Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-17 / 41. szám

IV. STEFÁNIA SZOMBAT, 2001. FEBRUÁR 17. Kincsek a múzeumi raktárból Királynői arc, kofakézzel m Szabó Tamás: Az öregedövé átfestett királynőből végül egy hamvas arcú hölgy lett. (Fotó: Schmidt Andrea) Tudományos igényű restaurátori munka híján a több száz éves olajképeken peregnek a festékrétegek, lyukak és sérülések csúfítják a felbecsülhetetlen értékű alkotásokat. A napokban készült el egy háromnegyed alakos Mária Teréziát ábrázoló olajfestmény felújítása, mely a Móra Ferenc Múzeum főrestaurátorának, Szabó Tamásnak a keze munkáját dicséri. A szakember beavat munkája kulisszatitkaiba. A Móra Ferenc Múzeumban közel egymillió tárgy rejtőzik, melyeknek csak a töredékét láthatja a nagyközönség. Most induló sorozatunkban a múzeum sötét és zsúfolt raktáraiból kívánjuk napvilágra hozni az elbújó kincseket, hogy bemutassuk a tudományos munka és a raktári anyag gazdagságát és sokszínűségét. Ez alkalommal Szabó Tamás, a múzeum főrestaurálora mutat be három képet: egy feltehetően pozsonyi alkotóműhelyből származó. Mária Teréziát ábrázoló olajfestményt, valamint két itáliai reneszánsz korinak beleltározott fatáblát. A restaurátor legalább két hétig várt a napsugarak megérkezésére, hogy fényénél véglegesen befejezhesse a kép helyreállítását. A színek így teljes pompájukban tündököltek és megmutatták eredeti tónusukat. A Mária Teréziát ábrázoló barokkos jellegű olajfestményen fél éven át dolgozott a szakember. Nem lehet pontosan tudni, hogy mikor került e műremek a városba: talán a XVIII. század közepén, mikor minden hivatali szalonban ott függött az uralkodó képmása. Reizner János egykori múzeumigazgató feljegyzése szerint a megalakuló városi múzeumi gyűjteményt 1892 óta gazdagította. Hosszabb időn át utoljára. 1906-ban láthatta a nagyközönség, azóta - a tavalyi Wittman Tibor volt az első magyar történész, aki tudományosan vizsgálta Latin-Amerika történetét. Rendkívül korán, 49 évesen halt meg, ám ekkorra már egészen ritka kutatói teljesítményt hagyott örökül. Tudománytörténeti arcképcsarnokunkban a tanítvány, dr. Anderle Ádám egyetemi tanár segítségével idézzük fel az alakját. Üstökösszerű jelentségként lehelne Wittman Tibor munkásságát jellemezni: a kezdő kutató még a magyar reformkor centralistáiról értekezik, majd Erdély és Bethlen Gábor kora felé fordult, utána átszelve Kelet-, Közép-, és NyugatEurópát az üstökös LatinAmerika felett hunyt ki. Hogy miért választotta éppen LatinAmerikát? Az ötvenes-hatvanas években Latin-Amerika a jövő kontinensének számított - meséli a hajdani tanítvány, Anderle Adám. a SZTE Hispanisztika Tanszékének vezetője. A kubai forradalom után a világ erre a kontinensre figyelt, a gerillaháborúkra, a képtelenül durva diktatúrákra, és Che Guevara bolíviai kalandjára. A tanítvány emlékeiben kedves és közvetlen emberként él a professzor, aki arisztokratikus hidegséggel fogadta az öntelt butaságot és vonalas korlátoltságot. Ezért gyakran került egyetemi vezetőtársaival konfliktusba. A korabeli hivatalosság nem bínyári röpke bemutatását kivéve - a raktárban szunynyadt. Az idő vasfoga természetesen nem kímélte a ritka értékű festményt: a képen jó néhány lyuk éktelenkedett, felületén beöregedtek a korábbi, szakszerűtlen javítások nyomai. Peregtek a festékrétegek, összezsugorodott a vászon, a színek elvesztették eredeti hatásukat. A tudományos igényű kutatás Budapesten történt. A restaurálásnál használatos röntgen vizsgálatoknak, az UVés luminescens, valamint elektromikroszkópikus felvételeknek köszönhetően kimutathatóvá vált, hogy az zott benne. Wittman professzor halála után egy közeli barátja az Erdélytől LatinAmerikáig feszülő pályájának „logikus" stációit próbálta megrajzolni: mivel a magyar történelmet párthatározatok alapján kellett írni, a professzor olyan távoli térség témái felé fordult, amely kívül volt a „Párt" érdeklődésén. A professzor hét nyelvet tudott: spanyolul, angolul, franciául, latinul, oroszul, portugálul is olvasott anélkül, hogy zavarta volna, a németet elmúlt évszázadokban többször átfestették a királynő arcképét, megváltoztatták a kezét, ruháját, sőt még újabb hermelin farkokat is kanyarintottak a palástjára. Mindezen Szabó Tamás csak mosolyog, hiszen az ő munkája épp az eredeti állapot visszaállítása. Ilyenkor a képet megtisztítja a feleslegessé vált festékrétegektói, de úgy, hogy az eredeti ne sérüljön. Az alkotás általános megerősítése, konzerválása, valamint a festményen látható foltok, hiányosságok pótlása után következik az úgynevezett esztétikai helyreállítás. Finoman beilleszkedő, a sékiválóan értette, de nem volt hajlandó megszólalni ezen a nyelven. Amikor tanítványait bíztatta a kutatásra, ők felvetették, hogy nem versenyképesek a nyugat-európaiakkal szemben, hiszen számukra a latin-amerikai levéltárakba jutás reménytelennek látszott. Ő minderre fanyar humorral azt válaszolta, a kelet-európai történészeknek van egy előnye a nyugatiakkal szemben: saját elmaradottság-élményük, mindez megértőbbé teszi őket a másik szubkontinens probrülési helyekre koncentráló apró retust viszek fel a vászonra, a szemnek láthatatlan módon - meséli a folyamatot a szakember. Sajnos minden beavatkozás anyaga idővel öregedési folyamaton megy keresztül, ezért könynyű, apró pontocskákból álló festékréteget alkalmaz, hogy az eredeti festményen ne képezzen átfedő réteget. Ha száz év múlva ismét szakember kezébe kerül a kép, sokkal könnyebben tudják eltávolítani a javításokat. A helyreállítás nyomán a korábban öregedővé tett királynőből végül ismét egy hamvas arcú, fiatal hölgy lémái iránt. Sokan féltek tőle a vizsgák során, hiszen ezerötszáz év világtörténelméből kellett számot adni nála. Elterjedt legenda volt, ha Wittman a vizsgán kekszet kezdett majszolni, az a vizsgázó butasága által kiváltott reakció volt. Talán ez volt az egyik oka, hogy nagyon kevés szakdolgozója volt. Ám kedves és felszabadult volt a viszonya a hallgatókhoz, ha közel merészkedtek hozzá. - A mi évfolyamunk el merészelte hívni egy nyugat-dunántúli törtélett. A kép ikonográfiái különlegessége az uralkodónő mellé helyezett korona formájának ábrázolásában rejlik: ugyanis az nem azonos sem a magyar, a cseh, de még a Habsburg-házi, úgynevezett házikoronával sem - e negyedik változat Magyarországon példa nélküli. A kép alkotójának nevét nem ismerjük - analóg művészettörténeti példák alapján valószínűsíthető, hogy pozsonyi műhelyből származik. A kor divatja szerint a számos segéddel dolgozó mester megfestette az arcot, a többi rész kidolgozása pedig a tanítványok nész kirándulásra - emlékezik Anderle Ádám. A sokágyas kollégiumi szobában az egyemeletes ágyak közötti „nyomakodás" versenyét ő nyerte, borozókban élvezetes előadást tartott a helyes borivás mikéntjéről. Anderle Ádámnak a klinikán már a professzor betegsége idején tett látogatásai közül azok az emlékezetesek, amikor Wittman betegágyánál Kottái Kasztner Jenő professzorral találkozhatott. Ha jó idő volt, a nyolcvan körül járó világhírű italianista lejött velük a klinikakertbe, ahol egy padon beszélgettek a tudományról, az egyetemről. A betegségről sohasem. tWittman Tibor 1923-ban Jászberényben született. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1946-han kapott középiskolai tanári oklevelet. A József Attila Tudományegyetem Középkori Egyetemes Történet és Latin-Amerika Története tanszékét 1959-től 1972-ig vezette. 1948-tól tagja volt a Magyar Történelmi Társaságnak. A bolíviai Tomás Frias Autonóm Egyetemen 1966-ban avatták díszdoktorrá. 1969-től az MTA Történettudományi Bizottságának tagja. Kutatási területe: magyar reformkor, a 17. századi erdélyi Habsburg-ellenes harcok, a harmincéves háború, a spanyol abszolutizmus és a spanyol hanyatlás. LatinAmerika átfogó története. 1972-ben halt meg Szegeden. Lévay Gizella feladata volt. Mindez ebben az esetben is jól látható: amíg a rizsporos parókával övezett fejen finom lazúros, púderes színű arc néz ránk, addig Mária Terézia keze rövid és tömzsi, egy egyszerű kofaasszonyéhoz hasonlatos. Két további itáliai alkotás várja a megújulást, - és minisztériumi pénztámogatással elérhető tudományos mérésekkel - a bizonyítást, hogy eredeti, valóban értékes XV. századi művekről van szó. A Szent Családot ábrázoló reneszánsz fatáblás festményt 1925-ben adományozta egy gazdag szegedi Előző részben megismerkedhettünk a sejtet, mint épitőelemet határoló membrán szerkezetével. Most nézzük a sejt többi alkotórészét. A sejteket határoló sejtmembrán lehetőséget teremt az egyes sejtek közötti kapcsolatra. Ez az egyedi sejtekből származó kémiai típusú jelzések „felfogásában" és továbbításában jelentős specializálódott fehérjéken, a sejtfelszíni receptorokon át történik. Hosszú ideig a sejtre úgy tekintettek, mint egy folyadékkal telt zsákra. Azonban később kiderült, hogy a sejt belsejében fonalakból álló, úgynevezett sejtváz található. Ezt a sejtvázat háromféle vastagságú fonal alkotja. A sejtmembránon belüli teret három részre oszthatjuk, az úgynevezett sejtplazmára, a sejtalkotókra és a sejtmagra. A sejtalkotók felelősek a sejt életben maradásáért, energiát termelve a sejtnek. Vannak energiatermelő, csomagoló és lebontó sejtalkotók. A sejtplazmában találhatók a fehérjetermelő „gyárak" is. Mindegyik sejtalkotó saját mechanizmus alapján működik, de összeköttetésben vannak egymással. Sőt vannak olyan sejtalkotók polgárcsalád a múzeumnak, és azóta a raktárban porosodik. A korabeli leltárkönyv megállapítása szerint akkori értékét húszezer aranykoronában állapították meg. Feltételezések szerint a festmény Raffaelo riválisának, a sienai Antonio Bazzi Sodornának az iskolájában készült, de az is lehet, hogy ügyes másolat. Ennek eldöntésére azonban megfelelő vizsgálatokra van szükség. (Sodomától a Szépművészeti Múzeum három képet őriz.) A cinquecento első feléből származtatott mű mielőbbi konzerválása elodázhatatlanná vált, egyelőre tudományos igényű restaurálásra nem adott támogatást a minisztérium. A pusztulófélben lévő festményről pereg és leválik a festék, sötétednek a színek. A toscanai iskolából származó másik fatáblás festményt, a „Mária megkoronázásá"-t szintén mihamarabb gondjaiba szeretné venni a szakember. Ez az eredetinek feltételezett alkotás nemzeti kincsünk, értéke pénzben kifejezhetetlen, pusztulásával jóvátehetetlen kár érné a magyar művészeti örökséget. A múzeum sötét raktáraiban - kényszerű okokból több mint harminc, rendkívül értékes, a közönség előtt javarészt ismeretlen festmény rejtőzik: többek között Ferenc József-portrék, Erzsébet királynőt, III. Károlyt és nejét, Albert főherceget és nejét, valamint polgármestereket és főispánokat ábrázoló alkotások. Az intézmény tervei szerint a megújított képekből pár éven belül az 1899-es képtári miliőt megidéző kiállítást fognak rendezni. Itt lesz látható a Mária Terézia festmény, valamint a két reneszánsz alkotás is. A törekvésről még csak jövőidőben lehet beszélni, hiszen a tudományos igényű kutatáshoz, és a restauráláshoz elengedhetetlen százezreket a minisztérium biztosítja - sikeres pályázat esetén. Lévay Gizella is, amelyek saját maguk felelősek a sejt haláláért, az úgynevezett programozott sejthalál végrehajtóiként. A sejt energiatermelő központja a mitokondrium. Itt történik a megemésztett táplálék legvégső bontása, melynek során energia termelődik. Ahhoz, hogy az energia mindenhol könnyedén és gyorsan felhasználható legyen, az kell, hogy kémiai kötés formájában egy speciális molekulába építse be a szervezet. Ez a molekula az ATP (adenozintrifoszfát), mely két foszfátkötés révén nagy energiát képes tárolni. A csomagoló alkotórészt Golgi rendszernek nevezzük. Ezen a rendszeren áthaladó anyagok végül lefűződő kis hólyagocskákba, a lizoszómákba kerülnek, melyek segítségével eljutnak a sejt különböző részeibe. Ezek olyan hatékony lebontó összetevőket tartalmaznak, melyek ha kikerülnek a sejtplazmába, akkor a sejt pusztulásához vezetnek. A „fehérjegyárak" az endoplazmatikus retikulumnak nevezett sejtszervecskében találhatók. (Cikkünk dr. Raskó István és az SZBK támogatásával készült. Folytatjuk.) Antal Péter Mesterek és tanítványok Az első Latin-Amerika-kutató Wittman Tibor rektorhelyettes 1964-ben az egyetemre látogató művelődésügyi minisztert fogadja. (DM-archív) A genetika titkai Mit tehet a sejt?