Délmagyarország, 2001. április (91. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-14 / 88. szám

IV. STEFÁNIA SZOMBAT, 2001. ÁPRILIS 14. A bárány és a nyúl Munkatársunktól A húsvéti jelképek között szereplő leggyakoribb két állat a bárány és a nyúl. A húsvéti bárány eredete a Bibliában keresendő. Az ótestamentumi zsidók az Úr parancsára egyéves, hibátlan bárányt áldoztak, s annak vérével bekenték az ajtófélfát, hogy elkerülje őket az Úr haragja. Az Újtestamentumban Jézus Krisztus az emberiség váltságára jött a földre: „Krisztus a mi bárányunk, aki megáldoztatott érettünk". A másik húsvéti állat, a nyúl megjelenésének magyarázata már jóval nehezebb. Az ünnep termékenységgel kapcsolatos vonatkozásában magyarázat lehet a nyúl szapora volta. Nyúl és tojás ősi kapcsolatát a germán hagyományok alvilági istennőjének legendájában látják a kutatók: eszerint a nyúl eredetileg madár volt, s az istennő haragjában négylábú állattá változtatta. E különös tulajdonságú állat hozzánk német közvetítéssel került, de kialakulását homály fedi. Mindenesetre a tojáshozó nyúl igen népszerűvé vált, a múlt század végén a képes levelezőlapok elterjedésével sokfelé eljutott. Mit hozna a nyuszi, ha... Porschét mégsem kérhetek" Tiszai fürdőzés és a meztelen sepregetés rituáléja Húsvéti népszokások Lelkipásztor-nevelés Kevés a pap Nincsenek könnyű helyzetben a mai szülők, de a gyerekek sem. A játékboltok árubősége, a külföldi divathullámok inkább nehezebbé, mint egyszerűbbé teszik a döntést a húsvéti ajándékokkal kapcsolatban. Arról nem is beszélve, hogy már az óvodások is elnézően mosolyognak, amikor arról kérdezem őket, mit hoz nekik idén a nyuszi. Az általános iskolások pedig maguk választják ki és veszik meg az ajándékot, a súlyos szülői melléfogásokat elkerülendő. Néhány gyerek társfinanszírozóként a zsebpénzével is beszáll egy-egy, nagyobb volumenű ünnepi beruházásba. A lányok szinte kivétel nélkül biztosak abban, hogy sok csokit és szőrállatot kapnak, arra az esetre pedig, ha komolyabb ajándék is beleférne a keretbe, csodás babákról álmodnak. Bihari Virág negyedik osztályos a gyakorlóiskolában. Idén rendhagyó ajándékot kért húsvétra: egy igazi, élő kiskutyát. Az ünnepeken általában tipikus női holmikat kap: sminkkészletet, hajstúdiót, pisilős babát - ez utóbbiról pontosan tudja, mennyivel terhelte meg a családi kasszát: 15 ezer forintba került. Virág azt is az ajándékok között tartja számon, hogy a család az idei húsvétot együtt tölti majd Gyulán, a fürdőben. A kislány hároméves kora óta tudja, hogy a húsvéti-karácsonyi ajándékot a szülei veszik: Télapónak öltözött A húsvét már nem csak a piros tojásról szól, hanem az ajándékokról is. (Fotó: Karnok Csaba) édesapját felismerte a cipőjéről. Sok gyerek van, aki Virághoz hasonlóan élő állatot kér vagy kap ajándékba. A kisnyuszi kedves pillanatnyi meglepetés lehet, de mint ahogyan egy hetedikes tiú mondja - később, amikor elviszik, sokkal rosszabb. Még ma is emlékszik rá, mit érzett ötéves korában, amikor a szülei a húsvét utáni napon azt mondták neki: csak nem gondoltad, hogy nyulat tartunk a lakásban? A tapsifülest kosárba rakták, és elvitték egy tenyésztőhöz. Bicskei Petra tízéves, és biztosra veszi, hogy a sok csokoládé mellé néhány „szőrmókot" is kap - évek óta gyűjti a plüssállatokat. Legutóbbi emlékezetes ajándéka egy Furby Baby volt, hétezerért, ami - mint megtudtam - egy olyan elektromos játék, ami angolul és furby-ul beszél. Az ajándékoknak az ő esetében feltétele is van: nem szabad hisztizni. Bálint Réka még óvodás, hatéves. Ő még úgy tudja: a nyuszi hozza... Tojást, rágógumit és szőrnyuszit biztosan, emellett még néhány női kelléket, a karácsonyi lila ridikülhöz, szép kis ruhához hasonlót. A nagy vágy egy Baby Born, amely újszülött játékbaba létére meglehetősen drága:, az alapcsomaggal együtt 19 ezer forint. Ezt már nem Rékától, hanem az édesanyjától tudom, mint ahogyan azt is, hogy egyetlen kising a szóban forgó játékújszülöttre 3 ezerbe kerül. Igaz, Baby Born nemcsak pisil, hanem főzeléket eszik és nagydolgozik is. A fiúkat természetesen semmi efféle nem hozza lázba. Óvodás korban a légó a sláger, de már régen nem a hagyományos kisház-kisautó változat. Tavaly a Star Wars volt a toplistán Darth Maul és Anakin űrhajóival, az idén egy új széria hódít; a fiúk a víz meg a tűz szellemét emlegetik. A pokémonokkal (plüss, műanyag vagy papírkorong változatban) azonban az utóbbi hónapokban semmi nem veheti fel a versenyt. A nagycsoportos fiúk elnézően mosolyognak, amikor a nyuszikérdést firtatom: a nagyobbik testvér vagy egy iskolás barát már régen leleplezte a nagy titkot. Azoknak a fiúknak, akik kinőttek a legókorból, főleg ruhanemű, cipő, videokazetta, CD vagy hifiberendezés az ajándék. Novakov Adám negyedikes a Béke utcai iskolában. Húsvétra egy rappernadrágot kér („tudod, az olyan bő"), amit az édesanyjával együtt választ ki, biztos, ami biztos alapon. Karácsonyra hifitornyot kapott, de úgy, hogy maga is beszállt a finanszírozásba. Kétévig játszott a Dzsungel könyvében meg a szabadtérin, és több mint százezer forintot keresett. A nagy vágya egy saját szoba lenne, amit nem kellene a bátyjával megosztania. Nem mintha nem szeretné... Kiss Henrik ötödikes az Arany János iskolában. Húsvétra egy márkás edzőcipőt kért és egy nadrágot. Úgy gondolja, ez elég is lesz, hiszen tisztában van az árakkal. Karácsonyra könyvet, horgászbotot - és egy menedzserkalkulátort kapott. Belőle is megpróbálom kihúzni, mire vágyna leginkább, de csupa apróságot sorol. Végül megunja a faggatózást: - Mivel nincs jogosítványom, Porschét nem kérhetek. Keczer Gabriella A húsvéti ünnepkör gazdag hagyományvilága és népszokásai a 16-17. századig nyúlnak vissza. Ma már sok helyen összemosódik a vallási előírások és a hiedelemvilág eredete, a hagyományok elevensége is jócskán megkopott. A rituális nagypénteki tiszai fürdőzésről, a féregűzésről, a tiltásokról, valamint a jellegzetes húsvéti ünnepi szokásokról Bárkányi Ildikót, a szegedi Móra Ferenc Múzeum néprajzi osztályának vezetőjét kérdeztük. A böjt a várakozás és a készülődés ideje: utolsó hetében, a nagyhéten, a testi és lelki tisztálkodásnak, a háztájék felújításának, a tavasz méltó fogadásának ideje volt. Tanyán és falun ilyenkor kitakarítottak és kimeszelték a házat. Voltak vidékek, ahol a zsírral szennyezett edényeket eltették, még a mosogalórongyot is kicserélték. Az ünnepre készülődve a háziasszonyok nagycsütörtökön sütöttek-főztek: az alföldi táj jellegzetes böjti étele a mákos guba, a bab és a kalács. A nagypéntek úgynevezett dologtiltó nap volt, még tüzet sem lehetett gyújtani. A két világháború között az idősek cigarettára sem gyújtottak ezen a napon. - Hajnalban a falu határában összesereglettek a férfiak, és kilesték, a tiltás ellenére melyik ház kéménye nem tartott késő éjszakáig, hiszen készülni kellett a húsvéti locsolkodásra, amely eredetileg kultikus-erotikus jellegű volt, és az asszonyi termékenység varázslására szolgált. Egy rókusi magyarázó hiedelem szerint a locsolkodás annak emlékezetére történik, amikor a jeruzsálemi asszonyok nem találták meg a sírjában Jézust, összeestek, és úgy kellett őket ájultságukból fellocsolni. Nem ájultak ugyan el, de valószínűleg nem volt kellemes élmény a lányoknak a hajnali kútvizes locsolkodás, ahol a szülők mindezt megengedték. Az idősebb asszonyoknak a keze fejét locsolták meg tiszta vízzel, mintha kézcsókot adnának tiszteletük jeléül. A század elején szappant kevertek a tiszta vízbe, helyenként kreppapírral színezték. Egyes vidékeken a férfiak csak reggel járták a falut. Tápén, újabb keletű bolondozásként, délután az asszonyok mentek locsolkodni. A termékenyítő illatos cseppekért a nők szokás szerint piros tojással fizettek, melyet a nagyhéten kezdtek el festeni. A tojásfestés közép-európai hagyományai a 16-17. századig nyúlnak vissza: a díszítések a pazar hímzett rajzoktól a jellegzetes gereblye, különböző levélformák és virágok rajzolatáig terjednek. A Dél-Alföldön a gyerekek pénzt kaptak, a legények pedig nárciszt és jácintot, melyet a ruhájukra tűztek. Lévay Gizella - Magyarországon és Európa-szerte kevés a pap, az utánpótlás pedig csekély - mondja Kiss Imre, a Szent Gellért Egyházmegyeközi Papnevelő Intézet rektora. Ezen a helyen jelenleg harmincöt fiatalember készül a papi hivatásra. A római katolikus papokat nevelő szegedi intézet tavaly szeptemberig a Hittudományi Főiskola részeként működött, azóta azonban Szent Gellért Egyházmegyeközi Papnevelő Intézet néven önállóvá vált. A szemináriumnak is nevezett intézet vezetés éve/ Kiss Imre atyát hízta meg Gyulay Endre szeged-csanádi püspök. Az intézet rektora Szegeden született, huszonhét évvel ezelőtt iratkozott be a szemináriumba, ahol két évig tanult, majd négy évet a budapesti Hittudományi Akadémián töltött. 1979-ben szentelték pappá a dómban. 1980-tól öt éven át segédlelkész volt Újszegeden, majd két évig ösztöndíjasként tanult Rómában. Hazatérése után öt évig a szemináriumban volt lelki igazgató, s azóta a mai napig tanít a Hittudományi Főiskolán. 1993 és 2000 között Tarján városrész Szent Gellért-templomának plébánosa volt. Tavaly áprilistól Kiss Imre atya a Szeged-Csanádi Egyházmegye általános helynökeként a püspök közvetlen munkatársa. A szemináriumban jelenleg harmincöt fiatalember készül a papi hivatásra. Elsősorban a Szeged-Csanádi Egyházmegyéből érkeztek, de vannak közöttük a kalocsa-kecskeméti, a szabadkai, a belgrádi, illetve a nagyváradi egyházmegyékből származó növendékek is. A hallgatók elméleti képzését a Hittudományi Főiskola oktatói látják el, a papnevelő intézetben pedig a lelkipásztorok gyakorlati feladataira készítik fel őket. Ez utóbbi foglalkozások keretében megismerkednek a különböző rítusokkal, a keresztelés, a misézés, az esketés és a temetés szertartásával. Ötéves tanulmányaik alatt a papnövendékek egészségügyi és a szociális intézményekben, illetve templomokban is bővítik gyakorlati ismereteiket. A hatodik év jórészt a plébániákon töltött gyakorlattal telik, valamint ekkor készítik el szakdolgozatukat. A papnevelő intézet vezetője szerint Magyarországon és Európa-szerte kevés a pap, az utánpótlás pedig csekély. A Szeged-Csanádi Egyházmegyében például évente 2-4 papot szentelnek fel. Emiatt napjainkban megsokszorozódik a lelkipásztorok munkája, s míg évtizedekkel ezelőtt akár két pap is volt egy faluban, addig ma egy papra esetleg három-négy falut is rábíznak. Segítséget jelent, hogy a világi hívők egyre aktívabban részt vállalnak az egyház küldetéséből, és részt vesznek a hitoktatásban, a karitatív munkában, vagy a betegek gondozásában. Kiss Imre azt szeretné elérni, ha a szemináriumban olyan papokat nevelnének, akik minden emberrel képesek párbeszédet folytatni, s ki tudnak alakítani egy közösséget, ahol a hívők jól érzik magukat. Hegadti Szabolcs Kiss Imre: Olyan papokat szeretnénk nevelni, akik minden emberrel képesek párbeszédet folytatni. (Fotó: Karnok Csaba) füstöl. Büntetésül összeszedték a környező szemetet és a ház irányába hajították el - meséli Bárkányi Ildikó, a Móra Ferenc Múzeum néprajzi osztályának vezetője. Jellegzetes nagypénteki szokás volt a hajnali tiszai fürdő. Ilyenkor az emberek megmártóztak a folyóban, hogy a tél baját, betegségét lemossák magukról. Ugyanerre a napra esett az úgynevezett féregűzés. Korán reggel kisöpörték a ház összes helyiségeit, és a „férgeket": a bolhákat, legyeket és egereket jelképező szemetet kivitték az útra. Úgyszintén a megtisztulási rituáléra volt példa, amikor egyes vidékeken a fiatal gazdasszony korahajnalban anyaszült meztelen körülfutotta az egész tanyát, hogy ezzel mindenféle ártalmat távoltartson. Más változat szerint ruhátlanul kellett a tanya helyiségeit kisöpörnie - írja az ismert tápéi néprajzkutató, Bálint Sándor. Ezen a napon a tükröt fekete lepellel takarták le, mert aki belenézett - sárgaságot kapott. A néphagyomány szerint nagyszombaton kezdték el főzni a tradicionális húsvéti ételeket: a sonkát, a tojást és a kolbászt. A fiatalok körében közkedvelt szokás volt a húsvét vasárnapi bál vagy mulatság, melyet a helyi kocsmákban vagy gazdakörökben tartottak. A fiúk és a lányok a táncterem két oldalán álltak csoportba, a fiúk intéssel kérték fel a lányokat táncra. Annak a lánynak, aki kosarat adott egy fiúnak, számolnia kellett a következményekkel. A legények ugyanis összefogtak, és egyszerűen kimuzsikáltatták, és megszégyenítésként kikísérték a kocsmaajtóig. A vigadozás Az alkotók tudják, hogy a piros tojást nem a nyuszi hozza. (Fotó: Miskolczi Róbert)