Délmagyarország, 2001. március (91. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-31 / 76. szám

6 HELYI TÜKÖR SZOMBAT, 2001. MÁRCIUS 31. Uj CD-t készített a Magyar Barokk Trió Córdoba után Szegeden zenéltek A kamaraegyüttes legújabb CD-jének borítója. (DM-fotó) Torontóban diplomázik Érdi Tamás A család szeme fénye Jó hír a barokk zene kedvelőinek: színvona­las CD-vel jelentkezett a Magyar Barokk Trió, amely nemrégiben nagy sikerű koncertet adott a szegedi konzervatórium­ban. A Filharmónia ka­marabérleti hangverse­nyén a népszerű barokk komponistók művei mel­lett egy magyarországi bemutatót is tartottak: Horváth Barnabás sze­gedi zeneszerző „Passa­caglia in E" cimű művét játszották. Az 1970-ben alakult Ma­gyar Barokk Trió mára kere­sett kamaraegyüttessé vált. A trió alapítója, Csetényi Gyula fuvolaművész 1965-ben részt vett a salzburgi Mozarteumban Karlheinz Zoeller professzor mesterkurzusán, majd 1966­ban szerzett fuvolaművészi diplomát a budapesti Liszt Fe­renc Zeneakadémián. 1967­68-ban Eric List professzor­nál Lipcsében tanult, majd ha­zatérése után döntötte el, hogy barokk kamaraegyüttest hoz létre. A trió gordonkaművész tagja, Bartha Zsolt 1968-ban végzett a zeneakadémián, s azóta Európa minden orszá­gában koncertezett már. Jelen­leg a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szólócsellistája. Csembalistaként 1989 óta Ke­rek Ferenc zongoraművész, a SZTE Konzervatóriuma igaz­gatója játszik az együttesben, aki ugyancsak a zeneakadé­mián szerzett művésztanári diplomát, és 1976-ban meg­nyerte a Varallói Debussy-ver­senyt. A Magyar Barokk Trió rendszeresen részt vesz a nem­Lagzi Lajcsi, vagy aho­gyan az anyakönyvi ne­vén kevesebben ismerik: Galambos Lajos, a minap Szentesen járt a Dáridó cimű televiziós-műsor „udvarházával és sztár­vendégeivel". A zenész a nagy sikerű műsora előtt adott exkluzív inter­jút lapunknak. - Ki ragasztana önre a „Lagzi" előnevet? - Fogalmam sincs, tudja ez csak úgy jött a bulikon. De úgy gondolom, én a Lajcsi né­ven váltam közismertté. - Amikor ennek előtte Szentesen járt, nem egé­szen jó szájízzel távozott innen... - Ha most erről akar kér­dezni, akkor kérem, itt és most hagyjuk abba a beszélgetést! - Akkortájt még Jimmy volt a sztárvendége. - Én nem akarok ezzel sem foglalkozni. Szomorú, hogy meghalt, de én Lajcsi vagyok, kérdezzen inkább rólam! - Kendben. Élénken em­lékszem arra a szegedi sör­fesztiválra a '90-es évek elején, amikor még elmen­tek ön mellett az emberek. Mitől lett mára ilyen nép­szerű? - Maga azt hiszem, rosszul emlékszik. Az ön által említett sörfesztiválon én úgy tudom, már túl voltam másfél millió eladott lemezen. - Mennyiben segítette az ismertségét a televízió? - Nagyon sokban, az or­szágos televízió az hatalmas reklám. zetközi koncertéletben, leg­utóbb februárban a Spanyol Filharmóniai Társaság meg­hívására Córdobába, Malagá­ban és más spanyol nagyváro­sokban adott önálló hangver­senyt Bach, Hándel, Haydn, Telemarni, Rameau műveiből, valamint ősbemutatóként el­játszotta Horváth Barnabás -No és a Dáridó-turnék? - Annak az a lényege, hogy házhoz vigyük a zenét ahhoz a közönséghez, amely nézi az adást. Ahhoz a két-hárommil­lió emberhez, aki hétről-hétre minket választ pénteken estén­ként. - Van konkrét visszajelzésük arról, hogy mely nézői ré­tegnek kötik le a figyelmét? - Hogyne, a rendszeres fel­.Passacaglia in E" című darab­ját. A Magyar Barokk Trió leg­újabb CD-je Johann Sebastian Bach két művével, az eredeti­leg lantra írt c-moll partitával és a g-moll szonátával indul. Az utóbbi darabot gambára és csembalóra komponálta a mester, az együttes dolgozta át mérések arról győznek meg bennünket, hogy a mi műsora­inkat négyéves kortól ma már minden célcsoport megnézi. - Piacnak vagy művészet­nek tartja a Dáridót? - Szórakoztatásnak. Néz­ze, ön bizonyára azért velem csinál most interjút, a legné­zettebb magyar adás készítőjé­vel, mert el szeretnék adni a lapjukat. Hogy most ez piac saját felállására. Az ifjú Carl Philipp Emánuel Bach édesap­ja hatására komponálta e-moll szonátáját, amelynek Allegro tételében a fuvolista megcsil­logtathatja virtuozitását. Je­an-Philippe Rameau V. Con­certjében mindhárom hang­szer egyenrangú résztvevője a témák megszólaltatásának. A vagy művészet? Nem vagyok farizeus, természetesen a meg­élhetés is fontos, de higgye el, nem az én esetemben. Néz­ze, amíg nem lettem tévésztár, én már azért annak előtte is olyan meghatározó szerepet játszottam a zenei életben, hogy kvázi elég jól elvagyok. Semmiképpen nem a pénzért állunk ki egyik nap két fokban Sátoraljaújhelyen a szabadté­francia királyi udvar zene­szerzője és híres gamhaművé­sze volt Marin Marais, aki­nek A párizshegyi Szent Ge­novéva templom harangjai című kompozíciója is szere­pel a lemezen, amelynek záró műsorszáma a közismert slá­ger, Vivaldi Adagiója. H. Zs. ri színpadra, másnap Szente­sen a sportcsarnokban, har­madnap pedig Kiskunfélegy­házán egy jótékonysági ren­dezvényen. - Hogy lehet ezt győzni? - Én bírom. Úgy gondo­lom, jól osztom be az időmet. -Jut ideje a családjára? - Természetesen. Vannak olyan napok, amikor a világ semennyi pénzéért nem lép­nék fel. A családi programja­imat előre egyeztetem és azt senkinek a kedvéért fel nem borítom. -Mialapján hív vendége­ket a műsorába? - Általában olyan kollégák­ból szerkesztem a Dáridót, aki­ket mi neveltünk ki. így példá­ul az Irigy Hónaljmirigy is ál­talunk lett közismert. De nagy örömömre az olyan exkluzív, külön életet élő sztárok, mint például Pataky Attila és Sóly­mos Tóni is segítenek az alaps­táb munkájában. - Mire készülnek a Dóri­don kívül? - Semmi egyébre. Hamaro­san hat új tévéműsort veszünk fel, amiben tehetséges fiata­lokat mutatunk majd be. - Lát valamelyik műsor­ban konkurenciát? - Viccel?! Indították elle­nünk a Koóstolót, megbukott és a Vigadót, ami szintén nem sikerült. Nézze, mi a magyar igényekhez, a magyar fizetőke­reslethez készítünk műsort. Mi nem a konkurencia miatt csi­náljuk azt, amit és ahogyan, hanem mert a közönséget sze­retnénk kiszolgálni. Bőségesen kárpótolta a Teremtő a huszonegy éves Érdi Tamást. Négy hónapos volt, amikor megvakult az inkubátor­ban, s az édesapja, az is­mert televíziós személyi­ség, Érdi Sándor elmon­dása szerint Isten csodá­ja, hogy életben maradt. Most a világ legrango­sabb hangversenyterme­iben sztárként ünneplik az istenáldotta tehetség­gel megáldott pianistát. Szentesen megállt a le­vegő, amikor a zongorá­hoz lépett. Szirbik Imre szegedi pol­gármester Torontóban talál­kozott egy fiatalemberrel, aki szereplője volt annak a műsornak, amellyel Délkelet­Magyarország bemutatkozott az ottani közönségnek. A szentesi zeneiskola színpadán azt mondta e régi emlékéről a polgármester, hogy - mint mondani szokás - megállt a levegő a teremben, amikor a zongorához lépett a művész­palánta. Később azon a gá­laműsoron szerzett neki élet­re szóló élményt a huszon­egy esztendős pianista, ami­kor a volt államfő. Gönc: Ár­pád tiszteletére rendezett gá­laműsor egyik szereplőjeként láthatta viszont. Szirbik Imre elhatározta, hogy addig nem nyugszik, amíg el nem csá­bítja a Kurca-parti település­re az istenáldotta tehetséget, akit tálentummal kárpótolt a Teremtő, amiért megfosztotta valami nagyon fontostól. A szentesi hangversenyterem­ben is megállt a levegő, ami­kor a polgármester a szín­padra hívta Érdi Tamást. S csak úgy zúgott a vastaps a koncert végén, igazi sztár­ként ünnepelték a most még Torontóban tanuló fiatalem­bert. Az ismert televíziós sze­mélyiség, Érdi Sándor na­gyon büszke a fiára. Minden oka megvan rá, mert - mint fogalmazott - fantasztikus fi­atalember. Amikor arra kér­tem az édesapát, segítsen megismerni őt, azt mondta: - Tamás nagyon pici volt, hetvenöt dekásan született. Isten csodája, hogy egyálta­lán életben maradt. Négy hó­napig inkubátorban volt, és ott megvakult. Egyáltalán nem lát, nem is látott soha. Balatonalmádiban van Ér­di Sándornak és az ugyan­csak a televízió ké­pernyőjéről közismert felesé­gének, É. Szabó Mártának egy vidéki háza. Ott volt egy öreg zongora, amelyen Ta­más édesanyja tanult még kislánykorában. - Amikor a fiunk ismerke­dett a világgal, akkor a tár­gyak és a bútorok között bók­lászva felfedezte ezt a zongo­rát. S attól kezdve nem lehe­tett elhozni mellőle, pedig még ülni sem tudott akkor. Csak állt, a feje fölött volt a klaviatúra, és ütögette a bil­lentyűket. Egyszer csak azt vettük észre, hogy elkezdte játszani a Marseillaise dalla­mát. Persze egy ujjal, de mégis azt. Miért éppen azt, fogalmunk sem volt. Azt sem tudjuk, hol hallotta. Akkor jutott Érdi Sándo­rék eszébe, hogy Tamást ér­demes lenne egy zenepeda­gógushoz elvinni. S a barátja és kollégája, Kepes András ajánlotta nekik a fiatal ta­nárnőt, aki tanítgatni kezdte az ötéves fiút. Alig két esz­tendő múlva már a pesti Vi­gadóban egy jótékonysági koncerten Érdi Tamás elját­szott egy kisebb lélegzetű Beethoven-darabot. - Innentől kezdve fokoza­tosan fejlődött, és tanult, ta­nult, tanult. Aztán felvették a bécsi Zeneakadémiára, s minden héten oda jártunk. Ott foglalkoztak vele mint különleges tehetséggel. Itt­hon mindmáig Becht Erika a vezető tanárnője, ő érti leg­jobban a fiunk nyelvét. Hi­szen Tamást speciálisan kell tanítani, mert kottából nem tud tanulni. Minden darabot hallásból, illetve hallomás után gyakorol. Igen, abszolút hallása van, ami nagy ado­mány. Naponta hat órát ül a zongora mellett, és ugyan­ennyi időt fordít zenehallga­tásra. A Bartók rádióval kell és fekszik. Bécs után Párizsba hívták Tamást egy mesterkurzusra. Aztán Moszkvában megnyert egy nemzetközi zongoraver­senyt. Ennek már hat eszten­deje. Később egyre többet koncertezett idehaza, s a pesti filharmonikusok olasz-ame­rikai vezető karmestere, az Érdi család tudta nélkül, el­küldte Tamás első CD-jét egy ismerősének Torontóba. Majd próbajátékra hívták oda. Az annyira jól sikerült, hogy ösztöndíjat nyert. - S ha Isten segít - mond­ta Érdi Sándor -, idén de­cemberben művészdiplomát kap kint, Torontóban, ahol már két éve tanul. Hogy hazajön-e utána? Hát persze. Az édesapja ab­ban reménykedik, hogy Bu­dapestről nagyon sokat utazik majd a világ számos országá­ba. - Hála a Jóistennek, Ta­másnál kiegyensúlyozottabb srác a föld hátán nincs. Bol­dog, egészséges, és élvezi a zenét, amiben lubickol. S a világ vissza is igazolta azt a kegyetlenül sok munkát, me­lyet a muzsikába fektetett. Hihetetlen akaratereje van, a feleségemnek és nekem sincs annyi. Én csak hallgatom ott­hon, amikor ugyanazt a né­hány taktust ötvenedszer vagy századszor is gyakorol­ja... Ezért mondom azt, hogy minden elismerést megérde­mel Tamás. Balázsi Irán Érdi Tamás „lubickol" a muzsikában. (Fotó: Tésilc Attila) Exkluzív interjú a „legnézettebb magyar adás" készítőjével Lajcsi Szentesen dáridózott Galambos Lajos (művész nevén: Lagzi Lajcsi) zenész, 1961. január 25-én született Budapesten, nős, a két és féléves Boglárka és 14 hónapos Lalika édesapja. Harmadik gyermeküket júliusra várják. Az eddig megjelent hu­szonkét albuma több mint három és félmillió példányban fogyott el Magyar­országon. (Fotó: Tésik Attila)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents