyet pedig a független fél részére. Mindegyik fél nyilatkozzon előre, hogy a vizsgálatok eredményét elfogadja. Ha legalább 2:1 arányban a lelet nőnek bizonyul, a vitát végérvényesen le lehet zárni. Ha legalább ugyanilyen arányban férfinek bizonyul, akkor tárják fel a Petőfi-kriptát, és egy ugyancsak független intézmény vegyen mintát az ottani csontokból, s folytatódjon a vizsgálat és a vita - de szigorúan tudományos színvonalon! Dr. Farkas L. Gyula antropológus, Szegedi Tudományegyetem Látogatóban a Korognai családnál Szögön a görkorcsolya A színházi emberek természetszerűleg rivaldafényben élnek. A népszerűség azt is jelenti, hogy a publikum kíváncsi a művészek magánéletére, otthonára és szokásaira. Most induló sorozatunkban Szegeden élő és alkotó művészek hétköznapi életébe tekintünk be. Első alkalommal a színházigazgatót kerestük fel családja körében. Korognai Károly és felesége, Szabó Gabi szegedi otthonukban fogadott bennünket. Csöppnyi élet. Alig több, mint egyéves - Korognai Eszternek hívják. Az egész család körülötte forog, ő diktálja a tempót és kéri a figyelmet. Komolyan pózol a fényképezőgép előtt, a bájos mosolyért meg kell küzdenünk. Ha pár évvel korábban született volna, egy könnyed pesti társasági életet élő színészházaspár gyermekeként több idő jutott volna rá. Sportszerető édesapja szabadidejében görkorcsolyával rótta a város utcáit. - Szép és kellemes életünk volt Pesten. Aztán jött ez a nem annyira görkoris állás - idézi önirónikusan a múltat Korognai Károly, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója. A kötöttségek és a szűkre szabott idő sok mindent megváltoztatott. Otthon Szegeden A fővárosban maradtak a volt karatés és focis barátok, a teniszhaverok, valamint az ehhez kötődő nyüzsgő társasági élet. Kezdetben vígszínházi elfoglaltsága miatt a felesége, Gabi is fent maradt Pesten, így csak hét végén találkozhattak. Később „megjött" Eszti, immár Szegeden él együtt a család. Az igazgatói teendők miatt azonban keveset vannak együtt, alig van alkalmuk a napi ügyeiket megbeszélni. Naponta körülbelül fél órát tudnak együtt tölteni - fürdetés, etetés, ennyi. Jövőre másképp lesz, nem vállalok annyi művészi munkát. Már nem is kell, hiszen nagyjából „beálltak" a dolgok. Úgy fogjuk alakítani az életünket, hogy többet lerülök el ebben a különös birodalomban. Legjobban a mérgeskígyók érdekelnek. A legizgalmasabb a zsákmányolás pillanata. Nem vagyok szadista hajlamú, de ebben a nemes brutalitásban van valami hihetetlenül felemelő. A kígyókkal foglalkozó filmekben az az érdekfeszítő, ahogy a hüllő döbbenetes sebességgel ráveti magát a kis egérkére. Ez is egyfajta misztikum. Mindez az emberek nagy részét borzasztja, engem viszont nem a látvány vagy az esztétikum, hanem a filmek dramaturgiája és kompozíciója érdekel. Nem tartom kizártnak, hogy pár éven belül vásárolok egy terráriumot. Gabi nem is tudja, most vettem Toledóban egy gyönyörű tőrt. Ugyanis a klasszikus fegyverek is érdekelnek. A szép kések és íjak. Ezzel együtt szelíd embernek tartom magam. Új lakásban Eközben Esztert az édesanyja lefektette. Visszatérünk a keresett és megtalált otthonhoz, a szegedihez. Elmondják, hogy rövidesen jelenlegi lakásukból egy kisebb, de vélhetőleg lakályosabb otthonba költöznek. Es Szeged? Szeretik. A város szellemiségét és hangulatát, kulturális tradícióit. - Ami viszont számomra megdöbbentő, az a közhangulatot állandóan jellemző és semmihez nem hasonlítható - morgás. Itt hallottam először azt a kifejezést, hogy beleverni a csúfot valamibe - meséli az igazgató. - Nagyon benne van a levegőben, és ez bizony nem válik előnyére a városnak. A közönség viszont országos viszonylatban az egyik legjobb. Ezért jó Szegeden színházat csinálni. Erezni lehet a szellemi pezsgést, az egyetemi városra jellemző, igényes értelmiség elvárásait és jó humorát. Kikapcsolom a magnót. Nincs faggatózás, nincs már kereső-kutató tekintet. El lehet lazulni. A beszélgetés elején megállapodtunk, hogy nem beszélünk színházról. Nem sikerült. Lévay Gizella A játékban mindenki részt vesz. (Fotó: Karnok Csaba) gyünk együtt. Terveim szerint Gabi és Eszti felmennek Pestre lakni, én pedig lényegesen több időt szeretnék velük tölteni, ha tehetem azonnal utánuk megyek mondja Korognai. A munkakörével járó társadalmi kötelezettségeit is a minimálisra szeretné csökkenteni. Játék és misztika Eszti a szoba közepén ül - a család melléje telepszik a földre. Játszanak. - A színészek otthon is játékosabbak? - adódik a kérdés. Heves tiltakozás a válasz: - Munkaügyi jogász édesanyám paragrafusokkal és száraz adatokkal foglalkozik, mégis játékosságban és humorérzékben otthon sokszor lepipál minket - mondja Gabi. Az anyai teendők mellett szabadidejében sokat olvas. Most éppen Harry Pottert. Hogy miért? - Mert eszembe juttatja a gyermekkoromat. Újra átéltem, milyen az, amikor bármi megtörténhet. Esztert nézve arra gondoltam, úristen, egy kis varázslóval élek együtt. A Harry Potter-regények egyik titka, hogy a realitás és a boszorkányvilág határmezsgyéjén mozognak a történetek. Olyan mély, velünk született naivitást hoz felszínre az emberben, aminek az ébren tartására, a gyermeki lét megélésésére mindannyian vágyunk - mondja Gabi. Majd továbbfolytatja..:- A színházban is ez* történik. Valahol gyerekek vagyunk úgy ülünk be a nézőtérre, hogy el akarjuk hinni a színpadi világ valódiságát. Ez a folyamat egészen finom és érzékeny, szép része az emberi léleknek. Itt azt a naiv pillanatot csíphetjük el, amikor négykézlábra állunk a gyerekünk előtt és elfelejtjük a világot, a magunk fontosságát és komolyságát. - A hétköznapokban hogyan tudnak kikapcsolódni? - terelem vissza a szót a mindennapokra. - Az idei nyár jobb lesz mondja a családfő -, kimegyünk Gabi szüleinek szatymazi tanyájára. Nagyon szeretünk kivonulni a természetbe, a kertbe. Az örök szerelem persze a tenisz, pár éve még versenyeztem. Ma már az ahhoz kötődő életforma, a klubélet a fontos: az ugratások, a bolondozások. Ebben a körben még színházzal kapcsolatos kérdést nem hallottam - hangsúlyozza. Kikapcsolja még a főzés. Elmondása szerint, ha több napra Pestre megy, abból egy nap biztosan a konyhában tüsténkedik. Ilyenkor előtte órákat tölt a piacon, egy szebb darab hús kedvéért. - Imádok görög salátát, fekete kagylót, marhapörköltet és kínai ételeket készíteni - sorolja a félig sem teljes repertoárt. Szokása szerint ilyenkor annyit főz, hogy a java törvényszerűen a hűtőbe kerül. Utána a család napokig azt csipegeti. Szegeden nincs ideje hódolni az effajta kedvtelésnek. A zsákmányolás dramaturgiája Nagy szerelem volt pár évvel ezelőtt a nyelvtanulás: a National Geographic kiadványait olvasva mélyült el a természet titkaiban, kikapcsolódásként a tévében is a természettel foglalkozó csatornákat nézi. - Az állatvilágban leginkább a kígyók izgatnak - magyarázza a vonzódást -, boldogan meRitka pillanat - Eszti mozdulatlan