Délmagyarország, 2001. január (91. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-17 / 14. szám

SZERDA, 2001. JANUÁR 17. EGY SZÁZALÉK III. Négymillió plasztiklap országa: mennyiség, minőség nélkül MM Egyszer használatos" bankkártyák Napjainkra egyre in­kább elterjedt a kor­szerű pénzhelyettesítő eszközök, a bankkár­tyák használata: a leg­utolsó, teljes körűen fel­dolgozott időszak végén Magyarországon 3,8 millió plasztiklap volt forgalomban. Számuk azóta csak tovább növe­kedett. Kovács Edina, a Szegedi Tudományegye­tem közgazdász hallga­tója gazdaságpszicholó­giai esettanulmányából kiderül, a mennyiség nem jelent feltétlenül minőséget is. A bankok erőfeszítései ellenére a plasztiklapok többsége Magyarországon havon­ta csak egyszer-kétszer kerül elő a tárcákból, amikor a tulajdonosaik felveszik a fizetésüket a legközelebbi automatá­ból. Az alábbiakban a tanulmány rövidített, szerkesztett változatát közöljük. « Miért cserélik fel az em­berek a jól bevált bankókat a kis kártyára, amikor ez még többletkiadásokkal és egyéb kellemetlenséggel is jár? Először is, a bankkártya éves tagsági díja típustól függően egy 300-3000 forintig ter­jedő összeg, de a komolyabb kártyák használata csak fe­dezet (betét) segítségével le­hetséges, ami akár néhány százezer forintos is lehet. A készpénzfelvétel sem olcsó mulatság, még ATM-ből sém. nem beszélve a bank­fiókokról, vagy a postahiva­talokról. Általában a bankfi­ókban a legdrágább a kész­pénzfelvétel, még ugyane­zért más pénzintézet auto­matájánál valamivel keve­sebbet kell fizetni. 1835 milliárd a forgalom A plasztiklapocska térhó­dítása töretlen. A hazai kár­tyaforgalom 1999-ben elérte a 1835 milliárd forintot. A műveletek értéke évről évre, egyre gyorsuló ütemben nö­vekedett. A tranzakciók átla­gos értéke csökkent ugyan, de a vásárlások összértéke meredeken emelkedett. Ezt azt bizonyítja, hogy a plasz­tik kártyák használata már nemcsak a nagy értékű vá­sárlásokra vagy a nyaralá­sokra korlátozódik, hanem a mindennapokban, így az élelmiszerek, ruhák kifizeté­sénél is bevett és mindenna­pos gyakorlat. A kártyán lévő pénz sok­kal jobb helyen van, mint az az összeg, amit például a zsebében hord az ember. Ha valakitől ellopják a pénzét, aligha látja viszont, ellenben az ellopott bankkártyát azon­nal le lehet tiltatni - a ban­kok szolgáltatásaihoz hozzá­tartozik a 24 órás telefonos ügyeletet - és attól kezdve nem használható a kártya, a pénz pedig megmarad a számlán. Sőt a naponta fel­vehető, vagy vásárolható összeget a számlatulajdonos igényei szerint limitálhatja. A biztonságosságot növeli a PIN kód megléte; így ille­téktelenek nem vehetnek le pénzt a számláról, legalábbis ennek esélye a minimálisra csökken. A kártya előnye, hogy mindig kéznél lehet. Vele itthon és külföldön az auto­matákból készpénzt lehet felvenni, s a bankfiókkal el­lentétben az ATM-ek a nap 24 órájában üzemképesek. De nemcsak pénzt tudunk felvenni, hanem az állandó banki összeköttetéssel ren­delkező pontokon közvetle­nül fizethetünk a boltokban, üzletekben, illetve kiegyen­líthetjük vele szolgáltatáso­keO,»ellenértékét is, ha ott Kártyánkat elfogadják. Ez persze még nincs mindenütt így, de egyre nő azoknak a pontoknak a száma, ahol bankkártyával fizethetünk. Vásárláskor a tranzakciós költségeket a plasztiklap tu­lajdonosa helyett a keres­kedő, a szolgáltató állja, így mindenképpen ez a leg­előnyösebb megoldás. Bár Magyarországon még ismeretlen, Portugáliában évek óta természetes az is, hogy az autópálya bejáratá­nál bankkártyával fizetnek. Nem is akárhogyan: a ve­zetőnek nem keli sorbaállni, az ablak letekerésével baj­lódni. pénzt kotorászni, elég a kártyát felmutatni a kapu­nál, és ha mindezt úgy teszi. MAGYAR NEMZETI BANK Devizaárfolyamok Devizanem árfolyam 1 egységre, forintban Angol font 414,69 Ausztrál dollár 154.88 Cseh korona 7,52 Dán korona 35,50 Euró 265,05 Luxemburgi franki 100) 657,04 Finn márka 44,58 Francia frank 40,41 Görög drachma! 100) 77,8 Holland forint 120,7 ír font 336,4 Német márka 135,2 Olasz lírai 1000) 136,9 Osztrák schilling 19,6 Portugál escudo! 100) 132,21 Spanyol pesetái 100) 159,30 Japán yen(100) 235,56 Kanadai dollár 186,53 Lengyel zloty 68,27 Norvég korona 32,24 Svájci frank 171,60 Svéd korona 29,96 Szlovák korona 6,07 USA dollár 280,48 Készpénzkiadó automata. Sokan csak kényszerből használják. (Fotó: Miskoczi Róbert) Változatok pénzfelvétel­re. A férfi: 1. Autót leállíta­ni. 2. Kiszállás, az automa­tához menni. 3. Kártyát be­dugni. 4. Kódot megadni. 5. Kártyát, pénzt elvenni és menni. A nő:l. Megérkezni. 2. Make-up ellenőrzés a visszapillantóban. 3. Autót leállítani. 4. Kulcsot a zsebbe dugni. 5. A bankhoz menni. 6. Kártyát a táská­ban keresni. 7. Kártyát be­dugni. 8. Keresni a táská­ban egy dobozt, amire a Tallózás a világhálón kód fel van írva. 9. Kódot megadni. 10. Néhány per­cig a használati útmutatót tanulmányozni. II. „FÉL­BESZAKÍT" billentyűt be­nyomni. 12. Kódot ismét megadni. 13. Számlaegyen­leget vizsgálni. 14. Boríté­kot keresni a zsebben. 15. Tollat keresni a zsebben. 16. Számlaegyenleget felír­ni a borítékra. 17. Pénzki­adónyílás tanulmányozása. 18. Pénzt elvenni. 19. Be­szállni az autóba. 20. Ma­ke -upot ellenőrizni. 21. El­indulni. 22. Megállni. 23. Megfordulni. 24. Kiszállni. 25. Kártyát az automatából kivenni. 26. Beszállni. 27. Kártyát a pénztárcába ten­ni. 28. Számlát eldugni. 29. Make-up ellenőrzése. 30. Elindulni. 31. 5 km-t meg­tenni. 32. Kéziféket kien­gedni. hogy nem lépi át az 50 km/órás sebességhatárt, ak­kor a műszer máris beazono­sította a kártyát, és elvégezte a tranzakciót. A cégeknek is megéri, ha bankkártyára utalják a beosztottaik fizeté­sét: főleg a több száz alkal­mazottat foglalkoztató nagy­vállalat esetén a fizetések szállítása, kiosztása, őrizteté­se élőmunkában jelentős rá­fordítást jelent. A munkavál­lalók számára ez eleinte kényszerként hat, de általá­ban hamarosan rájönnek a rendszer előnyeire, és rész­ben meg is szeretik. A boltoknak, szolgálta­tóknak is érdekük fűződik a bankkártyakultúra elterjedé­séhez: igaz, a vásárlásnál bizonyos jutalék jár a bank­nak, de összességében jól járnak. A kártya alapvetően ugyanis vásárlásra ösztö­nöz: „a megszületett vásár­lási szándék olyan belső fe­szültséget kelt, amelyet a vásárlás csillapíthat", és ha az adott összeg helyben ren­delkezésre áll - ami a bank­kártyánál így is van na­gyobb eséllyel következik be a vásárlás. Ehhez járul még az a hitelkeret, ami né­hány kártyafajtához tarto­zik, így a vásárló könnyeb­ben költ még többet. A le­húzók és terminálok pedig lényegesen olcsóbbak, mint az ATM-ek, így a kis üzle­tek is megengedhetnék ma­guknak. Kényszerítő alkalmazás? A kártyahasználat széle­sebb körű elterjedésével egyenletesebbé válna a vá­sárlásban mutatkozó hóna­pon belüli ingadozás mérté­ke is: eddig a fizetésnapokon aránytalanul sok vásárlás történt a hónap végéhez ké­pest, ennek mérséklődése munkaerő és finanszírozás szempontjából is érdeke a cégeknek. A bankok érdekeltsége is jelentős, s nem csak a már említett vásárlások utáni ju­talék miatt. A kártyás fizeté­si móddal ugyanis nem jár együtt készpénzmozgás, szé­les körű használatával a for­galomban lévő pénzmennyi­ség körülbelül az egynegye­dére lenne csökkenthető. így a banknak elég lenne keve­sebb embert foglalkoztatnia, ami ismét megtakarítást je­lent. Ezért is ösztönzik a bankok a vásárlókat erre, hi­szen olcsóbb automatából pénzt felvenni, mint fiókból, sőt, kártyával fizetni költ­ségmentes. Az érdek abban is megmutatkozik, hogy az első kártya ingyenes, hiszen használója növeli a forgal­mat. Az állam is „szereti" a kártyás kereskedelmet: így sokkal inkább nyomon kö­vethető a pénzáramlás, s ez­zel elméletileg a feketegaz­daság, az adócsalás vissza­szorítható, hiszen az adókö­teles jövedelem kimutatha­tó. A bankkártyának van né­hány sajátos, magyarországi vonatkozása. Jellemző, hogy míg a hazai kártyákat elsősorban - 85 százalékban — készpénz felvételre hasz­nálják tulajdonosaik, addig a külföldiek inkább áru vagy szolgáltatás ellenértékét egyenlítik ki vele (a művele­tek számának 70 százaléká­ban). A bankok minden erőfeszítése ellenére a plasz­tiklapok többsége Magyaror­szágon havonta csak egy­szer-kétszer kerül elő a tár­cából. akkor, amikor a tulaj­donosuk felveszi a fizetését a legközelebbi bankjegyki­adó automatából. A megszo­kott bankó egyelőre tartja magát, hiszen bár kerülő úton, de az automatákból is­mét a tárcánkba vándorol. Bármennyire is visszásnak tűnik mindez, az emberek reakciója érthető, hiszen so­kan csak kényszerből hasz­nálnak bankkártyát, ugyanis munkáltatójuk bejelentette, hogy a jövőben utalni fogja fizetésüket. Az erőszak pe­dig bizalmatlanságot szül, így a többség egyelőre akkor érzi biztonságban a kerese­tét, ha már a tárcájában du­dorodik. Az idősek bizonytalanok Bár a fiatalság, az értelmi­ség és a középosztály hasz­nálja a bankkártyát, vannak olyan rétegek, amelyek erre nehezen vehetők rá. Az idősebbek esetleg nem is lát­ják az automata kijelzőjét, félnek a technikától, nem is­merik, hogyan működik a rendszer, s a bizonytalanság érzése miatt ők bizalmatla­nok is. Ez azonban általában csak egy-két hónapig tart. Van azonban egy olyan tényező, ami mégis meggá­tolja Magyarországon a bankkártyák teljes körű elter­jedését, s ez a kereset. Az alacsony életszínvonalon élő embereknek pont az ad biz­tonságérzetet, hogy a kezük­ben tudhatják csekély fizeté­süket. így például azt is szemmel tarthatják, mennyi pénzük maradt még a hónap végéig, így könnyebben be tudják osztani. Nekik nem biztos, hogy megéri a bank­kártya, hiszen a vele járó előnyeit csak csekély mér­tékben tudják kihasználni, míg a költségek megmarad­nak. Kovács Edina A gyógyászatra adnánk pénzt Körön kívül az állami cégek Az 1%-OT SZERKESZTETTE: KOVÁCS ANDRÁS E-mail: egyszaz@delmagyar.szeged.hu Ha saját forrásból, vagy az Európai Uniótól kapott támogatásból lenne elég pénz, akkor a magyarok az egész­ségügyre áldoznának a legtöbbet. A „közösből" legkevesebbet az állami vállalatok kapnának ­áll egy nemrégiben köz­zétett kutatásban. A Társadalomkutató Inté­zet (Tárki) által végzett fel­mérésből kiderül, hogy a megkérdezettek a legfonto­sabbnak a lakosságot köz­vetlenül is érintő támogatá­sokat tartják. így nyert az egészségügy, melyet a vá­laszadók több mint negyven százaléka egyértelműen szponzorálna. Vannak azon­ban eltérések, ugyanis a nők és a nagyobb településen élők szívesebben áldoznának a gyógyászatra, mint a férfi­ak vagy a kistelepülések la­kosai. Ezt követi a munkanélkü­liség csökkentésének támo­Ön mit támogatna az uniós csatlakozás során? (1= maximálisan támogatná, 10 = egyáltalán nem támogatná) '( .. ' •'• J11H Kisvállalkozások Állami vállalatok gatása, melyet 23 százalék említett az első helyen. Az állástalanság visszaszorítá­sának fontosságát másként ítélik meg a felsőfokú vég­zettségűek - akik keveseb­bet költenének e területre -, és másként gondolkodnak a közép- vagy alapfokú vég­zettségűek. A harmadik-negyedik helyre került az oktatás, va­lamint a lakásépítés, e terüle­teknek egyértelműen csak a fent felsoroltak után juttatná­nak pénzt a megkérdezettek. Az utolsó helyre az állami vállalatok anyagi támogatása került: az érvényes választ adók 62 százaléka a tizedik, azaz az utolsó helyre tette ezt a „feladatot". Minde­zekből az tűnik ki, hogy a gazdaság szereplőinek finan­szírozását, illetve az infrast­ruktúra fejlesztését, valamint a hosszú távú beruházásokat látják legkevésbé fontosnak az emberek. O. K. K. Adóelőleg­könnyítés Budapest (MTI) A mikro- és kisvállalko­zásoknak csak 900 ezer fo­rint feletti társasági adó­előleg előírása esetén kell előleget fizetniük az idén az első félévben, e szint alatt már januárban is mentesül­hetnek a fizetési kötelezett­ség alól. A hatályos társasági adó­törvény szerint ugyanis a ha­vi adóelőleget fizetőknek csak a 150 ezer forintot meghaladó társasági adó­előleget kell befizetni, míg a negyedéves előlegeknél a 450 ezer forint feletti részt kell három havonta elkülde­ni az adóhatóságnak. Ehhez azonban február 15-ig az adóhatóság részére nyilatkozni kell arról, hogy a kis- és középvállalkozások­ról szóló törvény előírása szerint az adott társaság 2000 december 31.-én mik­ro- és kisvállalkozásnak minősült. A negyedéves adóelőleg fizetési kötelezett­ség határa is megemelkedett 2001-től.

Next

/
Thumbnails
Contents