Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-07 / 32. szám

SZERDA, 2001. FEBRUÁR 7. EGY SZÁZALÉK III. Angol font 416,27 Ausztrál dollár 155,76 Cseh korona 7,61 Dán korona 35,54 Euró 265,30 Luxemburgi frank(lOO) 657,66 Finn márka 44,62 Francia frank 40,44 Görög drachma( 100) 77,86 Holland forint 120,39 ír font 336,86 Német márka 135,65 Olasz líra< 1000) 137,02 Osztrák schilling 19,28 Portugál escudo* 100) 132,33 Spanyol peseta* 100) 159,45 Japán yen* 100) 243,80 Kanadai dollár 188,32 Lengyel zloty 69,93 Norvég korona 32,36 Svájci frank 172,22 Svéd korona 29,67 Szlovák korona 6,07 USA-dollár 282,08 ^ J Az 1%-OT SZERKESZTETTE: KOVÁCS ANDRÁS E-mail: egyszaz@delmagyar.szeged.hu Nem nyaralunk A pálmafa az álom, az erkély a realitás Egy friss piackutatás arról tanúskodik, nem vagyunk valami nagy utazók. Sokan mondhatják: persze, hiszen ahhoz pénz kellene. A nyaralások, utazások költségei valóban megterhelik a családi kasszát, ám a felmérés azt is elárulja, a kalandvággyal és a kíváncsisággal is gondok vannak: számos esetben még a belföldi tájak is „messze vannak". A belföldi üdülés jelenleg nem túlzottan elterjedt a felnőtt lakosság körében - állapította meg a GfK Hungária Piackutató Intézet, a magyar Turizmus Rt. felkérésére készített kutatásában. A GfK ezer fős mintán tavaly novemberben mérte fel a magyar lakosság belföldi üdülési szokásait, valamint idei utazási terveit. Az adatok azt mutatják, hogy a megkérdezettek mindössze 15 százaléka szokott gyakran Magyarországon üdülni, 47 százalékuk pedig alkalmanként kerít erre sort. Azok aránya, akik sohasem jutnak el hazai tájakra, eléri a 38 százalékot. A felmérés szerint a belföldi üdülés iránti érdeklődést több ok határozza meg. Egyrészt erős az összefüggés az üdülés és az életkor között. másrészt az iskolázottság erősíti a belföldi üdülés iránti érdeklődést. Befolyásolja a belföldi utak iránti igényt a megkérdezettek lakóhelye is. Bár az életkor előrehaladtával egyre csökken az üdülni járók aránya, illetve az üdülések gyakorisága, maga a kiinduló adat, azaz a fiatalok hazai nyaralási aktivitása sem magas. A tizen- és huszonévesek 22 százaléka válaszolta azt, hogy soha nem adódik alkalma belföldi üdülésre. A harmincasok 28 százalékának teljes mértékben hiányzik a lehetőség, az 50 és 60 közöttiek 47 százalékának, a hatvan felettiek körében pedig 59 százalék kénytelen nélkülözni az itthon üdülést. Iskolai végzettség szerint a legfeljebb 8 általánost végzettek 57 százaléka soha nem jár magyarországi üdülőhelyeken. A szakmunkásképesítést szerzettek közül 43 százalék nyilatkozott ugyanígy, az érettségizettek, illetve a felsőfokú végzettségűek körében 22, illetve 17 százalékos arányt mértek a kutatók. A felmérés szerint a falusi lakosok fele nem utazik belföldre üdülni, a nagyvárosok és Budapest lakóinak pedig közel egynegyede véli úgy: mindenhol jó, de legjobb itthon. A kutatás rámutat, hogy a belföldi üdülési lehetőségeket meghatározza a megkérdezettek anyagi helyzete is. Azoknak, akiknek háztartásában a havi nettó jövedelem nem haladja meg a 40 ezer forintot, alig 5 százaléka vesz részt belföldi utazáson. Ugyanakkor a 100 ezer forintos jövedelmi küszöböt átlépő háztartások tagjainak 29 százaléka utazik gyakran belföldre és mindössze 15 százalékuk vallja azt magáról, hogy sohasem üdül. A jövedelmi különbségek regionális meghatározottságával hozható összefüggésbe, hogy a kevésbé tehetős észak-magyarországi és észak-alföldi régiók lakosai kevésbé veszik ki részüket a belföldi üdülésből. Ebből a két régióból a lakosság 50 százaléka nem tölti nyarait vagy éppen teleit otthonán kívül, más hazai tájakon. A magasabb színvonalon élő dunántúliaknak mindössze 30 százaléka kénytelen erről lemondani. O. K. K. MAGYAR NEMZETI BANK Devizaárfolyamok Devizanem árfolyam 1 egységre, forintban Hungaroring-vezetéstechnika, nem csak versenyzőknek Onbizalomcsökkentő autósmatiné A régiós rendszer áldozatokat is követel Költözik a munkaügyi központ? A Hungaroringen megépített Gerhard Berger vezetéstechnikai tanpályán látott vendégül kéttucat úrvezetőt a közelmúltban az Alföldi Koncessziós Autópálya Rt. Bár Idén elmaradni látszik a tél, éppen nulla fok volt, s így a résztvevők hamar tapasztalatot szereztek arról, mit jelent a kopott és a jó, a téli és a nyári gumi, s mire képes az ABS-fékrendszer. És nem utolsósorban arról, mire képes a vezető. A gyakori autópálya-használóknak, a flottakártyás ügyfeleknek, valamint az újságíróknak szervezett egynapos tanfolyam természetesen elméleti alapvetésekkel kezdődött, majd a pálya rövid bemutatásával folytatódott. Mind megtudtuk, a vezetéstechnikai továbbképzésen évente 6-8 ezer ember vesz részt, továbbá 1100 buszvezető - a BKV budai hegyekben közlekedő sofőrjeinek ez kötelező. Jellemzően a cég fizeti be ide a menedzsmentet, de nem feltétlenül csak a csúcsvezetőket, hanem a kombikkal szaladgáló, sokat autózó területi képviselőket is. Nem megszokott, de a közelmúltban flottakiválasztásra is használták a tanpályát, a fizetőképes potenciális megrendelő, az IBM egyszerűen felkérte a szóba jöhető márkákat, hogy itt „mérkőzzenek meg" a kegyeiért. Szerencsés baleset. A jó vezető ismeri autója képességeit. (Fotó: Karnok Csaba) Az elméleti oktatást követően kettévált a társaság, s 1212 autó kezdte meg a gyakorlatokat, a pálya két különböző pontján. A résztvevők többsége arra volt kíváncsi, hogyan boldogul saját személygépkocsijával, de a tanpálya üzemeltetői - közkívánatra harcba küldtek egy hármas BMW-t is. Csapatunk az ABS-pályán kezdett, egészen pontosan egy sima fékezéssel a vizes aszfalton, ami 40 kilométeres sebességről sikerült is 10 méteren belül. A középkorú Opel Astra ekkor még nem vallott szégyent. A síkos aszfalt már alaposan megrostálta a mezőnyt, hiszen negyven kilométeres sebességről a hagyományos fékrendszerű, s így gyorsan blokkoló kerekű, nyári gumival szerelt autóknak legalább 50 méter kellett a megálláshoz, míg az ABS-szel támogatott - téligumis - kocsiknak átlagosan csak harminc-negyven. Húsz méter különbség pedig nagyon sok lehet, ha gyalogossal találkozik a vezető, s könnyen összejön a milliós kár, ha két autó csúszik össze. Pedig a negyven kilométeres tempó még nagyon szerény. Ezt követően a négy százalékos lejtésű, ugyancsak síkosított pályán vízfalak nehezítették a manővert, s az volt a feladat, ki tudja nagyobb sebességgel kikerülni a látható, később pedig a váratlanul felbukkanó - akadályt vízfalat. A fékpedált itt jobb volt elfelejteni, amikor a kikerülési gyakorlatokat végeztük, a lényeg az apró kormánymozdulatokon és a helyesen megválasztott sebességen volt. Érdekes, milyen kicsi az a sebességkülönbség, aminél már nem sikerül a gyakorlat, azaz bekövetkezik a váratlan kocsimosás. A lejtős és síkosított pályán 30 kilométeres tempóval - nagyon finom kormánymozdulatokkal - nyári gumival is kikerülhető volt a három, váratlanul felbukkanó akadály, miközben 35-nél máris reménytelennek bizonyult ugyanez. A különböző burkolattal nehezített szlalom-menet után, befejezésül a legnehezebb próba, a rántópados pálya következett: két bója között negyvenes tempóval áthaladva egy különös szerkezet drasztikusan megrántja az autó hátsó kerekeit valamelyik irányba, amit nagyon gyors, a farrész elmozdulásával azonos irányba történő kormánymozdulattal lehet kivédeni, így tartva egyenesben az autót. E sorok írója másfél éve már próbálkozott ezzel a feladattal, akkor nulla találatot ért el, azaz betlizett, s négy kísérletre összesen körülbelül hétszer pördült meg autójával a síkosított aszfalton. Ezúttal is hasonlóan kezdődött: ötből nulla, s csupán az utolsó gyakorlat során sikerült két gyors mozdulattal egyenesbe tartani az autót. Egy hetedik próbálkozásra már nem jutott idő, így már kiderítetlen marad, véletlen volt-e a sikeres manőver, vagy a tizedikre tényleg meg lehet érezni. Persze volt olyan vezető, aki elsőre megérezte, s hatból csupán egyszer rontott. Tette mindezt a 24-es mezőny legszerényebb képességű kocsijával, egy Skoda Feliciával, ami jelzi, a gyakorlat nem feltétlenül autófüggő. Kovács András A Csongrád Megyei Munkaügyi Központtal kapcsolatban ezelőtt az el, hogy megszűnik, helyette a dél-alföldi régió egy másik városában hárommegyés hivatalt hoznak létre. Az információt azóta sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta senki, aminek egyenes következménye, hogy az emberek máris elkönyvelték magukban: újabb szegedi intézménytől vehetnek búcsút. Ha Csongrád megyében a pesszimizmusról készítenének közvélemény-kutatást, igen jó eredmények születnének, már ami az egy főre eső borúlátók számát illeti. Sokkal könnyebb ugyanis azt számba venni, mi tűnt el eddigi életünkből. Szeged, avagy a megye vérkeringéséből, mint a másik oldalon a pozitívumokat sorolni. Amikor például a 2000. esztendő utolsó hónapjaiban szárnyra kapott az a hír, hogy esetleg munkaügyi központunk is megszűnik és másik megyébe költözik, sokan automatikuson sorolni kezdték a megyét elhagyó intézményeket: nemzeti bank, OTP-igazgatóság, KÉSZ Kft... Holott ebben az esetben nem egészen Szeged- és megyeelhagyásról van szó, sőt még az sem biztos, hogy az egyelőre csak pedzegetett koncepcióból legvégül mi sül ki. A lavina azonban elindult... Amikor a munkaügyi közpár hónappal a hir teried Sorállás. Ma még központ, holnap kirendeltség? (Fotó: Schmidt Andrea) ponttal kapcsolatban az első pletykák éppen csak szárnyra kaptak, 2000 novemberében. Szegeden a munkaügyi tanácsok országos foglalkoztatási konferenciát rendeztek. Ezen Székely Judit, a Gazdasági Minisztérium (GM) főcsoportvezetője tartott előadást a tervezett szervezeti átalakulásról. Az általa vázolt koncepció szerint 2001-ben, előreláthatóan az év közepén megszűnnének a megyei munkaügyi központok, és helyettük három-három megyénként foglalkoztatási centrumok alakulnának ki. A regionális hivatalok az úgynevezett Foglalkoztatási Hivatalhoz tartoznának, amelyet a GM foglalkoztatási főcsoportja felügyelne. Székely Judit akkor azt mondta, még nem született döntés arról, milyen központokkal alakulnak meg a régiós hivatalok. (Már ezen a konferencián összesúgtak a bennfentesek és azt mondták, Szegednek annyi, másutt, esetleg Kecskeméten építik majd ki a központot.) Mivel azóta három hónap eltelt, kerestem Székely Juditot a minisztériumban, hátha azóta léptek néhányat előre az ügyben. De csak a sajtóosztályig jutottam el, ahol annyit sikerült megtudnom, a dolgok úgy állnak, hogy még nem lehet a nyilvánosság elé lépni új információkkal. Készül a foglalkoztatási törvény tervezete, amely majd a parlament elé kerül, ezen kívül semmi érdemleges nem történt. A megyei munkaügyi központban, ahol alkalmazottak munkahelyei kerülnének veszélybe egy szomszéd megyés foglalkoztatási hivatal felállásakor, természetesen ugyanúgy nem tudnak semmit a várható folyamatokról. Miközben a szegedi pletykaforrások immáron nem Kecskemétet, hanem Békéscsabát kezdik el potencionális régiós munkaügyi központként emlegetni. S hogy miért pont Békéscsabán (és mégsem Kecskeméten) lenne a foglalkoztatás fellegvára? Erre is van magyarázat. Képbe került ugyanis a DARFT, valamint annak „forráscentrumos" koncepciója. Vagyis: a Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács tizenkét úgynevezett operatív programon dolgozik munkamegosztásban, a helyi sajátosságoknak megfelelően, s keresi a tervekhez a forrásokat. Mivel Csongrád megyében az agrárium, a felsőoktatás és a K+F az erős, ezeknek a területeknek „ő" a forráscentruma. Békés megye az idegenforgalom mellett a közlekedés-fejlesztésben, valamint a foglalkoztatás-politikában és a szakképzésben erős, tehát e területek lehetséges fővárosa. Kecskemét pedig informatikai, környezetgazdálkodási, kis- és középvállalkozás-fejlesztési központ. Mi ebből a tanulság? Az, hogy elképzelhető: 2001 közepén Békéscsabán regionális foglalkoztatási központot hoznak létre. Vagy az, hogy minden marad a régiben. Hivatalosan meg nem erősített információink szerint. Fekete Klára