Délmagyarország, 2000. december (90. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-27 / 301. szám

SZERDA, 2000. DEC. 27. NŐ-UNIÓ 7 A Nö-unió, a Délmagyarország Kft. melléklete, a Külügyminisztérium közvélemény-felkészítési programja keretében. Phare-támogatással jelenik meg. • A Nő-unió mellékletel szerkesztette: Ljszászi Ilona Phare Mádl Nizzáról Brüsszel (MTI) Magyarország üdvözli az Európai Tanács nizzai érte­kezletén elfogadott elnökségi összegzést, amellyel világos, kiszámítható, egyúttal rugal­mas „útitervet" kapott EU­csatlakozásának folyamatá­hoz - jelentette ki Mádl Fe­renc köztársasági elnök Brüsszelben, az European Community Studies Associa­tion (ESCA) nevű nemzetkö­zi szervezet ötödik világkon­ferenciáján. A bővítési stratégia elfog­adása mellett szól az is, hogy adott a folyamai felgyorsítá­sának a lehetősége, és az Eu­rópai Tanács a differenciálás elvét is jóváhagyta. Magyarország szempont­jából azonban az a tény is si­kernek tekinthető - mondta -, hogy létrejött a megáll­apodás az unió intézményi reformjairól. Szóvá tette ugyanakkor, hogy az európai parlamenti képviselői helyek elosztására tett javaslat mél­tánytalan Magyarországra nézve. Nem elsősorban azért, mert szinte azonos la­kosságszámú országok kap­tak két hellyel többet, hanem egy elv megsértése miatt. Család vagy munkahelyi karrier? A siker ára Szabó Éva: Az elhanyagolt nőiesség, a háttérbe szorított női test megbosszulhatja magát. (Fotó: Schmidt Andrea) A csatlakozás „haszna'' DM/DV-információ Magyarország európai uniós csatlakozásának mintegy 175 milliárd forin­tos hozadéka lesz - hallot­tuk Beszteri Sárától, a Pénzügyminisztérium Vám- és Forgalmi adó fő­osztály vezetőjétől. A szak­ember úgy véli: a mintegy 100 milliárd forintot kitevő vám, általános forgalmi adó és egyéb befizetés mel­lett az EU mezőgazdasági és strukturális alapjaitól 275 milliárd forint körüli összeghez juthat a magyar gazdaság. Mit ér a föld? Munkatársunktól Magyarországon az észak-eufópainak egytize­dét teszi ki a termőföld ára, ezért nem lehet megnyitni e piacot - véli Neil Parish, az Európai Parlament me­zőgazdasági bizottságának elnöke. Ám a politikus sze­rint az átmeneti időszak elegendő ahhoz, hogy kie­gyenlítődjön az árkülönb­ség. A csatlakozás után ugyanis a magyar gazdál­kodók, nyugat-európai tár­saikhoz hasonlóan, agrártá­mogatást kapnak. A támo­gatás mértékének növeke­désével párhuzamosan nő a termelés jövedelmezősé­ge, így a föld értéke is. Az unió és Magyaror­szág között folyó csatlako­zási tárgyalásokon jövőre megnyílik az agrárium fe­jezet. A szakember szerint az EU közös agrárpolitiká­jának átvétele nem jelent majd nehézséget hazánk számára. Artemisz a nemekről Munkatársunktól Artemisz a vadászat istennője az ókori görö­göknél, a debreceni Csokonai Kiadónál pe­dig összefoglaló neve egy könyvsorozatnak, melynek célja, hogy a magyar közgondolko­dásban is elterjedjen a társadalmi nemi szere­pek kritikai vizsgálata. A kiadó vallja: a soro­zat meg kívánja őrizni a megközelítések elmé­leti és módszertani sok­színűségét, olyan köny­veknek ad helyet - le­gyenek bár tudomá­nyos vagy szépirodalmi müvek, magyar nyel­ven írott könyvek, vagy a klasszikusok fordításai -, amelyek vizsgálják kulturális beidegződéseinket és alternatívát is kínálnak velük szemben. A kiadó gondozásában jelent meg például Virgio­nia Woolf: Egy jó házból való angol úrilány című ön­életrajzi írása ugyanúgy, mint Elisabetth Badinter A szerető anya című kötete. Ez utóbbi mű az anyai érzés történetét vázolja föl a 17­20. században. Mert az anyai szeretet szent dolog. Az anyai viselkedés eme természetességét, ösztönjel­legét történelmi perspektí­vában vizsgálja a filozófus Elisabeth Badinter, akinek nem kevesebb a célja, mint kimutatni, hogy az anyák gyermekeik iránti szeretete sem más, mint a többi sze­retet: változó és feltételek­hez kötött, vagyis nem „ösztönös". A sorozatban Naomi Wolf A szépség kultusza cí­mű Írása korunk egyik leg­láthatóbb jelenségét, a szép­ségnek a kommunikációs csatornánkon felénk áradó képeit elemzi. A fülszöveg szerint nem kevesebbet állít ez a könyv, mint hogy új­fajta rabszolgaságba döntöt­te a nőket a szépség kultu­sza, ami elől nincs menek­vés, mert az élet minden el­képzelhető szintjét áthatja: a munkát, a kultúrát, a sze­xualitást; ezeken túl új val­lásként működik, olyan mértékű éhezésre és önkín­zásra kényszerítve a nőket, amelyek következményei beláthatatlanok. Wolf olyan társadalmi és kulturális je­lenségekről ír érdekfeszítő­en, mint a munkahelyi sze­xualitás, a kórós fogyókúrá­zás, az anorexia és bulimia, a kozmetikai sebészet, a topmodellek és női magazi­nok világa. Madonna Kolbenschlag Búcsúcsók Csipke rózsikának című művének központi kér­dése; miképpen lehet elhárí­tani az akadályokat a nők lelki-szellemi fejlődése útjá­ból, miképpen lehet megtör­ni a nőket elbűvölő míto­szok varázsát. Azon míto­szokét, amelyek Csipkeró­zsika-létre, látszólagos élet­re, valójában azonban tetsz­halott-létre kényszerítették a nők generációinak hosszú sorát évzizedeken át. együttélési formaként. Csak ezek a ,férfias nők" számíthatnak munkahelyi sikerre? - A versenyszférában egy nő elsősorban férfias mód­szerekkel - ilyen például a tu­datosság, a kitartás, a harcias­ság, a küzdőszellem, a kocká­zatvállalás - építhet karriert. A közalkalmazotti szférában korlátozottabban, de kiszámít­hatóbb módon és nem csakis „férfias" tulajdonságokkal ha­ladhat előre a nő, mert ott elégséges a szaktudás, a mű­veltség, a kedvesség, a báj, a figyelmesség, a kollégákkal való kapcsolattartás, az empá­tia. Tehát a közalkalmazott nő egyszercsak életkor, ismert­ség alapján belecseppenhet a vezetői székbe. A sikeres vál­lalkozók között kevés a lány vagy asszony, mert e családi gazdaságokban a nők többnyi­re nem az elsó vonalban vál­lalnak szerepet. - Tehát nem biztos, hogy a sikeres nő:, férfi"? - Sót: a céltudatos, mert si­ker és célorientált lányoktól és asszonyoktól tartanak a férfi­ak. Talán azért, mert tudják, hogy a nők egy része már bir­tokolja azt a fegyvertárat, ami eredetileg a férifaké volt (ra­cionalitás, keménység), de rendelkeznek olyan praktikák­kal (a szexis megjelenés, a szépség, a báj, a könny) is, amelyek elsajátíthatatlanok egy férfi számára. Tehát a nők nem abban az értelemben fér­fiasodtak el, hogy elfelejtették a nőiességüket, hanem úgy, hogy komplexebbé, s ezért fé­lelmetesebbé váltak. De hoz­záteszem: ez a nők számára se vonzó modell. - Létezik nőknek szóló re­cept a sikerhez? - A családi minták ma már segítenek a kislányoknak ab­ban. hogy fölkészüljenek a si­keres szereplésre, s ne csak a fakanál mellett. De az ellen­azonosulás is lényeges: a munka miatt távollévő anya, aki nem ér rá a gyerekeire, le­het, hogy kislánya számára el­lenpélda lesz. A média is szol­gáltat mintákat: igaz, nem a híradások és a dokumentumok szintjén, hanem a játékfilmek­ben, melyek egy része azt a nőt állítja mintának, aki diplo­matatáskájával és kiskosztüm­jében meghódítja a világot, mint például a Dolgozó lány című filmben. A média ideál­képet mutat a sikeres nőről, akinek mindig jó a frizurája és nem szalad a harisnyája, de magányos a fogkeféje. - Mert mindennek, így a sikernek is ára van? - A karrierépítéshez idő és energia-befektetés szükséges, de másfajta áldozat is kell. A gyerek, a család és a női egész­ség lehet az ára a versenyszfé­rabeli karriernek. Ez utóbbiról különösen keveset beszélünk. Az a nő, aki csakis a karrierjé­vel törődik és életében a női szempontokat sikerül totálisan háttérbe szorítania, az egy ki­csit elveszíti a testével a kap­csolatot és hosszú távon pszi­choszomatikus betegségeket is kaphat. Erre nem gondol a nő, sokszor még negyvenéves ko­rán túl sem, amikor diagnoszti­zálják emlőrákját, petefészek problémáját, vagy egyéb be­tegségét. Egy nőnek éreznie kell, mikor érkezik el az az időpont, amikor helyet kell csi­nálnia az életében a karrieren kívül más értékeknek is, példá­ul a gyerekvállalásnak. Persze van, aki nagyon jól össze tudja egyeztetni az egészséget, vagyis nem csupán az élete fe­lét, a férfias tulajdonságokat előhívó balféltekét éli, hanem mindkettőt. - Tehát csakis a nőn mú­lik, hogy kerek-e az élete és a családja? - Nem, hanem az együtt­élési kultúrán, ami lehetővé teszi, hogy egy házaspár összehangolja egymással a karriert és a gyerekek vállalá­sát. Ennek záloga a konfliktus­kezelési technikák, a kommuni­kációs formák ismerete és alkal­mazása, ami nem a férj és feleség közötti harc és verseny, hanem egyensúlykeresés. A nó számára nincs ideá­lis életkor a munka­vállalás és a siker szempont­jából. Mert a lánynak gyereke születhet, a negyven éven túli asz­szonyt pedig munkaerő­ként már „leírja" a fiatal­ság kultuszába zuhant vi­lág. Ilyen körülmények között hogyan és milyen áron lehet sikeres egy nő? A kérdésekre Szabó Évával, a Szegedi Tudo­mányegyetem Pszicholó­gia tanszékének adjunk­tusával együtt kerestük a választ. - Milyen a világ a nők ál­tal előnyben részesített ér­tékek alapján? - Az elvek és megnyilatko­zás szintjén a nők a rangsor­ban előtérbe helyezik a csalá­dot és a humán értékeket, hát­rább a karriert. - Am megjelent egy új női generáció, mely a karrier érdekében későbbre ha­lasztja a házasságot, kevés gyereket vállal, ha pedig egyszer elvált, nem biztos, hogy újra férjhez megy, de az sem egyértelmű, hogy a házasságot preferálja A választójog után kell a választás joga A tiö szerint a világ Apró mozaikkockák­ból színes és eredeti kép alkotható. A képzőmű­vészeti technika a törté­netírásban is alkalmaz­ható. A számokkal és adatokkal gazdálkodó nagy elbeszéléssel szemben a kis történe­tek létjogosultságában hisz Lévai Katalin szocio­lógus, aki a mikro-törté­netírás „nőies módszeré­vel" ad képet a feminiz­musról. A nő szerint a világ cimü kötet a kon­zervatív felfogást és a feminizmus közhelyeit egyaránt vitatja, miköz­ben a két nem viszonyá­ról alkotott történelmi képet nyugat-európai és magyar történetekből rakja össze. - A hagyományos érté­kekkel szembehelyezkedő, de a nőiességüket föl nem adó nők pártján állok - jelen­tette ki Lévai Katalin az Eöt­vös József Szabadelvű Tár­saság szegedi rendezvényén. A szociológus szerint a nők számára fontos a választás lehetősége, ha szeretnének kitörni abból az elszigetelt­ségből, mely számukra csak­is a magánszférát jelöli meg elismerési terepnek. A köny­vében földolgozott több mint háromszáz önéletírásból ugyanis látható: a nők a ma­gánéleti sikert tekintik életük sikerének. Mert elfogadják a nekik kiosztott, hagyomá­nyos szerepeket, mert eleve hátrányokkal indulnak a ma­gánszférán kívüli területre. Az okok között Lévai Ka­talin szerint az első, hogy a különböző mikro-hatalmak (tömegkultúra, intézmények) sokkal erőteljesebb nyomást gyakorolnak a nőkre, mint a férfiakra. Az iskolarendszer eleve másképp neveli a fiú­kat, mint a lányokat: az egyi­ket kreativitásra, bátorságra és saját véleménynyilvání­tásra szocializálja, mig a „másik nemet" állandó alkal­mazkodásra. A tankönyveket vizsgálva Lévai Katalin arra a követ­keztetésre jutott, hogy példá­ul az irodalom és a történe­lem oktatása férfiközpontú. Kimutatta, hogy a kötelező irodalom 90 százalékát férfi­ak írták. E könyvekből a gyerekek a férfiak által meg­élt világot, történelmet isme­rik meg. Pedig e nagy narra­tívával szemben ugyanolyan létjogosultsága lenne a női élettapasztalatnak, a nők ál­tal megélt és megírt „kis tör­téneteknek", amelyekre rá­bukkanunk például Nemes Nagy Ágnes, Polcz Alaine, Vezér Erzsébet írásaiban. A történelem oktatásból pedig kimarad az a szempont, mely látni engedné: hogyan jut el a történelem a konyhába, vagyis a hétköznapi életébe. Lévai Katalin szerint, ha lét­jogosultságot nyer a mikro­történelem, amely egyéni sztorikon át nézi, mi történik körülöttünk, akkor sokkal személyesebb, megértőbb képet kapunk, mint a szikár ismeretek elsajátítása révén. A két világháború közötti történelem, a magyar társa­dalom kettős szerkezete is megismerhető például Lesz­nai Anna Kezdetben volt a kert című könyvéből ugya­núgy, mint Erdei Ferenc munkáiból. A kettő együtt ad teljes képet: a lokális, a kicsi, az érzelmekre és szenved­élyekre figyelő női megköze­lítés és a férfiasan racionális, elemző mű. Lévai Katalin szerint baj, ha csak az egyik létjogosultságát ismerik el. Mikor élesen szétválik a világ és egy társadalom a férfi princípiumot sorozato­san és következetesen maga­sabbra értékeli, mint a nőit, akkor ez nem csupán abban nyilvánul meg, hogy másra képezik és szocializálják az egyik és a másik nem tagjait, hanem a munkahelyi konf­liktusokban is - tapasztalja a szociológus. Az elmúlt tíz évben megszűnő munkahe­lyekről kivonuló nők nagy száma Lévai szerint jelzi, hogy a szigorú munkarend, valamint a hagyományosan piramisszerú és bürokratikus munkaforma, amibe bele voltak kényszerítve a nők, nem felel meg elvárásaiknak. Az újfajta életminőség kere­sésében a nők stratégiája a család és a munka össze­egyeztetésére irányul. A gaz­dasági élet modernizációja magával hozza, hogy a mun­kahelyeken a „piramisokat" a „hálózatok" váltják föl, ez­zel előtérbe kerül a csapat­munka, az ebből következő kollektív döntés és a meg­egyezésre törekvés, ami jól igazodik a hagyományosan nőinek mondott szerepkész­lethez. Nálunk is téma a csa­ládbarát munkahely, ahol le­hetőség van részmunkaidős foglalkoztatásra, távmunká­ra, rugalmas munkaidő-be­osztásra, de - Lévai Katalin szerint - ennek megvalósítá­sához hiányzik a pénz és a politikai akarat. Fél évszázad a történe­lemben egy sóhajtásnyi idő, ám az utóbbi ötven évben nagyot fordult a világ a nők szempontjából. Öt-hat évtize­de még nem volt szavazati joguk, még nem járhattak egyetemre a lányok és asszo­nyok, sőt: vitatéma lehetett a parlamentben a kérdés: em­ber-e a nő?! Mindez mára a múlté. De a két emberi nem még mindig nem egyenrangú tagja a társadalomnak. A közfelfogásból „mindössze" az az elem hiányzik, hogy életútjuk tervezésekor a vá­lasztás joga (család siker vagy munkahelyi, közéleti karrier) ugyanúgy megilleti a nőket, mint a férfiakat. De ­Lévai Katalin szociológus szerint - minden okunk meg­van arra, hogy higgyünk a változásban és abban, hogy mozdítható a világ. Ú. I.

Next

/
Thumbnails
Contents