Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-19 / 42. szám

PÉNTEK, 2001. FEBRUÁR 16. CSONGRÁD MEGYE 3 60%-os munka helyi pótlék (Ft) 9 540 9 450 19 080 Alapbér (Ft) Illetménykiegészítés (Ft) 2 300 2 300 2 300 ,D" fizetési osztály' ,E" fizetési osztály" ,F" fizetési osztály1 Nővérbérek a szegedi kórházban Hányan üljenek az ország házában? Pártközi számháború Az országgyűlésben mandátummal rendelkező pártok többsége egyetért azzal, hogy csökkentsék a képviselői helyek számát. Az egyes elképzelések azonban olyan távol állnak egymástál, hogy a következő választásokig hátralévő bő egy évben nem sok esély van a választójog megreformálására. Lapunk is közölte február 3-i számában a Professzorok Battyhányi Körének nyílt levelét. amelyben az egyetemi tanárok a magyar országgyűlésben helyet foglaló képviselők számának csökkentését szorgalmazták. Indítványukat azzal magyarázták, hogy „figyelembe véve hazánk lélekszámát, gazdasági erejét, a többi európai ország gyakorlatát, képviselőink száma - 386 aránytalanul magas." A professzorok azt javasolták, hogy a következő választáskor az országgyűlésbe legalább 80100 fővel kevesebb képviselő kerüljön be. Szerintük ezt úgy lehetne elérni, ha a pártlistákról bekerülők száma csökkenne, míg az ország egyéni választókerületekre való felosztásán nem változtatnának. A javaslatról lapunk megkérdezte az országgyűlésben mandátummal rendelkező hat párt helyi vezetőit, akik - a Független Kisgazdapárt kivételével - eljuttatták álláspontjukat tartalmazó leveleiket szerkesztőségünkbe. Ezekből kiderül, hogy egyedül a MIÉP nem ért egyet a képviselők számának csökkentésével, pontosabban most nem tartja időszerűnek ezt a kérdést. A párt szerint a választási reform felvetésével az ellenzék akar zavart kelteni, és elterelni a figyelmet sokkal fontosabb problémák megvitatásáról, „ésszerű és átgondolt, népünket pozitívan érintő kedvező parlamenti és kormánydöntések elől". A MIÉP tagjai úgy gondolják, egy esetleges választási reform felvetése csak nyugodt és kiegyensúlyozott parlamenti viszonyok közepette, legfeljebb a következő választási ciklusokban lenne aktuális. A másik négy párt - Fidesz, MDF, MSZP, SZDSZ - támogatja a képviselői helyek számának visszaszorítását. Az országgyűlés egyes pártok által javasolt létszáma keskeny skálán mozog, hiszen a Fidesz 290, az MSZP 304 képviselőt juttatna a T. Házba, az SZDSZ pedig 286-306 között határozná meg a parlament létszámát. A négy párt abban is egyetért, hogy mind egyéni, mind listás képviselői helyekre szükség van, a kulcskérdés pedig ezek egymáshoz viszonyított aránya. A Fidesz és az MDF ezzel kapcsolatban nem fogalmazott meg kézzelfogható javaslatot, csupán az arányossági elv szem előtt tartását hangsúlyozzák. Az MDF csak olyan javaslatot tud elfogadni, „amelyben a választási akarat nem sérül, és fönnmarad a vegyes választási rendszer", vagyis az egyéni és listás szavazás. Az SZDSZ meghagyná a 176 egyéni választókerületet, mivel - a párt szerint - azok elfogadottsága igen nagy, s biztosítják a személyes kapcsolatot a képviselők és a választópolgárok között. A párt a német modell átvételét javasolja, amelynek lényege, hogy a mandátumokat a pártlistákra leadott szavazatok alapján osztják szét. Ebből pártonként levonják az egyéniben megszerzett képviselői helyeket, a maradék mandátumot pedig az adott párt saját listájáról töltheti be. Ha egy párt több egyéni helyet szerzett, mint amennyi arányosan járna neki, a többletmandátumokat megtarthatja. Az MSZP választójogi reformja talán még ennél is jobban megbolygatná a jelenlegi rendszert, hiszen a szocialisták kettő helyett egy szavazási fordulót tartanának, amelynek során a képviselők fele egyéni körzetből, másik fele területi listáról jutna az országgyűlésbe. Az arányosított, egyfordulós szisztéma a párt szerint az eddiginél jobban érvényesítené a választói akaratot, és olcsóbb eljárás lenne. A Fidesz, az MDF, az MSZP és az SZDSZ között abban is egyetértés mutatkozik, hogy a jelenlegi parlamenti erőviszonyok ismeretében egyik párt sem lát reális esélyt a választójogi törvény kétharmados támogatást igénylő módosítására. A Fidesz és az MDF a szocialisták kompromisszumkészségét, ez utóbbiak pedig a kormánypártok megállapodásra való hajlandóságát hiányolják. Az esetleges megegyezésre pedig csupán bő egy év áll rendelkezésre. • A választási törvény módosításáról rendeznek vitát Kttncze Gábor és Kónya Imre országgyűlési képviselők, egykori belügyminiszterek részvételével ma 17 órakor a Bartók Béla Művelődési Központban. Hegedűs Szabolcs Összesen (Ft/hó) 51 840 51 840 68 880 '4-es fizetési fokozatban dolgozó 3 műszakos nővér (érettségivel rendelkező szaknővér) 2l-es fizetési fokozatban dolgozó 3 műszakos nővér (felsőfokú képesítéssel rendelkező szaknővér) 'l-es fizetési fokozatban dolgozó 3 műszakos nővér (egészségügyi főiskolai képesítéssel rendelkező szaknővér) A nővérkék a szupermarketbe mentek Ápolás nélkül nincs gyógyítás jy jagy esemény nagy tanúja voltam a pesti éjszakában, 1V amely esemény életszerűségében talán bármely heti eseménynél jobban reprezentálhatja a hazai viszonyokat úgy egy cuccban s bármely heti hír fölé hajolva megtölti azt langyos, tavaszias és természetesen kontinentális légáramával. Úgy tizenkettőt és egyben éjfélt üthetett az óra, mikor barátommal sétáltunk az utcán, s mint ilyenek, teljesen természetellenes magatartást produkálva, nem a mikiegeres paplan takarásában megbújva, mérhetetlenül szemet szúrtunk két sétáló rendőrnek, akik viszont életigenlő természetességgel mozogtak felénk. Több mint tíz éve volt hasonló élményben részem, így hát rögvest nosztalgikus állapotba kerültem, nem leplezve a deja vu iránti fogékonyságomat sem. „Jó estét kívánok! Kérem a személyi igazolványokat!", röppent elő egyikük szájából a már kihalt madárfajnak hitt mondategyüttes. Polgári tisztánlátásomban azonnal rendelkezésükre álltam, s csillogó szemekkel kutatni kezdtem táskám fenekén. De alig nyúltam át néhány papírrétegen, honnan, honnan nem, egyszer csak megjelent mellettünk egy roma fiatalember, s a következő szava kai intézte a két rendőrhöz. „Elvették a vénasszony pénztárcáját, ott futnak, ott futnak!" Erre a két rendőr fölkapta a fejét, s mit sem törődve velünk, a bemutatott irányba indultak, amely irányban én jószerével csak egy részegen dülöngélő alakot láttam, aki valóban olyan különleges szlalomtechnikát mutatott be, mintha láthatatlan rágcsálók elől menekülne. A barátommal csak néztünk egymásra a táskába lógó kezeink fölött, majd pedig a roma fiatalemberre pillantottunk. O kacsintott, és további jó szórakozást kívánt. A dörzsöltségnek ez a messzemenően magas fokú alkalmazása engemet lenyűgözött, s az önzetlen segítőkészség párosulása az azonnali helyzetfelismeréssel mindenképpen okot ad arra, hogy nemes cselekedetét lapunk hasábjain megőrizzük az örökkévalóságnak. S amit csak tudunk erről az országról, úgy fű alatt, talán kiolvashatjuk e kis történetből, főleg olyan viszonyok között, ahol az se biztos, ami megtörtént. Itt van például egy mindannyiunkat alapjaiban megrendítő hír: vizsgálják a cementipart. Ezt még nem vizsgálták. Most a cementipar kiskapui is be lesznek betonozva. Aki pedig azt gondolta volna, hogy nálunk legalább a cementipar rendben megy, az most mély apátiába zuhanhat, vagy csoszogva bámulhat az üres égre a sétára választott kavicságyon. Ö

e ha már képekben próbálunk gondolkodni, képzeljük el a következő hírt, mint olyat: „Boros Imrére egy ausztriai sípályán szakadt rá a kormányfő választása." Derült égből a hólavina. A férfiember csak csúszkál összevissza a földművelésre teljesen alkalmatlan hegyoldali sípályán, miközben hatalmas látószögben zuhan reá a földművelés teljes képi valósága. Hogy a férfiember ezenközt nem kapott infarktust, egyedül annak köszönheti, hogy genetikailag abszolút tiszta, nem örökölt veszélyességi faktort, ugyanakkor biztosak lehetünk benne, hogy e naptól minden sejtjében aktivizálódtak a földművelésügyi kromoszómák, de ha ezzel még marhaságot is írtam, akkor se feledjük el, amit írtam, mert talán épp a genetika adhatja kezünkbe a kulcsot az épeszű politikusok kiválasztására. De ha nem, akkor se hiszek a véletlennek, főleg akkor, ha az a sípályán szakad az ember nyakába, mint kuszkusszal teleszórt hínármező. Mielőtt önző érvektől vezérelve átcsapnék a szürrealista jegyzetírás propagálásába, szabad legyen megkockáztatnom azt az állítást, hogy úgynevezett reális tényeket, magát a lehető legobjektívebbnek tartó sajtóorgánum is csak azzal a hendikeppel tud produkálni, ha megengedi magának a tévedés lehetőségét, illetve felhívja a figyelmet arra a tényolvasási technikára, amely mintegy az olvasóra helyezi át a tények nagyobb összefüggésekben való elhelyezését. Avar István a nemzet színésze lett. Talán emlékeznek még rá, ugyanezen a hasábokon írtam, hogy miféle idióta struktúrája van a nemzet színészének való kiválasztásának, hogy agyban higiénikus ember nem talál fel díjat, amit más ember halálával lehet elnyerni. Főleg ha ez az emberhalál egyben kollégahalál is. Most akkor ugye hogy örüljön szegény Avar István? Nyilván sehogy. A kormányzó polgári erőknek sikerült egy olyan művészeti díjat létrehozniuk, aminek csak legfeljebb az első tíz örülhetett, az összes következő nem. Ezt a díjat gyorsan és hamarjában meg kell szüntetni, vagy át kell alakítani. Mert Sinkovits Imre halálával Avar István lett a nemzet színésze? Másfelől meg az is egekig érő marhaság, már a megfogalmazásában, hogy a nemzet színésze. Egyik nap még nem a nemzet színésze, a másik nap meg már az. Mondom, a fogalom beteg. Egyébként pedig e díj rendszerét tekintve abszolút analógiát mutat a politikai élet rendszerével. C

sak egyszer szabaduljon már meg ez az ország attól, hogy a politikusok a kultúra dirigensének képzelhetik magukat, merthogy pénzt arra adnak, amit kissé lidérces agyukkal, a kulturális élet önmozgásait és esztétikai világtrendekhez való alkalmazkodását figyelmen kívül hagyva, kizárólag önmaguk „pártesztétikai" szolgálatába állíthatnak, ami, ugye, ismerve és látva a pártetikát, soha nem érheti el a Torgyán József házába beépített szennyszifonok leendő tartalmának 1 gyimóthys egységét. ÜJLJif cM A szegedi kórház ápolási igazgatójának közvélemény-kutatása azt mutatja, hogy a pályaelhagyó nővérek az alacsony bérek és a fizikai, illetve pszichés terhelés miatt mennek el a szakmából. Általában családi vállalkozásokban dolgoznak tovább, vagy a szupermarketekben helyezkednek el. Csongrád megye valamennyi fekvőbe teg-intézménye ápolónőhiánnyal küszködik, s nem ígér változást a közeli jövő sem. Az Egészségfejlesztési Kutató Intézet közelmúltban készült hazai felmérésében szereplő adat szerint Csongrád megye fekvőbeteg-intézményeiben egy orvos munkáját átlagosan két és fél nővér segíti, míg Vas megyében öt. A Dunántúl - a többi között - nővérlétszámban is jobban áll, mint a a keleti országrész. Csongrád megye valamennyi fekvőbeteg-intézménye ápolónőhiánnyal küszködik, összesen 231 szakképzett nővért tudnának azonnal felvenni a megye kórházaiba és a szegedi klinikákra. A megyei vezető ápolónő, dr. Mari Albertné a napokban összesítette a hiányadatokat. Eszerint a szegedi kórházba 50, az újszegedi gyermekkórházba 10, a vásárhelyi és a makói kórházba 10-10, a deszki tüdőkórházba 5, az orvoskar klinikáira pedig 60 nővér kellene még. A megye kórházai közül legnagyobb nővérhiánnyal küszködő szentesi kórházban még 86 ápolónő számára van munkahely. A kórház 326 szakképzett ápolónői státuszából pillanatnyilag 41 üres, 45 ápolónő gyesen, illetve gyeden van. Szentesen a nővérek átlagjövedelme az idei béremelés után bruttó 62 ezer 500 forint havonta. Az orvosegyetemen főként a műtéti szakmák, illetve az intenzív osztályok küszködnek nővérhiánnyal. Ezeken a területeken a legnehezebb a munka, fizikailag és lelkileg egyaránt. A szegedi kórházban az ápolói utánpótlás a baleseti sebészeten és az onkológián jelenti a legnagyobb gondot, a jelentkezők megriadnak a Hínármező kavitságyon Csongrád megye kórházaiba és a szegedi klinikákra összesen még 231 szakképzett nővér kellene. (Fotó: Miskolczi Róbert) rendkívül nehéz munkától, s nem vállalják - mondja Tóth Csilla ápolási igazgató. - A szakmailag képzett ápolónők hiányát szakképzetlenekkel pótoljuk. Pszichiátriai osztályunkon a nővérek több mint fele szakképzetlen, a krónikus belgyógyászaton a szakképzett és szakképzetlen dolgozók aránya: negyvennyolchatvankettő százalék. A kórház ápolási igazgatójának közvélemény-kutatása azt mutatja, hogy a pályaelhagyó nővérek az alacsony bérek és a fizikai, illetve pszichés terhelés miatt mennek el. Általában családi vállalkozásokban dolgoznak tovább, vagy a szupermarketekben helyezkednek el, ahol például pénztárosként 8 órás munkaidőben átlag nettó 45 ezret keresnek havonta. A szegedi kórház három műszakban dolgozó, egészségügyi főiskolai diplomával rendelkező ápolónőjének a munkahelyi pótlékkal és az illetménykiegészítéssel növelt havi bruttóbére 68 ezer 880 forint. Három műszakos, nem diplomás szakápoló kolléganője bruttó 51 ezer 840 forintot kap, amiből körülbelül harminc-harmincötezret visz haza. S hogy mennyire nincs szabad munkaerő szűkebb pátriánk nővérpiacán bizonyítja az is, hogy a megyei munkaügyi központban tavaly nem volt kiközvetíthető ápoló- és szülésznő. A szegedi kórház hiába hirdet rendszeresen, nem akad jelentkező. Az intézmény vezetése minden tőle telhetőt megpróbál az ápolónők megtartása érdekében. A három műszakos szakképzett nővéreknek havi 2 ezer 300 forint illetménykiegészítést fizetnek, jutalmazzák őket, a szakdolgozói bérmegtakarítás 100 százalékát az ápolási területen használják fel. A kórház munkakönnyítő eszközöket vásárol, az ápolók képzését, továbbképzését anyagilag támogatja, nővérszállást biztosít a vidékieknek. - A baj nemcsak az, hogy sok a pályaelhagyó - elemzi tovább a helyzetet Mari Albertné - a jövő szempontjából kétségbeejtő tény, hogy az ápolónői hivatás nem vonzó a most pályát választó fiatalok körében sem. Tavaly a szegedi egészségügyi szakközépiskolában nem tudtak osztályt indítani, mert nem jelentkezett az indításhoz szükséges legkevesebb 25 fő. Az egészségügyi főiskolások jó része pedig a végzés után nem az egészségügyben, legalábbis nem a fekvőbeteg-intézményekben helyezkedik el. A nyugati megyékben azért is jobb a nővérhelyzet teszi még hozzá a megyei vezető ápolónő -, mert például Sopronból, Győrből, Szombathelyről hétvégenként átjárnak Ausztriába ügyeletet vállalni az ottani nővérek. A határon túl keresett hétvégi pénzük csaknem annyi, amennyiért Magyarországon egész hónapban dolgoznak. A nem távoli jövőben kötelezően teljesítendő minimumfeltétel-rendelet meghatározott ágyszámhoz meghatározott számú szakápolót ír elő. Ha ezt nem teljesíti a gyógyintézmény, akkor az ÁNTSZ nem engedélyezheti tovább a működést. Ám, ha marad a jelenlegi nővérhiány, akkor a kórházak döntő többsége bajba kerül, s nem tudja majd teljesíteni a működéshez szükséges minimális feltételeket. Ennél nagyobb bajba „csak" a beteg kerül, mert - ahogyan mondják - ápolás nélkül nincs gyógyítás. Kalocsai Katalin