Délmagyarország, 2000. november (90. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-17 / 269. szám

8 KITEKINTŐ PÉNTEK, 2000. NOV. 17. tegnapból a mába Szölöfürtböl - vödörgyár? A domaszéki Szőlőfürt szakszövetkezet az ismertebb gazdaságok közé sorolódott a közelmúltban. A falu egyetlen gazdaságaként, több mint 4000 hektáros volt a birtoka, háromszáznál több embernek borítékolt akkor még havi fixet, és 1300 körüli tagot számlált, akiknek ügyesbajos dolgait, ha nem is ingyen, de szinte jelképes összegért intézte. Más volt, mint a termelőszövetkezet, ebben a gazdálkodó formában mindig jelentős volt az egyéni, a gazdai érdekeltség. Majdhogynem mondhatni, hogy „éltek, mint Marci Hevesen", mikor jött a torgyáni rendszerváltás. Évek teltével illik rákérdeznünk: azóta, miből, mi lett? Dr. Kalivoda Imrével a valamikori biotechnológiai laboratórium - ahol vírusmentes krumpligumók növekedtek például - átalakított helyiségében, mint a környék egyik legtágasabb, mindennel fölszerelt irodájában, a mostani vödörgyár központjában beszélgetünk. Az régi osztóhelyiség, és a táptalajkonyha emlegetése után, remélhetően mi is vírusmentesen szólhatunk a múltról. A népnyelvén csak vödörgyárnak mondott mőanyagüzem ügyvezetője volt szövetkezeti elnökként beszél: - Úgy szerveztük a kiválást, hogy föl lehetett iratkozni, hogy ki, milyen vagyontárggyal akarja ezt. Kiszámoltuk az üzletrészeket, vagyis, hogy a meglévő közös vagyonból kinek, mennyi jár. Voltak, akik egy traktorral, voltak, akik összeálltak, és egy-egy működőképes valamivel távoztak a szövetkezetből. Ilyen volt a felvásárló-telep, a műanyagüzem például. Azóta tudjuk, hogy a közös gyümölcsösök, szőlők osztása már nem mehetett ilyen egyértelműen, hiszen ami a föld fölött volt - oszlop, drót, fa, épület - azt közös tulajdonnak írta elő a szövetkezetek fölosztására hozott parlamenti szabály. A földjét mindenki visszakaphatta, de a szőlőért már fizetnie kellett szövetkezetének. - Itt, 17 felsőfokú végzettségű agrárszakember dolgozott, momentán ketten maradtunk a gépész és a kertészmérnök, a többiek szétszéledlek. Az első szövetkezetosztó lépés után a maradék szövetkezet, ha jól emlékszem még három-négy évet elvegetált. Utána szűnt meg végelszámolással. Nem hagyott adósságot maga után. a vagyona többé-kevésbé fedezetet nyújtott a tartozásaira. - Ma már nagyjából tudható, hogy miből, mi lett? - Csak tartalomjegyzékszerűen... Volt egy 140 hektáros szőlőültetvény, ami az akkori főkertész szerint a megye legjobb ültetvénye volt. Ebből, olyan 30-40 hektár torzóként még mindig működik. Akik ezt művelik, nagyon jól jártak, mert a mostani 120-140 mázsás hektáronkénti termés, kékfrankosból vagy kabernet-frankból nagyon jó értéket képvisel. A szőlő többi része tönkrement. Hosszas idő után tavaly néztem meg ezt, de többé nem fogom betenni oda a lábam. Okát nem kérdezzük. Tudjuk, aki mérnöke a kertészetnek, szereti, amit csinál, nem szívesen látja, hogy finoman fogalmazzunk: tönkre ment, elrohadt munkája gyümölcse. Miután átvészelte a termőre fordulás nehéz esztendeit, így járt a hetven hektár barackosuk, amelynék majdnem a felén csöpögtető öntözéssel állták a homoki száDr. Kalivoda Imre razság rohamát. Nem mind jutott az ebek harmincadjára, említette Kalivoda Imre, mert jutott belőle jó kézbe is. Értő gazdához, akiknél gyönyörűen hozza gyümölcsét. - lAbasjószágot is tartottak... - A törzstenyészetnek beállított magyar-tarka tehenészetünk nagy részét kivitték a tagok. Örültem, hogy ez majd javít a domaszéki állatállományon, mert a törzstenyészet államilag szelektált, törzskönyvezett, biztos jövőt alapozó jószág, de, sajnos nem így történt. A lényeg: hogy esztendőknek múltával a háromszáz állatos állomány jórészét elkótyavetyélték, fölették. - Ha ingyen volt... - A marhatelep legelőjének öntözésére a Tiszából tölthető víztározót terveztünk. Kaptunk rá jócskán állami támogatást. Épülése közben már látszott, hogy ebből se legelő, se közös állatállomány nem lesz, de a tehetetlenségi nyomatékánál fogva még elkészült. Már nem az én időmben, mert közben én is kiváltam, hiszen az összes szakember ekkorra már szétugrott. Most hallom, nem veszett el ez az ajándék, mert némi marakodással ugyan, de csónakázó tónak, szabadidő központnak alakítják tulajdonosai. A legelőnek azt részét, amelyet föl lehetett törni, szántónak, föltörték. A tó és a megmaradt legelő látható, ha Zákányszékről megyünk Üllés felé. Kalivoda Imre említ egy külön érdekessséget: - A Maty-éri evezőspálya eredetileg öntözésre épült. Oda mi is beleraktuk a vízkivételi lehetőségünket. Az ottani földek alá, körülbelül kétszáz hektáron betelepítettük az öntözőberendezést. Ez teljesen elveszett, mert a kiosztott parcellák nem alkalmasak arra, hogy közösen öntözzék. A gerincvezetéket lefektettük, száz méterenként jön föl a csatlakozás, lehetne rá alakítani egy öntözőtársulást. Főleg, ha ilyen száraz nyarak lesznek, mint az idei volt. Megtudjuk még, hogy a melléküzemágak némelyike már a 80-as években döglődött, a ruhavarroda, a savanyítóüzem például. A legjobb a felvásárlás volt, tízezer disznó, a zöldségforgalom, a mostani áron körülbelül fél milliárd forintnyit mutatott. A paprikaszárító sincs kihasználva, a termálkutakat lefojtották. (Ma már egy ilyen kút átállítása 30-40 millió forint). A felvásárlás épületeit raktárnak adták. - A központi gépműhelyt, alkatrésszel, gépállománnyal a fuvaros vállalkozó, Dobó Jóska vitte ki - mondja Kalivoda. - Vele cseréltük el ezt a mostani irodát, amely már több éve nem üzemel laborként. A központi iroda épületét adtuk érte. Itt a műanyagüzem, amely még most is prosperál. - Szőlőfürtből lett? Nem jogutódja a volt szövetkezetnek. Önálló káefté, 54 tag adta össze hozzá az üzletrészét. Mivel ezek nem fedezték a kivásárlásnak az értékét, hitel is kellett hozzá... Itt zárjuk rövidre a beszélgetés áramkörét, hiszen, amiért bekopogtattunk, arra választ kaptunk. Lett, ami lett. Szép üzem maradt, és évente másfél millió műanyagvödröt gyártanak. Sárgát, fehéret, zöldet. És még külön a pecásoknak is. Mindenképp jár érte a falusi vödörgyár cím. Majoros Tibor Szatymaz A szatymazi tanyavilágot a legutóbbi népszámlálás szerint 2175-en lakták. A külterület: 5196 hektár. A tanyák számozása: 1023. (Ennél nagyobb tanyaszámok Rúzsán és Asotthalmon vannak.) Forráskúton 444ig jutottak a tanyaszámlálók, Bordányban viszont 517-ig. Mit mondanak ezek a számok, az utca emberének? Csupán azt, hogy nagy a mi tanyavilágunk. •fflS^Í Rózsa Sándor Csárda Zsombó, Szegedi üt 60. - Üzleti ebédek, rendezvények - fogadások, esküvői és családi ebédek, - vacsorák kellemes környezetben. Asztalfoglalás: 62/255-621. Tikh György és ftltségt csántagazdák •••bejártam a fél világot! ...ez a téesz nagyon jó gazdálkodott. Sok jó gazda volt benne. Jól is álltak, és jól is munkálták a földet. Arra mondom, mikor Dobó Veszter irányította. Vcszter, felénk való gyerek volt, együtt járt iskolába a feleségemmel. Kitűnő tanulók voltak. Sokáig volt elnöke a szövetkezetnek. A mi földünk a Tanaszban volt, ami Királyhalom volt régen. Négyen voltunk rá testvérek, nekem 7 és fél hold lett, a feleségemnek meg 8. Felénk a Dobók, Kirik, Volfordok gazdálkodtak. Nagygazda volt mind. A Volfordoknak malmuk is volt. sokan tolták oda biciklin az őrletnivalót. Mindenkitől mindent elvettek... ...én már előtte voltam kolhozban. Amikor katoVolford Imre a mórahalmi főtéren naként végiggyalogoltam a Dunántúlt, eljutottam Nyíregyházára, utána - irány az orosz fogság. Kijev mellé kerültem, lehetett jelentkezni fogatosnak, én jelentkeztem. Két lovam volt, azokkal dolgoztam. Ott se haltam éhen. 1948. október 18-án jöttem haza. A téesz itten másképp volt, itt, otthon maradhattak a földek. Mint mondtam, a Veszter jól irányított, jó ember volt. A Bata Géza is. Nekem is voltak lovaim, meg jószág mindég... ...mindjárt nyolcvan éves leszek, húsz éve már bent lakunk a faluban. Mikor a föld mérnökileg föl lett méretve, mi is visszakaptuk, én már nyugdíjas voltam. A téesz szét lett szedve. Harcoltak sokan a földekért. Visszaadták, nálunk a család műveli. Három lány van, mind a három férjnél és mind gazdálkodik. Fólia, disznó, bika, mikor melyikre jut erő. Látom, hogy sok föld el van csapva, mert sok az idős... (Volford Imre nem egészen szószerinti beszédét az újságba Majoros Tibor tette, róla a mórahalmi főtéren a fotót Gyenes Kálmán készttette.) Kedves Környékbéliek! M

ég mindig mondhatjuk, hogy ez az ősz a mi őszünk. Ködlik néha, nyálkás egy kicsit, de igazából kedvez a későre hagyott határbéli munkáknak. Káposztaszedésnek, a sárgarépa földbéli csomózásának, gyökérásásnak. Mint a tegnapi, a csütörtöki határjárásunkkor is láthattuk: sokaknak öröm a szép ősz adta ajándék nap. A dóci határban fiatal fákat kötöttek körbe a vadak kéregdézsmáló kedvének visszaszorítására; Balástyán a fóliakert fiildmunkálataival serénykedtek az e célt szolgáló gépek kezelői: tolólapoztak, markolóztak; Szatymazon - szinte öröm volt az arrajárónak - a vízelvezető csatorna medrét, és a kis kanális partját igazgatták. A Bálástyát Csengelével összekötő - a leendő európai főutca - a Pántlika át mentén, mint máshol a nagy szegedi határban, új betontuskókba állították a postaládákat. Örömmel mondhatjuk a kedves környékbélieknek, mi sem tétlenkedtünk. Mint ígértük, rákérdezünk: mi lett a szövetkezet vagyonával a kötelező osztozkodás után ? Tíz év már tekintélyes idő. Domaszéken, a valamikori Szőlőfürt szakszövetkezetben, annak is néhai krumplinemesítő laboratóriumában jártunk ami mára irodája lett a jóhirű falusi vödörgyárnak és ott hallottunk, hogy az élet tüze néha, hogy ugymondjuk: „nagy lángot csap!" Főleg, akkor, ha ehhez a politika, a hatalom, meggondolatlanul gerjeszti a szelet. Szerencsére, a valamikori jó domaszéki szövetkezet nem égett le csumáig. Maradt némi alap az újjáéledéséhez. Az okos emberek tenniakarása, a szorgosok többre, a jobbra törekvése reménnyel kecsegtethet mindnyájunkat. Terem még szép portékát a domaszéki föld. Sokat, ízletesei, és árában is elfogadhatót. Ha mégse?! Ne bennünket okoljanak. Mi csupán azt tesszük, ami a dolgunk: megkérdezzük, hogyan is volt, ami volt? És miként lehetne, ami eddig nem volt? (Merthogy: élni kéne valamiből.) Köszönet érte minden kedves környékbélinek! Tanyaszámok a hálóról Az internet (http/ www.morahalom.hu/homokhatAanymel2.htm) táblázata szerint a legnagyobb kiterjedése Ásotthalomnak van, a 12 ezer 254 hektáros összbirtokával. Zákányszéknek nincs szégyenkezni valója a területének nagysága miatt, 6606 hektárt hasít a valamikori szegedi nagytájból. Lakóinak száma: 2808. A 894 tanyáján 1392-en élnek. Ezek közül komfortos 180, félkomfortos 534, komfort nélküli 180. A statisztika szerint fogynak a zákányszéki tanyák, s az ott élő tanyaiak. •MIIIIMHHMMK n Í:S 0»ut«ch«r márkaszerviz Közösen Önökért! Tehergépjármű-alkatrész - új tehergépjármű kis- es nagykereskedelem értékesítése - teljes körű szervizelés IHG-EREDETISÉG VIZSGÁL A T KFT. 6724 Szeged, Kossuth L. sgt. 113. Tel./fax: 62-473-740 6728 Szeged, Napos út 3. Tel./fax: 62-472-327 urnmmm 'F0TCS2 CSOPORT TAGJA iiMJ^mmi & ©©Mg MmMzm A Zala Bútorgyár minden terméke november 25-lg '/, (j' árengedménnyel vásárolható, illetve rendelhető meg. A kedvezmény hitelre történő vásárlás esetén Is érvényes. Nyitva tartás: H-P.: 9-18-ig, szo.: 10-13-lg. Cím: Domus Áruház, Szeged, Dugonics tér 8-9. Módra Ferencné és Biliczki Istvánné a vödörfestőben. (Fotó: Gyenes Kálmán)