Délmagyarország, 2001. január (91. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-17 / 14. szám

4 KAPCSOLATOK CSÜTÖRTÖK, 2001. JANUÁR 18. Lánc, lánc, hulladéklánc Kukából élni is - élet Az, aki utálkozva nyitja föl a kuka tete­jét és oda se néz, úgy borítja ki a szemetes­vödröt, nem gondol arra, hogy az általa kidobott hulladék mások számára: az élet. Az emberek kö­zött is érvényesül a nagy természet törvénye. Sze­geden, e fura „táplálék­lánc" végén tizen vagy éppen százan kukáznak? Még azok sem tudják biz­tosan, akik a társadalom szélére sodródottakkal foglalkoznak. A gyűjtögető életmódra ha­sonlít a legjobban a kukázóké. Kitartóan kell járni az utcákat, s a kincsvadászok erős bizako­dásával átforgatni minden egyes szemetesedény tartalmát - tudom meg a kistermetű fér­fitól, aki még magyarázat köz­ben is dolgozik. Egy faággal bele-beletúr a kukába: száraz veknit, kenyérhéjat keres. Bár a nevét sose mondta, de egy ide­je már ismerősként köszön, hi­szen máskor is találkoztunk, mert rendszeresen, a szeme­tesautó megérkezése előtt egy­két órával nyitogatja a házunk előtti barna edények fedelét. De nem ő az egyetlen kukabú­vár, aki ismeri a szemétgyűjtés szegedi rendjét. A kicsi ember csak egy a sorban. Úgy láttam, házunk szemetesedényeit leg­alább négyen vizsgálják át a hulladék közt hasznos anyagot kutatva. Szigorú hierarchia rögzül az utcán élők között. Az üveges Lacitól hallottam ezt. A hajlék nélküliek között szakadék hú­zódik: az egyik oldalon azok A kukázók is szakosodnak: ki az ennivalóját, ki az innivalóra valóját, ki pedig kenyérhéjat vagy üveget gyűjtögetve a havi jövedelmét guberálja össze. (Fotó: Miskolczi Róbert) sorakoznak, akik rangon aluli­nak tartják a szeméttúrást, a másikon meg azok, akik erre a pénzvadászatra is ráfanyalod­tak. Néha szócsatát vív a két tá­bor egy-egy tagja még a nép­konyhán, az ingyen ebédet ka­nalazva is. A többség azonban - Laci szerint tíz hajléktalan közül nyolc -: kukázik. A specializálódás elérte a kukázókat. Manapság már nem csupán városrészek alapján osztják föl maguk között a terü­letet, hanem hulladékfajták sze­rint is. A kukások közötti hie­rarchia alján az éppen ehető­nek, használhatónak, vagy elad­hatónak vélt dolgokat szedege­tő alkalmi guberálók állnak. A tudatos gyűjtögetők első szintje a csikkre vadászó bagósoké. Már rangot jelent a száraz ke­nyér keresés, amit zsákokba pa­kolva tovább lehet adni a disz­nókat hizlalóknak. Laci történe­tei között főszereplő az egyik száraz kenyeres, akiről senki se gondolná, hogy milliomos, mert szakadt cuccban, bicajt tolva járja a kukákat és konté­nereket, de a zsákszámra össze­guberált kenyérrel maga hizlal disznókat és ad el busás ha­szonnal. De biztos megélhetést nyújt, a jó árú hullámpapír gyűjtögetése is. Ugyanígy a még eladható használt ruha­neműre, esetleg a csöppet sem értéktelen üres üvegre szakoso­dás. A legmenőbbek, mert a legtöbbet keresők a színes fé­mesek. Ők Mercire csatolt utánfutóval járják a vidéket. Megfigyeléseim szerint a mindenevő gyűjtögetők, vagy az ennivalót keresgélők föltúr­ják és kiboríthatják az edénye­ket, a szemetet a földön hagy­ják, s továbbállnak. Ellenben a specializálódott és tudatos leletmentők kipakolják, majd rendben vissza is rámolják a kukába a már számukra sem hasznosítható hulladékot. Er­reföl mifelénk egyre többen már eleve válogatottan, mű­anyag zacskóba csomagolva a kuka mellé teszik a használt cipőt és ruhát, a papírt, a még ehető kenyeret, gyümölcsöt. Ezt nevezhetjük a hulladék termelők specializációjának. A kukázók napi keresete ­ismét csak Laci adataira ha­gyatkozva - a néhány száztól a több ezer forintig terjedhet. Egy-egy leletből az ügyetle­nebb filléreket, az életreva­lóbb viszont százasokat hoz ki. Laci például ismeri és összehasonlítja az üvegbe­gyújtő helyek árait. A Mars téren termő decis üvegeket messzire cipeli, de megéri, mert a belvárosi ár sokszoro­sáért adhat rajtuk túl. Mint a legtöbb hajléktalan, Laci is kibékült sorsával, nem panaszkodik. Ingyen ételhez a népkonyhán, fekvőhelyhez a hajléktalan szállón jut, de ke­véske készpénzt is kap a sze­mét közt talált üvegekért. A hulladékból meg lehet, sőt: akár jól is lehet élni. Kérdés persze, kinek mi az élet. Újszászi Ilona Mihálka György tárlata Munkatársunktól Január 18-án, csütörtökön 18 órakor a Petőfi Sándor Művelődési Házban (Sze­ged, Negyvennyolcas u. 12.) Tóth József önkormányzati képviselő és Varga Viktor egyetemi hallgató nyitja meg Mihálka György nyíregyházi festőművész Millió lépés cí­mű kiállítását. Az esten köz­reműködik a szegedi Szeghy Endre Pedagógus Női Kar dr. Mihálka György vezény­letével, zongorán kísér: Domhiné Kemény Erzsébet. A tárlat február 9-ig tart nyitva. Biliárdverseny Munkatársunktól Sándorfalván biliárdparti­ra várják az érdeklődőket ja­nuár 20-án, szombaton. Ne­vezni péntekig lehet a mű­velődési házban. Az indulók több kategóriában - rexben, snookerben, karambolban és körbiliárdban - mérhetik össze tudásukat, ügyességü­ket. A verseny a kultúrház­ban délután 5 órakor kezdő­dik. A belépés mindenkinek díjtalan. e Westel-üzenet Kedves Olvasóink! Szerkesztőségünk a leve­lek és a telefonhívások mellett ezentúl szívesen fogadja a 06-30/218-11­11 -es számra az sms-üze­neteket isi Észrevételei­ket, véleményüket, közér­dekű bejelentéseiket kö­szönjük! Sztereo. A 20-416-7256­ról üzenetet küldő a szegedi kábeltévétől kéri számon, hogy az rt. ígérete ellenére, nem foghatók sztereóban bi­zonyos csatornák. Ami meg­valósult, az az előfizetési dí­jak emelése. Bankautomaták. Töme­geinek az emberek reggel 8 előtt, illetve délután 16-17 óra között a Széchenyi téri OTP bankautomatánál, amióta megszüntették a Takaréktár utcai és a Centrum áruház melletti automatákat - jelezte a 20-9318-066-ról SMS-t küldő. Parkolóbérlet. Hogyan várhatja el a Telpark az embe­rektől a parkolóbérletek vásár­lását, ha a 8-14 óra között tart nyitva az ügyfélszolgálat? ­kérdezi a 30-2495-166-os mo­biltelefonról. lilesíel a Kapcsolat Hagyományaink Vízkereszt, házszentelés Ha megkérdezünk tíz em­bert arról, hogy mikor van vízkereszt napja, kilenc így válaszol: január hatodikán. Persze ezt is csak azok vála­szolják, akik valamennyire ismerik az egyházi jeles na­pok rendjét. Mert hogy víz­kereszt "annyira eggyé vált a Háromkirályok: Gáspár, Menyhért, Boldizsár napjá­val, hogy eszükbe sem jut, hogy valójában január hato­dikán (tehát) háromkirályok napja van, mely ünnep nyol­cadába, annak bármelyik napjára (másodikától nyolca­dikáig) eshet vízkereszt. Akinek ez gyanús, vegyen elő visszamenőleg kalendá­riumokat, és máris bizonyos­sá válik számára fönt jelzett állításunk. Hatodikán a múlt század (az 1900-as évek) derekáig jártak a legények házról-ház­ra. Napkeleti bölcseknek öl­tözve vitték a kis istálló for­májú, maguk készítette épít­ményt, benne a kis Jézussal, kinek jászla elé aranyat, töm­jént és mirhát tettek. Azaz­hogy egy-egy kis csomagot, vélt ajándékaikkal. Emlékszem, Püspökielé­ről (a mai Marosleléről) ló­háton jártak Tápéra és Sze­gedre a legények. Amikor já­tékukat bemutatták, egyikük egysoros, gombos harmoni­kán játszott, a másik kettő pedig verbunkost járt. Leg­több helyen pénz kaptak, de nem egy helyen megvendé­gelték őket disznó „egyet s mással", hiszen itt volt még a disznóvágások ideje. postabontás Ugyanezen a napon (janu­ár hatodikán) indultak a plé­bánosok házat szentelni. Fal­vak házaihoz gyalog, tanyák közé lovas szánnal mentek. Naponta más és más háznál volt mise, mely alkalomra a ház asszonya a szoba köze­pére tett asztalra két szál égő gyertyát, közé feszületet, mely asztalnál misézett a pap. Ilyenkor a közelebbi szomszédok gyűltek össze, hogy közösen végezzék a házszentelés kori szentmisét, melynek imái a tűz és más elemi csapás ellen szóltak, és azért, hogy a lakókat se érje semmiféle kár, betegség. Azokban a tanyákban, ahol mise tartatott, ott ebéddel kí­nálták a papot és azt a gaz­dát, aki szánnal, vagy lovas kocsival, újabban személy­gépkocsival szállította a há­zakat megszentelő papokat. Nem csak a házbelsőt, ha­nem a melléképületeket: is­tállókat, ólakat, a takarmá­nyos kertet, az ásott kutat és a tanya körüli gyümölcsöst is megszentelték. Ugyancsak régi szokás volt, hogy a templomok kert­jében, vagy bent a templom­ban nagy edényekben vizet szenteltek a papok, sőt egy kis tányérka sót, egy kis tömjént. A sót a szentelendő vízbe öntötték, majd az egé­szet megtömjénezték. Eme utóbbit a gonosz szellemek távol tartása miatt használ­ták. Régen annál a családnál, amelyiknek házát a pap megszentelte, ajtóra írta szentelt krétával a Háromki­rályok nevének kezdőbetűit és az évszámot, így: 20 - G. M. B. - 01. Sok helyen a „nagyház" üvegajtajának ke­reszt alakú kerete közepére színes Krisztusfejet szegez­tek, amely fémlemezből ké­szült. Aki azt hinné, hogy ez a szép szokás is a múlté, az té­ved. Főleg a szegedi tanyavi­lág falvaiban, tanyáiban ele­venen él a hagyomány. Zá­kányszéken és Röszkén, Mó­rahalmon és Domaszéken, Asotthalmon és Pusztamér­gesen magam is vettem részt ezeken az ősi eseményeken. Ám ahogyan az idő halad, a résztvevők kicserélődnek: az idősek és elhaltak helyett fia­talok végzik ezt az ájtatossá­got, mintegy megőrizve elő­deik vallásos hagyományai­nak eme talán legrégebbi szokását. Falvainkban és a városban is szentelnek vizet, amiből ki-ki visz haza, s ott­hon a család legidősebb tagja szenteli meg a házat, de hagynak az üvegben is szen­telt vizet, amelyet évközben sok mindenhez szoktak hasz­nálni, nem babonaságból, ha­nem tisztes hittel. Ifj. Lele József L ] hatszög Zelei Miklós A nagy faltól né* N\ agy fal - nagy jelkép. Állítólag még a világűrből is látható em­beri mű: Kína fala. Korunkban, amikor mindennek működni kezd a fordítottja: szocialista tervgazdaság után kapitalista piacgazdaság, val­lástalanság után a vallásosság, nemzetlenítés után a nemzeti érté­kek újrafelfedezése - hajlamos rá a megfigyelő, hogy a kínai nagy falai is fordítva lássa. Nem kí­vülről, Eurázsiából kinézve, hanem mögüle benéz­ve a falon kívüli Kínára: ebből a szokatlan néző­pontból mintha nem azért épült volna a fal, hogy ,mi" ne juthassunk be oda, hanem hogy ők ne hoz­hassák ki „ide" a mindent lehengerlő, olcsó árui­kat. Azonban Kínának alighanem bejött a globali­záció. Ott, ahol mi élünk, a globalizáció is egy ellen­kép. A bezárkózással egyenlő kis globalizációnak, a szocialista „nagy" világnak az ellenképe. Annak idején a szegedi Lenin körútról elindulva jó néhány ezer kilométert gyalogolhattunk volna úgy, hogy városról városra érkezve, mindenütt érintjük a helybéli Lenin (kör)utat. Bármennyire imádták is a szegedi főnökök, hogy van Lenin kőrútjuk, Szege­det azzá ami, nem ez az elnevezés tette, hanem mondjuk a Vasasszentpéter utca. Amiből viszont garantáltan csak egy van az egész világon. Ha a szegedi Vasasszentpéter utcából kifordulunk, biz­tos, hogy sehol másutt nem találunk még egy Va­sasszentpétert. A világűrből is, meg a Vasasszentpéter utcából nézve is, a kínai nagy fal ma már hiábavalóság. Nem tart fel semmit: se oda, se vissza. A Vasasszentpéter utca ellenben kitart. Védi a helyi kultúra értékeit, a mindent lehengerlő kínai meg nem kínai, ámerikánus, ánglius stb. olcsósá­gok ellen. Az egyformásító kulturális dömpinggel szemben. (A szerző újságíró) miről írt a DM? 75 éve A paprika helyzete Egyes fővárosi lapok­ban ismételten olyan tar­talmú cikkek jelentek meg, amelyek kilátásba helyezik és sürgetik a paprikának mint termény­cikknek a budapesti ter­ménytőzsdére való beve­zetését. A szegedi papri­kakereskedők ebben az ügyben népes ülést is tar­tottak, amelyen élénken tiltakoztak ez ellen a terv ellen. Véleményük sze­rint semmi szükség sincs arra, hogy a paprikakeres­kedelem súlypontja Sze­gedről a fővárosba he­lyeződjék át, sőt ez egye­nesen káros volna, mivel a kereskedelem irányítása kicsúsznék azok kezéből, akik ezzel szakszerileg évtizedek óta foglalkoz­tak, s a paprikakereskede­lem a spekuláció játék­szerévé válna, ami még jobban gyöngítené külföl­di versenyképességünket. (1926) 50 éve Tudományos mű A Román Állami Könyvkiadó kiadta Ha­ranghy Lászlónak, a ma­rosvásárhelyi magyar egyetm bonctani intézete vezetőjének „A korszert darwinizmus úttörői" cími mivét. Haranghy László új könyve a szá­zéves darwinizmus kor­szert megújításának két materialista hősével, Ti­mirjazevvel és Micsurin­nal foglalkozik. A könyv tudományos anyagban és érvekben egyaránt rend­kívül gazdag. A könyv­ben Haraghy jellemzését adja az élettan két irány­zatának és kimutatja a micsurini irányzat alkotó jellegét, mint a dialekti­kus materializmus ered­ményét. (1950) 25 éve Szeged történetéből Az árvíz előtt Szege­den összesen három szál­loda volt, nevezetesen a Fekete Sas, a Hétválasztó és a Hungária. Mind­egyiknek volt étterme és kávéháza. Ezek mellett létezett a Próféta-sörcsar­nok, meg a régi Arany Oroszlán kávéház az Os­kola utcában, az Alle­man-kávéház a Klauzál téren. A Tisza szállót 1883-ban építették, amely már minden igényt ki tudott elégíteni. A Klauzál téri Európa szál­lót (ma a Démász szék­háza) szintén a rekonst­rukciós építkezések során emelték. Épült még ki­sebb szálloda a Kossuth Lajos sugárúton, Alföld Szálloda néven. (1976)

Next

/
Thumbnails
Contents