Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-12 / 36. szám

6 HELYI TÜKÖR HÉTFŐ, 2001. FEBRUÁR 12. OTROÉM IKESZ Autócentrum 6724 Szeged, Kossuth L. Sgt 112. Tel.: (62) 471-242 Tel./Fax: (62) 489-490 Vass Autó 6600 Szentes, Csongrádi út 36. Tel.: (63) 400-193 Tel./Fax: (63) 314-222 www.skoda-auto.hu Vallás és tolerancia - Szabadkán Tegnap este Szabad­kán befejeződött az a nemzetközi tudományos konferencia, amely A történelmi egyházak helyzete és szerepe Szer­biában a demokratizáló­dási folyamatok kezde­tén cimet viselte. A Nyi­tott távlatok elnevezésű civil szervezet által tető alá hozott négynapos összejövetelen a hat or­szágból összesereglett mintegy száz résztvevő­től csaknem 20 előadás és ugyanennyi hozzászó­lás hangzott el. A konfe­rencia befejeztével a résztvevők 6 pontból álló zárónyilatkozatot fogad­tak el. Szeged testvérvárosában, Szabadkán az elmúlt néhány esztendőben nem szerveztek ilyen magas szintű és ennyi résztvevővel zajló összejöve­telt. A történelmi egyházak közül a katolikus, a reformá­tus, az evangélikus, az unitá­rius, a görögkatolikus vett részt, de jelen voltak a zsidó és a muzulmán vallási közös­ségek képviselői is. Egyedül a szerb pravoszláv egyház nem tett eleget a meghívás­nak. Ezt a résztvevők mind­egyike kifogásolta, s meg­döbbenésének adott hangot, annál is inkább, mert a szer­biai változások után kialakult társadalmi helyzetben a pra­voszláv egyháznak jelentős szerepe van, és lesz is, a tole­rancia, az emberi méltóság megőrzésében. A több mint egy évtizedes milosevicsi or­száglás után ugyanis nem­csak a gazdaság hever ro­mokban, hanem a lakosság morális állapota is. Ezen pe­dig csak úgy tehetjük túl ma­gunkat, ha megfogjuk egy­más kezét, mondották a hazai vallásszociológusok, polito­lógusok és a civil szervezetek képviselői. A tudományos tanácsko­záson 6 pontból álló zárónyi­latkozatot fogadtak el, amely­nek lényege, hogy a jövőben Szerbia hatályos törvénnyel szabályozza az egyház és az állam kapcsolatát, megfelelő autonómiát biztosítson az egyházaknak és a vallási kö­zösségeknek, az áprilisi nép­számlálás alkalmával pedig a polgárok nyilatkozzanak fe­lekezeti hovatartozásukról is. Kisimre Ferenc Ki látta? Munkatársunktól Az elmúlt hét csütörtö­kén délután 2 óra körül köz­lekedési baleset történt Sze­geden, a Csongrádi sugárút 12. számú ház előtt. A par­kolóból figyelmetlenül tola­tott ki egy személygépko­csi, a hátuljának egy kerék­páros nekiütközött. A bicik­lis a földre esett, a jármű pedig megállás nélkül to­vábbhajtott. A kerékpáros 8 napon'belül gyógyuló sérü­léseket szenvedett. A rend­őrség kéri, hogy akik a bal­esetet látták, azok jelentkez­zenek a 107-es hívószámon, vagy a 477-577-es telefon­szám 11-14-es mellékén. Régi hagyományok elevenedtek fel a zsom­bói farsangon. Maszká­sok tuskót húzva vonul­tak végig a falu utcáin. Szekérre kötözve vitték magukkal a kisze bá­but. A telet jelképező alakot a menet végén egy hatalmas máglyán elégették. Harminchét asszony sütötte a külön­féle fánkokat; volt ró­zsa, farsangi, csöröge és egérke is. Az egész na­pos mulatság bállal vég­ződött. A hetvenes évek óta ün­neplik újra a farsangot Zsombón. A helyi általános iskola nyugdíjas igazgatója, Kálmán Ferenc fogja össze a hagyományőrző csapatot. Kutatást folytattak a dorozs­mai földi falvak, így Zsom­bó eredete után is. Egykoron a Jászságból, főleg Jászfény­szaruból telepítettek több tu­cat családot Kiskundorozs­mára. Innen néhányuk el­vándorolt, s kisebb falvakat, köztük Zsombót is megala­pították. A hagyományaikat azonban magukkal hozták. Ilyen például a farsangi tus­kóhúzás és a maszkás felvo­nulás. - Zsombón a farsang zső, Gyuris Zsolt és Sziládi Tibor húzta szekérre kötöz­ték az úgynevezett kisze bá­but. Ez jelképezi a telet, amit hatalmas örömujjongás kö­zepette máglyán elégetnek. A falu orvosa, Kiss István kitalálta, hogy az idén éljen a báb. Szabó József vállalko­zott is erre a feladatra. A szalmával kitömött kisze mellé kötözték Józsit is. A máglyához cipelték mindkét bábut. A közönség nagyon meglepődött, mikor hirtelen az egyik kisze életre kelt, az­tán uzsgyi, kereket oldott. Harminchét asszony sü­tötte a fánkot. Gémes Má­tyásáé és szomszédasszonya, Gábor Zoltánné rózsával rukkolt elő. Ezt a hagyomá­nyos zsombói fánkot három rész csöröge vagy ahogy a helyiek mondják, herőce tésztából rakják össze. A la­pokat bevagdossák, forró olajba rakva pedig kinyíl­nak, mint a rózsa. Tálalás előtt megcukrozzák, közepé­re pedig savanykás lekvárt tesznek. Az egész napos mulatság bállal ért véget. Ezen a helyi színkör részleteket adott elő Csokonai Dorottyájából, majd a Bibuczi zenekar húz­ta a talpalávalót hajnalig. K. T. CITROÉN XSARA fj^ kadvazí áron Tóth-Káoátúl minden motor választékban már raktárról Is. FOLYAMATOS AKCIÓKRÓL ÉS KEDVEZMÉNYES SZERVIZDÍJAINKRÓL ÉRDEKLŐDJÖN SZALONUNKBAN Britten operája a Szegedi Nemzeti Színházban Szentivánéji vízió Hajnalig farsangoltak a zsombóiak Életre kelt a kisze báb A téltemető máglya előtt melegszik a felvonulás egyik résztvevője, a gólyalábas maszkás. (Fotó: Karnok Csaba) megünneplése a kezdeti lel­kesedés után alábbhagyott ­mondta Monori Gyula mű­velődési ház igazgató. A nyolcvanas évek közepétől azonban ismét újraéledt ez a szép szokás. Szombaton kö­zel tizenöt maszkás gyüleke­zett a falu főterén. Az iskola 7/a osztályosai egy hatalmas sportcipőnek öltöztek. Zsombó keramikusa, Szalma Valéria idén is maszkásnak állt. Tavaly cserépálarcot öl­tött, most viszont gólyalá­bakkal ment végig az utcá­kon. A menet főhelyét foglalta el a szekér. Három „lovat" fogtak be eléje. A subába, kucsmába bújt Maróti De­F(=>liri^Patin ' 1,3 literes motor' rádiómagnó' rtíllLldltailU kardánbox . ütközésvédő oldalcsík • 1 880 000 Ft 272 teres csomagtér • +ajándékcsomag *A képen látható modell extra felszereltségú CITROÉN TÓTH-KÁSA AUTÓ KFT. Márkakereskedés és Szervíz 6900 Makó, Szegedi u. 21. Mobil: 06-20-9430-261. Tel.: 62/212-105 Trubin Beáta (Titánia) és Andrejcsik István (Zuboly) jelenete a II. felvonásban. (Fotó: Karnok Csaba) ciációival mélyebb szintre, az ösztönök dzsungelébe vezet. A nyitó kép meghökkentő: a fellibbenő tüllerdő mögül ko­mor külváros éjszakai képe tárul elénk vakító neonlám­pákkal, két buszmegállóval, lepusztult telefonfülkékkel, üdítőital-automatával - és a színpad közepén egy valósze­rűtlenül hatalmas fekvő sza­márral. A görögöknél a sza­már a bujaságot jelképezte, Dionüszosz isten borosamfó­rát vivő állata volt. Jézus sza­mara az alázat és önkéntes szegénység mellett a test és a földi vágyak jelképe is, Sha­kespeare korában pedig a far­sangi bolondok királyának hordozója, a bolondság szino­nimája. A rendező a plüssfi­gurát az egész előadást meg­határozó metaforává avatja: rajta alszik el Lysander, Titá­nia, óriási bendőjéből bújik elő az elvarázsolódott Zuboly, majd szerelmi fészekként is funkcionál. Zsótér Sándor biztosan ol­vasta a lengyel Jan Kott Kor­társunk, Shakespeare című eretnek írását, bár nem feltét­lenül ez magyarázza a modem prolinegyedet idéző színpad­képet, a négy szerelmes athé­ni ifjú és a mesteremberek mai ruhába öltöztetését. A díszletet jegyző Ambrus Má­ria a sötét, rideg külvárosi va­lóság ellentéteként a II. felvo­náshoz buja álomvilágot, az egész színpadot betöltő zöl­dellő, festett tüllerdőt terve­zett. A darab jelenetei vízió­szerű mozgóképmutatvány­ként peregnek le előttünk, kü­lönleges hatású ahogy az asszonytündérek biciklin kari­kázva éneklik a Lullabájt, Ti­tánia altatódalát, vagy ahogy a díszpáholyból megszólaló Theseus és Hippolyta arcképe a színpadon álló két szerel­mespárra vetítve megjelenik. Zsótér koncentrált figyelmet, kemény agytornát követel a nézőtől, és még így sem ga­rantálja, hogy logikáját, utalá­sait mindenki követni tudja. A dirigáló Oberfrank Péter a színház zenekarával impo­náló felkészültséggel és lelke­sedéssel szólaltatta meg a ké­nyes és igényes zenei szöve­tet: az áradó melódiák éppúgy biztos stílusérzékről árulkod­tak, mint a karakteres, gro­teszk, parodisztikus részletek. Hasonlóan dicséretes teljesít­ményt nyújtott a női kar és a szólisták többsége is. Trubin Beáta könnyedén énekelte Ti­tánia szólamának nehéz kolo­ratúráit, az Oberont alakító ki­váló színpadi érzékkel rendel­kező, gyönyörű hangú főisko­lás Szolnoki Apollóniát érde­mes lenne erősebb szálakkal a társulathoz kötni, mert megjó­solható: elsőrangú művész vá­lik belőle. A Helénaként jeles­kedő Dér Krisztinának és a Hermiaként remeklő Szonda Évának hálátlan feladat jutott, mert a rendezés minimalizált mozgásra, szinte merevségre kárhoztatta őket, minden ér­zelmet pusztán az énekszólam megformálásával és mimiká­val kellett kifejezniük. A Lysandert megformáló Druc­ker Péter és a Demetriusként színre lépő Réti Attila is igye­kezett mindent kihozni az ugyancsak katonásra, szögle­tesre szabott szerepükből. A III. felvonásbeli színját­szó jelenet - amelyben a pro­dukció bohócai, a mai átlag­emberekként feltűnő kézmű­vesek Pyramus és Thisbe ko­médiáját játsszák - tulajdon­képpen önálló kis opera buffa, vagy inkább operaparódia, amellyel Britten a XIX. szá­zadi romantikus olasz opera túlzásait gúnyolja ki, mint ahogyan az eredeti szövegben Shakespeare saját Rómeó és Júliáját. Zsótér ebből ragyogó szextettet hozott össze: kacag­tató volt, ahogy Timothy Bentch Dudásként virágmin­tás csiricsáré otthonkába búj­va játszotta Thisbét (jelmez­tervező: Benedek Mari), Zu­boly szerepében a karakterszí­nészként mindig kitűnő And­rejcsik István brillírozott, Gá­bor Géza savanyú képű Vac­kort, Lőrincz Zoltán idegroha­mos Gyalut, Kelemen Zoltán bárgyú Ösztövért, Piskoti László súlytalan Orrondit for­mált. A frigyre lépő Híppoly­tát és Theseust Tóth Judit és Altorjay Tamás arisztokrati­kus színekkel játszotta. Oberon tündérinasa, a csínytevő Puck szerepében Herceg Zsolt egyszerre jós­ágos és undok öreg manó volt, akinek búcsúzója most különösen találóan hatott: „Ha mi árnyak nem tetszet­tünk, / Gondoljátok, s mentve tettünk: / Hogy az álom meg­lepett, / S tükrözé e képeket. / E csekély, meddő mesét, / Mely csak álom, semmiség, / Nézze most el úri kegy, / Másszor aztán jobban megy." Hollós! Zsolt A józan diktálja Sokko­lóan hatott a pénteki premierkö­zönségre az első Szegeden bemutatott Britten-opera, a Szent­ivánéji álom. Sokan már az első szünetben feldúl­tan távoztak, a második felvonás.után is tucatnyi néző indult a ruhatárba, így a kezdeti telt ház a harmadik felvonásra lát­hatóan megfogyatkozott. Akik kitartottak, tüntető­en ünnepelték az alkotó­kat vagy bukást emleget­ve dühösen távoztak. Shakespeare talányos víg­játékát, a Szentivánéji álmot, úgy ismerik az angolok, mint mi a Csongor és Tündét: tan­anyag és az iskolai színjátszó körök kedvenc darabja. Ben­jámin Britten ezt tudva kom­ponált belőle érdekes hang­szerelésű, modern operát. A legnépszerűbb XX. századi angol zeneszerző darabjait ­írt tizenvalahány operát - már évtizedek óta világszerte játsszák, de Szegeden idáig egyiket sem tűzték műsorra. Pedig muzsikája nem csupán a vájt fülűek, hanem a nagy­közönség tetszését is kivívta. Oberfrank Péter zeneigaz­gatóé az érdem, hogy a fogad­tatással nem törődve vállalko­zott a Szentivánéji álom be­mutatására. Ráadásul azzal is növelte a kockázatot, hogy a nem épp a nézők kegyeinek kereséséről híres Zsótér Sán­dort kérte fel élete első operá­jának megrendezésére. Borí­tékolható volt, hogy a Brit­ten—Zsótér párost első blikkre elutasítja a Verdin és Puccinin nevelkedett szegedi közönség. Mint ahogyan Kovalik Balázs Peter Grimes-produkcióját is felháborodás kísérte nemrégi­ben az Operaházban. Zalaszentivánéji álom cím­mel Zsótér Sándor Zalaeger­szegen már színre vitte a Sha­kespeare-komédiát, így jól is­meri az irodalmi alapanyagot. Talán ebből is fakad, hogy nem középiskolás fokon értel­mezi a darabot, szabad asszo-

Next

/
Thumbnails
Contents