Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-10 / 35. szám

6 KULTÚRA SZOMBAT, 2001. FEBRUÁR 10. Dr. Gábor Miklós ma is aktív kutatómunkát végez, tavaly jelent meg hatodik monográfiája. (Fotó: Schmidt Andrea) Névjegy Dr. Gábor Miklós farmakológus professzor 1918-ban született Szegeden, ahol a Horthy Miklós Tudományegyetemen szerzett vegyész oklevelet 1941-ben. 1961-ben lett a biológiai tudomány kandidátusa, 1981-ben a tudomány doktora. Tíz évig az Szülészeti Klinika laboratóriumvezetője volt. 1964-től mai napig a Gyógyszerésztudományi Kar Gyógyszerhatástani Intézetében dolgozik. 1976-ban nevezték ki egyetemi tanárrá, 1991-ben nyerte el a professzor emeritus címet. lágháború lezárása után néhány nappal abban a Gyógyszertani Intézetben helyezkedett el, amelyet az általa zseninek nevezett Jancsó Miklós professzor vezetett, s ahol később több neves tudós érett be. - A kezdeti munkakörülmények nem voltak rózsásak, az intézet háborús károkat szenvedett. Jancsó professzortól nagyon hamar megkaptam az első feladatot: állítsak elő kamillavirágból kék olajat - idézi vissza az immár ötvenhat éves kutatói pálya kezdetét. Pár nap múlva letette a kék olajat Jancsó professzor asztalára, aki nekilátott a kísérleteknek, s 1947-re elkészült a sarjadzás és behámosodás folyamatát meggyorsító, az égési és fagyási sebeket gyógyító Azulenol kenőcs, amely ma is kapható a patikákban. Mentora további feladatokat is adott a kutatásba magát szenvedélyesen beleásó Gábor Miklósnak. Első önálló munkája a növényi eredetű színezékanyagok gyógyszeres vizsgálata volt. Később foglalkozott a bőrkapillárisok ellenállásának gyógyszeres befolyásolásával is, amelyből 1960ban első monográfiája született. Tanulmányait kezdetben az akkori szokásoknak megMég várnak a tévések Munkatársunktól Az MTV szegedi, pécsi és debreceni külsős munkatársai mellé csatlakoztak a pestiek is, akiknek szintén több havi járandóságukkal tartozik a köztévé. A regionális műsorok készítői arról döntöttek, hogy eredeti követeléseiket maradéktalanul fenntartva két nappal meghosszabbítják a határidőt, ameddig a kifizetésre hajlandók várni. A tévéelnökhöz intézett nyílt levélben február 12-ét jelölték meg, a követeléseikhez csatlakozó pestiek viszont 14-ét. Az egységes fellépés érdekében és mert tegnap Belénessy Csaba főszerkesztő a jövő hét elejére megígérte a kifizetéseket, a vidékiek a fővárosi kollégák határidejéhez igazodtak. Február 14-ig nemcsak a járandóságukat várják, hanem az eredeti követelésnek megfelelően információkat a regionális stúdiók jövőjéről. Biztosítékokat szeretnének, hogy a regionális televíziózás értékei megmaradnak, az állandó gazdasági bizonytalanság pedig megszűnik. Az eredményes együttműködésért megalakították a Televíziós Vállalkozók Érdekvédelmi Szervezetét. Mindazokat, akik céljaikkal egyetértenek, felkérik, hogy a szolidaritás jeleként viseljék a kék szalagot. Zsótér Sándor a Szentivánéji álommal debütál Az operarendezés extrém sport Németországi siker után... Strauss-gála A kutatás egész embert kíván, a tudományos eredmények érdekében sok mindenről le kell mondani - állítja dr. Gábor Miklós szegedi farmakológus emeritus professzor, aki még szabadságára is magával vitte jegyzeteit. Életét a tudomány müvelésének szentelő professzor munkáját a magyar kultúra napján Szent-Györgyi Albert-díjjal ismerte el az oktatási miniszter. Szorgalom, kitartás, a kutatás öröme és invenció - röviden így foglalja össze dr. Gábor Miklós professzor annak „receptjét", miként folytathat egy tudós még nyolcvanhárom évesen is aktív kutatómunkát. A Szegedi Tudományegyetem farmakológus emeritus professzora most is mindennap bejár abba a Gyógyszerhatástani Intézetbe. S hogy a recept mennyire bevált, bizonyítja: tavaly jelent meg hatodik monográfiája. Mivel szerinte a kutatás egész embert kíván, a tudományos eredmények érdekében sok mindenről le kellett mondania, s még a szabadságára is magával vitte jegyzeteit. Ennek ellenére úgy látja, élete teljes értékű volt, semmi nem hiányzott belőle. Pályafutása szerencsésen indult, hiszen a második vifelelően németül írta, idővel azonban egyre többet publikált angol nyelven, miután az Egyesült Államokban élő Szent-Györgyi Alberttel folytatott levelezése során a Nobel-díjas tudós barátilag figyelmeztette, hogy Amerikában a tudósok kizárólag az angolul megjelent cikkekre és könyvekre hivatkoznak saját műveikben. Gábor Miklós professzor azóta is őrzi a Szent-Györgyi Alberttől kapott leveleket. Ugyanolyan becsben tartja azokat, mint azt az előszót, amelyet a Nobel-díjas magyar tudós írt 1972-ben angolul megjelent, a növényi eredetű színezékanyagok gyulladásgátló hatásával foglalkozó könyvéhez. Mestereihez hasonlóan Gábor Miklós professzor is sokat törődött tanítványaival, akik sokszor kifejezik neki hálájukat. Azt viszont sajnálja, hogy egyesek közülük abbahagyják a kutatást, engedve a gyógyszergyárak csábító állásajánlatainak. A Jancsó professzor mellett eltöltött „aranykorral" ellentétben ma a kutatók életét sokkal jobban befolyásolja a pénz. Mi annak örültünk, hogy dolgozhatunk és kutathatunk - állítja szembe pályája kezdeti éveit napjainkkal az idén Szent-Györgyi Albert-díjjal kitüntetett Gábor Miklós professzor. Hegedűs Szabolcs Zsótér Sándor a Britten-darab színpadán. (Fotó: Miskolczi Róbert) mikötél. Tökéletesen boldoggá tett, amikor először megszólaltak az énekesek. Azután jött az aprómunka, ami mindig a legnehezebb. Láttam a darabból videón egy őrületesen tradicionális előadást, ami óriási siker volt. Akkor meginogtam, tényleg meg kell-e rendeznem. Úgy tűnt, semmit sem kell kigondolni, elég. ha bejönnek a szereplők a színpadra és énekelnek. Valójában ez egy nagyon különös világ. Soha nem dolgoztam festett tüllel, most abból van az erdő. A mesevilágnak azonban megvan a jeges ellenpárja: egy kihalt utcakép buszmegállókkal, telefonfülkékkel. - Milyen a viszonya a műfajhoz? - Az opera számomra az unalom és a lenyűgözöttség keveréke. Fáraszt, ha csak zene egy előadás. Nekem nem mindegy, hogy mi történik a színpadon. Lehet lenyűgöző, amikor gondolkodás nélkül, tökéletesen énekelnek, de nem élvezem, mert nem vagyok annyira zeneértő. A személyiség ereje számomra sokkal fontosabb. Nem hiszek abban, hogy örökérvényű művek vannak, amelyeket csak bizonyos módon lehet megszólaltatni. Ezt azok mondják, akik nem gondolkodnak. A tradíciókra való hivatkozást sem tudom elfogadni. Senki sem tudhatja pontosan, milyen volt egy Shakespeare-darab eredeti bemutatója. A lusta agyú emberek szokták ezekkel a közhelyekkel elfedni a gondolkodásuk repedéseit. A Szentivánéji álom annyira komplikált zene, olyan összetett problémákról szól, hogy izgalmasabbnak gondoltam a belső történésekre helyezni a hangsúlyt. Szeretném, ha az énekesek minél több személyes dolgot előhozva önmagukból csupaszon meg tudnának mutatkozni. A darab egészen hétköznapi emberekről szól, a tündérkirály és a tündérkirálynő ritka két kitaszított, nyomorult, magányos ember, akik gyalázatos dolgokon mennek keresztül. - Gyerekek helyeit az operakórus női tagjai énekelnek, és egy színész, Herceg Zsolt alakítja Puckot... - Britten valóban gyerekekre írta a kórust, de rettegtem attól, hogy életem első operarendezésében húsz rosszcsont diákkal dolgozzak. Ráadásul úgy érzem, a gyerekek mindig édességet kölcsönöznek a színházi előadásoknak, amik ezáltal üde balettvizsgára hasonlítanak. Inkább a színházi kórus tagjaira építek, a negyven körüli háziasszonyok már érdesebbek... Herceg Zsoltot egy bölcs, öreg manónak látom, akivel remekül tudok dolgozni. Vele azt a szépséget szeretném megmutatni, ami bármelyik idős emberben benne van, egyszerűen azért, mert már a vége felé jár az életének, és rálát a dolgokra. Szuperaktív, cserfes, csetlő-botló ugrabugra helyett egy totyogó manót képzeltem el, aki úgy nézegeti szerelmeseket, mint az öreg bácsikák a parkban. Ezekből a nyugvópontra jutott idős színészekből a nemiséghez már nem kötődő erős sugárzás árad. Jó velük dolgozni. Hollósi Zsolt Molnár László dirigálásával nagy sikert aratott Németországban a Szegedi Nemzeti Színház Zenekara, amely Vajda Júlia és Bátki Fazekas Zoltán közreműködésével januárban huszonhét Straussgálakoncertet adott. A vidám műsort karácsony előtt - mintegy főpróbaképpen - a szegedi közönségnek is előadták, az érdeklődés olyan nagy volt, hogy sokan nem kaptak rá jegyet. Kedvükért ma este 7 órától a nagyszínházban immár farsangi hangulatban - megismétlik a produkciót. Molnár László - akit a német közönség a bécsi operett autentikus tolmácsolójaként ismer - hét évvel ezelőtt vitt először Wolfgang Alber impresszárió felkérésére Strauss-gálakoncertet Németországba. Kezdetben 10-12 hangversenyt adtak közepes nagyságú dél-németországi városokban, majd fokozatosan emelkedett a fellépések száma, a december 26-tól január 21-ig tartó legutóbbi turnén már 27 hangversenyt játszott a színház zenekara. A teátrum két kitűnő magánénekese, a német közönség körében már népszerűséget szerzett Vajda Júlia és a fiatal baritonista, Bátki Fazekas Zoltán lépett fel a csapattal. Elsősorban A cigánybáróból adtak elő dalokat, jeleneteket, a zenekar pedig nyitányokat, polkákat, mazurkákat, indulókat, népszerű keringőket játszott. Mint Molnár Lászlótól megtudtuk, Szeged testvérvárosában, Darmstadtban köszöntötte az együttest az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke. Az új helyszínnek számító Wuppertalban pedig a legnevesebb európai zenekarok körében is kedvelt híres koncertteremben léptek fel hatalmas sikerrel. A helyi lapok mindenütt fotós beszámolókat közöltek a gáláról, a vendégszereplést diadalmenetnek aposztrofálva dicsérték a karmester könnyedségét, színészi vénáját, a Szegedi Nemzeti Színház Zenekarának és énekeseinek felkészültségét, stílusismeretét. Molnár László a folytatásról is megállapodott: újabb négy esztendőre írt alá szerződést. H. Zs. A ma esti koncert két szólistája: Vajda Júlia és Bátki Fazekas Zoltán. (DM-fotó) Gábor Miklós professzor Szent-Györgyi-díjas A kék olajjal kezdődött A kaposvárihoz vagy a nyíregyházihoz képest a szegedi színház produkciói már régóta nem számitanak érdekes témának a szakmai lapokban és az országos sajtóban. Ezért is volt szokatlan, amikor a kilencvenes évek második felében Zsótér Sándor előadásait - a régi zsinagógában bemutatott III. Richárd megkoronázását, Az ügynök halálát és a Falstaffot - megkülönböztető figyelemmel tüntette ki a kritika. A kíváncsiság a formabontó, új utakat kereső, eredeti gondolkodású rendezőnek szólt, aki most először állított színpadra operát: Benjámin Britten darabját, a Szentivánéji álmot. - Hogy jött az ötlet, hogy operát rendezzen? - Oberfrank Péter és Kovalik Balázs kért fel, hogy először 2000 nyarán Szentendrén, majd Szegeden"!^ állítsam színpadra a darabot. Nyáron nem értem rá, mert Szabó Ildikó rendezésében filmet forgattam, ezért végül Balázs csinálta meg a növendékeivel. - Ismerte a darabot? - Nem. Britten 1960-ban írta, azon az Aldeburgh-i fesztiválon mutatták be, ahol házi szerzőnek számított, és amit ő alapított. Hamar eljutott Magyarországra, ahol az Operaház után Debrecenben is bemutatták. Azután nem játszották - ahogy ez a modern operákkal lenni szokott. Mindig nagy kockázat valami újat elkezdeni. Számomra az operarendezés egy extrém sport. Úgy érzem magam, mintha bungy jumpingolnék: zuhanok a mélybe, majd megfog és visszaröpít a gu-