Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-03 / 29. szám

46 KAPCSOLATOK SZOMBAT, 2001. FEBRUÁR 3. Genetikai kalandozások A DNS lakóhelye Örök kölykök, nagy függetlenek Kutyalélektan: hűség és erkölcs A kutyában mélyen gyökerező gátlás tiltja, hogy az ember ellen forduljon. (Fotó: Tésik Attila) A kutya vagy az anya­állatot szereti, vagy a ve­zérhímet tiszteli az ember­ben; ragaszkodása e két­féle ösztönből fakad. Hű­ségéhez hasonló ugyan nincs az emberi társada­lomban, a kutya mégsem tekinthető jobbnak az embernél. A morál szá­mukra ismeretlen foga­lom, bűntudatuk viszont van, sőt, a lelkiismeret furdalást olykor meg is tudják játszani. A kutya természetével és az emberhez való viszonyával általában akkor foglalkozunk, ha egy-egy tragédia ráirányítja a figyelmet az együttélés ve­szélyeire. A kutya és az ember kapcsolata azonban megér­demli, hogy „békeidőben" is megpróbáljuk megérteni. Egy olyan ember segítségével, aki etológiai munkásságáért No­bel-díjat kapott, és számtalan kutyát nevelt fel majd - mint mondja - siratott el. Konrád Lorenzfől van szó, akinek Ember és kutya című könyvé­nek új kiadása nemrég jelent meg. Az etológus szerint a kutya ragaszkodása az emberhez két ösztönből ered. Az egyik az a ragaszkodás, amely a vadku­tya-kölyköt az anyaállathoz kapcsolja. A háziasított kutyá­nál ez a ragaszkodás mindvé­gig megmarad a gazdája iráni, ezért élete végéig úgy viselke­dik vele, mint a vadkutya-kö­lyök az idősebb állattal. A gazdában az anyaállatot látja, vele szemben gyermekesen odaadó. Ez a tartós gyerme­tegség lehet előny, de lehel hi­ba is. Az a kutya, amelyből a ragaszkodás teljesen hiányzik, érdekes lehel a maga függet­lenségében, de az ilyen különc nem sok örömet szerez gazdá­jának. Sőt idősebb korában veszedelmessé is válhat, mert hiányzik belőle az alázatosság, és semmi kivetnivalót nem ta­lál abban, ha egy emberrel A hetvenes évek elejei vízminőségi állapot visszaállítását lehetne cé­lul kitűzni a Tiszát ért ta­valyi cianidszennyezés utáni rehabilitáció során ­véli dr. Szalma Elemér hidrobiológus. A helyreál­lítási elképzeléseket azonban beárnyékolja, hogy az elmúlt egy év alatt nem tettek jelentős előrelépést egy újabb szennyezés veszélyének elhárítására. Pedig egy hasonló eset beláthatat­lan következményekkel járna a folyó élővilágára, hiszen már az előző évi szennyezés után is a hal­állomány negyven-ötven százaléka pusztult el. A tiszavirág-rajok viszont a cianid-hullám levonulása után a vártnál sokkal na­gyobb számban jelentek meg, amit a szakembe­rek különbözőképpen ér­tékelnek. Bebizonyosodott, hogy nem volt igazuk azoknak, akik elbagatellizálták a Tiszát ért egy évvel ezelőtti cianid­szennyezés súlyosságál - véli dr. Szalma Elemér hidrobioló­gus, aki szerint a folyó „meg­mérgezése" valódi környezeti katasztrófának számított. A Szegedi Tudományegye­tem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kara Biológia Tan­székének adjunktusa ezt azzal támasztja alá, hogy míg pél­dául a vízbe kerülő kommu­nális hulladékot - a folyó ön­ugyanolyan durván bánik, mint a magafajtájával. A má­sik véglet is okozhat kellemet­lenséget: némely kutya, ame­lyik végletekig ragaszkodik a gazdájához, éppúgy ragaszko­dik mindenki máshoz is. Ez a kutyajellem olyan, mint egy elkényeztetett gyerek, akinek minden ember „bácsi", és bi­zalmaskodva tukmálja rá ked­veskedéseit bárki idegenre. A ragaszkodás másik forrá­sa a vadkutyának a falkavezér iránt tanúsított engedelmessé­ge és a falka tagjait összekötő, személyes szeretet. A falka szorongatott életében a siker és a túlélés előfeltétele a szi­gorú szociális szervezettség, az engedelmes hűség a vezér­állat iránt, és a feltétlen helyt­állás egymásért a veszélyes zsákmánnyal vívott harcban. tisztuló képessége nyomán ­néhány kilométer után kémia­ilag már nem lehet kimutatni, addig a cianid a Tisza teljes szakaszán végigvonult, és mindenütt pusztítást hagyott maga után, amelynek hatását még éveken keresztül érez­zük, az ökoszisztéma helyre­állítása pedig ennél is hosz­szabb időt vesz igénybe. A folyószennyezés követ­keztében a halállomány negy­ven-ötven százaléka pusztult el. Ez elsősorban a víztérben ősszel mozgó halfajokat ­egyebek mellett a menyhalat, a süllőt, a busát és a pontyot ­érintette. A halpusztulással együtt járt az is, hogy más, fennmaradt élőlénycsoportok arányai megváltoztak. Meg­szaporodott például a törpe­harcsa-állomány, ami elsősor­ban azzal magyarázható, hogy a szennyezés óta több alka­lommal előfordult áradás a holtágakból bemosta ezeket a halakat a főágba, ahol szá­mukra kedvező szabad élő­helyhez jutottak. A hidrobiológus szakem­ber szerint a folyó stabil öko­szisztémájának újbóli megte­remtését össze kell kapcsolni a Tisza intenzív kutatásával. Ez utóbbi szükségessége a szóban forgó szennyezés egyik legfőbb tanulsága. Dr. Szalma Elemér a kutatáshoz A tartós fiatalkori ragaszkodás helyére az ilyen kutyánál az emberrel való kapcsolatban a férfihűség lép; a gazdában a vezérállatot látja. Különösen a kutyabarátok között akadnak olyanok, akik az emberek körében szerzett keserű tapasztalatok miatt ra­gaszkodnak állataikhoz. Innen származik az a mondás, hogy „minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem a kutyámat". Pedig Lorenz sze­rint a kutyák semmiképpen sem nevezhetők jobbnak az embereknél, annak ellenére, hogy a kutyahűséghez fogha­tót nem találunk egykönnyen az emberi közösségekben. De tudni kell, hogy a kutyáknak nincs erkölcsük, az állatok tel­jes mértékben amorálisak. A kutyáknak ugyanis sejtelmük önálló intézet felállítását java­solja, amely aztán a rehabili­táció további lépéseit is meg­határozná. A szakember úgy véli, a holtmedrekben élő vízi populációkat is be lehet vonni az ökológiai környezet hely­reállításába. Az eddigi, első­* sorban jelképes haltelepítések ugyanis csak kis mértékben sincs az egymásnak gyakorta ellentmondó erkölcsi kötele­zettségek labirintusáról, nem­igen ismerik a hajlam és a kényszer belső ellentétét. A magasrendű, emberi értelem­ben vett morál olyan szellemi teljesítményt feltételez, amire egyetlen állat sem képes. Ugyanakkor a magasan fejlett, társasan élő állatok lelki életé­ben megtaláljuk a bűnbánat mélyen emocionális gyökerű formáját. Az etológus leírja egyik kutyájának az esetét, amelyik véletlenül megharap­ta a gazdáját. A kutyában az eset olyan súlyos lelki meg­rázkódtatást okozott, hogy a szó szoros értelmében össze­omlott. A rossz lelkiismeret abból fakadt, hogy a kutya olyasmit cselekedett, ami ellen egy mélyen az érzelmi réte­járulnak hozzá az elpusztult halállomány pótlásához. A hidrobiológus a rehabilitáció kapcsán felhívja a figyelmet arra, hogy a Tisza egyes sza­kaszaiban más-más jellegű élővilág uralkodik, s ezekre a különbségekre a helyreállítási munkák során is tekintettel kell lenni. Az élővilág rehabi­gekben gyökerező gátlás tilta­kozott. Egészen más lapra tar­tozik az intelligens kutyák „lelkifurdalása", amikor vala­mi olyasmit csinálnak, ami a maguk öröklött szociális gát­lásai szempontjából tökélete­sen természetes és megenge­dett ugyan, de megtanulták már, hogy tabu, vagyis tilos. Minden kutyabarát ismeri a hamis ártatlanság, túlzott en­gedelmesség ábrázatát, ame­lyet az okos kutyák szoktak olykor magukra ölteni. Ez a viselkedés annyira emberi és mulatságos, hogy szinte nehe­zünkre esik megbüntetni az ál­latot. Mégis, a kutya erkölcsi megfontolásaira apellálni ­nem lévén ilyenek - hiba, és veszélyes lehet. (Folytatjuk) K. G. litációján túl nem mellékes szempont a folyó emberi hasznosítása sem, ami a jelen­legi környezeti állapot teljes átgondolását teszi szükséges­sé. Dr. Szalma Elemér úgy vé­li, a hetvenes évek elejei víz­minőségi állapot visszaállítá­sát lehetne célul kitűzni. A re­Az előző cikkekben megismerkedtünk az örökítő anyag felépíté­sével és funkciójával. A következőkben az élővi­lág alapegységéről, a DNS „lakóhelyéről", a sejtről lesz szó. Körülbelül száztrillió sejt található egy átlagos ember­ben. A sejt az élővilág alap­egysége, amit a szervezetet felépítő téglaként is elkép­zelhetünk. Ám a parányi sejt sokkal több egyszerű téglá­nál. Egy olyan kis szervezet, melynek mérete a milliméter ezredrésze, és amelyben „gyárak" sokaságát találjuk. Itt helyezkedik el az általuk létrehozott „vár" (esetünk­ben az ember) felépítésére vonatkozó kódolt informá­ció. De ne szaladjunk ennyi­re előre. Először is, minden sejtet egy membránréteg határol. A membránréteg létezéséről már a 20. század elején tud­tak, de pontos szerkezetének megismerését az elektron­mikroszkóp felfedezése tette lehetővé. A membrán alap­szerkezetének felépítésében zsírsav molekulák vesznek részt. Ezek olyan lipid rété­Munkatársunktól Húsz évvel ezelőtt tette közzé Luis és Walter Alva­rez tézisét a dinoszauruszok kihalásáról. Szerintük annak oka egy óriásmeteorit Föld­be csapódása lehetett. A di­nók „tömeghalálának" azon­ban nem ez az egyetlen le­hetséges oka - írja a der Spiegel. A lap szerint 65 millió év­vel ezelőtt a geológiai felté­telek módosulása megvál­toztatta az élet- és a klimati­kus feltéteket, amelyek más lényeknek kedveztek. A vul­kánkitörések jelentős terüle­teket pusztíthattak el, ami az habilitációs elképzeléseket azonban beárnyékolja, hogy az elmúlt egy év alatt nem tet­tek jelentős előrelépést egy újabb szennyezés veszélyének elhárítására. • A tiszai ciánszennyezés, és a folyón tavaly nyáron levo­nuló tiszavirágzás összefüg­géseiről szól a szolnoki illető­ségű Tisza Klub „Tiszavirág­zás 2000" című kiadványa. Dr. Hamar József ökológus leírásából megtudjuk, hogy a kérészek ősi csoportjába tarto­zó tiszavirág rendkívül érzé­keny a környezeti változások­ra. Különösen a folyamszabá­lyozással összefüggő beavat­kozások, valamint a víz szennyezése csökkentik élet­terét. Ezért a tiszai cianid-hullám levonulása után, tudósok és civilek egyaránt aggodalom­mal figyelték: megjelennek-e a kérészek, vagy a méreg megölte őket is? Megnyug­vással vegyes, általános meg­lepetést keltett, hogy régen lá­tott, nagy rajzással jelentek meg a tiszavirágok a folyó fö­lött. Dr. Hamar József értékelé­se szerint az erős rajzás több okra vezethető vissza. Először is, az utóbbi tíz-tizenöt évben jelentősen javult a Tisza és mellékfolyóinak vízminősége. get képeznek, melynek egyik fele a vízzel kapcsola­tot tud teremteni (ún. hidro­fil rész), míg a másik fele ta­szítja a vizet (ez az ún. hid­rofób rész). A zsírsav mole­kulák a sejtmembránban víz­taszító végükkel néznek egy­más felé, ezáltal kettős réte­get alkotnak. Ebbe a kettős lipid rétegbe fehérjék épül­hetnek. A membrán olyan félfolyékony rendszert alkot, melynek „mozgékonysága" függ a testhőmérséklettől, és attól is, hogy milyen fehér­jék kapcsolódnak hozzá. A membránon különféle csatornák találhatók, melyek közül egyesek állandóan nyitva, míg mások szabályo­zottan nyitva vagy zárva vannak. Ezek a csatornák felelő­sek különböző kisebb mole­kulák és ionok sejtbe juttatá­sáért. A sejtmembrán külső felszínét boríthatja egy szén­hidrátokból álló réteg, me­lyet sejtburoknak nevezünk. Ennek feladatáról még keve­set tudunk, de szerepe lehet a sejt külső behatások elleni védelmében. (Folytatjuk.) Antal Péter amúgy is instabil klímát to­vább változtatta. Végül talán kozmikus katasztrófa is be­következetett, fokozott su­gárzás érhette a Földet a ne­utroncsillagok összeütközése folytán. A tudósok nem tudják, hogy ezek az események mi­lyen sorrendben követték egymást, de valószínűsítik, hogy több, kedvezőtlen kö­rülmény hathatott együttesen több tízmillió évvel ezelőtt. Ezek egyike lehetett a mete­orit becsapódás, amely azon­ban csak a végső csapást mérhette a dinoszauruszok­ra. Azután az időjárás és a vízál­lás is kedvezett a rajzásnak. Végezetül a Tiszában közepes vízszinttel vonult le a cianid, a környező talajvíz pedig ma­gasabban állt. Emiatt a ciános víz nem juthatott ki a meder­ből, így az annak falában téli álmukat alvó lárvák sem káro­sodtak. Dr. Gaskó Béla, a szegedi Móra Ferenc Múzeum termé­szettudományi osztályvezető­je óvatosabban értékelte a ci­ánmérgezés utáni, gazdag ti­szavirágzást. „A lárvák az iszapba ágyazódva vészelték át a ciánhullám elvonulását. Életben maradásukat védett­ségüknek köszönhetik. Egy­szerűen szerencséjük volt" ­mondta a főmuzeológus. A biológus szerint a kéré­szek tömeges megjelenéséből még nem következtethetünk a vízminőség javulására. A ti­szavirág nem tekinthető „indi­kátornak", azaz a környezet­minőség „jelzőberendezésé­nek" - már csak azért sem, mert a rovar terhelhetőségét még sohasem vizsgálták. Dr. Gaskó Béla hozzátette még, hogy a cianidhullám vi­szonylag gyorsan végigvonult ugyan a Tiszán, ezért az ép­pen védett helyen meghúzódó élőlényekre nézve nem volt végzetes; a ciánnal együtt ér­kező nehézfémek azonban csak lassan rakódnak le, így hatásuk is csupán később ér­zékelhető. Hegedűs Szabolcs -Nyilas Péter Még mindig a Tiszáról Víz, kérészek, halak Dr. Szalma Elemér hidrabiológus szerint a Tisza stabil ökoszisztémájának megteremtését össze kell kapcsolni a folyó intenzív kutatásával. (Fotó: Schmidt Andrea) Miért haltak ki a dinók?

Next

/
Thumbnails
Contents