Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-17 / 41. szám

SZOMBAT, 2001. FEBRUÁR 17. CSONGRÁD MEGYE 3 Éveken át zötykölődök, avagy közlekedni muszáj Drága és fárasztó ingázás Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. A sza­kállas igazság az egyre nagyobb kincsnek látszó munkahely választásra is igaz lehet: ha lakóhe­lyeden nem találsz mun­kát, utazz a szomszéd­ba. E kényszernek so­kan engednek, de mégis kevesebb az ingázó, mint például tíz évvel ezelőtt. Az ingázás létező, de visszaszoruló életforma a nagyvárosok környékén élőknek. Az okok közül megemlíthető, hogy a mun­kanélküliség általános je­lenséggé vált, a nagyüzemi lakásépítés megszűnt, a munkanélküli és szociális ellátás mindenhol elérhető, tehát elfogyott a nagy távol­ságra való vándorlás alap­vető motivációja. Közben azonban egyre nő a középis­kolába és felsőoktatási in­tézményekbe járók aránya, vagyis az oktatási intézmé­nyek is ösztönzik a térbeli mobilitást. Ugyanakkor egy jó munkahely kedvéért so­kan váltanának életteret, ha lenne hol lakniuk. A (bér)­lakáshiány azonban komoly akadálya a munkaerő ész­szerű és rugalmas mobilitá­sának, vagyis marad a napi oda-vissza vándorlás. - Valamit valamiért. Na­ponta öt órát vesz el az éle­temből az utazás, de inkább buszozgatok, mint hogy ott­hon malmozzak és a postást várjam, mikor hozza már a munkanélküli segélyt - ma­gyarázza a bútorgyári min­tabolt eladója, Bujáki Gab­riella. miért vállalja, hogy a Csongrád Szeged közötti utat naponta oda-vissza megtegye. A középkorú nő elismeri: luxus ez az időki­esés, de ő megengedheti magának, mert egyedülálló, vagyis a maga ura. - Már fél éve ingázom a két város között. Egyelőre nem fá­raszt az utazgatás, mégis úgy érzem, ezt csak néhány évig lehet bírni. Eleinte ol­Az ingázásban az időpocsékolás a legszörnyűbb. (Fotó: Schmidt Andrea) vasgattam, mostanában in­kább nézelődök és beszél­getek - kapunk életképet, mert hogy az ingázás él­ményforrás is lehet. - A buszsofőrök helyet foglal­nak nekem, az alkalmi is­merősök mellém telepsze­nek és beszélgetünk: mi másról, mint a munkáról és a családról. Ezekből a buszos történe­tekből kiderül, az ingázás rombolhat is: a nagy távol­ságra utazó kenyérkereső könnyen azon kapja magát, hogy a várva várt meggaz­dagodás helyett megrokkan, a családja szétesik. Az ingá­zástól való ódzkodást azért tudja elfogadni hivatalnok ismerősöm, mert kiszámol­ta: mivel húsz éven át utaz­gatott Makóról Szegedre, majd vissza, körülbelül öt­száz napot, nagyjából más­fél évet elzötykölődött az életéből. A foglalkoztatási törvény talán épp ezért tér ki arra, hogy akkor megfe­lelő egy munkahely, ha el­éréséhez nem kell napi há­rom (tíz éven aluli gyerme­ket nevelő esetében két) óránál többet utazni. Az in­gázással járó lehetőség elfo­gadását a munkaügyi köz­pontok azzal segítik, hogy támogatást adnak az utazási költséghez. Ilyen segítség­gel Csongrád megyében a múlt évben 12 munkáltató 561 dolgozót utaztatott, il­letve így 298 munkanélküli szerzett magának kenyérke­resetet. Drága mulatság, de fárasztó is a napi ingázás. Ez lehet az oka annak, hogy az utazási kedvezmény el­lenére se vállalta a szegedi konzervgyáriak zöme, hogy naponta Szentesre buszoz­zon dolgozni az ottani „csir­kegyárba". A népszámlálás után az ingázásról is pontosabb adat­sor áll rendelkezésre. A ta­valyi utasszámlálás azt mu­tatja, hogy Szegedre/Sze­gedről naponta vonaton kö­rülbelül 1400-an, autó­busszal 32-35 ezren ingáz­nak. Úton lenni egyre inkább azt jelenti az ingázók számá­ra is, hogy a vasút helyett a közutat koptatják. Egyelőre körülbelül 60 százalékuk tö­megközlekedési eszközt ré­szesíti előnyben, de vésze­sen nő az autóval, kisbu­szokkal másik településre dolgozni járók aránya. En­nek a nyugatias jelenségnek nem örülnek a közlekedési szakemberek. A Csongrád megyei aktív munkavállalóknak körülbe­lül 20 százaléka utazgat, de csak részben önszántából. A zötykölődős életformától ir­tózok számára némi vigaszt jelenthet, hogy a jövőkuta­tók szerint az információ­technológia fejlődése alapja­iban változtathatja meg a munkahelyeket,, a dolgozók szokásait. A munkával kap­csolatos tanácstalankodó „hol" kérdőszóra a „bárhol" lesz a válasz. A szellemi munka egy része ugyanis fo­kozatosan függetlenné válik a hagyományos értelemben vett munkahelytől.t Persze sokféle változás kell ahhoz, hogy Európának ezen a felén is igaz legyen: a 18-19. szá­zad a gyárak ideje volt, a 20. század az irodáké, a 21. szá­zad pedig a hálózatoké, mi­kor ingázni: már nem lesz muszáj. Újszászi Ilona Folytatódó tévés tiltakozás Erőgyűjtés hétfőre Tegnap hazamentek a tévé­sek, akik az elóző 48 órát a szegedi stúdió épületében töl­tötték. Kényszervállalkozók, az MTV körzeti stúdiójának mintegy 40-45 külsőse vá­lasztotta a tiltakozásnak ezt a módját, azután, hogy nem kaptak érdemi választ: mikor utalják át öt havi munkabérü­ket? Az adósságokban úszó Magyar Televízió vezetői arra sem méltatták a vidéki szer­kesztőségek dolgozóit, hogy tájékoztassák őket, milyen sorsot szánnak a regionális stúdióknak. A 48 órás tiltako­zás sem vezetett semmifajta eredményre. A demonstráló szegedi tévéseket mindössze néhány szakmai fórum bizto­sította szolidaritásáról, így a szegedi rádiósok, a vágók és operatőrök szakmai szerveze­te, valamint az ellenzéki pár­tok helyi szervezetei. A demonstráció hétfőn folytatódik Szegeden: 13 óra­kor a Kálvária téri székház előtt megrendezik az MTV jelképes temetését. Ide várják a hasonló cipóben járó, ugyancsak öt hónapja ki nem fizetett pécsi és debreceni te­levíziósokat is. A Kálvária su­gárút, Dugonics tér, Kárász utca, Széchenyi tér útvonalon mindazon civilek is csatlakoz­hatnak a tévések utcai de­monstrációjához, akik úgy gondolják, nem a „mezei" műsorkészítók a felelósek a köztévében kialakult állapoto­kért. A tüntetők hétfőn a vá­rosházánál petíciót akarnak átadni a régió országgyűlési képviselőinek. S. E. Üdülési csekkek Budapest (MTI) Március 1-jétól igényel­hetők a családoknak ez évre fenntartott üdülési csekkek a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány irodáiban - tartal­mazza a Szociális és Család­ügyi Minisztérium közlemé­nye. Harrach Péter, a tárca vezetóje korábban a támoga­tás igénylésének kezdeti időpontját február 15-ében je­lölte meg. A minisztérium tá­jékoztatása szerint a 2001­ben üdülni vágyó családok személyenként 10 ezer forin­tos támogatásban részesülhet­nek. Sört felbontani: csak engedéllyel Szabálytalan „bátyus" bulik Ha manapság nyilvá­nos helyen szeretnénk egy jó kis farsangi mulat­ságot rendezni, nem árt, ha előtte tanulmányoz­zuk a paragrafusokat. Az a vállalkozó ugyanis, akinek nincs engedélye jövedéki termékek (sör, bor cigaretta) üzlethelyi­ségen kívüli árusítására, komoly büntetésekre, akár a teljes árukészlet lefoglalására is számit­hat. A jövedéki adóról és a jö­vedéki termékek forgalmazá­sának különös szabályairól szóló 1997-es törvény nem kegyelmez azoknak, akik nem ismerik a paragrafusokat és laikus módjára rendeznek nyilvános helyen farsangi mulatságot. Elég egy váratlan bejelentés, egy „jóindulatú" ismerős ahhoz, hogy a Vám­és Pénzügyőrség Dél-alföldi Regionális Parancsnoksága ne végezzen mást, csak a dol­gát: kiszáll a helyszínre, le­foglalja a teljes árukészletet, majd mulasztási és jövedéki bírságot vet ki a gyanútlan vállalkozóra, az est házigaz­dájára. Mert mit is tesz az a cég, intézmény, iskola, amelyik viszonylag olcsón szeretne bulit rendezni? Kibérel vala­hol egy termet, beszél egy vállalkozó ismerőssel, aki el­látná a „büfét", ugyan, mibe is kerülne fejenként egy ilyen görbe este. Majd az árkalku­láció után a résztvevóktól összegyűjti a belépti díjat. A vállalkozó pedig vásárol kar­tonszámra sört, bort, pálinkát, szendvicseket készít és ré­szérói rendben is van a dolog. Nincs is ebben semmi rendkívüli, avagy büntetendő - gondolná az ember a part­vonalon kívülről. A Vám- és Pénzügyőrségnek azonban egészen más a véleménye. Mert mit is mond az 1997­es jövedéki törvény, amely­nek értelmében a VPOP em­bereinek lépnie kell? Azt, hogy - szó szerint idézve ­„üzlethelyiségen kívüli, alkal­mi rendezvényeken a műkö­dési engedélyes kereskedő jö­vedéki terméket csak a műkö­dési engedélyében szereplő feltételek alapján értékesít­het". Vagyis: amennyiben a kereskedő csak elvitelre árul sört, bort, pálinkát, no meg cigarettát, vagyis jövedéki terméket, azt csak a működési engedélyében szereplő felté­telek mellett értékesítheti. Le­zárva, zárjegyköteles termé­ket zárjeggyel ellátva. Ha a sört kartonszámra elviszi egy klubhelyiségbe, nem bonthat­ja föl, nem öntheti ki poha­rakba és nem kérhet érte több pénzt, mint a saját boltjában. A jövedéki termékeket csak abban az esetben lehet hely­ben fogyasztva kimérve érté­kesíteni, ha a kiskereskedő működési engedélye hasonló üzlethelyiség üzemeltetésére ad lehetőséget. És még egy feltétel: a jö­vedéki termék üzlethelyisé­gen kívüli értékesítést be kell jelenteni az illetékes vámha­tóságnál, három munkanap­pal a rendezvényt me­gelőzően. Farsang idején nem árt tudni, könnyen meglepetés érheti azokat a gyanútlan fia­talokat is, akik mindössze annyit vétettek, hogy társaik­nak egy jó kis bulit szervez­tek: nyilvános helyen büfét nyitottak és alkoholt árusítot­tak. És akkor még nem szól­tunk arról, hogy az eladott sör után nyugtát is kellene adni... F. K. jegyzet Az utazás lényei A z amerikai filmsorozat egyik főszereplője, a fiatal doktornő föllépett a vonat utolsó kocsijára, könnyezett, integetett, és hiába nézett utána nagyon kétségbeesetten az orvos, nem gondolta meg magát. A filmben nagyon szerették egymást, a színésznőről azonban megírták az újságok, hogy ki akar lépni a so­rozatból. Ezt valahogyan el kellett játszani, és a megol­dás egyszerű, hétköznapi és hiteles volt; a doktornő fölszállt a vonatra, amellyel mindennap dolgozni járt. Az amerikai filmekben az ingázásnak is kívánatos fí­lingje van. Dél-Afrikában, az apertheid szelídülésének idősza­kában, a nyolcvanas években naponta számtalan autó­busz szállította az ipari városokba a fekete munkásokat. Joseph Lelyveld kolléga riportot is írt arról, „Buszba zárva reggel-este" címmel, hogy az ottani kormány in­kább a busztársaságot támogatta horribilis összegekkel, mint hogy házakat vagy munkásszállásokat építsen; mert nem akarta, hogy a feketék a városok közelébe költözzenek. A munkások hajnali kettőkor keltek, na­ponta több száz kilométert utaztak, hét-nyolc órát töltve a buszokon; mindegyikük vitt magával egy darab desz­kát, ezen nyugtatták a fejüket, mert persze végigaludták az utat. „Keresem azt a srácot, akit a múlt hét kedden a makói buszon láttam. Egy ideig szemeztünk, aztán te Ferenc­szállásnál leszálltai. Ha magadra ismersz, új a Randiro­vatba." Ez a szöveg már arra enged következtetni, hogy az ingázás nálunk is fontos része a mindennapoknak. A falusi kisgyerek legszívesebben sírna, amikor először éri el az este a nagyvárosban; alig várja, hogy hazaérjenek, mert a busz zúgásában is van valami, ami elszomorítja. Jobb lenne mindig otthon maradni. Aztán, a középisko­lába járva először untatja a mindennapi utazás, majd rá­jön, hogy ha házifeladatot írni nem is, tanulni lehet a buszon. Később örül, hogy van munkahelye, még akkor is, ha naponta hetven kilométert kell utaznia. Téli esté­ken gyönyörködik a hóhullásban, nyári hajnalokon az ég színében. Amikor észreveszi, hogy a városba vezető út melletti lámpák égőit is energiatakarékos narancs­színűre cserélték, elképzeli, milyen szép lesz majd errefe­lé télen a lehullott hó. Tjtgyszer ismerős lesz minden ház, amit út közben lát; Hj éjszaka is tudja a fények elhelyezkedéséből, melyik faluhoz közelít a busz. Nyáron vékony, télen vastag könyveket olvas. Es közben, valahogy, évek telnek el. m trapézlemez, síklemez • ereszcsatorna-rendszer • cserepeslemez • könnyűszerkezetes épületek, csarnokok kivitelezése. SZAPPANOS ÉP-KER, , Hódmezővásárhely, Zrínyi u. vége. Tel : 62-241-209, 62-230-440 1 A LINDAB TERMÉKEK KIEMELT MÁRKAKERESKEDŐJE! = Felkészülés az összeírókra Népszámlálás Munkatársunktól Néhány napig tart még a lakás- és népesség-összeírás. Az eddigi lakossági fogadta­tásról többnyire pozitív ta­pasztalatokkal rendelkeznek a kérdezók. Egy átlagos létszá­mú családban - egy lakás­kérdőív és két, három szemé­lyi kérdóív - kérdezési ideje közel fél órát vett igénybe ab­ban az esetben, ha a feltett kérdésekre azonnal tudtak vá­laszolni. Ezzel szemben ott, ahol a lakosok - a pontos vá­laszadás érdekében - keresték a különböző dokumentumo­kat, például bizonyítványt a számlálóbiztosok az átlagos­nál több időt töltenek. Hasz­nos tudnivaló, hogy családon belül bármelyik felnőtt sze­mély „helyettesítheti" hozzá­tartozóját, azaz tájékoztathat­ja a kérdezőbiztost családtag­ja adatairól. A hosszabb ideig külföldön tartózkodók helyett az itthon lévő rokonok is nyi­latkozhatnak. A még hátra­lévő munkát megkönnyítené, ha a családtagokról előzete­sen feljegyeznék az elvégzett iskolákat, szakképzettségeket, a bizonyítványok megszerzé­sének évét. a foglalkozásukat, munkahelyüket, születési, há­zasságkötési, válási, korábbi lakóhely-változtatási időpon­tokat - tudtuk meg a KSH megyei igazgatóságától. Akik valamiért kimarad­nak az összeírásból, azoknak február 28-áig az önkor­mányzat jegyzójénél még le­hetőségük van az adatszol­gáltatásra. Zenta monográfiája Munkatársunktól Zenta Tisza mente egyik legjelentősebb települése, je­lentős múltra tekint vissza. Többszöri kísérlet és kezde­ményezés után tavaly a ma­gyar millennium tiszteletére megjelent Zenta község mo­nográfiája. Ezt a kiadványt mutatják be a délvidéki ma­gyarok szegedi egyesületének szervezésében február 20-án, este 6 órakor, a Tető alatti székházban (Bolyai utca II.) Az alkotók közül jelen lesz Fodor István, a Zentai Levél­tár igazgatója, Péjin Attila tör­ténész, Beszédes István költő, művelódésszervező. A ren­dezvényre való belépés ingye­nes, s a szervezők mindenkit szívesen látnak.

Next

/
Thumbnails
Contents