Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-07 / 32. szám

II. EGY SZÁZALÉK SZERDA, 2001. FEBRUÁR 7. A Makó és Térsége Vállalkozási Övezetben az ipar fejlesztésének döntően a helyi adottságokon - a mezőgazdasági alapanyag-termelésen valamint a határ menti együttműködési lehetőségeken kell alapulnia. A KSH múlt év végén megjelent - Dr. Fekete Istvánné, Kádár Mónika, Kovács Andrea, Pálfalvi Zsoltné, Dr. Takács Béláné által készített - kiadványa csak az induláskori helyzetet rögzíthette, ám ez néhány év múlva bázisul szolgálhat az értékeléshez. Mai tény viszont, hogy a szakma által egy család eltartásához elegendőnek tartott legalább 50 hektárral a kisgazdaságoknak csak 0,3 százaléka rendelkezik. A makói térség kedvező talaj és klimatikus adottságai révén mindig is fontos mezőgazdasági termőhely volt. A talajok minősége 25-35 aranykorona közötti, csak a csapadék mennyiségével és éven belüli eloszlásával lehetnek elégedetlenek a termelők. A térség sorsál mindig a mezőgazdaság fejlődése alapozta meg, az ipar is többségében erre épült. A szántóföldi növénytermesztésnek, azon belül a zöldségtermesztésnek vannak tradíciói; hagyományos, egyedi értékkel bíró, a külpiacokon is keresett terméke a vörös-, illetve a fokhagyma. A '90-es évek mezőgazdasáEzerből csak három kisgazdaság életképes Birkanyáj a kövegyi határban. Majd minden családnak köze van a mezőgazdasághoz. (Fotó: Karnok Csaba) gi szervezeti átalakulásai kevésbé voltak olyan földindulás szerűek ilt, a Tiszától keletre, mint nyugatra. A termelőszövetkezetek közül kevesebb jutott felszámolásra vagy végelszámolásra, többségében új típusú szövetkezetté vagy gazdasági társaságokká alakultak, és a korábbinál kisebb területen, kevesebb foglalkoztatottal ugyan, de folytatták a gazdálkodást. A 2000. évi Általános Mezőgazdasági Összeírás alapján a vállalkozási övezetben mintegy hatvan gazdasági szervezet és tízezer háztartás - egyéni gazdaság - folytat mezőgazdasági tevékenységet, ami a megyei 14, illetve 20 százaléka. A tízezres szám azt jelenti, hogy a lakosság mintegy fele él olyan háztartásban, amelyhez kisebbnagyobb földterület és/vagy állatállomány tartozik. Ez az arány Nagylakon a legkisebb, míg Kiszomboron a legnagyobb, de még ez utóbbi községben is alacsonyabb, mint a megye nyugati homokháti településeinek legtöbbjében. Az átalakulás a gazdasági szervezetek esetében profiltisztulással járt, a hagyományos vegyes gazdálkodással szemben ma már elterjedtebb a csak földterület- vagy csak állatállomány alapú gazdálkodás. Az egyéni gazdaságok esetében viszont még mindig a vegyes gazdálkodás a jellemzőbb. A földdel rendelkező gazdasági szervezetek termőterületének átlagos nagysága 640 hektár. Ezek nagyobbik fele jóval kisebb területet használ; az 500 hektárnál nagyobb területű gazdaságok aránya közel 40 százalék, ezzel szemben a termőterületből való részesedésük eléri a 87 százalékot. A privatizációval földtulajdonhoz jutottak közül sokan, akár a megye többi tiszántúli térségében, nem művelik meg földjüket, hanem azt haszonbérbe adják. Erre lehet következtetni abból is, hogy az egyéni gazdaságok kétharmadánál a termőterület nagysága egy hektár alatt marad, és csak alig több mint négy százalékuk gazdálkodik tíz hektáron vagy azt meghaladó területen - ez utóbbiaknál koncentrálódik viszont a termőterület 51 százaléka. A mezőgazdaság tehát az egyéni gazdaságok zöménél legfeljebb önellátást vagy kicsivel e feletti szintet jelent, s mint ilyen, nem kizárólagos, inkább kiegészítő jövedelemszerzési forrás. Az egy gazdaságra jutó mezőgazdasági termék értéke - a saját fogyasztást is beszámolva - a gazdaságok csaknem felénél 200 ezer forint alatt marad. A szakma által egy család eltartásához elegendőnek tartott legalább 50 hektárral a gazdaságoknak csak mindössze 0,3 százaléka rendelkezik. A kilencvenes évtizedre általánosan jellemző volt az állatállomány csökkenése, különösen a gazdasági szervezetek állománya esett vissza igen drasztikusan. Nem történt ez másképpen a makói térségben sem, ahol a megye állatállományának 11-12 százalékát tartják. A mezőgazdasági területre vetített mutatók szerint a fontosabb állatfajok közül csak a sertéstartás gyakoribb ebben a térségben, mint a megyében, ma már lényegében a gazdasági szervezetek is csak ennek tartásával foglalkoznak. A rendszerváltást követően módosult a gazdaság szervezeti struktúrája, a régi hagyományos nagyvállalatok dolgozóik jelentős részét szélnek eresztve átalakultak, szétváltak, csődbe mentek vagy a felszámolás sorsára jutottak. Ennek következtében - a 49 dolgozónál nagyobb létszámot foglalkoztató vállalkozások adatai alapján az iparosultság mutatója az évtized elejinek csaknem a felére esett vissza. A csökkenés nagyobb volt, mint a megyei átlag. Egy évvel ezelőtt a vállalkozási övezetben tizenkét 49 alkalmazottnál többet foglalkoztató vállalkozás működött, hárommal kevesebb, mint 1992ben. Ezek körülbelül 1800 embert foglalkoztattak, 30 százalékkal kevesebbet, mint az évtized elején. A vállalkozási övezet legdinamikusabban fejlődő ipari ágazata a külföldi tőkével működő gumiipar, amely a fejlesztések eredményeként jelentősen felfuttatta termelését, és az árut szinte teljes egészében külföldi piacokon értékesíti. A térségben egy éve az ipari tevékenység héttizedét, az export 85 százalékát két ágazat, a vegyipar és a bútoripar adta. Emellett jelentősebb súlyt képviselt még az - elsősorban a belföldi ellátásban szerepet játszó - élelmiszeripar, fémfeldolgozás és a „vízügy". E három ágazat állította elő a vállalkozási övezet belföldi piacokra kerülő ipari termékeinek közel nyolctizedét. A térségben lévő ipar Makóra koncentrálódik, itt működik az ipari vállalkozások több mint kilenctizede, itt állítják elő csaknem az összes exportterméket, valamint a belföldi piacokon értékesített áruk több mint 90 százalékát. A vállalkozási övezeten belül a jó termelési és közlekedési adottságokra alapozva létrehozták a Makói Ipari Parkot. A cél az, hogy a kistérségben előállított nagy mennyiségű és jó minőségű mezőgazdasági termékeket magas színvonalon, helyben dolgozzák fel, a térségben rendelkezésre álló munkaerővel, korszerű, környezetbarát technológiával. Ugyanakkor az évtizedes hagyományokkal rendelkező gépgyártás, alkatrészgyártás, összeszerelés betelepülését is ösztönzik. Kovács András JOJJON BÁTRAN! Szerencse, vagy összpontosítás? Harmadával kevesebb baleset STEMIYSÉMISES KÖÍÚTI KÖÍLEKEVÉSI BALESETEK (JOOO. 1. FÉLÉV) MEGNEVEZÉS HALÁLOS SÚLYOS SÉRÜLÉSES >SxOHHYŰ SÉRÜLÉSES ÖSS2ESEN MHMr\ EBBŐL ITTAS ÁLLAPOTBAN ELŐIDÉ2ETT BALESET BALESETEK SZÁMA AZ ELŐZŐ ÉV AZONOS IDŐSZAKÁNAK %-ÁBAN 20 60.6 120 7B.9 123 64.7 263 70.1 IB 56.3 Kedvezőnek mondhatóak a megyei közlekedési statisztikák: 2000 első félévében a közutakon csaknem harminc százalékkal kevesebb személyi sérüléses baleset történt, mint az előző év azonos időszakában. A Csongrád Megyei Statisztikai Hivatal adatai az év első felének eseménye alapján készültek, s az alábbi táblázatban feltüntetett mutatók olyan kedvezőek, hogy remélhetően javítanak majd az éves összesítésen. Legnagyobb mértékben közel negyven százalékkal - a halálos balesetek száma csökkent, de jelentősen, több mint negyedével visszaesett a könnyű sérüléses esetek száma is. A tavalyi év első hat hónapjának során a közlekedési szerencsétlenségek közül a második leggyakoribb a súlyos sérüléses balesetek köre volt, ezek aránya 21 százalékkal csökkent a megelőző év azonos időszakához viszonyítva. Az ittas állapotban okozott szerencsétlenségek száma 1999 első félévéhez képest közel felére csökkent. A balesetek számának kedvező alakulásához hasonlóan jelentősen visszaesett a balesetekben megsérült személyek száma is, az egy évvel korábbi 483-mal szemben 2000 első hat hónapjának során 333 személy „szerzett" közlekedési balesetben sérüléseket. A táblázatban is feltüntetett 20 halálos balesetben húszan veszették életüket, a 120 súlyos sérüléses balesetnek 132 ilyen mértékben sérült áldozata volt, míg a 123 könnyű kimenetelő szerencsétlenség során 181-en sérültek meg. O. K. K. Mert a vállalati hitelezés és a projektfinanszírozás területén piacvezető MKB felkészültsége és sokéves tapasztalata biztos hátteret nyújt Önnek, vállalkozásához. Széles hitelválasztékkal, elektronikus számlavezetéssel, rugalmas betétlekötéssel és exkluzív bankkártya-szolgáltatásokkal várjuk. Személyes ügyintézőink részletes tájékoztatást nyiijtanak és személyre szóló megoldást kínálnak Önnek. Hogy nyugodtan vállalkozhasson. MKB A VÁLLALKOZÁSOKÉRT Zöld szám: 06-80 456-456 DM/DV információ A munkavállalók körülbelül 25 százalékát alkalmazzák a cégek költségkímélő, a piaci körülményekhez igazodó foglalkoztatási formákban - többek között ez áll a Gazdasági Minisztérium napokban közzétett munkaerőpiaci elemzésében. Az elemzés egy 4600 gazdálkodó körében végzett felmérés alapján megállapítja, hogy 700800 ezerre tehető azoknak a dolgozóknak a száma, akik határozott idejű vagy alvállalkozói illetve megbízási szerződés segítségével helyezkedtek el, s ez a jogi személyiségű gazdálkodói szervezetek statisztikai létszámának 25 százaléka. Határozott idejű fogKöltségkímélő foglalkoztatási formák Csak alkalmazottal ne! lalkoztatás keretében pedig 450500 ezer dolgozót alkalmaznak a gazdálkodók. A határozott idejű alkalmazás előnyös a cégek számára, hiszen így könnyebben vehetnek fel dolgozókat a rövid idejű, alkalmi vagy speciális ismeretet igénylő feladatokhoz. A közlemény rávilágít, hogy így a munkavállaló elbocsátása is kisebb költséggel jár, s jobban igazodhatnak a piaci igényekhez. A határozott idejű szerződések időtartama általában 180220 nap - állapítja meg az elemzés. Azok a munkáltatók, akik határozott időtartamra vesznek fel dolgozókat, a statisztikai adatok szerint 65 százalékban szakképzetlen, 35 százalékban szakképzett dolgozókat alkalmaznak. Korábban inkább a kisebb cégek kötöttek határozott idejű szerződést, ma már a 300-nál több dolgozót foglalkoztató cégek az országos átlagnál is nagyobb arányban alkalmaznak ilyen időtartamra munkavállalókat. A határozott idejű szerződés alapján foglalkoztatottak aránya a felmérés szerint 16,7 százalék. Ugyanakkor határozatlan idejű alkalmazásban áll 78,7 százalék. A fennmaradó néhány százalék nem teljes munkaidőben, illetve nyugdíjasként dolgozik az adott társaságnál. A nem teljes munkaidős foglalkoztatottak között említhetők meg a részmunkaidőben alkalmazottak. Arányuk igen alacsony, csupán 2 százalék a felmérés szerint. A nemzetgazdasági átlaghoz képest a feldolgozóiparban valamivel magasabb a határozott időre szóló szerződések alapján foglalkoztatottak aránya, eléri a 17,7 százalékot. A felmérés megállapítja, hogy a gazdálkodók csaknem 27 százaléka alvállalkozói szerződéssel vonja be a munkavégzésbe a dolgozókat. A megbízási szerződés alapján munkát kínáló cégek aránya 20 százalék körüli. Az alvállalkozói szerződések értéke a cégek nettó árbevételének 16 százalékát teszi ki. A megbízási szerződések értéke a személyi jellegű kifizetések több mint 6 százaléka - utal rá a felmérés.