Délmagyarország, 2000. november (90. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-17 / 269. szám

4 KAPCSOLATOK PÉNTEK, 2000. Nov. 17. BAKA ISTVÁN ÉGTÁ­JAI. Haza a magasban cím­mel vers- és énckelt-vers­mnndó versenyt rendeznek november 18-án szombaton, délelőtt 10 órakor a Bartók Béla Művelődési Központ (BBMK) Dísztermében. A Baka István Alapítvány és a BBMK ezzel a rendez­vénnyel csatlakozik a Mil­lenniumi Kormánybiztosi Hivatal és a Duna TV mil­lenniumi mozgalmához, amelyet Baka István égtájai címmel egy kiállítás egészít ki. A kiállított dokumentu­mok mellett szerepelnek Maurits Ferenc és Pataki Ferenc festményei, Mráz Já­nos díszlettervei, valamint Pató Tibor fotói a Szekszár­di mise című tv-film forga­tásáról. H.C. ANDERSEN CÍM­MEL KIÁLLÍTÁS NYÍ­LIK ma délután 4 órakor az Északvárosi fiókkönyvtár­ban (Gáspár Zoltán utca 6.) A kiállításon egyébkent a nagy dán mesélő néhány ré­gi kiadásű könyvéi és rajzait is láthatják az érdeklődők. A szervezők - a Somogyi Könyvtár és a Magyar-Dán Kapcsolatfcjlesz.tési Társas­ág - minden érdeklődőt sze­retettel várnak a rendezvény­re. A „Szép mese az én éle­tem, gazdag és boldog me­se" mottót viselő kiállítás különben 2001. január 15-ig tart nyitva. Egészséghét Sáitdorfalvén .... • JV •kms •Wt*- - . A kora reggeli közös torna leginkább a gyerekeket mozgatta meg. (Fotó: Nagy László) Munkatársunktól Ma ér véget Sándorfal­ván az egészséghét. A program, amelyben minden korosztály megtalálhatta a számára legkedvezőbb el­foglaltságot, múlt pénteken este testfestéssel és éjsza­kai pingpong versennyel kezdődött. A különféle vizsgálatok, szűrések mellett sporttal. bemutatókkal várták a sán­dorfalviakat. A hagyomá­nyokhoz híven idén is vér­adóbállal fejezik be az egy hetes rendezvényt. A ko­rábbi híradásokkal ellentét­ben megváltozott a bál helyszíne. A többszörös véradókat ma, péntek este 6 órától nem a Glóbusz Sö­rözőben, hanem a művelő­dési házban köszöntik. Útlevélkép - valaki másról Különös ügyben tértek be néhány nappal ezelőtt a Szegedi Rendőrkapitányság nyomozói a Csongrád Me­gyei Közigazgatási Hivatal épületébe. A hivatal dolgo­zói ugyanis korábban jelez­ték, hogy egy ügyfelük megpróbált hamis adatok­kal útlevélhez jutni. Ponto­sabban: D. Márton, hajlék­talan férfi útlevélkérelmet nyújtott be a hivatalhoz, amelyet továbbítottak is a Belügyminisztériumnak. Ott azonban kiderült, hogy a fényképen szereplő férfi nem azonos azzal, akinek adatait az útlevéligénylő­lap tartalmazza. A rendőrök az útlevél át­vételére érkező D. Márton elfogták, s kiderült, valóban saját nevét, és személyi ada­tait használta, ám a csatolt fényképen valóban nem ő szerepelt. Rendkívül ritka az ilyen­fajta visszaélés - tudtuk meg dr. Balogh Zoltán alezredes­től, Szeged rendőrkapitányá­tól. Ám akkor is közokirat­hamisítás miatt indítottak el­járást a férfi ellen, ha valóban saját adatait közölte. A férfi ugyan nem árulta el, kit is ábrázol a fotó, a rendőrök szerint azonban éppen ezért volt veszélyes, hogy . Márton megkaphassa az útlevelet. Az okmányt ugyanis vélhetőleg a fotón szereplő személy használta volna. Mivel az ő személyazonossága ismeret­len, D. Mártont pedig hajlék­talanként nem könnyű meg­találni, az okmányt minden bizonnyal visszaélések elkö­vetéséhez használták volna. K. B. sms: 06-30/218-11-11 Kedves Olvasóink! Szerkesztőségünk a levelek, a telefonhívások mellett ezentúl szívesen fogadja a 06-30/218-11-1 l-es számra az SMS-üzeneteket isi Észrevételeiket, véleményüket köszönjük! Csatorna. A 60/381-617­cs telefonról sérelmezte egy olvasónk, miért kell egy iker­ház lakóinak - egy helyrajzi szám alatt élő több családnak - külön-külön is befizetni a csatornadíjat, miközben csak egy csövet kötnek be az épü­letekbe. Villany. A Démász. Rt. il­letékeseinek figyelmét sze­retné felhívni a 30/ 252-55­00-ás telefonról író arra, hogy a Lomnici utca 42-38­as számú házak előtt napok óta nem működik a közvilá­gítás. Fák. Csodaszép az új Klauzál tér - lelkendezett SMS-ben Kispéler István a 20/ 927-39-43-ról, s ugyan­akkor felajánlotta: ameny­nyiben a Széchenyi téri díszburkolat cseréjéhez ki kell vágni a platánokat, úgy ő ingyen elvégzi a munkát. Igaz, csak abban az esetben, ha a kitermelt faanyagot té­rítésmentesen el is viheti... Hajrá, Szentes! „Fan­tasztikus a szentesi pólósok kiütéses győzelme a Hon­véd ellen" - örvendezett egy olvasónk a 20/ 924-62­35-ös telefonról küldött üzenetében. „Csak így to­vább, és akkor a rájátszás­ban bármi megtörténhet" ­szurkolt emígyen az üzenet írója. Egy újsághír margójára • •• postabontás Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójónak tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt irások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Megjeleni a Délmagyaror­szág október 17-i számában egy nagyon visszafogott és szemérmes írás, Sulyok Erzsé­bet tollából arról, hogy hogyan járt a Kortárs Balett Szegeden, és milyen volt erre Juronics Ta­másnak, a Szegedi Kortárs Ba­lett művészeti vezetőjének a re­akciója: írt egy táncművet. Be­leírta minden dühét, elkesere­dettségét és véleményét, a mai művészeti életről, közéletről. Sajnos egy szó sem esik benne az emberről, az emberi sorsokról. A táncosról, a rende­zőről, az egyéb közreműködők­ről, akiket csak úgy mellékesen lehctetlenít el egy - egy ilyen, ki tudja (?) milyen érdekből meghozott döntéssel a hatalom. Sajnálom ezt a hiányt! Legyen vigasz minden érin­tett számára a következő kis történet. Az átkos Kádár-kor­szakban, 1963-ban kezdtem el jómagam a színházat tanulni és csinálni. Egy remek ember, egy nagyszerű színigazgató segített a kezdeti lépéseknél: Ascher Oszkár. Mint minden jó ember, ő is átadott mindent azoknak, akik­kel dolgozott, amit a színház­ról, a művészeti munkáról tu­dott. Csapatban dolgozott. Nem érezte, hogy csalhatat­lan, tudta, hogy létezik ebben a szakmában egy olyan fogalom, ami máshol sehol nincs jelen, csak a művészetben: a legna­gyobb erőfeszítések árán létre­hozott alkotás is megbukhat. Nem küldött el a színházától bukottakat sem, okította, taní­totta, sőt kapacitálta őket, hogy folytassák! A sikergyárosokat egyene­sen rajongásig szerette, nem küldte el őket, nem volt rájuk féltékeny. Exportcikké tette őket. Tőkét kovácsolt mások si­keréből. Egyszóval: zseni volt, igazi színigazgató! Ma azt mondanánk rá, hogy „kultúr­manager". Az élet kegyetlensége foly­tán belehalt a napi húsz órás munkába. Utódának hoztak egy appa­ratcsikot igazgatónak. Egy név­telen senkit. Aki rögtön, az ő által elkép­zeltek szerint, rendcsinálással kezdte. Nála, aki bukott, az me­hetett. Nem volt műhelymunka, nem volt stúdiózás, nem volt pardon, nem volt szakértelem. Csak egy dolog létezett: pártfe­gyelem! Kigondolt valamit, vagy súgták neki a gondolatot, és an­nak, ha jó volt, ha nem, került, amibe került, meg kellett való­sulnia. Az ő bukása az nem volt bukás! Az a „szakma gáncsos­kodása", „a közönség értetlen magatartása" miatt volt. Az ő munkájával, zsenialitásával szemben nem merülhetett fel kétség. Egy pár év után úgy érezte, hogy már ért a műszaki, műkö­dési kérdésekhez is. Mint az ország legfiatalabb műszaki vezetőjének és szceni­kusának, nekem is előadást kezdett tartani, hogyan kéne csinálni azt, amit én évek óta, nem hibátlanul, de a művészeti és műszaki munkatársaim meg­elégedésére végeztem. Retten­tően zavarta a teljes körű önál­lóság, amit még Ascher ruhá­zott rám, nem fért a fejébe, hogy van olyan elképzelése, melyről más a véleményem. Nem értette, hogy van, amit technikailag, vagy anyagilag, vagy egyszerűen az idő rövid­sége miatt nem lehet megvaló­sítani. Nem is bocsátotta meg soha, hogy több esetben ellentmond­tam neki. Szakmailag nem tudott be­lém kötni, így az lett a legna­gyobb baja, hogy 25 évesen, az ország legnagyobb színházának műszaki vezetőjeként, szerinte horribilis pénzért, úgy végzem a munkám, hogy nem vagyok párttag. (Nem volt sapkám!) Nem húzom az időt, elváltunk! Kedves Juronics Tamás, egy kicsit várjon. Én is átmentem egy másik színházhoz, és az élet elégtételt szolgáltatott ­igaz, hogy nem azonnal. Tizenöt évvel később, a Le­hel piacon csirkét vásároltam, és egy koszlott fehérköpenyes eladó a nevemen szólított, pró­bált aranyoskodni, erőltetetten jópofizni, hogy lám, milyen ke­gyetlen is az élet, hogy ő, mint kultúrával, színházzal foglalko­zó ember, csak itt tud dolgozni egy baromfiüzletben, mint el­adó. Az eszébe sem jutott, hogy most került igazán a helyére! Visszacsinálni semmit nem lehet, és nem is érdemes. De elégtételt érezni akkor, amikor az élet igazságot szolgáltat, csodálatos dolog. Sok türelmet és kitartást kí­vánok munkájukhoz, az elégté­tel pedig, - ha tényleg érti a munkáját a csődbiztos - nem várathat soká! Egy volt munkatársa r hatszög Dömötör János Ja! Az Picasso?., Yjosszú időn át divatban volt ősz n táján Képzőművészeti Világhe­tet rendezni. Ezekhez mindig egy­egy jelmondat kapcsolódott. A Kép­zőművészeti Szövetség Művészeti Iró Szakosztályának ez ügyben tar­tott ülésén alelnökünk „A művészet mint kommunikáció" jelmondatot terjesztette elő. Ez szerintem igen alkalmatos volt. Széles ívű lehetősé­get tartalmazott, melynek keretébe sok minden belefér. Nem így gondolták azonban az igen okos (ez nem irónia, valóban igen okosak voltak!), de nagyon kriti­kus kolléganők, mert darabokra szedték, mereven elu­tasították az előterjesztett mondatot. lAttam, hogy az előterjesztő művészettörténész-alelnök rejtett finom mosollyal és nagy türelemmel hallgatta a jelmondat csepülését. Miután minden rossz kifejtetett, hatásos csönd után bejelentette, hogy a mondat Németh Ijajos professzortól származik, aki ez időben az ELTE művé­szettörténeti tanszékének vezetője és a kritikus hölgyek egy részének főnöke is volt. Döbbent csend következett, a gondolatok nyilván villámgyorsan pörögtek az agyakban, a szavak azon­ban bennragadtak. Ezt a pillanatot ragadta meg az al­elnök, és mintha mi sem történt volna, teljes nyuga­lommaljavasolta, hogy fogadjuk el az előterjesztett jel­mondatot, ami aztán minden megjegyzés nélkül teljes egyhangúsággal megtörtént. (Az eset némileg hasonlít ahhoz az anekdotához, mely szerint egy művet meglát­va valaki némi felháborodással teszi fel a kérdést: „Mi ez a kriksz-kraksz!" A válaszra, hogy „Ez egy Picasso­mű!" azzal reagált az illető: „Ja! Az egészen más!") (A szerző nyugalmazott vásárhelyi múzeumigazgató.) miről írt a DM? 75 éve A teljes hatalmú Mussolini Rómában a miniszter­tanács elfogadta a minisz­terelnök hatásköréről és előjogairól szóló törvény­javaslatot, valamint az ál­lampolgárság módosításá­ról vonatkozó törvényter­vezetet A lapok szerint ezentúl a miniszterelnököt a király nevezi ki, ő is menti fel állásából és a ki­rállyal szemben felelős kormányának általános irányára nézve. A többi minisztert is a király ne­vezi ki és bocsájtja el, de a miniszterek a királynak és a miniszterelnöknek fe­lelősek. A brit munkásve­zérek azt a szándékukat nyilvánították, hogy ab­ban az esetben, ha Musso­lini a jövő hónapban Lon­donba érkezik nem vesz­nek részt azokban az ün­nepségekben, amelyeket az olasz miniszterelnök tiszteletére rendeznek. Az is lehet, hogy ehhez a boj­kotthoz más személyisé­gek is csatlakoznak, ami azonban a tervezett ün­nepségek megtartását nem érinti. (1925) 50 éve Amerikai szabadság A külföldi származású személyeket védő ameri­kai bizottság küldöttsége felhívást intézett az ENSZ közgyűlése szoci­ális, humanitárius és kul­túrális kérdésekkel fog­lalkozó bizottságához, hogy vegye védelmébe azokat az amerikai ál­lampolgársággal nem rendelkező személyeket, akiket az USA kormánya ok nélkül tartóztatott le, és akiket négy hete fog­va tartanak. A letartózta­tottak közül senkit sem vádolnak bűntettel. Az Egyesült Államok kor­mánya bejelentette azt a szándékát, hogy újabb 3000 külföldi származá­sú személyt fog letartóz­tatni. Ha a kormánynak sikerül külföldi szárma­zású személyeket meg­fosztani jogaiktól, úgy többmillió USA-ban élő külföldi származású sze­mély közül senki sem érezheti magát bizton­ságban. (1950) 25 éve A posta hírlapszolgálata A postai hírlapszolgálat 25. évfordulója alkalmá­ból Csongrád, Bács-Kis­kun, Békés megye postai dolgozói részére a szegedi Tisza szálló nagytermé­ben ünnepi megemléke­zést tartottak. A részt ve­vők megtudhatták a hír­lapszolgálat múltjára visszatekintve, hogy a la­kosság politikai, kultúrá­lis, gazdasági érdeklődése jelenleg sokkal nagyobb, mint a történelmünk során bármikor is volt. A negy­venes évek végén a falvak többségében csak négy­ötféle lapot járattak, ma ugyanitt hetvenféle sajtó­terméket olvasnak. Az előfizetők száma a 25 év­vel ezelőtt nyilvántartott 1.5 millióval szemben ma 7.6 millió. (1975)

Next

/
Thumbnails
Contents