Délmagyarország, 2000. december (90. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-19 / 296. szám

A Délmagyarország melléklete a szegedi önkormányzat megbízásából A 10-es körzetben: szép paloták, „lukas" utcák... Belvárosra költött forintok Eurokefe TTangulatos! Hú, de nagyon hangulatos... - piroII sodott ismerősöm feje a nagy felbuzdulástól azon az estén. Pedig én mindössze annyit kérdeztem tőle: mégis, szerinte hova vigyem messziről érkezett vendégemet, ha arra kér, merüljünk alá Szeged vendéglátásában egy ízletes vacsora erejéig No, erre kaptam én válaszként a fent idézett, nagyon, de nagyon hangulatos minősítést egy teljességgel belvárosi kisvendéglőről, ahol aztán finom az étel, hidegre hűtött a sör, a választék meg akkora, hogy lelóg az étlapról. Én pedig hittem a biztató szónak, s mire vacsorához kényszerített korgó gyomrunk, már benne ültünk ama hangulatnak a legkellősebb közepében, tárgyaltunk udvarias pincérrel, megtudtuk, mi az étterem ajánlata, pára üldögélt valóban hidegre hűtött italunk poharán. S ha nem követünk el egy kapitális nagy hibát, talán még most is elégedetten majszolnánk vacsoránkat. De elkövettük - a frissen sült harapdálása előtt elballagtunk a vendéglő mellékhelységébe. Hogy ott aztán a vizeletszag forgatta-e jobban a gyomrunkat, vagy koszos csempe, eldugult piszoár, pókhálós, és összefirkált, máshol pedig vakolatától búcsúzkodó fal látványa vette-e el az étvágyunkat, már nem tudnám megmondani. Egy biztos: hangulatos vendéglőnk rendkívül udvarias pincérének megköszöntünk a buzgalmát, s már ballagtunk is tovább. Hogy mégis pontosan hol jártunk? Ez maradjon az én titkom. Már csak azért is, mert Szeged vendéglői közül nem egyet, de még csak nem is ötöt lehetne felsorolni, ha a lepusztult vécékről készítenénk pontos listát. Ugyanis valami rejtélyes oknál fogva lehet bármilyen szigorú is a tisztiorvosi szolgálat (mert bizony szigorú, hallgassák csak meg ez ügyben a gyakorta panaszkodó kocsmagazdákat...), a vendéglői mellékhelységek napjainkban - tisztelet a kivételeknek sokkal inkább hasonlítanak egy bombatámadás utáni csatatérhez, mint egy olyan nyugodt, tiszta zughoz, ahol, ha a lélek nem is, de a test legalább megkönnyebbülhet. Pedig - bármilyen hihetetlen is annak a vendéglősnek, aki a húsz éves vízcsap kicserélését luxusberuházásnak tartja, s három guriga vécépapírt tervez egy évre a „Mennyit költsünk higiéniára?" rovatban - ez a súlyos probléma megoldható. Legalábbis ezt tapasztaltam nyugat-európai utazásaim során. Jártam ugyanis olyan kamionos pihenőben, ahol a fél világ vándorai rohannak nap elől az árnyékszékre, mégis patyolat tiszta a csempe, s a vécéajtó sem esik ki a keretéből. Mint ahogy városszéli raktárházban is észrevehettem, hogy a bontásra ítélt épületben ugyan már egy pennyt sem áldoznak a termek csinosítására. De a toalettben - mivel egy-két dolgozó még mindig szorgoskodik az ódon falak között - hófehér a törülköző, s a folyékony szappan flakonját se szurkálta össze senki rozsdás szöggel. jjogy egyszer majd nálunk sem lesz mellékes a MŰ mellékhelységek ügye? Biztos megérjük ezt is. De addig szolidabban kellene arról harsogni a vitáinkban, mennyire eurós a komformunk, s többet költhetnénk talán vécékefére... f A Klauzál tér már elkészült, folytatódik a Kárász utca díszítése... (Fotó: Nagy László) A szegedi kezdeményezés a NATO-ból nézve Brüsszelben, mirólunk Mindössze két és fél napot töltöttem a belga fővárosban. Nem nagy idő, még akkor sem, ha az ember városnézéssel tölti. Én pedig Brüsszelt csak „futólag" láttam, mert - a NATO vendégeként - a városon kivül az Észak-atlanti Szövetség történetével, működésével, kapcsolataival ismerkedtem. A fölöttébb izgalmas, érdekes feladat, nagy kihívást jelentett számomra, annál is inkább, mert jómagam is azok közé tartoztam, akik a katonapolitikai szövetség létezését, annak Mons-i és brüsszeli parancsnokságát, egy kicsit misztifikálták. Korábban úgy gondoltam, oda bejutni, szétnézni, az ott zajló élettel megismerkedni, szinte lehetetlen. Nem így van, arról most megbizonyosodhattam. Olyannyira, hogy még a főparancsnokság által szervezett karácsonyi ünnepségen is részt vehettem... Mondandóm azonban egy hozzánk közelebb álló témával kapcsolatos. Jelesül azzal, hogy mennyit emlegették Szegedet Brüssislben. Egyik nap a NAT0*4Bjékoztatási és kommunikációs főosztályának a vendégeként, együtt ebédelhettem e részleg igazgatójával. A hölgy korzikai francia, korábban a délszláv térségben, pontosabban Boszniában teljesített szolgálatot, méghozzá az ENSZ menekültügyi főbiztosságának kötelékében. Jól ismeri tehát térséget, az erre zajló politikai történések hátterét. Beszélgetésünk elején a szokásos protokolláris bevezető után, meglepetésemre, azonnal a szegedi folyamatról kezdett beszélni. Szerinte a délszláv térségben a szegedi kezdeményezések nélkül, valószínűleg nehezebben „esett" volna meg a jugoszláviai demokratikus fordulat, de a jövőt illetően is jelentős szerepe van a folyamatnak, méghozzá a szegedi székhelyű Esély a Stabilitásra Alapítvány támogatása által. S ha már itt tartottunk, akkor szóba hozta a Szegedi Biztonságpolitikai Központot is, amelynek nagyra értékeli eddigi munkáját, bízik abban, hogy a jövőben hasonló tevékenységet fejt majd ki ez a nemzetközi centrum. Azután sok mindenről beszélgettünk, a napi politikától a délszláv talpraállást gátló korrupcióig, a mindkettőnk által meglátogatott boszniai városok újjáépítésének változatáig. Őszintén mondom, ott és akkor, büszke voltam arra, hogy szögedi vagyok. Nyilván, az én helyemben más is ugyanígy érzett volna. Bár, mostanság nem mindig bizonyul hasznosnak, ha az ember így (csöpögós emóciókkal) fejezi ki vonzódását a szerette város iránt... Kisimre Ferenc Több hete tartó sorozatunkban Szeged választói körzeteibe látogatunk el. Eddig szóltunk már - többek között - a Felsőváros és Tarján gondjairól, az ott zajló beruházásokról, ma pedig Csongrád megye székhelyének kellős közepébe „sétálunk el", s Török Csabát, a 10-es körzet képviselőjét faggatjuk arról, mit tett, és mit tehet még a város vezetése annak érdekében, hogy palotás Belvárosunk minden szegletében szép színeivel, gondozott parkjaival és tükörsima aszfaltútokkal örvendeztesse meg Szeged polgárait, s az ide látogató turistákat? Lehet-e elégedettebb városházi szenátor Szegeden, mint az, aki a 10-es választói körzetet képviseli a torony alatt? Mert adva van, ugyebár, egy terület, amit a Tisza Lajos körűt, a Kossuth Lajos sugárút, a Tisza-part, a Nagykörút, az Attila utca határol, vagyis a 10-es körzet Szeged Belvárosának is kellős közepe. Aztán szintén adott egy rekonstrukciós program, ami nem kevesebbet tűzött ki célul, mint ennek a Belvárosnak a teljes felújítását. Minden Tisza-parti polgáré Ez persze még nem lenne elegendő a boldogsághoz, hiszen tervekkel mindig is tele volt Szegeden a padlás, ám a város centrumának megújítása már megkezdődött, sőt az elmúlt néhány esztendőben igazán látványos sikereknek is örülhetett mindaz, aki ellátogatott a kárász utcára, netán a Klauzál tér új színes burkolatán koptatta a cipőjét. - Valóban nem sok okom lehet a panaszkodásra, mint e körzet képviselőjének, mint ahogy a Belvárosban lakók is egyre elégedettebben szemlélhetik környezetük átalakulását. De hozzáteszem: korántsem csak a belvárosiak örömére költött az önkormányzat sok száz milliót e térségre, hiszen Szeged központja minden Tiszaparti polgáré - hangsúlyozta beszélgetésünk elején Török Csaba. Majd megpróbáltuk számba venni mindazokat a beruházásokat, amelyek éppen azt szolgálják, hogy Szeged ismét méltó legyen a múlt század végén kapott „palotás város" elnevezésre. - A Kárász utca körzetében szinte minden értéket képviselő ház megszépült, s ha a tervek szerint folytatódnak a felújítási munkák, 2001 végére a Kárász utca közepén található épületek is új köntösben várják az arra sétálókat. így aztán semmi akadálya nem lehet annak, hogy folytatódjék a díszburkolat építése. Előbb a Klauzál tér és a még felújítás előtt álló házak közötti részen dolgoznak majd a munkások, majd a Dugonics tértől a Kölcsey utcáig épül meg az új burkolat, s végül remélhetőleg már 2002 tavaszán - a Széchenyi tértói a Dugonics térig színes kövezeten, a mai kátyúkat elfeledve sétálhatnak a szegediek és a város vendégei mondta a képviselő. Aki szerint nem késik már sokáig a Stefánia teljes felújítása sem, míg a Széchenyi tér átépítéséről készültek ugyan már tanulmánytervek, de az még nem dőlt el, pontosan milyen is lesz a város főtere. Mennyibe kerülnek az álmok? - Jelenleg azon dolgozik a város vezetése, hogy összhangba hozza a tervezők merész, de nem éppen költségkímélő álmait a pénzügyi realitásokkal. Mert az tudomásul kell venni, bármennyire is szeretnénk, hogy a Széchenyi tér soha nem látott szépségben pompázzon, a város anyagi lehetőségei végesek - mondta a 10-es körzet képviselője. De nemcsak a Széchenyi tér esetében kell várni arra, hogy elkészüljenek a részletes kivitelezési tervek. Még az sem dőlt el - tudtuk meg Török Csabától -, miként fog kinézni a Nagyáruház előtti terület. Egy biztos, ezt a teret is meg kell szabadítani a nagy aszfalttengerétől, s úgy kéne átépíteni, hogy esztétikus burkolattal, megújult köztéri díszekkel „felszerelve" kapcsolódjék be a Széchenyi tértói az Aradi vértanúk teréig nyújtózkodó sétáló útvonalba. Ami viszont már elkészült: a Roosevelt téri játszóteres park Szeged egyik legkedveltebb kiránduló övezete lett, a város legtávolabbi pontjáról is érkeznek ide gyerekeikkel a szülők. - Nagyon örülök és is, hogy ilyen gyorsan megszerették Szeged polgárai az új játszóközpontot. Azt viszont minden szegedivel együtt én is aggódva figyelem, vajon meddig tudjuk épségben megőrizni a játékokat, ugyanis a vandálok semmilyen értéket sem tisztelnek. Egyszerűn képtelen vagyok fölfogni, miért pusztítja az a kamasz a játszótereket, aki gyerekként örömmel töltötte idejét egy ilyen parkban, majd később, apaként éppen ő lesz az, aki a legjobban elítéli a rombolásokat - mondta Török Csaba. Kátyús utcán döcög a kocsi Mivel erre a rejtélyre hosszas tanakodás után sem leltünk megnyugtató magyarázatot, a Belváros útjainak állapotára tereltük a szót. Hát volt miről beszélgetnünk... Ugyanis az tény: a Kárász szebb lesz, mint volt, de vajon milyen sors vár a Kölcsey utcára és a Deák Ferenc utcára? Ma annyit láthat a szegedi, hogy mind a két utca burkolata elképesztően rossz állapotban van, s szinte csoda, hogy komolyabb baleset még nem történt, amikor az autók egyik kátyút kerülve éppen a másikban gyakorlatoztatják kocsijaik lengéscsillapítóit. - Valóban nagy szükség lenne e két utca teljes felújítására, de megint csak azt mondhatom, hogy több évtized mulasztásait - mert ezekre az utcákra bizony szinte semmit sem költöttek az elmúlt esztendőkben egy-két év alatt nem lehet bepótolni. Különösen nehéz ügy lesz a Kölcsey utca felújítása, mert jövőjének ügyében komoly érdekek ütköznek. Az autósok azt szeretnék, ha megmaradna számukra átmenő útnak ez a terület,. a gyalogosok pedig úgy vélekednek: igenis legyen a Kölcsey is sétáló utca, szép díszburkolattal. Vagyis nagy csata várható. Ugyanis azok az autósok, akik külföldön egy-egy történelmi belvárossal ismerkedve elfogadják, hogy ott bizony nem lehet száguldozni, sót még behajtani sem egyes körzetekben, azok hazaérve már korántsem ilyen megértőek - jegyezte meg Török Csaba. Gondok tehát azért még palotás belvárosunkban is vannak. Ám ettől függetlenül azt megállapíthatjuk: soha ennyi pénzt még nem ölt a város centrumába. így aztán azon se lehetne csodálkozni, ha egy-két városházi képviselő sértődötten szemlélné a Belváros nagy megújulását, miközben saját körzetében még álmos békák brekegnek az árok partján, az autók pedig csak akkor tudnak beállni a házak elé, ha Esőisten hetekre szabadságoltatja magát. Török Csaba elmondása szerint szenátortársai eddig még nem kifogásolták a belvárosi nagyberuházásokat. Hova férnek az autók? - Szerintem a jövőben sem kell efféle támadásokat kivédenem, ugyanis azt mindenki belátja, hogy a Belváros minden település kiemelt körzete, olyan többfunkciós terület, amely az adott város minden polgárát kiszolgálja, s amelyiket soha nem kerülnek el a más városokból, netán külföldről érkezők sem. És Szeged Belvárosa azért is megérdemli a kiemelt gondoskodást, mert sok éven át csak pusztult - lásd Kárász utcai burkolat -, s mindössze Széchenyi téren tavaszonként szorgoskodó kertészek próbáltak virágok telepítésével színeket varázsolni az omladozó vakolatú házak közé. Ez pedig ma már nagyon kevés enne ahhoz, hogy a szegediek és a város vendégei elégedetten sétáljanak a város centrumában. S ha már a Kölcsey utca átépítése kapcsán szó esett az autósokról, meg ne feledkezzünk a belvárosi parkolási gondokról sem - kértem biztató szavakat a 10-es körzet képviselőjétől. Ám azt mondta, ilyenekkel sajnos nem szolgálhat. - A szegedi önkormányzat a parkolási rend változtatásával igyekszik enyhíteni a zsúfoltságon, immár az biztos, hogy a Dózsa György utcában parkolóház épül, s talán a Honvéd tér sarkán is lesz ilyen épület, de arra semmi esély sincs, hogy a Belváros zsúfoltsága megszűnjék. Nálunk sokkal gazdagabb településeken, gondolok itt a nyugat-európai nagyvárosokra - próbálkoznak rendet teremteni a közlekedési káoszban, ám az autós hadsereg egyelőre náluk is legyőzhetetlen ellenfélnek tűnik - foglalta össze véleményét Török Csaba. Bátyi Zoltán