Délmagyarország, 2001. január (91. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-31 / 26. szám

6 KAPCSOLATOK SZERDA, 2001. JANUÁR 31. Az átkeresztelkedés A

falugazdász nem volt még öregember, látott már egyet s mást, mégis csak tűnődött, tűnődött. Jártak már táncot a kultúr emelvényén magyar ruhába öltöztetett menyecskék: kötötték át kokárdával szegni való kenyeret: lobogtatták a kivarrt szent, selyem zászlót! Éltették hangosan a Bibliát, de még átkeresztelni senki nem akarta magát. Homokki Vince, harmincholdas újgazda pedig olyan fájintos kérvényt írt, hogy a kérését itt tartani nem lehet. - A fene ebbe a nagy demokráciába! Csak a munkát csinálja nekem mormogta maga elé Jónásunk. Fogta a nagy iktatókönyvet, kitörölhetetlen tintájú tollal beírta, hogy a kérvény 2001. január 30-án érkezett, személyesen hozták. Mielőtt becsúsztatta volna a továbbítandó levelek közé, készített magának arról egy fénymásolatot. Ki tudja, hogy mivé fajul ez az átkeresztelkedés? Fordult már elő a pénzkérő pályázatoknál, hogy intézésének idejére átíródtak a számok s a kért ezrekből milliók lettek. Úgyhogy Vidéki Jónás magának lefénymásolta Homokki Vince átkeresztelkedő kérelmét. Hazavitte apjához. Az idősb Vidéki átélte a téeszrendszert, és most, annak két kézzel való elfojtásával semmilyen politizálásba már nem kezdett. Fia munkájáról soha nem kérdezősködött, földek osztásába bele nem szólt. Mivel a fia külön kérte, elolvasta volt téesztársa kérvényét. Fejéhez csapott: - Mekkora esze van ennek a Vincének! Az átkeresztelkedés később is téma volt a Vidéki családnál. Olyannyira. hogy az öreg mesélni kezdett, amit unszolásra se igen tett eddig. Ahogy este beültek a melegre, jöttek a történések. Vince kérvényére így: - A mi időnkben is sok ember azonnal fordult a széllel. Komonistapista mindjárt oda dörgölődzött, oda nyalt, ahonnét ezért járt a pénz... Vince előtt le a kalappal! Mi még azt se tudhatjuk, hogy mi fán terem az unió, ő már ehhez idomítja a nevét. Ez nem nyalás, ez jó tett! No ennek eztán mondhat Torgyán, amit akar. Túljárt az eszén... Az öreg Vidéki még tanácsot is ajánl falugazdász fiának: - Virágékra, a régi iskolás-énekére hivatkozni, erre a Torgyán se mondhat nemet. De még az Orbán se, mert a békacomb, amit Bíró Marcsa ropogtatott, igazi uniós étel. Kellhet az nekünk is. Vince jól beleókumulálta a kérvényébe, hogy válykosgödreiben ő is nevel békát, eladja a franciáknak! Kíméli a természetet, kap érte az ország kemény európai pénzt. Csak a nevét engedjék, hogy megváltoztassa, mert ez a hatalomnak semmibe se kerül... Jónás, te tudod, mi az a szakajtó? - A kamra szögén lóg! Gyékényfonatból tekerték, kenyérsütésnél is használták! - Ötös! - szólt az apai osztályzat. - Ősmagyar és a tájra jellemző! Vince bátyád ezt is jól kitalálta. A kamara is bukik majd rá. rs kkor, hogy a kemence M2J melegénél beszélgető család apraja is bekapcsolódhassák a felnőttek beszédébe, Jónás felesége, Anita - mert még volt idő a „Legyen Ón is milliomos!" tévéjáték kezdetéig, előkereste a Bergendy-kazettát, betette azt a magnóba, elejére tekerte a „a Virágéknál ég a világ,, kezdetű számot, hogy az aprócska Botond és a még apróbb Csenge pontosan tudja, miről szól a dal. Mikorra hazajött Ica mama, már mindnyájan ütemre mammogtak, dúdolták a dalt. Zsolt nagyapa, Jónás fiú, Anita a meny és a két kis onoka a végén úgy belejött az éneklésbe -főként a receficézéshe, meg a bumm-bummolásba -, hogy még a Vágó-műsor elejét is elszalasztották. Homokki Vince, (kinek vitéz volt a nagyapja) ezután nyugodt szívvel várhatta a hivatal értesítését, amellyel, ha megjő, ezután Szapard (Szakajtó) névvel pályázhat. A környéken tekintélyes Vidéki család áldását adta ehhez... Majoros Tibor Kedves Környékbéliek! vy izonyára nem először látnak maguk körül szétdoD bált szemetet. Gondolom, sokunk szó nélkül hagyja, elmegy mellette, kévésünk csak csóválja a fejét, párunk meg esetleg összekapja és oda teszi, ahová éppen való. A szemetesbe. Gödörbe, kukába, tartályba, zsákba, kosárba. Merthogy lom, haszonra már nem fogható tárgy mindig akad köröttünk. A konyhák, a házak, a kertek hulladéka mind ilyen. Ahol a katlan alá tüzelnek, kemencével fűtenek, sparhelton főznek, ott sok minden elhasználódható tüzelő gyanánt, de ahol ilyen tűzösszefogó eszközökre nincs lehetőség, ott a szemét hamar fölszaporodhat. És onnét azt valahogy el kell tüntetni. Nos, mint a kedves környékbéliek ezt nálamnál sokkal jobban tudják: az utak árkai, a mezők gödrei kiváló alkalmat teremtenek a szemét legegyszerűbb eltávolításának. Még a vak is láthatja - mondhatnánk -, hogy mennyi a gazdátlan szemét az utak menti árkokban. Nyomban fölfedezhető, hogy nem mindet a szél fújta oda. Emberi szándék is munkál abban, ha a nejlonzsákban, bevásárlóközpontjaink multiszatyraiban feszeng. Könnyen megállapíthatjuk, hogy élnek köztünk szép számmal titkos szemételtüntetők. Kéredzkedhet azonnal a kérdés: csinálhatnánk-e ezt másképpen? Önthetné e olyan szemétfogó helyre a szemetét a szemetelő, amelyik épp a közelében található? Persze, hogy önthetné, csak fizesse meg az árát! Amint tapasztalhatjuk: a lomok elszállításának ma már ára van. Tegnap még nem volt, hogy pongyolán fogalmazhassunk, tegnap még nem volt ennyi bevásárlóközpont se, ahonnét a rengeteg eldobott holmi az utak mentére kerül. Tegnap még a téeszek nagyjából összegereblyéztették a szétszórt lomot, (volt elég). Tegnap még nem szedtek minden háztól a törvényre hivatkozva szemétpénzt, és tegnap még kevesebb is volt köröttünk a szemét. TV a ez nincs így, kedves környékbéliek - szóljanak Ml meg érte, de előbb menjenek végig a sándorfalvi úton, be egészen a városig. lÁtnak, amit látnak. (A minap mi épp azt láttuk, hogy a szeméttelepre igyekvő autóról szóródik a szemét). Köszönti mindnyájukat A sándorfalvi falukönyv kapcsán Amit az írás elmondhat. Dobozégetés: mini sok őrtűz! Munkatársunktól Megrövidített téli estéink kérdése lehetne, ha mindnyájan csak ülnénk és beszélgetnénk, hogy mai cselekedeteinkről mi marad későbbre? Amit leírunk? Amit lefényképezünk? Amit videóra veszünk? Amit egymásnak elmesélünk? Magában tán egyik sem, de összességében: mind-mind megmarad - alkotásként. Oldalunkon - alkalmanként - a szép számmal napvilágot látó falutörténeti munkákra irányítjuk a figyelmet. Azokra a könyvekre, amelyeket megjelenésükkor épphogy csak átfutottunk. (Épp a legnagyobb dologidőben érkeztek...) A barátok könyveire, amelyet sokszor ímmel is, ámmal is fogadtunk. (Pedig mindig nagy szeretettel övezve kaptuk...) „Mintha pásztortűz ég őszi éjszakákon..." mondja a Toldi előhangjában Arany János. A másik idézet pedig: „Mint sok őrtűz setét éjjel, / Lobban a láng szerteszéjjel..." És sorolhatnánk a szép sorokat hét évszázad legszebb magyar verseiből, de mi inkább megálltunk ennél a késő őszi tűznél. Mint a rossz ebet, kitették az utcára. Egészen pontosan az történt, hogy alkonyatkor a falu kellős közepére rakták ki a dobozokat és ládákat az utcára, aztán egyszerűen meggyújtották. Nem írjuk ide a falu nevét, de bízunk benne, így is ráismernek sokan. Sorainkkal Lángol a doboz a bolt előtt. (Fotó: Gyenes Kálmán) egyébként nem pályázunk a sába. A közelben lévő gépkoHét évszázad... legújabb kiadá- csinak nem esett baja. Az alábbiakban a sándorfalviak falukönyvéből idézünk. Ennek lapjai, Sz. Simon István, Szabó Magdolna kollégánk és dr. Juhász Antal néprajztudós mellett a szerkesztőbizottság tagjaként jelöli Darázs Sándor polgármestert , aki így összegez a „Sándorfalva története és népélete" könyv előszavában: „Nem ezeréves, csak százhúsz. Nem város, csak nagyközség. Nincs hegye, partjain hordozó folyója, csak belesimul az Alföldbe. Világhírű szülöttei sincsenek, de több polgára feliratkozott a lexikonba. Hírét-nevét elviszik ugyan citerásai más kontinensekre, néhány áruja kapós messzi piacokon is, de nem turistacélpont. Sándorfalva tipikus alföldi nagyközség. Szegénységben született, árvízi tragédia árnyékolta be alapítását. küszködve alakította településszerkezetét a semmi helyén, és mégis kedves otthona hét és fél ezer polgárának. Sokunknak, már itt születetteknek, fölnevelő dajkája. Nekem különösen kedves. Itt születtem. Egész gyermekkorom színes világa, csaKádár-Németh Lajos, zsombói őstermelő: - Konténeres és platós kocsikkal viszi el a vállalkozó, mert én úgy tudom, a polgármesteri hivatal egy vállalkozóval szerződött erre a munkára. Kedden, csütörtökön, szombaton a lakosság részére is nyitva a szeméttelep, én is akkor szoktam odavinni a miénket, saját kocsimmal. Akinek nincs ilyen autója, annak fizetni kell. Vannak a faluban kukák, konténerek, de sokan zsákba rakják a szemetet... A köznap meglesett pillanata a polgármesteri hivatal előtt. (Fotó: Gyenes Kálmán) Balástya Munkatársunktól A balástyai gazdálkodók közül 327-en jegyeztették be magukat a földhivatal nagykönyvébe, s szerepelnek most már mint „regisztrált termelők". Közülük tavaly 271-en kértek állami segítséget, földalapú támogatás formájában. Belvízkár miatt 71-en, az aszály perzseléséért 73-an fordultak a falugazdászhoz. Öntözésre hat, földkimérésre 14, gépvásárlásra 12, a biztosítási díjra pedig egy személy kért támogatást. Takácsné Bényei Erika, szatymazi háziasszony: - Kislányommal, Flórával vagyunk itthon, s látjuk, hogy jön a nagy kukásautó. Rendszeresen jár a Rózsa utcán, megvannak a napok, mikor ki kell tenni a szemetet. Régóta így van ez a faluban, lehet, hogy magától működik a rendszer. Azt nem mondom, hogy Szatymaz a környék legtisztább faluja, mert szerintem Zsombó tisztább. Másfelé, igaz, nem járok, ha megyünk is. Szeged felé megyünk... ládom, rokonságom puha fészke, felnőtt korom felelősségének próbája, s talán egy sírdomb is, ahová gyermekeim, unokáim tehetnek majd egy szál virágot. Mi, sándorfalviak, csak elfogultsággal tudunk róla beszélni, a mi lelkünkben megszépül a múltja, napi vesződségek szívnek tetsző küzdelmei a jelene és beleálmodjuk a jövőbe is. Sok segélykiáltás feljajdult itt a százhúsz nehéz esztendőben, mert nem úgy házasították ki ezt a falut, amint illendő lett volna, de népe kiküzdötte magának mai otthonosságát, a megélhetés formáit. És ma sem pihenhet meg: a nagy víz szülte, ami most sanyargatja. Ám lehet, hogy éppen attól kedvesebb nekünk, hogy nagyon megdolgozunk érte. Eleink új portákért, templomért, iskoláért, utakért dolgoztak és kalapoltak. segélyekért instanciáztak. Apáink villanyért, gázért, egészségházért izzadtak. Mi most csatornáért, tisztítóműért. munkahelyekért szervezkedünk és gyűjtjük az anyagi erőt. Úgy érzem: Sándorfalva lendületben van. Jótékonyan hat rá Szeged közelsége, a környező településekkel közös érdekek felismerése és egybehangolása, a legutóbbi két-három évtizedben megalapozott fejlődés további ígérete. Sándorfalva dolgos és leleményes népe ki tudta keresni érdekeit a téeszek, az ipari szövetkezetek világában is. Munkát talált az iparosodott és szellemileg gazdag nagyváros közelségében, s nem csak kenyeret lelt ott. hanem szellemi tőkét is hozott iskoláiból. Szakmunkások, technikusok, tanárok, jogászok tisztviselők, orvosok lettek szülöttei közül, akik többen ma is szívvel itt szolgálnak faluközösséget és nemzetet. Tehetséges és élelmes vezetőkre talált a falu, akiknek községük iránti tisztelete és felelőssége a politikai viszonyoktól függetlenül is érvényesült, és a közjót szolgálta. A lakosság fáradhatatlanul dolgozott, bizakodott, gyarapodott, épített. Ennek köszönhető az új falukép, a szép otthonok, a rendezett kertek, az új utak, a kereskedelem kulturáltsága, a civilizációs előnyök meghonosodása. A rendszerváltás 10 esztendeje merőben új fejezet. Nem folytatása sem az 1945 előtti történelmi korszaknak, sem a szocialista formációnak. Váratlanul érte Sándorfalvát is..., ...Talán nem tévednek, akik egy takaros kisvárost álmodnak ide néhány évtized erőfeszítései árán. Ez még az a lépték, amelyben egyesíteni lehet a civilizációs előnyöket a személyességgel, a kisvárosian kényelmet a világ elérhetőségével, az egymásra figyelést az érvényesüléssel. Kis kertvárost álmodhat ide a sándorfalvi polgár, melyben az öreg utcák megújulnak, de megőrizhetik meghittségüket és nemes egyszerűségüket. Átalakulhat körülötte a határ, a védett környezet, interneten tudakolhatja a világot, de kis erdeiben énekelhetnek a madarak, szőlőiben, gyümölcsöseiben pompás gyümölcsök, gazdag szántóin gyönyörű búza terem. Megmarad körzetében az őstermészet és illendő mértékben hatol bele a civilizáció. Halat és vadat ad nemzedékeknek, sajátos ipara tetszetős portékákat küld a világnak. Csöndre, nyugalomra, békés munkára ihlető terrénuma lehet a földből élő és ahhoz ragaszkodó polgárnak, bejáró munkásnak, hétvégi kertészkedőnek, ügyes vállalkozónak, szolgáló értelmiségnek. Polgárosult, takaros községet álmodik ide a sándorfalvi jelen, és teheti, mert nemcsak lélekben, korban is fiatal népesség lakja, akiket - remélhetően már nem gyötör meg sem szegénység, sem kényszer. A község alapításának 150. évfordulóján, az új évezred 2029. évében valami effélével kell elszámolni az új generációnak." - tudatja mindnyájunkkal Darázs Sándor könyvbéli bevezetője. így legyen! M. T. Elviszik önöktől a szemetet?