Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-19 / 42. szám

4 KAPCSOLATOK SZOMBAT, 2001. FEBRUÁR 17. MA A SZITI EGYESÜLET IF­JÚSÁGI IRODÁJÁBAN (Dózsa György u. 5.) 14-től 16 óráig „Újra dolgozom", munkaügyi tanácsadás. KÖZELET1 KÁVÉHÁZ a Bounty Pub-ban (Stefánia 4.) 18 órakor „Amiként kezdtem, végig az is maradtam..." Kun Zsuzsa rendezővel Fehér Zsu­zsa riporter beszélget. Közre­működik Szerb Zsuzsa egye­temi hallgató. AZ ALSÓVÁROSI FE­RENCES kolostorban (Má­tyás tér 26.) 19 órakor: Kő­kertben liliom. Bereez András előadói estje. A SOMOGY1-KÖNYV­TÁR aulájában a Vizes élőhe­lyek világnapja (február 2.) alkalmából kiállítás nyílik, melyen bemutatásra kerülnek az 1971-ben kötött Ramsari Egyezményben rögzített vizes élőhelyekkel kapcsolatos le­írások. Válogatás látható a könyvtár folyóirataiból, fotó­albumaiból, környezetvéde­lemmel foglalkozó köteteiből. Megtekinthető február 28-áig. Az I. emeleten megnyílt Csala Károly grafikus tárlata, meg­tekinthető február 20-áig. • AZ ALKOTÓHÁZBAN (Árboc u. 1-3.) mindennap 10-től 18 óráig népművészeti kiállítás. Ma: 15 órától csip­kekészítő, 16 órától gyékény­•szövő, üvegfestés, tűzzománc, csuhé és szalmatárgy készítő szakkör és nemezelés. Hol­nap: 16 órától foltmozaik szakkör, 16.30 órától fazekas szakkör gyermekeknek. Kedves Olvasóink) Szerkesztőségünk a leve­lek, a telefonhívások mel­lett szívesen fogadja a 06-30/218-11-11-es számra az SMS-üzenete­ket is! Észrevételeiket, vé­leményeiket köszönjük! Közlekedés. Hogy adhat­ják a Volánnak az SZKT jára­tait, mikor ők nemrég még a trolikat akarták felszámolni? Ha ez megtörténik, csak idő kérdése, és eltűnnek Szeged­ről a trolik. (30/353-49-86) Kérés. Tisztelt autóstár­sak! Kérem, ne előzzék meg a Rókusi körúton ötvennel hala­dó autókat, mert a következő piros lámpánál nem csak önöknek kell fékezni (zöld­hullám)! (30/363-48-18) lilesiel a Kapcsolat napló MA A SZOCIALISTA PÁRT irodájában (Tisza L. krt. 2-4. I. em. 122-es szoba) dr. Bálint Já­nos ügyvéd ingyenes jogi ta­nácsadást tart 15-16 óra között. HOLNAP A FÜGGETLEN Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt Szeged. Teleki u. 3. szám alatti irodájában kedden du. 16-17 óráig dr. Kopasz Rudolf ügyvéd tart ingyenes jogi tanácsadást. GILA FERENC, a 24-es vá­lasztókerület (Baktó, Petöfite­lep) képviselője fogadóórát tart 17 órától u Balatoni utcai Kise­gítő iskolában. PAPP ZOLTÁN, a 15-ös vá­lasztókerület képviselője fog­adóórát tart 16 és 17 óra között a gyálaréti nyugdíjasklubban. Mambót járó szépasszonyok a színpadon Sándorfalviak Pusztamérgesen Második hétvégéjét rendezték meg a Délma­gyarország Kft. és a Rá­dió 88 közös Szomszé­dolójának. A pusztamér­gest művelődési házban szombaton délután kö­zel két és fél órás mű­sort adtak a sándorfal­viak. A vendégek a nép­és modern táncoktól kezdve a countryig szin­te mindent hoztak a tar­solyukban. A sándorfalvi polgármes­ter, Darázs Sándor kisbíró­nak öltözve üdvözölte az őt és csapatát vendégül látó pusztainérgesieket. A sán­dorfalviak fellépése el sem képzelhető a Budai Sándor Citerazenekar és a Szé­passzonyok Néptánccsoport nélkül. Hári Ferencné a kez­detek óta tagja a szépasszo­nyoknak. - Tizenhárom fős társaságunk mára már meg­duplázódott, ugyanis indult egy újabb „szakosztály". Az 1998-as böllérnapra alakult csoport azóta több községi és más településeken meg­tartott rendezvényeken sze­repelt. Pusztamérgesre sár­közi karikázót és ugróst hoz­tak magukkal. A tréfa azért most sem hiányzott a műso­rukból. A régi hagyományo­kat ötvözték a modern kor zenéjével. A népviseletbe bújt szépasszonyok mambót jártak. Csókási Csaba pedig egy óriási kulccsal próbálta kinyitni a hölgyeken lévő la­katokat. - Sajnos, egyik zár­ba sem illett a kulcs - neve­tett a fiú. Ikertestvére, Imre is tán­colt. Tesójával ellentétben ő Fülöp Évával szatmári tán­cokat adott elő a citerazene­kar játékára. - A közremű­ködésünk azért szükséges, mert ez jobban leköti a né­SZOMSZEDOLO Délmagyarorszáq FIM 95.4 ERÁM8B A DÉLMAGYARORSZÁG KFT. ÉS A RÁDIÓ 88 KÖZÖS RENDEZVÉNYE Mazsorettek magyaros tánca köszöntötte a Szomszédoló nézőit. (Fotó: Schmidt Andrea) Bálint két hónapja kezdett el citerázni, így nem csoda, hogy a Budai Sándor zene­kar játéka tetszett neki a leg­jobban. Szerinte, akiben a citeraszó hallatán nem moz­dul meg a vér, az nem is iga­zi magyar. Katona Imre csa­ládjával jött el a kultúrházba. Tamás fia a Tóth Orsolya ­Pelle András táncos párnak tapsolt a legjobban. A csa­ládfő a legkisebb mazsoret­teket látná legszívesebben a gálán, felesége pedig ötletes­nek tartotta a szépasszonyok mambóját. A helyi művelő­dési ház vezetője és prog­ramszervezője, Sólya Zol­tánná igazán elcsodálkozott Bakonyi Róbert produkció­ján. A fiatalember határozott föllépéssel küzdötte le a női és férfi hangszín közötti ter­mészet adta különbséget. A Délmagyarország Kft. és a Rádió 88 közös Szom­szédolóját támogatta még a Cora Hipermarket, illetve a Porsche Szeged. Kormos Tamás zőt, s földobja, színesíti a produkciót - mondta Imre. A 9 éves Seprenyi Zoltán er­délyi legényest mutatott be társával, Kakuszi Istvánnal. Zoli három éve tanul táncol­ni. Volt kitől örökölni, hi­szen tatája több éven keresz­tül ropta a helyi egyesület­ben. A sándorfalvi mazsoret­tek már számos európai or­szágot bejártak. Papp Móni eljutott már a többiekkel Svájcba, Romániába és Né­metországba. A Szomszédo­lón a csoki hazájában elle­sett produkciót adtak elő. Az elsős középiskolás lány emellett szívesen társastán­col is. A 13 éves Korom Re­náta charlestont és rockit járt Pusztamérgesen. Ezen kívül társaival egy country számot is előadót. - Az isko­la után hetente többször já­rok próbákra, így nem sok szabadidőm marad - mondta Reni. Gyakorolnia azonban nem egyedül kell, hiszen öccse, Feri is elkíséri. A nagy örömbe egy kis üröm is vegyült. Dobó Feri bácsi szavalás közben rosszul lett, úgy kellett lesegíteni a szín­padról. Egy kis pihenő és frissítő után szerencsére gyorsan javult az állapota. A pusztamérgesi Radics Kereskedők és mérnökök báloztak Munkatársainktól A Csongrád Megyei Ke­reskedelmi és Iparkamara hagyományteremtő célzat­tal, először rendezte meg a vállalkozók bálját Szegeden, a Forrás Hotelben. Ugyan­csak első alkalommal adták át a Csongrád Megye Gaz­daságáért elnevezésű díjat is, melyet egy szakmai kura­tórium ítél oda minden ez­után minden évben egy nagy-, egy közepes és egy kisebb méretű vállalkozás vezetőjének. A kamarai ki­tüntetést - fehérmárvány ta­lapzatra állított bronz Her­mész szobrocskát (Kliegl Sándor alkotása) - az idén Horváth István, a szentesi Kontavill Rt. vezérigazgató­ja, Szabó Jenő a Dél-Ma­gyarországi Méh Rt. elnök­vezérigazgatója, s Szabó G. János építési vállalkozó ve­hette át Szeri Istvántól, a CSMKIK elnökétől. Par­ragh László, a Magyar Ke­reskedelmi és Iparkamara elnöke, aki maga is részt vett a farsangi eseményen, azt kívánta a Csongrád me­gyei vállalkozóknak, hogy mostantól dicsőség legyen ezt a díjat megszerezni, s rang legyen Czen a bálon részt venni. Mert az egyben a vállalkozói szféra megerő­södését, polgárosodását, s jó közérzetét is jelenti. • Immár tizenkettedik alka­lommal rendezték meg a Csongrád megyei mémökbá­lat, amelynek másodszor A bál hangulatát a Pavane történelmi tánccsoport (képünkön), valamint a Sasfészek táncművészeti egyesület műsora alapozta meg. (Fotó: Nagy László) adott otthont a vásárhelyi Fekete Sas Szálló. A szerve­zők már a bejáratnál apró, ám kedves figyelmességgel várták a vendégeket: egy­egy pohár pezsgő mellett, a hölgyeket virággal fogadták. A megnyitó során dr. Hajtó Ödön, a Magyar Mér­nök Kamara elnöke pillana­tok alatt remek hangulatot teremtett, majd a szegedi Pa­vane tánckar - többek között palotás és magyar táncok előadásával - a régi mulatsá­gok, estélyek miliőjét idézte fel. A jércesalátából, a mus­táros szalonnával göngyölt pácolt marhatekercsből, il­letve a spanyolmártásos nai­mi pulykaszeletből, valamint a házi somlóiból álló kelle­mes vacsorát követően pedig mindenki azon fáradozott, hogy a plusz kalóriákat le­dolgozza. Ehhez persze se­gítséget nyújtott a Revans együttes, amely csaknem megállás nélkül szolgáltatta a vérpezsdítő, vagy éppen fülbemászó dallamokat. A táncot szinte csak a tombola törte meg, de ezt az értékes fürdőszobai berende­zésekből álló fődíj nyertese aligha bánta. Aztán viszont a gyakran zsúfolásig teli par­ketten egészen a hajnali órá­kig újra nem a mérnöki pre­cizitás, hanem önfeledt viga­dalom és a jó hangulat szá­mított. L ] hatszög Rózsa Gábor Szentesi színképek *Minálunk mindenki bagózott. Tata 1V1 még ismerte a csibukot, volt neki cseréppipája is. Egyszer rajtakaptam, amint épp szedte a csikket, hogy az ér­tékes dohányt kipiszkálja belőle. Rigót sose láttam az agyarán, de a fogai in­kább barnák, mint sárgák voltak... Egyedül Mama üldözte őt. Ha rajtakapta a szobában, azonnal szellőztetett, és a bűzös bagósnak sürgősen tá­voznia kellett, ki a gangra! Hóesésben is. Szüleim a dohányzást „cigizésnek" becézték, és a meghitt órákhoz tartozott egy-egy pompás cigarett (szi­varka) élvezete. Vasárnap délután, a vendégek elültével vagy apámék ultipartija közben. Ilyenkor a dohányzó­asztalról díszdobozból kínálták, gyertyalánggal gyújtot­ták. Sikkes hamvvedreket tettek körbe. Sohasem marad­tak a csikkek az asztalon. Apám Sellőt, Anyám Tervet, Nagypapa meg sodrottat szívott. Fn vettem neki a „Han­gyában" a Lepke papírt, meg a Magyar Tisza dohányt hozzá. Maga sodrottá a dóznijából. Miközben illatozta, enyhén slájmos nyelvvel elhúzta a papír szélét. A hen­gerke meg összeragadt a palástja mentén. Háborús löve­dék sárgaréz hüvelyéből volt a gyújtója. Tenyeres ütésre óriásit szikrázott. Bűzlött kicsit, de a tetejét rátette. Ne­kem meg szabad bejárásom volt a családi nikotinbar­langba. Ötéves koromban ki is próbáltam mindegyiket. Még az Apám ünneplő tajtékpipáját is! A végzős diákja­itól kapta, hogy majd az érettségi találkozójukon a szú­nyogokat hajtogassa el az ablak alól... Csak azt nem tu­dom, miért kellett a saját csikkjeimet a szekrény mögé rejtenem. A húsvéti nagytakarításkor úgyis minden ki­derült! Tizenhét évig szívtam. Ezüst Kossuthtal kezdtem, kék nikotex Munkással folytattam, füstszűrős Románc­cal fejeztem be. Tizenkét éve, hogy eldobtam örökre. Az­óta újra érzem az illatokat, élvezem az ízeket, és undoro­dom a sárga nikotin hidegen keserű idegbénító bűze­szagától... - múzeumilag is... De ahogy megülök reggelente postát bontani a tyúk­piaci büfében a feles vegyesem meg a csapolt söröm mellett, ki-kinézek a Mágocsról, Mindszentről, Tőkéről befutó buszokra. Szőke lánykák, kis feketék meg ara­nyos barnás vöröskék szállnak ki, egyből meggyújtják, és pöfékelnek! Tizenöt-tizenhat, ha lehetnek. Kimegyek hozzájuk, és szóval tartom őket: - Hej, de szép kis pofid van (szöszi)! - De jól áll neked ez a pulcsi! (-Jajjjajjajé­nistenem a kis cicitek is milyen szép lehet! Képzelem.) - De a tüdőtök ott bent mögötte alig különbözik a nagypapa pipaszutykától. - Dobjátok el azonnal a stau­bokat! Elejtik, rálépnek, és csalt néznek a bácsira. ­Szeretem őket. - Aranyosak! (A szerző mérnök-muzeológus Szentesen.) miről írt a DM? 75 éve Rózsahegyi Nagyon sok politikai és közéleti ripacsról kell írni mostanában ezen a vezető helyen, hogy kész öröm, gyönyörűség, ha ez alka­lommal egy isten adta, is­ten áldotta magyar mű­vészt ünnepelhetünk, aki már huszonöt esztendő óta, bájol és ragad el bennün­ket, vigasztal és fölemel, pazar kedélye és gazdag tehetsége minden kincsét e fukar időknek és szegény országnak áldozva. Rózsa­hegyi Kálmánról van szó, a nemzet napszámosáról, aki most jubilál, huszonöt munkás és sikeres esztendő jutalmát keresve. (1926) 50 éve Szeged haladó múltja A haladó magyar ha­gyományoknak és nem utolsó sorban a helyi hala­dó hagyományoknak ápo­lása valóban mindenütt fontos feladata kell, hogy legyen a szocialista kultúr­forradalomnak, de különö­sen fontos kell, hogy le­gyen nálunk, Szegeden. A köztudatban Szeged még ma is, nem egyszer a gya­lázatos ellenforradalom városaképp él, s ha a város jelenét a szocialista hazát építő dolgozóink lendülete határozza is meg, mikor múltunkról esik szó, elpi­rulunk, és nem szívesen beszélünk róla. (1951) 25 éve Divat lett a citera Hazánkban rohamosan tért hódít a citera divatja ­állapították meg Szege­den, az ország egyedüli hangszerkészítő vállalatá­nak szakemberei, az évről évre növekvő megrende­lésekből. Egy évtizeddel ezelőt még csak néhány százat készítettek, az idén pedig már hatezer ilyen pengetős hangszer kerül le a gépesített futószalagról. A Rózsa Sándorról szóló tévéfilmsorozat, majd a Röpülj páva versenyek, s az országszerte megalaku­ló Páva körök növekvő népi hangszerigénye is fo­kozta a citerák iránti ke­resletet. Lucfenyőből és jávorfából háromféle kivi­telben készül Szegeden ci­tera. (1976)

Next

/
Thumbnails
Contents