Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-03 / 29. szám

SZOMBAT, 2001. FEBRUÁR 3. STEFÁNIA III. Férjes asszonyt tegezni nem szabad! A skarlát Háború nélküli vitézek A skarlát (vörheny) tél végén, kora tavasszal hal­mozottan jelentkező, ki­ütéssel járó típusos gyer­mekkori fertőző megbete­gedés. Jellemzően az 5-15 éves korosztály érintett, három évnél fiatalabba­kon csak kivételesen fordul elő. Sajnos az egyszeri megbetegedés nem okoz tartós védettséget, ezért gyermekkorban akár két­három alkalommal is lehe­tünk skariátosak. A kórokozó baktérium a streptococcus pyogenes, mely­nek neve is gennykeltő képes­ségére utal. A behatolási kapu legtöbbször a torok, ahová cseppfertőzéssel, de közvetve fertőzött tárgyak, élelmiszerek, tej, ivóvíz útján is eljuthat. Rit­kábban a fertőzés forrása a sé­rült bőr (égés. műtéti seb). A fertőződést követően a lappangási idő rendszerint rö­vid, általában 1-3 nap, ritkáb­ban 8 nap is lehet. A beteg már ez idő alatt is fertőz. A tünetek hirtelen kezdődnek, magas láz­zal, fejfájással, hasfájással, há­nyással. Általában fél-egy na­pon belül megjelennek az egé­szen apró elemű élénk vörös ki­ütések, melyek távolabbról összefüggő pír benyomását kel­tik. Innen ered a betegség elne­vezése. Az arc kipirult, a száj körüli terület sápadt. A mandu­lák duzzadtak, lobosak, gyak­ran izzadmánnyal fedettek. A tüszős mandulagyulladás kife­jezés erre az állapotra utal. A torok haragosvörös, a nyelés igen fájdalmas. Az áll alatt ér­zékeny, megnagyobbodott nyi­rokcsomók tapinthatók. A nyelv gyulladása eredményezi a jellegzetes „málnanyelvet". Megfelelő antibiotikus kezelés­sel az általános állapot gyorsan javul. A kiütések a harmadik­ötödik napon eltűnnek, a bőr kissé „grízes tapintatúvá" válik. A betegség második-negyedik hetében már csak a törzs enyhe korpádzó, illetve a tenyerek és talpak lemezes hámlása utal a lezajlott skarlátra. Felnőtt korra a baktérium­mal való ismételt találkozások nyomán védetté válunk a ki­ütéssel járó megbetegedéssel szemben. Ilyenkor a streptococ­cus fertőzés már csak torok­gyulladás képében zajlik. Típu­sos esetekben a betegség a fenti tünetekkel jár, ritkán azonban szövődmények súlyosbítják a lefolyást. Gennyes szövődmé­nyek elsősorban lokálisan, a mandulában, vagy annak kör­nyezetében, az arcüregekben a középfülben fordulhatnak elő. Kezeletlen, vagy elégtelenül kezelt esetek néhány százaléká­ban reumás láz alakul ki, s en­nek pedig legfontosabb szövőd­ménye lehet a reumás szívbil­lentyű betegség. Egyes strepto­coccus törzsek fertőzése nyo­mán nem-gennyes késői szö­vődményként immun mecha­nizmusú veseszövet gyulladás, glomerulonephritis jelentkez­het. A fertőzés továbbterjedését illetve visszatérését egyszerű rendszabályokkal megakadá­lyozhatjuk. A beteg gyermeket különítsük el, a fertőzött vála­dékkal érintkezett tárgyakat fo­lyamatosan fertőtlenítsük, s a betegség idején használt fogke­fét is cseréljük ki! A kezelés be­fejezésekor végezzünk záró­fertőtlenítést! Dr. Rudas Magdolna gyermekorvos környezetünkért Köz-tisztaság Gyakori kép: az utcán sétáló, dohányzó ember szinte öntudatlanul dobja el a cigarettavéget, sok­szor csak egy-két méterre a legközelebbi szeméttá­rolótól. Az sem ritka, hogy valaki jártában-kel­tében „végigszotyolázza" az egész utcát. A Belvá­ros, a busz- és villamos­megállók környéke tele van eldobott cigaretta­csikkekkel, szeméttel, an­nak ellenére, hogy a kö­zelben legtöbbször meg­találhatók a közterületi hulladéktárolók. Ezeknek a szemeteseknek a célja, hogy a közterületen ke­letkező, általában kis mennyi­ségű hulladékot az arra sétálók bennük bárhol, bármikor elhe­lyezhessék, és a szemét ne szennyezze a köztereket, utcá­kat. A tárolók oldalán megta­lálható az elszívott cigaretta­végek gyűjtésére szolgáló kis tartály, hiszen a csikkeket nem szabad a többi hulladék közé dobni, mert az tűzveszélyes. Szerencsére ritkán fordul elő ilyen baleset, de hívták már ki a tűzoltókat égő szemetes tar­tályhoz, melyben az égő ciga­retta a gondatlan dohányzó tá­vozása után csak órák múlva lobbantotta lángra a sok éghe­tő anyagot tartalmazó hulladé­kot. Sokszor előfordul, hogy hulladékkal teli szatyrokkal, műanyag zsákokkal vagy nagy térfogatú dobozokkal rakják tele a közterületi tároló­kat. Ez nem tekinthető rendel­tetésszerű használatnak, de nem tehetünk mást, ilyen eset­ben próbálkozzunk a legköze­lebbi szemetessel. A köztisztaság alapvetően a közterület-használat minősé­gétől függ, a közterek, utcák és parkok tisztántartása csak akkor lehetséges, ha igénye­sek vagyunk önmagunkkal és környezetünkkel szemben, nemcsak a lakásajtón belül, hanem az utcán is. Ahogyan a lakásban nem jut eszünkbe egyszerűen a padlóra dobni a szemetet, úgy ne tegyük azt az utcán sem. Sz. F. Embriókat kiónozhatnak Munkatársunktól Nagy-Britanniában a Lor­dok Háza döntő jelentőségű szavazás során úgy határozott, hogy gyógyászati célú kutatá­sok elősegítése érdekében meg­engedi emberi embriók kísérleti célú felhasználását. Ez többek között azt jelenti, hogy a kuta­tók embriókat kiónozhatnak, és azok őssejtjein végezhetnek vizsgálatokat. A döntést hosszú vita előzte meg. Nagy azoknak a tábora, akik ellenzik az ilyen kísérleteket, mert félnek attól, hogy ezzel sokkal közelebb ju­tunk a teljes emberek klónozá­sának lehetőségéhez. A hagyományok fel­tétlen tisztelete, minta­szerű családi élet és pél­damutató magatartás jellemzi azokat a nemze­tes asszonyokat és ura­kat, akik tagjai az 1920­as alapitású és ma is működő vitézi rendnek. A rend történetéről Al­bert Zoltánt, az ország egyik legidősebb vitézét kérdeztük. Az idén ősszel Székesfe­hérváron mintegy százötve­nen tesznek vitézi esküt. A hagyományos ceremónia sze­rint a várományos vitézek a magyarországi törzsszék je­lenlegi legfőbb előjárója, Jó­zsef Árpád királyi herceg előtt féltérdre ereszkednek, aki pallóssal végzi el az ava­tási szertartást. Eszményké­pük a példamutató életvitel, a keresztény szellemiség és a feltétlen hazaszeretet. A be­lépőknek a szigorú erkölcsi követelményeknek, illetve a Rendi Kódexben előírt köte­lezettségeknek kell megfe­lelniük: „...vitéz csak az le­het, aki magyarságában min­taszerű, családi életében tisz­ta, erkölcseiben feddhetetlen, magatartásában megfontolt, felfogásában komoly...".A vitézi rendet 1920-ban Horthy Miklós kormányzó alapította azzal a céllal, hogy az első világháború hőseinek erkölcsi és anyagi elismerést nyújtson. Az eskütételen je­len lesz a nyolcvanéves sze­gedi Albert Zoltán is, azaz nemzetes vitéz Albert Zoltán tiszteletbeli törzskapitány. - Hogyan és mikor került kapcsolatba a renddel? - Az apám révén, akitől hála istennek nagyon szigorú nevelést kaptam. Az első vi­lágháborúban hősies érdeme­ket szerzett, melyek feljogo­Albert Zoltán: Ma már hölgyek is lehetnek a vitézi rend tagjai. (Fotó: Gyenes Kálmán) sították a rendi tagságra, ami az elsőszülött fiú számára örökölhető. így tizenhat éve­sen vitézi várományos lehet­tem, de ez még nem elég a felavatáshoz, mivel példamu­tató életvitellel és kiváló tel­jesítményekkel - például tiszta jeles bizonyítvánnyal ­meg is kell szolgálni. 1939­ben avattak vitézzé Budapes­ten. - Azóta sokai változott a világ, mit jelentett akkori­ban egy kamasznak vitéz­nek lenni? - Bizony, akkor más világ volt. Elmondhatatlanul büsz­ke voltam, és minden szem­pontból szerettem volna megfelelni az elvárásoknak. Az atyai szigor mellett sokat jelentett az a pezsgő társadal­mi és kulturális élet, ami a harmincas években a vitézi rendházban zajlott, rendsze­resen fellépett többek között vitéz Benkő Gyula színmű­vész. - Mennyire jutalmazta meg az élet, hogy ilyen magas erkölcsi követel­ményeket állított maga elé? Úgy tudom, a máso­dik világháborúban is hű maradt saját elvárásai­hoz... - Erről nem szeretnék me­sélni, félek sokan félreérte­nék és dicsekvésnek gondol­nák. Elég annyi, hogy na­gyon súlyosan megsebesül­tem, majdnem amputálni kel­lett a bal lábamat. A háború semmire nincs tekintettel, így a felépülésem előtt újra beve­tettek a dunántúli frontra. 1945-ben pedig szovjet hadi­fogságba kerültem, ahol há­rom kemény évet kellett le­húznom. A Gulágon több mint két évet töltöttem. Sza­badulásom után folytattam a háború miatt félbemaradt egyetemi tanulmányaimat, a Pázmány Péter Tudomány­egyetemen azonban az utolsó szigorlat előtt tíz nappal de­portáltak a Szabolcs-Szatmár megyei Kemecse községbe. Itt két és félévet töltöttem. Ezután össze-vissza dobált az élet - voltam mezőgazdasági munkás, kocsis..., ami éppen akadt. Az 1956-os forrada­lomban részt vettem, egyéves börtön volt a „jutalmam", amit a Szegedi Csillagban és a Pálhalmai Börtöngazdaság­ban töltöttem le. - Mi történt a renddel? - 1945-ben feloszlatták, hosszú évtizedekig még ille­gálisan sem működött. 1992­ben alakult ujjá a régi elvek szerint. Az akkori törzskapi­tány megkereste a müncheni rendi központot, ahol kapott egy tizenhárom nevet tartal­mazó listát. Ebből az egyik az enyém volt. Egyenként szedtük össze egymást, éjjel­nappal jártam a tanyákat, és megkerestem a volt tagokat. Egy évig tartott, amíg meg­szerveztem a dél-alföldi szer­vezetet, később az országos szervezet kiépítésében is se­gítettem. - A régi rendi élethez ké­pest miben más, és miben tér el a mai vitézi élet? - A külföldön működő magyar vitézi rend tagjai és az itthon élők mintegy ezer­kétszázán vannak. Negyven­négyben körülbelül tizen­négyezren voltunk. A létszá­munk évek óta lassan növek­szik, ezért megváltoztattuk a rendi tagság örökölhetőségét: ma már nemcsak az., elsőszü­lött fiúgyermek, hanem az el­sőszülött leánygyermek is várományos lehet. A zártkörű rendezvényeinken ma is a ré­gi úri viselkedés szabályai ér­vényesek, így egymást nem­zetes asszonynak, vagy nem­zetes úrnak szólítjuk. Férfi ember hölgyet a keresztne­vén csak az illető engedélyé­vel szólíthat, tegeződni férjes asszonnyal pedig csak a férj beleegyezésével vagy felhí­vásával szabad. Mindez mára sokaknak idegenül hangzik, mi azonban őrizzük a hagyo­mányainkat. Ma már persze nem kivont karddal kell a ha­zát védeni, a hősiesség a hét­köznapi életben kell, hogy megnyilvánuljon. A példa­mutató munkában, a segítő­készségben és a becsületben. Lévay Gizella Téli szobakertészkedés A természetet a lakás­ban a szobanövények hozzák a közelünkbe. Az ókori fáraók palotájától a lakótelepi otthonig mindenhol és mindenkor gondozást kívánók az örökzöldek, a virágok. Télen különös ápolást igényelnek, főleg ha a levegő száraz és poros. Az igény, hogy mindig természetközeiben legyen az ember már az ókori Egyip­tom fáraóinak is sajátja volt, palotáikba kőedényekbe ülte­tett cserjéket, fákat vitettek. Az európai kontinensen az ókori görögök és rómaiak voltak az elsők, akik házaikat dézsákba ültetett babérral, mirtusszal, puszpánggal dí­szítették. Aztán a 16-17. szá­zadban felépítették az első orangerie-ket, azaz üveghá­zakat, a 18. században a téli­kertek kezdtek hódítani. A múlt század derekától lakása­inkba az Európában honosok mellett Dél- és Közép-Ame­rikából és Ázsiából szárma­zó, nemesített növények kér­edzkedtek be, mostanában pedig Hollandiából hozzák a legtöbb virágot, örökzöldet. Az alapfajok mellett a neme­sítetteket, a tarkaleveli fajtá­kat, amelyek már sokkal több gondozást igényelnek. A szobanövényekre télen különösen oda kell figyelni. Nincs az a „nemesség", ami­vel a fény- és vízhiányt, a hi­deget, a kártevőket túl tudnák élni. Még a szakemberek ál­tal legkönnyebben kezelhető­A portól még az örökzöld is „elsápad" (Fotó: Gyenes Kálmán) nek minősítettek is (például a könnyező pálma, a csokros inda, a dracéna, a borostyán­félék, a vitorlavirág, a ficus elastica, a pozsgások) igény­lik a normál szobahőmérsék­letet, a közepes fényt, a víz­utánpótlást. S azt, hogy a le­veleiket legalább kéthetente tisztítsuk meg a rájuk rakó­dott portól. Legjobb a lombo­zatot kézmeleg vízzel telt edénybe meríteni, vagy gyen­ge sugarú langyos vízzel „le­zuhanyoztatni". A „fürdetés­nél" ügyelni kell arra, hogy a cserép, a föld ne szívja tele magát vízzel! A leveleket vi­zes ruhával, szivaccsal is le lehet törölgetni. Utóbbi módszer azért is hasznos, mert közben ellenőrizhető az is, hogy rovarkártevők nem jelentek-e meg dísznövénye­inken. A meleg, száraz szo­bákban sajnos támadnak a ta­kácsatkák (a levél fonákján pókhálószen szövedékkel), ellenük jó a tiszta vízzel való gyakori permetezés, a lemo­sás, ami fokozza a párateltsé­get. A pajzstetvek, a tripszek ellen a virágüzletekben, gaz­daboltokban lehet növényvé­dő szereket beszerezni (szak­tanácsot is kérve). A téli szobakertészkedés­hez tartozik a mérsékelt víz­adagolás, a tápanyagutánpót­lás mellett fokozottan ügyelni arra, hogy a virágokat a szel­lőztetéskor ne érje hideg le­vegő. Az ablak közelében lé­vő túlérzékeny növényeket (pl. fikuszt, krotont, bunkóli­liomot) a szellőztetés idejére tegyük védett helyre. Szabó Magdolna Életkor és elhízás Munkatársunktól A közgondolkodás úgy tartja, a menopauza után lévő nők egészségi állapota romlik, és ez távolról sem független az életkorral együtt járó hizástól, gyakran elhí­zástól. Amerikai kutatási adatok szerint a menopauza idején bekövetkező hízás nem a hormonális változás eredmé­nye, hanem sokkal inkább a normális öregedés, a maga­tartás és a mozgási szokások megváltozásának következ­ménye. A kutatók nem zár­ják ki annak a lehetőségét, hogy a középkorú nők na­gyobb fokú veszélyeztetett­sége szív és érrendszeri be­tegségekre nem csak a meg­növekedett testsúly, hanem a testforma megváltozásának is eredménye. A változás ko­ra után a nők többnyire a ha­sukra híznak, és az alkatuk egy kicsit a férfiakéra hason­lít. A korábbi körteforma el­múlik, átalakul. Márpedig az alma-típusú elhízás a szívbe­tegségek egyik konkrét vesz­élyeztető tényezője. Ugyan­akkor, a felesleges kilóktól megszabadulni sokkal nehe­zebb, mint fiatalabb korban. Mindenesetre, a jól megvá­lasztott, rostokban, zöldsé­gekben és gyümölcsökben gazdag étrend és a rendsze­res testmozgás ellensúlyoz­hatja a változás kora utáni hajlamot az elhízásra. Ha mégis bekövetkezik az elhízás, és fogyókúrázni akarunk, a napi energiabevi­telt 700 és 1500 Kcal közé kell beállítani (900 Kcal alatt kórházi körülmények között orvosi felügyelet mel­lett). A fehérjedús étrendre beállított diéta gyors fogyást eredményez, de csökkenti az energiafelhasználást, ami ké­sőbb elősegíti az újrahízást, ezért nem javasolt. A heti 500 g súlyvesztés tekinthető hatásosnak. Az a legjobb megoldás, amely egyszerre fogja vissza a szénhidrát- és zsírbevitelt, elsősorban a fű­szervajak és salátaolajok, a gyorsan felszívódó és beépü­lő cukrok és az alkohol mel­lőzésével. A szénhidrát­szükségletet párolt és nyers zöldségfélékkel és gyümöl­csök mérsékelt fogyasztásá­val kell fedezni. A gabonafé­lékből és keményítőben gaz­dag terményekből csak kis mennyiség engedélyezett. A sófogyasztás nem tiltott, és a mesterséges édesítőszerek használata is engedélyezett. A vizelet- és hashajtók teljes mértékben ellenjavalltak, a rendszeres testmozgás vi­szont javasolt. A napi folya­dékbevitel 1,5-2 liter ener­giaszegény itallal (pl. ás­ványvíz) fedezhető. Lehető­leg naponta ötször, de leg­alább háromszor kell étkez-

Next

/
Thumbnails
Contents