Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-03 / 29. szám

6 KAPCSOLATOK SZOMBAT, 2001. FEBRUÁR 3. Kedves Környékbéliek! m r em először halljuk magunk körül az otthon me1Y lege kifejezési. Főleg, ilyenkor, gyertyaszentelőnek idején. Régi a rigmus: „Ha fénylik gyertyaszentelő/ izéket is szedd elő!" E jó szándékú figyelmeztetés, keletkezésének idején bizonyára nevelő célzattal szóratott szét a pazarlásra mindég hajlamos népünk közé. És csak természetes, hogy az otthonteremtés, az otthon melege csiholásának megannyi kínja közepette. Az izék - értekeztünk már erről máskor is - környékünkön: leveleitől fosztott kukoricaszár, amelyei a tehenek, birkák etetésekor menttel meg a gyermekeivel, a beosztással élő családfő. Kiszedeti a jászolból, kévébe szálaztatja majd két helyen, alul a vastagánál, felül a vékonyánál, összekötteti és kazlaztatja (tetszetős formájába rakatja), mindazért, hogy amikor majd az mind kiszárad, behordathassa a kemencébe - nagyon, de nagyon ínséges világban a katlan, vagy a tűzhely tüzére darabolva -, hogy abból tűz általi meleg áradjék. Az otthon melege. (Jobb helyeken maga a családfő is beszáll az ízékmentés folyamatába! Mert a kukoricaszár már magában is izék.) Végigfutják Önök is, hogy hányadik haszon ez már? (Ne azért tegyék, mert Önök is látnak holdszámra télen is talpon lévő kukoricást, s rögtön kombináljanak a mérhetetlen pazarlást illetően, csupán: a tisztesség kedvéért!) Eledeink nem voltak haszontalanok! Nem ettek meg mindent, ami mozgott, s nem itták meg a levét mindennek, ami zöld, de igencsak megtornáztatták agyukat, (forgatták eszük kerekét), s kiókumlálták: miből, mennyi is kell, hogy az az újig kitartson? Az izék is ebbe a kategóriába soroltatott. Azért kellett összeszedni a jószág eléd, kiszedni a trágyából, vagyis másodjára is megdolgozni a kukoricaszárral, mert sohasem lehet tudni, hogy milyen lesz majd gyertyaszentelő. (Az okosabbja rákérdezett: mi lesz, ha havaz? Közeleg a tavasz!, de az ízékelést az sem odázhatta, hiszen a válasz erre az esetre is kézenfekvő volt: kenyérnek akkor is fűteni kell! M

iután az így szedett izék elégett a kemencében (hála Istennek) abból már csak hamu lett, olyan anyag, amelyet a gyepre, szőlősorok szórva maga a természet helyezhetett örök körforgásának gépezetébe. Tüntetve el végérvényesen a szemünk elől. Miután az ízékelés többszörösen meghozta a maga hasznát, és mi is ízeire szedhettük az ízékelést, így gyertyaszentelő környékén, remélem, hogy a kedves környékhéliek is osztják nézetem: az otthon melegéhez kell az izék! Közeli tavaszt kívánva köszönti mindnyájukat: I6ÉNYE$ NY0MPA1 COi|C CS OJIV SZ0LGALTATAS: De-46 Hivatalos helyen mondták Algyő: volt hitel! Munkatársunktól Algyőn évek óta segítik a lakosokat építési és vásárlási támogatásokkal. Kétféle lehetőség közül választhatnak az érintettek: kamatmentes hitelt vehetnek fel, vagy gyerekenként 50 ezer forint vissza nem térítendő támogatást igényelhetnek. Múlt évben a felvehető összeg maximuma 300-500 ezer forint volt. Vásárlásra tizenegyen, építésrebővítésre kilencen, korszerűsítésre pedig ketten vettek fel kölcsönt, összesen 8 millió forint értékben. Tavaly a település igen méltányos áron kínálta az építési telkeket is, melynek következtében harminc új lakóépülettel bővül majd a közeljövőben. Az idei konstrukció a mostani költségvetésben dől majd el. Mórahalom: kétszintű rendszer Mórahalom önkormányzata a tavalyi év végén alkotta meg lakástámogatási koncepcióját. A város kétszintű rendszert dolgozott ki. Lakásvásárlásra, felújításra és új lakás építésére három kategóriában adnak segítséget: szociális rászorultság alapján, 35 éven aluliaknak és a városi értelmiségnek. Vissza nem térítendő tőkejuttatást (mely a gyerekek számától és az előtakarékosságtól is függ), kamatmentes kölcsönt és kamattámogatást lehet igényelni - rászorultságtól függően akár mindhármat - maximum 600 ezer forint értékben. A második szintet az önkormányzati lakásépítés jelenti, mely lehet szociális bérlakás, költség alapú bérlakás, illetve fecskeház. Ez az utóbbi a fiatalok számára létesített garzonlakást jelenti. Ez még a Széchenyi-tervben is szerepel. Támogatásra évente kétszer lehet pályázni. Az idei első körbe március 31-éig várják az igényléseket. Forráskút: átvállalt kölcsön Forráskút önkormányzata is segíti a lakásra vágyókat: a 35 éven aluliak első ingatlanának építéséhez vagy vásárlásához átvállalja a felvett kölcsön kamatát. Tavaly tizenketten vették igénybe ezt a lehetőséget: nyolcan építésre, négyen pedig vásárlásra, körülbelül 700 ezer forint összértékben. A bodorszéki kemence melegénél Oldalra raktam ki a száját" Domaszék Munkatársunktól A domaszék i önkormányzat elkezdte a külterületi utak állapotának felmérését. Ezt követően hozzáfognak a munkákhoz. Ha az időjárás is engedi, akkor három hét alatt elkészülnek a felújításokkal. A polgármesteri hivatal emberei, gépei mellett vállalkozók is dolgoznak. A földtulajdonosok segítségét is kérik. Ugyanis az előírásoknak megfelelő útszélességet kívánnak biztosítani, ezért előfordulhat, hogy a fákat, cserjéket ki kell vágniuk. Zsombó Munkatársunktól Terem annyi gondot az esztendő, amennyi egy foglalkozásra bőven elegendő. Hétfőn este a zsombói Wesselényi népfőiskolán dr. Tóth Károly beszélget hallgatóival közéleti visszásságainkról az alkotmányjogász szemszögéből nézve. Csak azért nem zongorázhatjuk a különbséget a két meleg között, mármint a gázkonvektor és a kemencés között, mert épp nincs kéznél zongora a bodorszéki tanyában. Abban állította Lázár Zsolt és Gera József: az akácfatűznek niircs párjal - Nekünk bent van a gáz Dócban, tetettünk föl konvektort, de akkor esik jó a meleg, ha fával durrant be a kazán. Annak a melegétől nem szárad ki a koma! Főleg, ha belűről is fűti valami - segít belelendülni a beszédbe Zsolt, a bodorszéki kocsmáros. Mivel a Geralanyában éppen akácfával parázslott a kályha, annak melegénél, ital híján is megtapasztalhattuk ezt. Érkezésünkkel Gera Józsefet első álmából ébresztettük. Őrködéshez készülve dőlt le előtte, kisesti szunyókálásra. A kinti villanyok is égve maradtak. Lázár kocsmáros úr e nélkül is idetalált volna, nem először jár itt, a beszédbe hozott kemencét is ő ajánlotta. Ha más nem is, de Gera József még biztos, hogy azzal fűt. Imígyen: - Megrakom rőzsével, és olyan a meleg, mint Afrikában! Odáig nem mentünk még melegnézőbe, de a bodorszékiért sokat kellett autóznunk, azon az úton, amely Gajgonya és Bodorszék összesimulását pántlikázza. Balra tőle Dóc, jobbra Balástya. A nevén nevezeti tanyai utca Bodorszékhez ragasztódik. - Mondják Leánder-sornak is - avat be az errevaló népnyelv rejtelmeibe Gera József. - Takarosak a házai vetjük rá. - Asszonyok laktak arrafelé... Vissza a kemencéhez! Megtudjuk: Gera József előbb kihordta a meglévőt, és az újat a régi alapján mintázta. A magamfajta nagy munkának vélné. Aki csinálta, már nem annyira: - Reggel hozzákezdtem, estére már égett benne az akáchasáb. Gera József magára melegít. (Fotó: Gyenes Kálmán) Az alkalmi tűzmester, a kezében lévő piszkavasat a kályha ostoraként tartja. Alig ér véle annak parazsához, a tüze máris megbokrosodik. A kemencének most nincs heve, mert Gera József „gyorstüzelésű hadtestként" - a levehetős tetejű, mindkét ajtaján nyitható kályhát - vetette be aznapi melegadónak. A kemence tetejére telt cipőpár is kényelmesen száradhat, biztos nem ránt vargát. Az alkotmány szemre méretes: széle méter húsz lehet, kábé ilyen hosszú is, és a teteje fejmagasságig ér. Jöhet a kérdés a gazdához: - Sül-főz benne? - Lehetne, de még nincs kész. Belefér hat kenyér. Elhoztam már a kocsmától üvegeket. Azokból török majd. Négy ujjnyi törött üveg megy a homok tetejére, a tégla alá... Ezzel már majdnem a búbjánál vagyunk a kemencekészítés tudományának. Hallásra semmi ördöngösség nincs a fölrakásában. Vályogból készül az alja, homokkal töltik, téglával zárják, homokkal fugázzák. Megformálják hasát. hagynak neki szájat, alakítanak nyakat, bekötik a huzatját a kéménybe. Gera József kicsiny változást tett a lebontott régihez képest. - Kifordítottam, oldalára tettem a száját. így, nincs vele akkora piszok. Nem bent a lakásban szórja az ember a gazt, ha kívülről fűt. - Meghagyhatta volna a régit is... - Porfészeknek gondoltam. - Volt otthon is kemencéjük? - Nekünk nem. A péknek, Nájzer A Lajosnak hívták, a Béke utcában volt a kemencéje Sándorfalván. Mindig gatyában, köténnyel állt előtte. Gyerekfejjel gondoltam: jó neki, ha a hidegben így dolgozhat. - Elég későre lett meg a vágya... - Huszonhét évet nyomtam le a városban. Amíg éltek a szüleim, velük laktam. Ezt a bodorszéki tanyát, amely hivatalosan Dóéhoz tartozik, 12 éve vettem. A kemencét tavaly raktam. - Kijött a család is? - A lányaim ide születtek. Mind a három. - Hm. Most hol vannak? - Kisteleken, az Erzsébet utcában. Az anyjuk összepakolt egy 23 éves legénnyel. - Nofene! - Éjjeliőr voltam, egyszer csak arra jöttem haza, hogy nincsenek itthon. Elváltunk, 32 éves volt. Három éve vagyunk külön... Csend ül közénk. A tanyagazda megpiszkálja a tüzet, majd a láda bekészített fahalmából dob arra párat, frissítésként. A kályhaméretre szabott akác, még nem rönk, de már rég nem rőzse, ropog, pattog s ha nem lenne fölkapcsolva a villany, a hullámzó tűzárnyék most figurásán játszadozna a plafonon. A szobában szőnyeg, tárgyai, díszei helyükön. Tíz évet éltünk együtt mondja a kérdésre József. Veszekedni nem veszekedtünk. Részegesnek se voltam részeges. - Nem fojtotta italba a bánatát - szúrja közbe Lázár Zsolt, de hogy ezt mint kocsmáros, vagy mint kenyéradó gazda mondta, arra nem tértünk ki. Arról viszont szóltunk, hogy az 52 éves Gera József dolgozott a csatornásoknál, a Söprűben, a Volánnál, az építőknél. Gépeket irányított. Több ezer napot ingázott Szegedre. - Sándorfalván tartottunk jószágot, volt háztáji. Ahogy elöregedtek szüleim, haza kellett jönnöm. Szétosztottuk ami maradt utánuk. Ezt a tanyát egy idős asszonytól vettem. Jártam hozzá korábban. A tanyaföldbe most tritikálét tettem. A benti dolgokkal elvagyok. A süteményen kívül megsütök, megfőzök mindent. Fűrészelem a fát, tüzelem a lomot. Bírom a meleget - mondja. Jó is az otthon melege - mondjuk mi. Kicsit arra is, hogy ezért nem készül padka a kemencéhez - ahová fáradtan leülve, a fázós hátát a meleg kemencének vetheti az ember - mert így nagyobb a hely a lányoknak. Az ötödikes Anikónak, a harmadikos Ágnesnek és a hétéves, óvodás Enikőnek. Néha-néha hazalátogatnak. Maforos Tibor Segítették-e az otthonteremtésben? Miskolczi István, röszkei rokkantnyugdíjas: - Feleségemmel és hétéves lányommal lakom együtt. A családi házunk építésénél édesapám segített a legtöbbet. Amúgy manapság nagyon nehéz lakáshoz jutni. Főleg a fiataloknak. Nekik talán ad majd némi támogatást az önkormányzat. A lányom, legalábbis amíg férjhez nem megy, nálunk fog lakni. Szerencsére a gyerek még nagyon fiatal, így ráérünk gondolkodni a jövőjén. Most még nem nagyon tudom, miből fogjuk előteremteni az építéshez szükséges pénzt. Márki Istvánné, mórahalmi gondozónő: - Tíz éve költöztünk egy ásotthalmi tanyáról Mórahalomra. Önkormányzati lakásban lakunk, az úgynevezett „gólyás-házban". Pályázatot adtunk be, hogy ide jöhessünk. Ennek az volt a feltétele, hogy én legyek a házfelügyelő. Elvállaltam. Huszonegy család után takarítok, s szólok az illetékeseknek, ha elromlik a fűtés vagy nincs villany a folyosón. A munkám és a két iskolás gyerekem mellett ezt a napi két órás elfoglaltságot meg tudom csinálni. Az egész épületre már nagyon ráférne egy nagygenerálozás! Zombori István, zákányszéki vállalkozó: - Fiatal házasként mintegy tíz éve kihasználtuk az önkormányzat által adható összes támogatást a ház felépítésére. Persze ehhez még hozzá kellett tenni a banki kölcsönöket is. Most nagy munkában vagyunk. Ismerősökkel, rokonokkal közösen beépítjük a tetőteret. Unokatestvérem kőműves, így nem kell drága pénzen mester hívni. Ahogy nőnek a gyerekek, egyre kevesebb a hely. Pár év múlva elkészülünk, s akkor mi, szülők felmegyünk az emeletre, a csemeték pedig lent maradnak. Tóth Erzsébet, domaszéki nyugdíjas: — A hetvenes évek elején vették szüleim a házat. Még most is velük lakom itt. Akkoriban nem kaptunk semmilyen külső segítséget. A kis házat mi csinosítgattuk kívül, belül. Most azonban az önkormányzat sokat támogatást ad a fiataloknak. Ahogy sétálok a faluban, egyre több épülő otthont látok. A fiatalok többsége a városból jön, mert itt olcsóbban tudnak megélni. A felvégi új osztásokat szinte nem is ismerem. Ha kitennének ott a kocsiból, egyhamar nem találnék haza!