Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-17 / 41. szám

SZOMBAT, 2001. FEBRUÁR 17. STEFÁNIA III. Gyermekegészség A lázgörcs A láz a betegségek egyik legaggasztóbb tünete. Anyagcsere fokozó, keringést, légzést megterhelő hatásán kívül kisgyermekeknél a lázgörcs (eclampsia febrilis) kialakulásával is fenyeget. Az eszméletlen, görcsölő gyermek látványa félelemmel tölti el a szülőket. Tudni kell azonban, hogy maga a lázgörcs többnyire jóindulatú reakció, ép idegrendszeri struktúrák mellett alakul ki, és nem is okoz az agyban kóros elváltozást. Későbbi kimenetele is kedvező, ritkán fejlődik epilepsziává, legtöbbször specifikus terápia nélkül is spontán elmarad. A lázgörcs a gyermekkori görcsök leggyakoribb formája, az öt éven aluli gyermekek 2-5 százalékában fordul elő. Legtöbbször valamilyen felső légúti hurut, középfülgyulladás kapcsán jelentkezik egyébként egészséges gyermekekben. Görcstevékenység (convulsio) idején a gyermek elveszti eszméletét, egész teste megfeszül, majd testszerte izomrángások lépnek fel. A görcs múltával rövid ideig tartó aluszékonyság tapasztalható. Egyszerű lázgörcs esetén a hat hónapostól ötéves korú gyermeknél magas (39 Celsius-fokos) láz mellett lép fel az egész testre kiterjedő, és maximum 15 percig tartó görcstevékenység. Komplikált lázgörcs esetén hat hónapnál fiatalabb, illetve ötesztendősnél idősebb gyermeknél jelentkezik a roham, esetleg már enyhébb hőemelkedésnél. E formánál a görcstevékenység nem egyformán érinti az egész testet, 15 percnél hosszabb ideig tarthat, és pár órán vagy napon belül többször ismétlődik. A két görcstípus elkülönítése az azonnali teendők. a kivizsgálás, illetve a későbbi prognózis szempontjából fontos. Görcsölő gyermekhez azonnal hívjunk orvosi segítséget! A szakellátás megérkezéséig az otthoni ellátás során a félrenyelés (aspiráció) elkerülése érdekében fontos a gyermek stabil oldalra fektetése, a szájában lévő szilárd anyag, ételmaradék eltávolítása. Ugyancsak fontos az azonnali hatékony gyógyszeres (végbélkúp) és fizikai lázcsillapítás. A két percnél tovább tartó görcsöt görcsoldóval szüntetjük. Házi használatra elérhető Seduxen tartalmú oldat, amelyet végbélen keresztül görcsölő gyermeknek is biztonsággal adhatunk. Hasznos lehet a görcsroham egymást követő eseményeinek pontos megfigyelése. Minden esetben intézeti kivizsgálás javasolt. Egyszerű lázgörcs esetén elsősorban a hasonló tünetekkel járó súlyos idegrendszeri gyulladásos betegségeket kell kizárnunk, mint az agyhártya-, illetve agyvelőgyulladás. Ismételt komplikált görcsök "esetén részletes idegrendszeri-, anyagcsere vizsgálatok indokoltak. Dr. Rudas Magdolna gyermekorvos Környezetvédelem Háziszerviz Az elmúlt évszázad többek között az autózás évszázada volt. Utolsó évtizedeiben az életminőség hullámzása ellenére nálunk is jelentősen megnőtt a gépkocsival rendelkező családok száma. A gépkocsi fenntartása azonban költséges dolog, ezért sokan próbálnak meg spórolni úgy, hogy a kisebb javításokat otthon végzik el: lecserélik az olajat, az olajszűrőt. a levegőszűrőt, lemossák az autót. Közben észre sem veszik, hogy a környezetre veszélyes, kömyezetidegen anyagok keletkeznek, melyek közvetlenül, vagy bomlástermékeik révén károsíthatják a talajt, talajvizet, a felszíni és felszín alatti vizeket, a tiszta levegőt, ezeken keresztül az élővilágot. A gépkocsik tisztántartása, javítása, karbantartása során használt vegyszerek, mosó- és tisztítószerek, zsírok, olajok, szűrőbetétek akkumulátorok, oldószerek, festékek maradékai veszélyes hulladékok, melyek összegyűjtése, kezelése során különös gondossággal kell eljárni. A házilagosan végzett gépjármű javítás, karbantartás, de még az egyszerű kocsimosás során is jelentős mennyiségű környezetre veszélyes olajos hulladék, fáradt olaj, olajjal szennyezett textília, szűrőbetétek, olajos iszap keletkezik, melyek egy része jelenleg a kommunális hulladékba, más része a talajba, talajvízbe, vagy a közcsatomán keresztül az élővízbe, azaz a Tiszába kerül. Az olajszármazékok jelentős mennyiségű, erősen mérgező, mutagén és rákkeltő vegyületeket is tartalmaznak. A vízzel nem elegyednek és mivel a víznél könnyebbek, a víz felületén szétterjedve egy olyan hártyát képeznek, amely megakadályozza, hogy az éltető oxigén a levegőből az élővízbe jusson, ez pedig a vizek élővilágára végzetes lehet. Bár az olajszennyezés közvetlen mérgezést a legritkább esetben okoz, ennek csak az az oka, hogy a szennyezett víznek undort keltő, természetellenes íze és szaga van. Éppen emiatt csekély mennyiségű szennyezőanyag képes hatalmas mennyiségű ivóvizet fogyasztásra alkalmatlanná tenni. Hosszútávon a jelentős felszíni olajszennyezés veszélyeztetheti még az értékes mélységi ivóvízbázisokat, továbbá a környezetszennyező és családja, és a közelükben lakók egészségét és életét. A háztartásokban nem biztosítható a járművek javítása és karbantartása során keletkező sokféle veszélyes hulladék elkülönített gyűjtése és ártalommentes kezelése, még ha ideig-óráig gyűjtögetjük, ideoda rakosgatjuk is a garázsban, előbb vagy utóbb valamilyen módon mégis csak környezetszennyező anyaggá válik. Az egyetlen megfelelő megoldás, ha megszüntetjük az otthoni „műhelyt" és járművünket szakszervizbe visszük. Még a kocsimosást se végezzük otthon. A szervizek és a minden benzinkútnál megtalálható, hatóságilag engedélyezett kocsimosók esetében a veszélyes hulladékok környezetszennyezést kizáró módon történő gyűjtése, kezelése, ellenőrzött körülmények között biztosított. Az összegyűjtött hulladékok ártalmatlanításáról, esetleg újrahasznosításáról gondoskodnak és ezt a környezetvédelmi hatóságok rendszeresen ellenőrzik is. Szabó Ferenc Családtörténeti kutatások Szegeden Hasonlítunk Nyugat-Európához? Keleti minta: szakszervezeti beutalóval nyaral a család. (DM-archív, fotó: Gyenes Kálmán) Közeledett-e a 20. századi magyarországi családfejlődés a nyugat-európaihoz? Vagy inkább távolodott tőle? Erre a kérdésre keresi a választ az Osiris Kiadó gondozásában a közelmúltban megjelent könyv, amelynek szerzője Tomka Béla történész, a Szegedi Tudományegyetem docen- Amennyire tudom, az összehasonlító vizsgálatok nem túl divatosak a magyar társadalomtudományokban, talán azért is, mert nehéz kenyér ez, többféle tudományágban való jártasság, nyelvismeret kell hozzá. - Bár egyre inkább elfogadott a társadalomtudományokban, hogy egy-egy ország fejlődését akkor érijük meg igazán, ha a változásokat szélesebb összefüggésekbe ágyazzuk, a 20. századi magyar társadalomtörténet szisztematikus összehasonlító vizsgálata még valóban nem született meg. A nemzetközi történeti szakirodalomban sokkal gyakrabban találkozhatunk összehasonlításokkal, ez is ennek a módszemek az alkalmazására ösztönzött. Mostani munkám, amelynek összefoglalása Családfejlődés a 20. századi Magyarországon és Nyugat-Európában címmel könyvben is megjelent, csak az első része annak, amit tervezek. Kapcsolódik a német Hartmut Kaelble társadalomtörténész kutatásaihoz. O a nyugat-európai országok összehasonlító társadalomtörténeti vizsgálatát végezte el. A családfejlődést, a foglalkoztatási struktúrát, a társadalmi mobilitást, a társadalmi egyenlőtlenségeket, a városi élet minőségét, a szociálpolitikát, a munkaügyi kapcsolatokat, legutóbb pedig a tömegfogyasztás mintáit elemezte. Eredményei szerint a nyugat-európai társadalmak fejlődése a 20. század során konvergált, vagyis nem csak gazdasági, hanem társadalmi téren is integrálódtak. Kaelble nyomán magam is több területen szeretném az összehasonlítást elvégezni Magyarország és Nyugat-Európa vonatkozásában. Mindenki házasodik - Milyen főbb szempontokat választott a családtörténeti összehasonlításhoz? - Az egyik legfontosabb és ráadásul magas színvonalú hazai kutatásokra támaszkodható aspektus a demográfiai. A születések és a halálozások alakulása mellett összehasonlítottam a házasodási szokásokat, a háztartás- és családszerkezet változásait, a házastársak közötti viszonyt, a válásokat, a családformák, a gyermekek helyzetének változásait Magyarországon és Nyugat-Európában az 1918 és 1990 közötti időszakban. - A bonyolult elemzések végkövetkeztetései között volt-e olyan, amelyre nem számított? Ami meglepte? - Alighanem sokak számára meglepő az a tény, hogy a 60-as évek közepe és 1990 között a vizsgált területek legtöbbjén fokozódtak a különbségek Magyarország és a nyugat-európai országok között. Azt hihetnénk, hogy az úgynevezett puha diktatúra viszonyai között, amikor úgy érzékeltük - egyre nyitottabbá váltak nálunk is a családok, egyszersmind a nyugatiakhoz is egyre hasonlóbbakká váltak. De nem. Nyugat-Európában ugyanis még gyorsabb volt az átalakulás: ott ekkoriban ért véget a „család aranykora", a hagyományos családformák rendkívül gyors ütemben pluralizálódtak, például egyre többen választották a házasságon kívüli együttélést és egyre több gyerek is született házasságon kívül. Magyarországon éppen ellentétes irányban változott az emberek magatartása: a 60-as évek közepe és a 70-es évek vége között ismét a kelet-európai házasodási minta érvényesült. Ennek a tradíciónak legfőbb jellemzője, hogy nagyon fiatalon kötnek házasságot és majdnem mindenki házasodik... - A másik drámai különbözőségről alighanem a halálozási mutatók beszédesek. - A 60-as években még a nők esetében is lezárult a korábbi kedvező tendencia, a férfiaknál pedig valóban drámai fordulat következett be: erősen romlottak a halálozási mutatók, ami aztán három évtizeden keresztül folyamatosan tartott. Nyugat-Európában viszont javult a helyzet. További különbség, hogy Nyugaton sokkal többen éltek egyfős háztartásokban, nálunk pedig viszonylag magas maradt az úgynevezett összetett, több családmagból álló háztartás. A nők egyre nagyobb számban munkát vállaltak, Magyarországon, még többen is mint Nyugaton, a nemek közötti tényleges egyenlőség mégsem alakult úgy, mint a nyugat-európai országokban. Növekedtek az eltérések a női szerepekről vallott felfogás tekintetében, nem alakult át olyan gyorsan a családon belüli munkamegosztás, mint Nyugaton, s egyáltalán, az értékek, normák változása is lassúbb volt nálunk. Egyedül könnyebb... - Volt-e a 20. századnak olyan szakasza, amikor a magyar család a leginkább hasonlított a nyugateurópaihoz? - Ez is meglepő lehet, de azt kell mondanom, hogy a század elejétől nagyjából a közepéig tartó periódusban Magyarország közeledett Nyugat-Európa társadalmaihoz. Ennek a folyamatnak az eredménye, hogy a népességés családfejlődés legtöbb lényeges mutatója szerint leginkább a század harmincasnegyvenes éveiben hasonlított a magyar társadalom a nyugatiakhoz. - Nem a történész dolga, hanem a szociológusoké, hogy a 20. század utolsó éveinek társadalomfejlődési tendenciáit megállapítsák. De laikusként is lehet tudni, hogy a rendszerváltozás után ismét a nyugati minták felé haladunk. Vagyis „rendszerfüggő" a hasonlóság és a különbözőség? - Tény, hogy a két világháború között közeledtünk Nyugat-Európához. A kommunizmus, vagy az - úgymond szocializmus évtizedeiben a divergencia, a különbségek növekedése volt a jellemző. A 90-es évtizedben ellenben ismét az integráció jeleit tapasztaljuk társadalmi téren is. Európai „térkép" - Mire jók ezek az összehasonlító elemzések? - Mint korábban is említettem, jobban érthetők a társadalmi folyamatok, ha nem elszigetelten, hanem tág összefüggésekben látjuk ezeket. A történeti szociológia eredményei természetesen használhatók az európai integráció alakítói számára is. Egy nagyobb kutatási program részeként végeztem el a népesség- és családfejlődési összehasonlítást, és azt remélem, hogy más kelet-európai országokban is indulnak hasonló kutatások. A jövőben hasznos lenne a kelet-európai összehasonlítás is. Bár történészként nem törekszem arra, hogy közvetlenül a politikai döntéshozók számára is hasznosítható munkát végezzek, ha elkészül Magyarország és Nyugat-Európa konvergenciájának és divergenciájának „térképe", ez az uniós csatlakozásunk szempontjából is hasznos lehet. Sulyok Erzsébet A kutyában nincs kötelességtudat Vexényszóra mindig ugrik A kutyakölyköt a lehető legkorábban vegyük magunkhoz, mert az első hetekben kialakuló szoros kapcsolat megér egy pár szétrágott papucsot. A kutya fenyítésénél járjunk el falkavezérhez méltó módon, a nevelésnél pedig ne felejtsük el: a kutyákban nincs kötelességtudat. Ezt ajánlja a kutyatartóknak Konrád Lorenz Nobel-díjas etológus. A lehető legkorábban vegyük magunkhoz a kölyökkutyát, azaz, mihelyt károsodás nélkül elválaszthatjuk az anyjától. Az első hetek szorosabban kapcsolják az állatot a gazdájához, és a gazda is hasonlíthatatlanul jobban szereti majd a kutyát, ha a szép, kifejlett példány láttán eszébe jut a sok fáradtság, amibe került. Az ilyen emlékek megérnek egy pár szétrágott papucsot meg néhány foltocskát a parketten. A kutyanevelés során a fenyítés mértékének kellő megítéléséhez finom érzék és nagy kutyaismeret szükséges. Az egyedi érzékenység ugyanis rendkívül eltérő: gyengés lelkületű kutya számára néhány könnyed paskolás keményebb büntetést jelenthet, mint robosztusabb társának a leggorombább verés. Fizikai szempontból egyébként a kutya meglehetősen érzéketlen, puszta kézzel alig-alig okozhatunk fájdalmat neki. De ha a lelki és testi érzékenység egybe esik, nagyon elővigyázatosan kell élnünk a kemény fizikai megtorlással, ha csak nem akarjuk tökéletesen megfélemlíteni és minden életörömétől, önbizalmától megfosztani a kutyát. A fegyelmezés egyébként sem annyira az okozott fájdalom révén hat a kutyára, hanem azzal, hogy ebben is gazdájának hatalma nyilvánul meg. Ráadásul a verés nem is a legmegfelelőbb módja a büntetésnek. A kutyák rangadó mérkőzéseik során ugyanis nem ütik, hanem harapják egymást. Verés helyett inkább úgy lehet utánozni a falkavezér fenyítési metódusát, hogy az állatot a nyakánál felemeljük és megrázzuk. Ez mély nyomot hagy a kutyában. Minden kiképzésnél, amely a kutya aktív közreműködését igényli, tartsuk szem előtt, hogy a legderekabb kutyának sincs kötelességtudata, és csak addig vesz részt a dologban, amíg örömét leli benne. A jól idomított kutyát sem a kötelességtudat. hanem a megszokás készteti arra, hogy vezényszóra akkor is átugorjon egy akadályt, amikor ahhoz nincs is kedve. A jó gazda meg tudja győzni a kutyáját arról, hogy a gyakorlatok végrehajtása nem kötelesség, hanem kedvezmény. A kutya élettartama jóval rövidebb, mint az emberé, ezért előbb vagy utóbb bekövetkezik, ami bizony nagyon tud fájni: elveszítjük hűséges kutyánkat, amely tizenöt évig kísérte lépteinket. Ez majdnem olyan rossz, mint egy ember elhunyta, bizonyos szempontból mégis könnyebb elviselni. Az a hely, amelyet embertársunk foglalt el az életünkben, mindörökre üres marad, kutyánk helyét azonban ismét be lehet tölteni. Igaz, hogy a kutyák a szó legvalódibb értelmében egyéniségek, de azért mégiscsak jobban hasonlítanak egymáshoz, mint az emberek. Lelkük legmélyebb ösztönrétegeiben, vagyis abban, ami gazdájukhoz való viszonyukat meghatározza, mégiscsak nagyon hasonlóak egymáshoz. Ha azonos fajtájú kölyköt szerzünk be, legtöbb esetben felfedezzük, hogy a kicsi lassan ugyanazt a helyet tölti be szívünkben és életünkben, amely régi barátunk távozásával megürült. Ez a vigasz bizonyos körülmények között oly gyors és maradéktalan lehet, hogy szinte már szégyenkezünk hűtlenségünkön. Lám, ebből a szempontból is hűségesebb a kutya az embernél: ha a gazdája meghal, a kutya biztosan nem talál vigaszt jelentő pótlást fél esztendő alatt.