Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-12 / 36. szám

HÉTFŐ, 2001. FEBRUÁR 12. SZEGED 5 A ciánmérgezés évfordulóján Gyertyalángok a Tiszánál + + * Intenzív Ezer négyzetméter a kultúrának? Impozáns méretek, gyors munkatempó. (Fotó: Karnok Csaba) A Tiszán tavaly febru­árban végigvonuló cián­mérgezés pusztítására emlékeztek szombaton a szegediek. Elhangzott, Hogy a folyó újraéledése hosszú időt igényel, s egyelőre hiányzik a sok­irányú folyamatot össze­fogó intézmény. Az ün­nepségen javaslatot tet­tek a Roosevelt tér régi nevének (Hal tér) vissza­adására is. Gyertyák és máglyatűz fé­nyében emlékeztek meg szombaton a szegediek a ti­szai ciánszennyezés első év­fordulójáról. Közel ötvenen gyűltek össze a Roosevelt tér Tisza-part felőli oldalán, ahol szegedi általános iskolások paravánra rajzszögezett pla­kátjai mutatták a folyón egy éve levonuló méreghullám pusztítását. A megemlékezést a Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület (Csemete) és a Tisza-Sza­mos Kormánybiztosi Iroda Alsó-Tisza-vidéki Képvisele­te rendezte. Amint bealko­nyodott, a Tisza tiszteletére érkezők csoportja a rakpart rézsűjének oldalában meg­gyújtott máglyához vonult. A tüzet a folyó uszadékfáiból rakták. A Csemete tagjai gyertyákat osztottak a lobogó máglya körül állóknak, akik a fölerősödő szélben kezük­kel védelmezték a tiszai ka­tasztrófa emlékére gyújtott, apró lángokat. Dr. Makrai László, a tiszai kormánybiztosi iroda szegedi vezetője foglalta össze a ci­ánszennyezés előzményeit és lefolyását. A folyómérgezés óta eltelt évet értékelve nem titkolta, hogy a februári ka­tasztrófa után csupán szep­temberben kezdte meg a mér­gezés hatásának alaposabb vizsgálatát a Környezetvédel­mi Minisztérium. A kor­mánybiztosi iroda megle­hetősen korlátozott lehetősé­gek közepette dolgozott. En­nek oka többek között az, hogy a folyóval kapcsolatos ügyekben jelenleg éppen há­rom minisztérium gyakorolja hatáskörét, s hiányzik a kuta­tásokat, azok eredményét, ér­tékelését egy kézben összefo­gó intézmény. A kormánybiztosi iroda vezetője szerint a folyó le­hető legteljesebb újraéleszté­se érdekében kívánatos lenne a teljes hullámtér védetté nyilvánítása. A jelenlegi jogi helyzet ugyanis esetenként több, mint furcsa - a tápéi part egyik szakasza például magánkézben van. A szakember szerint a ci­ánszennyezés arra is fölhívta a figyelmet, hogy a folyó (és általában: természetes kör­nyezetünk) védelméért ki-ki maga is sokat tehet. Ami mindannyiunknak hatalmá­ban áll, az, hogy hétköznapi tevékenységeinkkel nem szennyezzük környezetünket (az irodavezető a „kivert fa­lú" szennyvízaknákat és a fo­lyóba dobált vegyszereket, műanyagokat említette példa­ként). Dr. Makrai László a máglya magasra röppenő, pattogó szikrái mellett állva elmondta még, hogy június­ban megrendezik a második Tisza-napot, s evezősver­senyt is terveznek. Ezután dr. Szabó László következett: a megyei termé­szetvédelmi egyesület tagja a Tisza-évforduló kapcsán ja­vaslatot tett a Roosevelt tér eredeti nevének visszaadásá­ra. A teret ugyanis a XIX. század végén még Hal térnek hívták. Nem véletlenül: a té­ren működött a városi halpi­ac. A „visszakereszteléssel" újjáélesztenénk a város törté­netét őrző hagyományt. A névváltoztatási javaslatról szóló levelet a szegedi pol­gármesteri hivatalba is el­küldték. Nyilas Péter Azt sze­r e t n é m , ha a tápai búcsúra, vagyis az idén szeptem­berre el­készülne a ház - mondja a képviselőasszony, és látszik rajta, ezúttal nem jámbor óhajt fogalmaz. A Heller Ödön Műve­lődési Ház építése gyor­san halad, anomáliákról meg - szerinte - csak az irigyek beszélnek. - Tápét nem kell bemu­tatnom - mondja Tímárné Horváth Magdolna, aki a szegedi önkormányzatban Tápé fideszes képviselője. ­Híresen összetartó, zárt, a hagyományait őrző falukö­zösség ez. A művelődési há­zat, vagy ahogyan akkori­ban, az ötvenes években mondták, a kultúrházat is ka­lákában építették föl a tápai emberek, és azóta is sokat tesznek a népművészeti érté­kek megőrzéséért. De tudni kell, hogy a mai kulturális és közélet sokkal többet jelent, mint a mi híres hagyo­mányőrző együttesünket. Gyerekeknek, fiataloknak, felnőtteknek egyaránt van­nak itt öntevékeny csoportja­ik, klubjaik, mindnek szeret­nénk helyet adni az új művelődési házban. Három szinten - szinte minden A képviselő asszony fog­adóórájának a végére érkez­tem, előbb körülnéztem az építkezésnél. Az 1998-ban átadott épületrész (első ütem) vidám napsárgára fes­tett. Mögötte grandiózus munka folyik. A háznak lesz pincéje és padlástere is. Vagy inkább emelete? - Valószínűleg az emeleti részen rendezzük be a mú­zeumunkat, oda kerül a Mol­nár-hagyaték, amelynek anyaga hasonlít a Lele­gyűjteményhez. És talán a gyékényszövés emlékei, hi­szen úgy érzem, nekünk kell gondoskodni a tápéi háziipar értékeinek megőrzéséről is. A pincében raktárak kapnak helyet. A klubszobák, az au­lával összenyitható, színpad­dal rendelkező nagyterem mellett lesz egy 80 négyzet­méteres új próbaterem, büfé, a megfelelő kiszolgáló helyi­ségekkel. Lehet lakodalma­kat, bálokat tartani, de ko­moly konferenciákat, kiállí­tásokat is. A ház a tápaiaké lesz. De Tápé Szeged kert­je... Abban bízom, a város­ból is sokan kijárnak majd hozzánk és a különféle he­lyiségek bérbeadásából, egyébből, befolyik akkora összeg, hogy meg tudjuk ol­dani a működtetést. Ez az, mondom a képvi­selő asszonynak, ezért va­gyok én itt. A népművelők szakmai szervezete, a Szege­di Közművelődési Tanács rendkívüli ülést hívott össze, amelyen egyebek mellett a tápai művelődési ház „fej­lesztési és átszervezési el­képzelései, anomáliák" tárgykörben akarnak tárgyal­ni. Ötödik sebesség - Mindent megbeszéltünk már, de ha kell, beszélhe­tünk tovább a szegedi népművelőkkel - vált kicsit türelmetlenebbre a képvi­selő. Megtudom, hogy a Bartók Béla Művelődési Központ igazgatóhelyettese, munkatársa, a tápai műve­lődési ház népművelője, a tervező és a képviselő asz­szony január közepén mege­gyezett az összes szükséges tervmódosításról, amit a közművelődési szakemberek szükségesnek tartottak, s amelyeket az építkezés során még meg lehet valósítani. Anomália - egy szál se. Ez a képviselő asszony állás­pontja. Arról lehet szó, hogy fertőzöttek vágjunk - ma­gyarázkodom. Épül egy ha­talmas művelődési ház, majdnem ezer új négyzetmé­ter a kultúrának, végre, s mi ahelyett, hogy örülnénk, azt kérdezzük: kinek fogják el­adni? Nem pusztán azért, mert nagyhirtelen, s úgy kezdődött meg az építkezés, hogy a házat üzemeltető fe­lelős vezető nem is tudott ró­la... A történet majdnem évti­zedes. Az első tervet a város egyik legnevesebb építésze készítette 1993-ban - nem lett belőle semmi, az építész úgy emlékszik azért, mert drágállották a költségeket városházán. A fő cél az lett volna (s a közművelődési szakemberek szerint máig ez lenne), hogy a virsli alakú, körülbelül 22-szer 7 méteres nagyterem és az elavult, szűk nyílású és nem kellő mélységű színpad kibővül­hessen és normális méretű terem álljon a hagyo­mányőrzők és más elő­adóművészek rendelkezésé­re. Egy építésziroda, az Agi­litás Bt. tervei alapján elké­szült a már emlegetett utcai épületszárny, körülbelül 34 millióért, 1998-ban. Ugyan­ez a tervezőiroda elkészítette a második ütem terveit is, de állítólag túl sokba került vol­na azt megépíteni. Akkor (tavaly) egy tápai származá­sú, lokálpatrióta építész megcsinálta a második ütem terv-vázlatát, de elképzelése megmaradt vázlatban. A mostani építkezés Gombkötő Lajos és Kádár Ferenc ter­vei alapján folyik. Egyikük építésztechnikus, másikuk statikus mérnök. A január­ban elkezdett munka ered­ményeként 737 négyzetmé­ternyi épületrésszel bővül a meglévő 209 négyzetméte­res. Mivel a városi költség­vetés még ezután készül el, nem tudni, mennyi pénzt kü­lönítenek el a tápai építke­zésre. Szakértői becslés sze­rint négyzetméterenként 120-150 ezer forint manap­ság az épületrekonstrukciók bekerülési költsége. Pantha rhei - örök mozgásban A tápai ház a szegedi Bartók hálózatának része. A Bartók vezetői nagyot néz­tek, amikor januárban észre­vették, hogy fölvonult a ki­vitelező és megindult a ro­hammunka Tápén. De mit építenek? Mennyiért? És főleg: miért nem tud az egészről semmit a majdani üzemeltető, a Bartók igaz­gatósága? A munkásoktól kaptak egy fénymásolt ter­vet, átnézték és levelet fo­galmaztak a fenntartó ön­kormányzatnak az aggálya­ikról. Nem sértettségből, amiért velük nem egyezte­tett senki, hanem kötelező vezetői felelősségből. Az épülő ház ugyanis sokkal nagyobb lesz annál, hogy­sem az üzemelését meg le­hetne oldani a jelenlegi szűkös költségvetésből és a jelenlegi szakember-lét­számmal. Most, a költségve­tés tervezésének idején arra gondolt a Bartók igazgatója, dr. Simoncsics János, hogy mégiscsak illene tudnia, mi­re, mit, miért és hogyan ter­vezzen. A népművelők má­sik fő aggálya az volt, hogy a terv meghagyta virslinek a tápai ház nagytermét és ki­csinek a színpadát. Rámegy - ők úgy hallották - 70 mil­lió és nem oldódik meg az a probléma, amiért az építke­zés elindult. - Megmondom őszintén, legjobb lenne, ha elszakad­hatnánk a Bartóktól és önál­ló költségvetési intézmény­ként működhetne a Heller Ödön - vallott színt a képvi­selő asszony. - Ha ez nem megy, megfontoljuk, hogy kht.-ként működtetnénk. Mindenesetre menedzsert keresünk a vezetőjének, mert tisztában vagyunk vele, hogy minden korábbinál na­gyobb bevételre kell szert tenni ahhoz, hogy közmeg­elégedésre szolgálhasson a tápaiaknak ez a ház. Úgy legyen. Bár egy 1999-es minisztériumi vizs­gálat (amelyet azért végez­tek el, mert Szegeden az ön­kormányzat át akarta szer­vezni - összevonni vagy gazdasági társaságként működtetni - a művelődési házakat) nem ajánlja a közművelődési intézmények jelenlegi szervezeti rendjé­nek megváltoztatását, a főhatóság véleménye sem szentírás. A változó időkkel nyilván ez is változik. Mint a kultúráért is felelős alpol­gármester információja, aki az idén január 18-án, a sajtó­tájékoztatóján még azt mondta, hogy az idén 27 millióért felújítják a Heller Ödön nagytermét... Sulyok Erzsébet PILINSZKY BACH­RÓL - A KÁVÉHÁZBAN. Ma, hétfőn zenehallgatással egybekötött felolvasóestet tartanak a Millenniumi Ká­véházban (Szeged, Dugonics tér 12.). A „Pilinszky Bach­ról"-est házigazdája Nagy István, narrátor Vizi Renáta. Közreműködik Sutyinszki Beáta és Csányi Ildikó. A délután 5 órakor kezdődő rendezvényre a belépés díj­talan. FELLEGI-KONCERT A BARTÓKBAN. Ma 19 órakor rendezik meg Fellegi Ádám zongorakoncert-soro­zatának következő részét a Bartók Béla Művelődési Központ dísztermében. Az ismertető előadással egybe­kötött hangversenyen ezúttal Brahms esz-moll intermez­zója, h-moll capricciója, va­lamint Beethoven Eroica változatok című műve csen­dül fel. A hangversenysoro­zatra a művelődési központ­ban megváltott bérletek ér­vényesek vagy egy alkalom­ra szóló belépőjegyet is lehet váltani. KÖRNYEZETBARÁT SZENNYVÍZKEZELÉSI ELJÁRÁSOKRÓL tart előadást február 12-én (hétfőn), délután 6 órától, a szegedi Százszorszép Gyer­mekházban Mucsi Gábor környezetvédelmi és köz­egészségügyi szakmérnök. A belépés díjtalan. A BÁLI SZEZONRÓL esik szó a többi között ma, este negyed nyolctól a városi televízió „Jó estét, Szeged!" magazinjában. Interjút lát­hatnak Bayer Zsolttal, az 1100 év Európa közepén című film alkotójával. Be­nyik György egy szabadkai tanácskozásról számol be. Szó lesz még Szent-Györgyi Albert pusztulóban lévő sze­gedi házáról, valamint a Vi­rág cukrászda sorsáról is. Nyertünk Az Élet és Irodalom és a Soros Alapítvány közös glosszapályázatán lapunk munkatársa, Podmaniczky Szilárd első helyezést ért el. „Ilyen újság" Szombat délután, egy óra múlt néhány perccel, s február ide, február oda, a nap me­legen süt. Egy tanult barátom az éppen ak­kor vett újságjával a kezében - egy „ilyen újsággal", ahogyan azt lapunk Randi-rovatá­ban olvashatják — buszra várt Szeged főterén. Tőle nem messze egy hamvas ifjú hölgy szobrozott. Az ő kezében is egy „ilyen újság" volt. Először csak félénken, majd egyre merészebben fi­xírozta e lányka bará­tomat, időnként pedig az „ilyen újságra" vil­lant a tekintete. Aztán néhány perc után összeszedte magát ­korunkban, úgy tűnik, a nők a bátrabbak -, s odaállt a Randi-rovat mibenlétéről mit sem sejtő barátom elé: - Te vagy az, Ezüstnyár? Sarnyai Tibor csörög a Pannon GSM Kedves olvasóink! Közérdekű problémái­kat, észrevételeiket, tapasztalataikat Nyilas Pé­terrel oszthatják meg. Ügyeletes munkatár­sunk reggel 8 és délután 4 óra között, vasárnap 14 és 16 óra között várja hívásaikat a 06-20­9432-663-as mobiltelefon-számon. Elveszett tárgyaikat kereső, illetve talált tárgyakat visszaadni szándékozó olvasóink ingyenes hir­detésben tehetik közzé mondandójukat. Hirdetésfelvétel: 8 és 18 óra között a 06-80-820-220-as zöld számon, illetve személye­sen a Sajtóházban és hirdetőirodáinkban. Főpallér. A mai magyar politikai elit egyenlő a nul­lával - legalábbis ez a véle­ménye egy nyugdíjas olva­sónknak. Szerinte, ha tizen­két főpallért (a művezető ré­gies neve a kőműveseknél) odaállítanánk az ország élé­re, különb munkát végezné­nek, mint a politikusok. Hi­szen ők csak az adófizetők pénzének a lefaragásával foglalkoznak. Kút. - Nagyon örülök, hogy végre rendbe tették, kicsinosították a szegedi Klauzál teret - csörögött K. H. Olvasónk ürömé az örömben, hogy egy fantázi­átlan, kútnak egyáltalán nem nevezhető valamivel elron­tották az összképet. Ezt az oroszlános alkotást rákény­szeríttették a városra. Összeírok. - A sok szi­dás, panasz után dicsérjük is egy kicsit a szegény össze­írókat - véli a Lomnici utca 38. szám alól telefonáló ol­vasónk. A hölgy szerint az őket felkereső népszámláló­ra nem vonatkozik a sok rossz. Összeírójuk kedves, segítőkész, s nem tolakodó. Vásár. - Majdnem 30 évig volt állandó menet­rendje a dorozsmai vásár­nak, miért kellett ezt meg­változtatni - kérdezte az árusok nevében J. T. Az or­szág minden részéből érkez­tek Szegedre eladók a hónap második vasárnapján lévő vásárra. Decemberben volt az utolsó, s februárban nem lesz. Három éve ráadásul át­tették szombatra, ami sok árusnak nem felel meg. A döntéssel teljesen felborítot­ták a bevált szokást. Telefo­nálónk - a többiek nevében is - kéri, hogy az illetékesek tegyék vissza a dorozsmai vásárt a megszokott idejére.

Next

/
Thumbnails
Contents