Délmagyarország, 2000. november (90. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-17 / 269. szám

4 KAPCSOLATOK PÉNTEK, 2000. Nov. 17. BAKA ISTVÁN ÉGTÁJAI. Haza a magasban címmel vers- és énckelt-versmnndó versenyt rendeznek november 18-án szombaton, délelőtt 10 órakor a Bartók Béla Művelődési Központ (BBMK) Dísztermében. A Baka István Alapítvány és a BBMK ezzel a rendezvénnyel csatlakozik a Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal és a Duna TV millenniumi mozgalmához, amelyet Baka István égtájai címmel egy kiállítás egészít ki. A kiállított dokumentumok mellett szerepelnek Maurits Ferenc és Pataki Ferenc festményei, Mráz János díszlettervei, valamint Pató Tibor fotói a Szekszárdi mise című tv-film forgatásáról. H.C. ANDERSEN CÍMMEL KIÁLLÍTÁS NYÍLIK ma délután 4 órakor az Északvárosi fiókkönyvtárban (Gáspár Zoltán utca 6.) A kiállításon egyébkent a nagy dán mesélő néhány régi kiadásű könyvéi és rajzait is láthatják az érdeklődők. A szervezők - a Somogyi Könyvtár és a Magyar-Dán Kapcsolatfcjlesz.tési Társaság - minden érdeklődőt szeretettel várnak a rendezvényre. A „Szép mese az én életem, gazdag és boldog mese" mottót viselő kiállítás különben 2001. január 15-ig tart nyitva. Egészséghét Sáitdorfalvén .... • JV •kms •Wt*- - . A kora reggeli közös torna leginkább a gyerekeket mozgatta meg. (Fotó: Nagy László) Munkatársunktól Ma ér véget Sándorfalván az egészséghét. A program, amelyben minden korosztály megtalálhatta a számára legkedvezőbb elfoglaltságot, múlt pénteken este testfestéssel és éjszakai pingpong versennyel kezdődött. A különféle vizsgálatok, szűrések mellett sporttal. bemutatókkal várták a sándorfalviakat. A hagyományokhoz híven idén is véradóbállal fejezik be az egy hetes rendezvényt. A korábbi híradásokkal ellentétben megváltozott a bál helyszíne. A többszörös véradókat ma, péntek este 6 órától nem a Glóbusz Sörözőben, hanem a művelődési házban köszöntik. Útlevélkép - valaki másról Különös ügyben tértek be néhány nappal ezelőtt a Szegedi Rendőrkapitányság nyomozói a Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal épületébe. A hivatal dolgozói ugyanis korábban jelezték, hogy egy ügyfelük megpróbált hamis adatokkal útlevélhez jutni. Pontosabban: D. Márton, hajléktalan férfi útlevélkérelmet nyújtott be a hivatalhoz, amelyet továbbítottak is a Belügyminisztériumnak. Ott azonban kiderült, hogy a fényképen szereplő férfi nem azonos azzal, akinek adatait az útlevéligénylőlap tartalmazza. A rendőrök az útlevél átvételére érkező D. Márton elfogták, s kiderült, valóban saját nevét, és személyi adatait használta, ám a csatolt fényképen valóban nem ő szerepelt. Rendkívül ritka az ilyenfajta visszaélés - tudtuk meg dr. Balogh Zoltán alezredestől, Szeged rendőrkapitányától. Ám akkor is közokirathamisítás miatt indítottak eljárást a férfi ellen, ha valóban saját adatait közölte. A férfi ugyan nem árulta el, kit is ábrázol a fotó, a rendőrök szerint azonban éppen ezért volt veszélyes, hogy . Márton megkaphassa az útlevelet. Az okmányt ugyanis vélhetőleg a fotón szereplő személy használta volna. Mivel az ő személyazonossága ismeretlen, D. Mártont pedig hajléktalanként nem könnyű megtalálni, az okmányt minden bizonnyal visszaélések elkövetéséhez használták volna. K. B. sms: 06-30/218-11-11 Kedves Olvasóink! Szerkesztőségünk a levelek, a telefonhívások mellett ezentúl szívesen fogadja a 06-30/218-11-1 l-es számra az SMS-üzeneteket isi Észrevételeiket, véleményüket köszönjük! Csatorna. A 60/381-617cs telefonról sérelmezte egy olvasónk, miért kell egy ikerház lakóinak - egy helyrajzi szám alatt élő több családnak - külön-külön is befizetni a csatornadíjat, miközben csak egy csövet kötnek be az épületekbe. Villany. A Démász. Rt. illetékeseinek figyelmét szeretné felhívni a 30/ 252-5500-ás telefonról író arra, hogy a Lomnici utca 42-38as számú házak előtt napok óta nem működik a közvilágítás. Fák. Csodaszép az új Klauzál tér - lelkendezett SMS-ben Kispéler István a 20/ 927-39-43-ról, s ugyanakkor felajánlotta: amenynyiben a Széchenyi téri díszburkolat cseréjéhez ki kell vágni a platánokat, úgy ő ingyen elvégzi a munkát. Igaz, csak abban az esetben, ha a kitermelt faanyagot térítésmentesen el is viheti... Hajrá, Szentes! „Fantasztikus a szentesi pólósok kiütéses győzelme a Honvéd ellen" - örvendezett egy olvasónk a 20/ 924-6235-ös telefonról küldött üzenetében. „Csak így tovább, és akkor a rájátszásban bármi megtörténhet" szurkolt emígyen az üzenet írója. Egy újsághír margójára • •• postabontás Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójónak tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt irások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Megjeleni a Délmagyarország október 17-i számában egy nagyon visszafogott és szemérmes írás, Sulyok Erzsébet tollából arról, hogy hogyan járt a Kortárs Balett Szegeden, és milyen volt erre Juronics Tamásnak, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetőjének a reakciója: írt egy táncművet. Beleírta minden dühét, elkeseredettségét és véleményét, a mai művészeti életről, közéletről. Sajnos egy szó sem esik benne az emberről, az emberi sorsokról. A táncosról, a rendezőről, az egyéb közreműködőkről, akiket csak úgy mellékesen lehctetlenít el egy - egy ilyen, ki tudja (?) milyen érdekből meghozott döntéssel a hatalom. Sajnálom ezt a hiányt! Legyen vigasz minden érintett számára a következő kis történet. Az átkos Kádár-korszakban, 1963-ban kezdtem el jómagam a színházat tanulni és csinálni. Egy remek ember, egy nagyszerű színigazgató segített a kezdeti lépéseknél: Ascher Oszkár. Mint minden jó ember, ő is átadott mindent azoknak, akikkel dolgozott, amit a színházról, a művészeti munkáról tudott. Csapatban dolgozott. Nem érezte, hogy csalhatatlan, tudta, hogy létezik ebben a szakmában egy olyan fogalom, ami máshol sehol nincs jelen, csak a művészetben: a legnagyobb erőfeszítések árán létrehozott alkotás is megbukhat. Nem küldött el a színházától bukottakat sem, okította, tanította, sőt kapacitálta őket, hogy folytassák! A sikergyárosokat egyenesen rajongásig szerette, nem küldte el őket, nem volt rájuk féltékeny. Exportcikké tette őket. Tőkét kovácsolt mások sikeréből. Egyszóval: zseni volt, igazi színigazgató! Ma azt mondanánk rá, hogy „kultúrmanager". Az élet kegyetlensége folytán belehalt a napi húsz órás munkába. Utódának hoztak egy apparatcsikot igazgatónak. Egy névtelen senkit. Aki rögtön, az ő által elképzeltek szerint, rendcsinálással kezdte. Nála, aki bukott, az mehetett. Nem volt műhelymunka, nem volt stúdiózás, nem volt pardon, nem volt szakértelem. Csak egy dolog létezett: pártfegyelem! Kigondolt valamit, vagy súgták neki a gondolatot, és annak, ha jó volt, ha nem, került, amibe került, meg kellett valósulnia. Az ő bukása az nem volt bukás! Az a „szakma gáncsoskodása", „a közönség értetlen magatartása" miatt volt. Az ő munkájával, zsenialitásával szemben nem merülhetett fel kétség. Egy pár év után úgy érezte, hogy már ért a műszaki, működési kérdésekhez is. Mint az ország legfiatalabb műszaki vezetőjének és szcenikusának, nekem is előadást kezdett tartani, hogyan kéne csinálni azt, amit én évek óta, nem hibátlanul, de a művészeti és műszaki munkatársaim megelégedésére végeztem. Rettentően zavarta a teljes körű önállóság, amit még Ascher ruházott rám, nem fért a fejébe, hogy van olyan elképzelése, melyről más a véleményem. Nem értette, hogy van, amit technikailag, vagy anyagilag, vagy egyszerűen az idő rövidsége miatt nem lehet megvalósítani. Nem is bocsátotta meg soha, hogy több esetben ellentmondtam neki. Szakmailag nem tudott belém kötni, így az lett a legnagyobb baja, hogy 25 évesen, az ország legnagyobb színházának műszaki vezetőjeként, szerinte horribilis pénzért, úgy végzem a munkám, hogy nem vagyok párttag. (Nem volt sapkám!) Nem húzom az időt, elváltunk! Kedves Juronics Tamás, egy kicsit várjon. Én is átmentem egy másik színházhoz, és az élet elégtételt szolgáltatott igaz, hogy nem azonnal. Tizenöt évvel később, a Lehel piacon csirkét vásároltam, és egy koszlott fehérköpenyes eladó a nevemen szólított, próbált aranyoskodni, erőltetetten jópofizni, hogy lám, milyen kegyetlen is az élet, hogy ő, mint kultúrával, színházzal foglalkozó ember, csak itt tud dolgozni egy baromfiüzletben, mint eladó. Az eszébe sem jutott, hogy most került igazán a helyére! Visszacsinálni semmit nem lehet, és nem is érdemes. De elégtételt érezni akkor, amikor az élet igazságot szolgáltat, csodálatos dolog. Sok türelmet és kitartást kívánok munkájukhoz, az elégtétel pedig, - ha tényleg érti a munkáját a csődbiztos - nem várathat soká! Egy volt munkatársa r hatszög Dömötör János Ja! Az Picasso?., Yjosszú időn át divatban volt ősz n táján Képzőművészeti Világhetet rendezni. Ezekhez mindig egyegy jelmondat kapcsolódott. A Képzőművészeti Szövetség Művészeti Iró Szakosztályának ez ügyben tartott ülésén alelnökünk „A művészet mint kommunikáció" jelmondatot terjesztette elő. Ez szerintem igen alkalmatos volt. Széles ívű lehetőséget tartalmazott, melynek keretébe sok minden belefér. Nem így gondolták azonban az igen okos (ez nem irónia, valóban igen okosak voltak!), de nagyon kritikus kolléganők, mert darabokra szedték, mereven elutasították az előterjesztett mondatot. lAttam, hogy az előterjesztő művészettörténész-alelnök rejtett finom mosollyal és nagy türelemmel hallgatta a jelmondat csepülését. Miután minden rossz kifejtetett, hatásos csönd után bejelentette, hogy a mondat Németh Ijajos professzortól származik, aki ez időben az ELTE művészettörténeti tanszékének vezetője és a kritikus hölgyek egy részének főnöke is volt. Döbbent csend következett, a gondolatok nyilván villámgyorsan pörögtek az agyakban, a szavak azonban bennragadtak. Ezt a pillanatot ragadta meg az alelnök, és mintha mi sem történt volna, teljes nyugalommaljavasolta, hogy fogadjuk el az előterjesztett jelmondatot, ami aztán minden megjegyzés nélkül teljes egyhangúsággal megtörtént. (Az eset némileg hasonlít ahhoz az anekdotához, mely szerint egy művet meglátva valaki némi felháborodással teszi fel a kérdést: „Mi ez a kriksz-kraksz!" A válaszra, hogy „Ez egy Picassomű!" azzal reagált az illető: „Ja! Az egészen más!") (A szerző nyugalmazott vásárhelyi múzeumigazgató.) miről írt a DM? 75 éve A teljes hatalmú Mussolini Rómában a minisztertanács elfogadta a miniszterelnök hatásköréről és előjogairól szóló törvényjavaslatot, valamint az állampolgárság módosításáról vonatkozó törvénytervezetet A lapok szerint ezentúl a miniszterelnököt a király nevezi ki, ő is menti fel állásából és a királlyal szemben felelős kormányának általános irányára nézve. A többi minisztert is a király nevezi ki és bocsájtja el, de a miniszterek a királynak és a miniszterelnöknek felelősek. A brit munkásvezérek azt a szándékukat nyilvánították, hogy abban az esetben, ha Mussolini a jövő hónapban Londonba érkezik nem vesznek részt azokban az ünnepségekben, amelyeket az olasz miniszterelnök tiszteletére rendeznek. Az is lehet, hogy ehhez a bojkotthoz más személyiségek is csatlakoznak, ami azonban a tervezett ünnepségek megtartását nem érinti. (1925) 50 éve Amerikai szabadság A külföldi származású személyeket védő amerikai bizottság küldöttsége felhívást intézett az ENSZ közgyűlése szociális, humanitárius és kultúrális kérdésekkel foglalkozó bizottságához, hogy vegye védelmébe azokat az amerikai állampolgársággal nem rendelkező személyeket, akiket az USA kormánya ok nélkül tartóztatott le, és akiket négy hete fogva tartanak. A letartóztatottak közül senkit sem vádolnak bűntettel. Az Egyesült Államok kormánya bejelentette azt a szándékát, hogy újabb 3000 külföldi származású személyt fog letartóztatni. Ha a kormánynak sikerül külföldi származású személyeket megfosztani jogaiktól, úgy többmillió USA-ban élő külföldi származású személy közül senki sem érezheti magát biztonságban. (1950) 25 éve A posta hírlapszolgálata A postai hírlapszolgálat 25. évfordulója alkalmából Csongrád, Bács-Kiskun, Békés megye postai dolgozói részére a szegedi Tisza szálló nagytermében ünnepi megemlékezést tartottak. A részt vevők megtudhatták a hírlapszolgálat múltjára visszatekintve, hogy a lakosság politikai, kultúrális, gazdasági érdeklődése jelenleg sokkal nagyobb, mint a történelmünk során bármikor is volt. A negyvenes évek végén a falvak többségében csak négyötféle lapot járattak, ma ugyanitt hetvenféle sajtóterméket olvasnak. Az előfizetők száma a 25 évvel ezelőtt nyilvántartott 1.5 millióval szemben ma 7.6 millió. (1975)