Délmagyarország, 2001. január (91. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-24 / 20. szám

SZERDA, 2001. JANUÁR 24. CSONGRÁD MEGYE 3 Vidéki kisgazdák a — Sárdobálós sajtótájékoztató Közüggyé lett belügyeiket a különböző szintű vezető testületek döntéseire hivatkozva értékelte Pancza István országgyűlési képviselő, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt (FKGP) Csongrád megyei elnöke tegnap, szegedi sajtótájékoztatóján. A helyi pártvezető tényeket pontosított, illetve az ellenlábasok nyilatkozatait véleményezte, majd a kisgazdák parlamenti csoportjának új frakcióvezető-helyettese, Dán János a készülő agrártörvényeket ismertetve vázolta a jövőt. Néhány tartózkodással, de lényegében egyhangú döntéseket hozott az FKGP megyei, majd országos vezetősége hangsúlyozta Pancza. Megtudtuk, hogy a megyei vezérkar joga volt dönteni a pártjának hátat fordító Molnár Róbert sorsáról annak ellenére, hogy a renitenskedő országgyűlési képviselőt néhány hónapja már az FKGP budapesti szervezete tudhatta tagjai sorában. Ám az országos vezetőség ülésén Panczának nem volt módja ismertetni a Csongrád megyei kisgazdák határozatát, ugyanis Csúcs frakcióból történő kizárását követően, a pártot belülről bomlasztó többi képviselővel együtt Molnár is fölállt és távozott a teremből. Muszáj, hogy az igazságra fény derüljön - mondta Pancza. Pancza István sajtótájékoztatóját „lapszemlévé" alakította: véleményre nyilatkozattal válaszolt. (Fotó: Miskolczi Róbert) aki a frakcióból eltávolítottak, különösen Molnár lapunk tegnapi számában megjelent nyilatkozatának ferdítéseit „pontosítva" nyilatkozott. A Csongrád megyei pártelnök emlékezete szerint éppenséggel a „bekiabáló" Kiszely Katalint kellett Torgyánnak rendre utasítania, s nem fordítva. Kikérte magának Pancza, hogy a „krém" távozott a frakcióból, de szerinte Molnár a képviselők aktivitását se pontosan érzékeltette. A helyi pártvezető elmondta: ellenzékiként frakciójában Torgyán mögött ő volt az egyik leggyakrabban fölszólaló, ellenben a koalíciós időszakban nem az interpellálás, hanem a „kormányzás" a feladat. Végül Molnár egyéniségét, utóbbi időszakban játszott szerepét becsmérlő szavakkal minősítette Pancza. Azt, hogy a Független Kisgazdapárt „nincs leírva", többféle módon is igazolni igyekezett a két országgyűlési képviselő. Egyrészt Pancza ismertette, hogy a parlamenti frakcióból kizárt és a párton belül viszályt szító kisgazdák ellen melyik megyei szervezetnek „kellett" fegyelmi eljárást kezdeményeznie, másrészt fölolvasta, hogy a kizárt Molnár országgyűlési tisztségeit a kisgazdák közül ki látná el ezentúl. A jövőképről Dán az agrártörvényeket részletezve szólt. Mert: a vidéki „kisgazdák dolgozni akarnak - a vidékért". Ú. I. Két héttel ezelőtt számoltunk be arról, hogy a röszkei vámosok a határőrök segítségével lelepleztek egy műkincscsempészetet, amelyet egy jugoszláv család akart elkövetni. A 35 darabbál álló, mintegy 2 és fél millió forintra becsült kollekciót lefoglalták, a röszkei vámhivatal feljelentése alapján eljárást indítottak D. Dusán ellen. Kíváncsiak voltunk, mi lett az ügy folytatása. Kiderült, érdekes kanyart vett a történet. Január 9-én érkezett a röszkei határátkelőre gépkocsijával D. Dusán és családja, amelynek Ausztriában is van otthona. A határőr elkérte az útlevelüket, kollégája pedig kinyittatta a kocsi csomagtartóját. Kovács Iván őrnagytól, a Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság sajtórefeMűkincs, ami nincs renséről megtudtuk, hogy munkatársaiknak joguk van az úgynevezett másodlagos ellenőrzésre, átvizsgálhatják a határra érkező járműveket fegyver, drog és elrejtett személy után kutatva. Ezúttal is ez történt, majd amikor meglátták az egyik szatyorban a műtárgyakat, akkor jelezték azt a pénzügyőröknek. Telefonon megkerestük Halasyné Bacsa Ildikót, a röszkei vámhivatal vezetőjét, hogy újabb részleteket tudjunk meg az ügyről, ám a csempészet gyanúja miatt két hete feljelentést tevő parancsnokasszony nem kívánt nyilatkozni. Lapunk információi szerint a határőrök által a sorból kiállított jugoszláv férfi a pénzügyőr szerbül feltett kérdésére, hogy van-e bejelenteni valója, azt válaszolta, nincs, de eközben mutatta a szatyrot, amelyben egyebek mellett egy régi fülbevaló és más műtárgy volt. Vélhetően D. Dusán úti holminak gondolta azokat. Azt már később, meghallgatása során mondta el, hogy ő és édesapja is régi műgyűjtő, onnan erednek a különféle - egyebek mellett római kori - tárgyak, amelyekkel ausztriai otthonát kívánta díszíteni. A határon lévő vámhivatal feljelentése alapján indult eljárást a pénzügyőrség megyei nyomozó hivatala megszüntette, a határozat ellen viszont panaszt tett a röszkei hivatal. Az ügyben a végső szót, jogerősen a szegedi ügyészség mondta ki, a panaszt elutasította, a lefoglalt tárgyak visszaadását rendelte el. A miértre dr. Szántó Gábor vezetőügyésztől kértük a választ. Csempészet vétségét az követi el, aki a vámárut a vámellenőrzés alól kivonja. Általában ez úgy történik, hogy a zavarosban halászni kívánók, valami, általuk biztosnak vélt rejtekhelyre dugják el a portékát. Az eljárás adataiból megállapítható, hogy D. Dusán a muzeális tárgyakat nem rejtette el kocsijában, hanem könnyen átlátható és átvizsgálható csomagolásban helyezte el. Készségesen segített mind a határőrnek. mind a pénzügyőrnek járműve ellenőrzésében. Lényegében biztosította, hogy a nála lévő áruról tudomást szerezzenek. Valóban nem tett írásbeli nyilatkozatot, ám az edényeket, ékszereket megmutatta. A hatályos magyar vámjogszabályokat (mi úti holmi és mi nem) nem feltétlenül kell ismernie egy külföldinek, azokra a pénzügyőrnek kell felhívnia a figyelmét. Az írásbeli nyilatkozattételre lehetőséget sem kapott, mert a vámhivatal azonnal lefoglalta a tárgyakat - magyarázta Szántó Gábor. A vezető ügyésztől azt is megtudtuk, hogy a röszkei vámhivatal kifogásolta: a jugoszláv utas csak azt a két táskát mutatta meg a pénzügyőröknek, amelyeket a határőrök már korábban felfedeztek. Csakhogy a vámosok már a határőrök vizsgálatakor is láthatták az ominózus tárgyakat. Az összes körülményt mérlegre téve az derült ki, nem lehet egyértelműen következtetni rá, hogy D. Dusán célja a törvényben foglalt kötelezettségeinek kijátszása, a vámellenőrzés meghiúsítása lett volna. Ezek után hozta meg határozatát az ügyészség. V. Fekete Sándor jegyzet Magyar szindróma? n égi, megsárgult újságlap került a kezembe. Odaátról. A Mármint a Délvidékről. Ezen a vajdasági magyar napilap arról számol be. hogy Sinkovits Imre budapesti színművész Szabadkán, az ottani Népszínházban lépett a közönség elé. A zsúfolásig megtelt Thalia-szentélyben óriási sikert aratott, a közönség egyszerűen nem akarta leengedni a színpadról. Furcsa véletlen talán, hogy éppen most jutott el hozzám a két évtizeddel ezelőtt íródott tudósítás. Mert szomorú aktualitása van: Sinkovits Imre, az egyik legnagyobb magyar színművész a napokban hunyt el. Úgy érzem, méltánytalanul keveset foglalkozik vele a média. Ezekben a napokban ugyanis bizonyosságot nyert, hogy nálunk nem az igazi művészi értékeket megjelenítő, a magyar nemzeti öntudat fennmaradását propagáló emberek a „menők". , A másik szomorú körülmény, ami ennek kapcsán jutott az eszembe: vajon mit szólt volna a művész úr ma, amikor Szeged felől érkezvén a helységnévtáblán csak szerb - cirill és latin betűs - Szabadkával találkozik? A magyart ugyanis egyik éjjel letörölték! Meg, ha azt hallja, hogy Újvidéken a magyar lap- és könyvkiadóház falára hatalmas (cirill) betűkkel felírták: Szerbiát a szerbeknek! Magyarok kifelé! Vagy azt, hogy Szabadka polgármesterének golyót szánt, a magyaroknak észak felé mutatta az utat, a horvátokat pedig helyben koncolja fel a „Szabadka felszabadításáért" nevű, soha nem hallott mozgalom... Ő, aki annyira érzékeny volt a magyarságára, s számtalanszor nyilatkozta, hogy szeretné keblére ölelni a Kárpátmedencében élő magyar testvéreit, nyilván sajgó szívvel vette volna tudomásul mindezt. Mint ahogyan 1990. márciusában a marosvásárhelyi vérengzést is, amelyben barátjának, Sütő Andrásnak verték ki a fél szemét a feldühödött nacionalisták. M

i, akik még itt vagyunk, nem kevesebb szoron gással vesszük tudomásul a történteket. Mert - úgy tűnik - siethetünk mi bármekkora vehemenciával a szomszédságunkban élők segítségére, ha (az anyagiak mellett, természetesen) nincs fogadókészség a jóakaratra, mi több, támogatásunkat az ott élő magyar kisebbség elleni atrocitásokra használják fel, akkor szélmalomharcnak tűnik minden erőlködésünk. Voltaképpen magyar szindrómának nevezhetjük a jelenséget. Az is. Munkáspárt az egészségügyért Munkatársunktól Péntekig tartó országos akciót szervez a Munkáspárt, amelynek keretében röplapokat osztanak a kórházak, gyógyszertárak előtt, illetve a forgalmas csomópontokban. Az erről tartott tegnapi, keddi sajtótájékoztatón a párt Csongrád megyei elnöke. Nagyvári László elmondta: pártja az akcióval a tragikus helyzetben levő egészségügy helyzetére kívánja felhívni a polgárok figyelmét. A mindenkit közvetve vagy közvetlenül érintő terület javítása érdekében szólítják meg a szórólapokon a lakosságot, kifejezésre juttatva, a Munkáspárt egészségpolitikai programját, miszerint a párt olyan egészségügyet akar, amelyben az ellátás nem kereskedelmi árucikk, hanem az egyén és társadalom érdekében működő szolgáltatás. A Munkáspárt javasolja a szűrővizsgálatok - onkológiai, keringési, tüdő - kötelezővé tételét, s olyan egészségügyi program készítését, amelyben a megelőzéssel kapcsolatos teendőket, valamint az egészségügy konkrét fejlesztési irányát rögzítik. A párt javaslatai között szerepel az is, hogy az orvosi kamara mellett, a nővérek és más egészségügyi dolgozók is tömörüljenek kamarákba. Vámnapi ügyfélfogadás Munkatársunktól A nemzetközi vámnapot január 26-án, pénteken ünneplik. A testület munkatársai részére ez munkaszüneti nap. Az ügyfelek az alábbi időpontban kereshetik fel a Vám- és Pénzügyőrség Délalföldi Regionális Parancsnokságának hivatalait. A belterületi vámhivatalokat és a vámügynökségeket Szentesen, Szegeden és Hódmezővásárhelyen ügyeleti jelleggel, reggel 8tól délután 2-ig kereshetik fel. A regionális parancsnokság is 8 és 14 óra között tart nyitva. A déli határokon nem okozott fennakadást az ünnep, a váltószolgálat miatt folyamatos az ügyfélfogadás. Ne Kínában, Chilében, Alaszkában keressük a magyar boldogulást - jelentette ki dr. Nanovfszky György szingapúri magyar nagykövet, aki a Magyarországi Eszperantó Szövetség elnökeként látogatott el a napokban Vásárhelyre, ahol Nyelvrokonaink cimű könyvét is bemutatta. Oroszországban kezdte 1992-ben diplomáciai tevékenységét, nagykövetként dr. Nanovfszky György, aki ezt követően Örményországban, Grúziában, Azerbajdzsánban, Türkmenisztánban, s végül Üzbegisztánban látta el hazánk külképviseletét. Vásárhelyre azonban már az első szingapúri állandó nagykövetként érkezett. A Magyarországi Yumeiho Egyesület Orvos-Egészségügyi Eszperantó Szakcsoport meghívásának, már nem először tett eleget, a MagyarorA szingapúri magyar nagykövet Vásárhelyen Nincs japán vagy sumér nyelvrokonság szági Eszperantó Szövetség elnökeként. Nevéhez számtalan publikáció, tanulmány, könyv fűződik. Ez utóbbiak között található nyelvészeti témájú alkotás is. Legutóbb Nyelvrokonaink címmel jelent meg munkája. - Hogyan látja a szovjet utódállamok jelenlegi helyzetét? - kérdeztük dr. Nanovfszky György nagykövettől. - A volt tagállamok, az elszakadás ellenére, valamilyen szinten még mindig kötődnek egymáshoz és Oroszországhoz. Független Államok Közösségeként próbálják azokat az érintkezési pontokat megtalálni, s megtartani, melyek hasznosak számukra. Például a kereskedelmi tevékenységük jelentős része, szomszédos orA szingapúri magyar nagykövet szerint a magyar nyelv egyértelműen a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik. (Fotó: Karnok Csaba) szágok lévén, egymás között zajlik. Az átalakulás azonban nem megy zökkenőmentesen, a folyamat kiteljesedéséig véleményem szerint legalább egy emberöltő szükséges, s bizony akadnak olyan területek, ahol még ennél is több idő kell. - Melyek hazánk legfontosabb külpolitikai törekvései? - Legfontosabb céljaink közé tartozik az európai integrációs folyamatok elősegítése, a szomszédos országokkal való jó viszony kialakítása és a határon túli magyarokkal való kapcsolat fenntartása. Ne Kínában. Chilében, Alaszkában keressük a magyar boldogulást, mert a nagy távolságok miatt, a felmerülő költségek nem mindig kifizetődőek. Hazánknak 84 országgal van diplomáciai kapcsolata, közöttük persze olyanokkal is, mint Szingapúr, mely szintén nem a közvetlen szomszédunk, de a harmadik legnagyobb ázsiai kereskedelmi partnerünk Japán és Kína után. - Számtalan könyv társszerzője, szerzője. Legutóbb Nyelvrokonaink címmel jelent meg alkotása. A nagykövet ár miként vélekedik arról az elgondolásról, hogy a magyar nyelv talán nem is a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik? - Nyelvünk a finnugor nyelvcsaládból származik, ami persze nem jelenti azt, hogy a magyarok etnikailag is finnugorok lennének. A nyelvet és az etnikumot ketté kell választani. Az elmúlt 1500-2000 évben, amióta elváltunk az ősi finnugor testvéreinktől számtalan nemzetiséggel keveredtünk. A szókészlet, a struktúra alapján viszont egyértelmű, hogy nyelvünk a finnugor, ugor ágába, tartozik, s az obiugorral áll a legközvetlenebb kapcsolatban. Se a japán, se az akkád, se a sumér, s egyéb ilyen rettenetes rokonításnak nem vagyok a híve, mert mindez nem igaz. T. A.