Délmagyarország, 2000. december (90. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-19 / 296. szám

6 HELYI TÜKÖR KEDD, 2000. DEC. 19. KARACSONYI MEGLEPETÉS a MATCH-ban Hj On december 1. es 24 ko2ott karacsonyi bevásárlását ^^ V/r/^^ • '/Á icsonyi sorsjeggyel 3}andekoz7uk ^L^Lo^^r ' meg A sok sok Match nyeremény mellett akar * az egesz bevásárlás összeget is visszanyerheti! ' I MATÁ-1 Vegyen Kedvére Új ösztöndíjak a felsőoktatásnak Marad a Széchenyi, jön a Békésy Az Oktatási Minisztérium által kidolgozott új felsőoktatási oktatói és kutatói életpálya-modell része a vezető oktatói utánpótlást biztosító Békésy György Posztdoktori Ösztöndíj, valamint az egyetemi tanári pályázat előkészítését segítő Széchenyi István Ösztöndíj. Mindkét pályázatot 2001. február 28-án írják ki. A Békésy György Posztdoktori Ösztöndíjat 250 fiatal oktató, kutató (amelyből legalább 100 fő a felsőoktatási intézmények oktatója, kutatója) kaphatja meg. A pályázat egyszer nyerhető el, 36 hónap időtartamra. Pályázhatnak PhD (DLA) fokozattal rendelkező, felsőoktatási intézményben teljes munkaidőben, közalkalmazottként foglalkoztatott egyetemi/főiskolai adjunktusok és tanársegédek, főiskolai docensek, tudományos segédmunkatársak és tudományos munkatársak, a felsőoktatási intézményhez rendelt MTA kutatócsoportok tudományos segédmunkatársai és tudományos munkatársai, a felsőoktatáson kívülről pályázó kutatók. Az ösztöndíjasnak magas színvonalú, egyetemi docensi (főiskolai tanári) követelmények teljesítésére felkészítő oktatási és kutatási tevékenységet kell végeznie, egyéni munkaterv alapján. Az ösztöndíjas időszak külföldi kutatómunka végzése esetén, intézményi hozzájárulással, legfeljebb két alkalommal és összesen 30 hónapra megszakítható, amely alatt az ösztöndíj folyósítása szünetel. Az ösztöndíjas jogviszony megszűnik egyetemi docensi (főiskolai tanári, tudományos főmunkatársi) kinevezés esetén, felsőoktatási munkaviszony megszűnésekor, intézmény kezdeményezésére, ha a kuratórium ezt jóváhagyja, szerződésszegés esetén. A támogatás összege a felsőoktatásban állományban lévők részére a fizetésen felül a garantált professzori bér (GPB) 20 százaléka, azaz 46 ezer forint, amely pl. az adjunktusi minimummal együtt 161 ezer forint. A felsőoktatáson kívülről pályázók a GPB 70 százalékát kapják illetményként, ez szintén 161 ezer forint. A Széchenyi István Ösztöndíjat 150 fiatal, tudományos fokozattal rendelkező egyetemi docens vagy főiskolai tanár pályázhatja meg. Pályázhatnak PhD (DLA) fokozattal rendelkező, felsőoktatási intézményben teljes munkaidőben foglalkoztatott egyetemi docensek, főiskolai tanárok, tudományos főmunkatársak, illetve az egyetemekhez rendelt MTA kutatócsoportokban foglalkoztatott tudományos főmunkatársak. A pályázat egyszer nyerhető el, 36 hónap időtartamra. Az ösztöndíjas időszak alatt munkatervben rögzített - oktatási és kutatási feladatokat kell megvalósítani. Az ösztöndíjas időszak legfeljebb 12 hónapra szüneteltethető, és a szüneteltetés időtartamára az ösztöndíj nem folyósítható. Az ösztöndíjas jogviszony megszűnik egyetemi tanári (tudományos tanácsadói) kinevezés esetén, felsőoktatási munkaviszony megszűnésekor, szerződésszegés esetén. A GPB 30 illetve 25 százalékának megfelelő illetménykiegészítéssel a nyertesek professzori illetményt kapnak. A felsőoktatásról szóló törvény rendelkezik á Széchenyi István Ösztöndíjról, és ennek keretében arról, hogy a Széchenyi István Ösztöndíj odaítélésének rendjét miniszteri rendeletben kell megállapítani. Jelenleg folyamatban van - a költségvetési törvény elfogadásával párhuzamosan - a törvény ide vonatkozó bekezdéseinek újabb módosítása. A módosítás törvényi keretek közé emeli a Békésy György Posztdoktori Ösztöndíjat is. K. G. Vasárnap délben a vásárhelyi Tornyai János Múzeum emeleti termeiben nyílt meg a III. Vásárhelyi Kerámia Szimpózium alkotásai bemutató tarlat. Az idei, immár a III. Vásárhelyi Kerámia Szimpózium vendégeként dolgozott Ada Grossmann. Benkő Ilona, Krajcsovits Margit, Laborcz Mónika, Mészáros Gábor, Roskó Zsolt, Ujj Zsuzsa, Pagony Rita, Orosz Mária és Tuza László - sokan közülük már nem első ízben - a város három kerámiaipari cégénél, hogy azok segítségével megvalósulhassanak az általuk megálmodott kerámiatárgyak, -alkotások. Az idén a vasárnap délben, a Tornyai János Múzeum emeleti termeiben nyílt kiállításon a nagyérdemű érdeklődő közönség is megcsodálhatta, s teheti még jó ideig, hogy hogyan sikerült lelket önteniük a lelketlen agyagba vagy porcelánba az alkotóknak. A tárlat megnyitóján Almási István alpolgármester köszöntötte az alkotóművészeket, majd Laczkó Ibolya ros mintegy négyszáz fazekasának kerámiáit (a múzeumot 1905-ben alapították), majd 1912-ben az akkor legjelentősebb, legismertebb képzőművészek: Tornyai János, Pásztor János, Kallós Ede, Rubleczky Géza, Rudnay Gyula megalapították a majolikagyárat, hogy ápolják, s tovább fejlesszék a mesterségbeli tradíciókat. E hagyományt követve jött létre jóval később a FIM Alföldi Porcelángyár, majd '90-es évek elejének a privatizációját követő három új vállalat. Ez utóbbiak tették lehetővé, technológiájuknak és anyagi alapjaiknak a keramikusok rendelkezésre bocsátásával, hogy immár harmadik esztendeje minden évben tíz-tíz alkotóművész dolgozhasson náluk. Az első szimpózium után, a második „Az anyag határain" címmel, míg a harmadik „Az idol" címmel jött létre. Ez utóbbi figyelemreméltó, meghökkentő, sőt kerámiaként néha-néha elképzelhetetlen alkotásai láthatók a Tornyai János Múzeum vasárnap délben megnyílt tárlatán. Korom András Tanulságos esetek - drága tanulópénzzel Társasházi társastánc Megnyílt a III. Vásárhelyi Kerámia Szimpózium tárlata Idolok és bálványok Sok érdekes alkotás láttán csodálkozhatott a közönség. (Fotó: Tésik Attila) művészettörténész, a Magyar Alkotók Országos Egyesülete titkára mondott ünnepi beszédet. Még 1998-ban rendezték meg az I. Vásárhelyi Kerámia Szimpóziumot, mégpedig azért, mert a záró kiállításnak helyet adó múzeum, illetve Vásárhely tűzállóanyag-gyártó cégei közösen a várossal elhatározták, hogy az évente megrendezett őszi Tárlat mellett legyen látható tavasszal egy kortárs kerámia kiállítás is. Mégpedig a múzeum névadója, Tornyai János tiszteletére, aki úgy alapozta meg a közgyűjteményt, hogy annak idején, még a századfordulón, összegyűjtötte a váAz érdekeiket védő Olajos utcai tulajdonosi közösség - a tettlegességig fajuló vita után - bár zaklatottan, de körültekintően igyekezett dönteni az intézőbizottság tagjainak megválasztásáról. (Fotó: Karnok Csaba) ségeinek tagjai kispénzű emberek. Ráadásul Szegeden is egyre többet hallani olyan panaszt, hogy egy-egy ügyeskedő közös képviselő mellett - különösen, ha bizonyos számú támogatóra is sikerül szert tennie - szinte kiszolgáltatottá válhatnak a tulajdonosok. Nem csoda, hiszen a korábban bérlőként élők nem szólhattak bele a ház dolgaiba, ezért sokan elfeledkeznek arról, hogy tulajdonosként ma már tők diktálhatnak és nem a közös képviselő. A tények azonban azt igazolják - példaként említhető Budapesti körüti. Olajos utcai vagy Kálvária sugárúti lakóközösség is -, hogy akadnak olyan tulajdonosok, akik legfeljebb saját kárukon okulva látják ezt be. Hiába figyelmeztetik ugyanis őket körültekintőbb társaik, azt nem fogadják el. így a közös képviselők - számukra előnyös feltételekkel - kedvezményesen használhatnak, adhatnak bérbe közös helyiségeket, bízhatnak meg szakembereket különböző munkák elvégzésével, súlyosabb esetekben pedig - többek között - „elfelejtik" befizetni a közüzemi díjakat. Ez utóbbi azonban nem csupán azt jelentette például a Kálvária sugárút lakóközössége számára, hogy vízkorlátozással sújtották őket, de kiderült: pénzük jelentős része is kikerült ellenőrzésük alól. De példaértékűnek tekinthető a Olajos utcai 238 lakásos társasház legutóbbi közgyűlése is, amelyen bebizonyosodott: néhány embert fel lehet biztatni úgy, hogy azok akár a fenyegető fellépéstől, mi több, a tettlegességtől sem riadnak vissza, hogy elhallgattassák tulajdonosi jogaikkal élni kívánó társaikat. Azokat, akik számon szerették volna kérni az előző közgyűlésen már leváltott közös képviselőn, hogy milyen megbízás alapján költött el súlyos százezreket a közösség pénzéből. A sok tanulsággal szolgáló ügy persze nem most kezdődött. Ez év tavaszán már a lakóközösség tagjai közül egyre többen belátták, hogy a ház dolgaival kapcsolatban nincs minden rendben. A vitás kérdések tisztázásától azonban közös képviselőjük, T. L. elzárkózott. Nemcsak erkölcsi bizonyítványát, a közös képviselői teendők ellátását igazoló megbízási szerződését nem volt hajlandó éveken át bemutatni, hanem önkényesen döntött a lakóközösséget érintő nagyobb beruházásokról is. Hiszen megbízást adott(?) a több milliót igénylő lapostető felújítását, pontosabban annak beépítését célzó munkálatok megterveztetésére, majd amikor ennek bejelentésekor a közgyűlésen kitört a „háború", akkor újabb akcióba fogott: a gázvezetékek egy részének felújításába kezdett. Természetesen ez utóbbi esetben is kész tények elé állítva a tulajdonosi kört. T. L. az erre vonatkozó észrevételeket, csak úgy mint más, számára kedvezőtlen kérdést válaszolatlanul hagyott. Arra sem méltatta állítólagos megbízóit, a tulajdonosokat, hogy megmagyarázza: miért fizetett több mint háromszázezer forintot a társasház szervezeti és működési szabályzatának elkészítéséért, amikor az a házi jogtanácsadó sorozat kiadványaként gyakorlatilag „fillérekért" beszerezhető lett volna. T. L. erősen kifogásolható magatartását számon kérte a több mint negyven lakó akik már megelégelték a reménytelen küzdelmet - érdekeit képviselő ügyvéd is, de hiába. T. L. még azt a kétségtelen tényt is igyekezett cáfolni, hogy az ügyészség számviteli fegyelem megsértése és magánokirat-hamisítás ügyében vádat emelt ellene a Szeged Városi Bíróságon. Végül a tulajdonosok és a közös képviselő, illetve hangoskodó hívei között kialakult heves vita a tettlegességig fajult. A kedélyek a rendőrség kiérkezését követően csillapodtak le, és T. L. - határozatképtelenségre hivatkozva - bezárta a közgyűlést. A jelenlévők többsége azonban elfogadta a számvizsgáló bizottság elnöke által megnyitott ismételt közgyűlést, amelynek résztvevői, tekintettel a lezajlott eseményekre, nem egyetlen közös képviselőt, hanem háromtagú intézőbizottságot választottak a ház ügyeinek intézésére. Ez azonban nem lesz könnyű feladat, mert mára kiderült: a társasháznak „csak" a vízdíjhátraléka közel 400 ezer forint. Emellett több zárószinten lévő lakás beázik, így a tetőfelújítás is a jogos igények közé tartozik, azaz túl sok a megválaszolatlan kérdés, amelyek egyike: vajon miként záródik majd a bírósági tárgyalás? Sikerül-e és mennyit visszaszerezni a tulajdonosok hozzájárulása nélkül elköltött százezrekből? Vagy a veszteséget a történtek „tandíjaként" kell elfogadnia az érintetteknek? Az ügy tanulsága azonban mindenképpen túlnyúlik e lakóközösség gondjain, hiszen esetük nem egyedülálló. N. Rácz Judit Az országgyűlés 1997. decemberében fogadta el a társasházakról szóló törvényt, amely - úgy tűnik - a gyakorlatban nem egészen váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Egyre több olyan esetről lehet ugyanis hallani, amely igazolja: túl sok még a kiskapu, amelyet egy „rátermett" közös képviselő kihasználhat. A tulajdonosok pedig gyakran csak azt veszik észre, hogy a társasházi közösség számlájáról részben vagy egészben elfolyt a befizetett pénz. A rendszerváltás után, az egykori tanácsi, állami lakások bérlői nagy megelégedéssel fogadták a lakásprivatizáció hírét. Az abban rejlő csapdával azonban sokan csak napjainkban szembesülnek. Különösen igaz ez a 60as 80-as évek között, főként vasbeton paneles technológiával épült szociális bérlakások esetében. A kérdés pedig az, hogy ki finanszírozza a lakótelepek rehabilitációját, hiszen ezen házak lakóközös-