Délmagyarország, 2000. november (90. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-15 / 267. szám

SZERDA, 2000. Nov. 15. KITEKINTŐ 7 A sokdülős sándorfalvi határban Bürgés László: - A fiam ács-kömüves mester, vele hoztuk rendbe az öreg tanyát. Vert fala volt, nádtetővel. (Fotó: Gyenes Kálmán) Illencsik Mátyás, a bodorszéki világpark gondnoka: - A jövőt látom ebben a 170 hektáros parkban. Elültetjük, ápoljuk, neveljük a sok híres ember fáját. Gondozzuk a társtulajdonos tanyáját, felügyeljük állatait. Idehoztam Gábor fiam is, hogy szokja a légkört, tanulja a tanyai helytállást, mert neki városi munkája van. Most az itteni olimpiai falu fáinak gödreit ássuk. Amelyik fákat már elültettük, azokat folyamatosan locsoljuk, kötjük be a nyulak ellen, télire. Huszonhat évig műhelyben, autószerelő voltam, kihagytak az osztozkodásnál, a káefté alakulásánál, olyan nagyon nagy válogatni valóm nem volt. Török Tamás, az egyik társtulajdonos szólt, hogy legyek a gondnok. A másik társtulajdonos, Szőke Béla megvette, innen a második tanyát, annak rendben tartása is a feladatom. Rejtély a hétköznapi ember előtt, miért kúsznak fölfelé még mindig az árak, és hogyan számítják ki az infláció mértékét. Hétfőn este a Darró Ernő, dóci gazda: - Mást se csinálunk, csak a jó munkát keressük. Kapálni, kaszálni tudok, itt a nagyapámnál a tanyán hozzászoktam. Hívtak Debrecenbe, mert gépszerelő és hegesztő vagyok, de még teteje se volt annak a helynek. Nyolc a gyerek, ha kiderül, mindjárt nem úgy beszélnek az emberrel, mintha egy se lenne. Nem kapkodnak az ilyen melósért. A tanyáról nehéz az eljárás. Innen nem jó a közlekedés, a gázolaj meg a benzin nagyon drága, azzal menni bajos. Vásárhelyi születésű vagyok, az anyám jött ide Sándorfalvára, <5 örökölt 6 hold földet, azt íratta rám. Tizenkét éve jöttünk a nagyapám tanyájához, Amit terem a föld, főként kukorica, meg here, azt föleszi a jószág. Eladni termést nem nagyon lehet. Ara sincs, meg nagy is a család. Az ikrek nyolc hónaposak, a legnagyobb gyerek meg 15 éves. zsombói Wesselényi Népfőiskola hallgatói Klonkai Lászlóval találkoznak, aki a fogyasztói kosár mibenlétéről beszélget velük. Ha megyünk befelé a homokpusztai kiskövesúton, (vagyis az ópusztaszeri úttól a tanyai orvosi rendelő felé vesszük az irányt), keresztezzük a külső meg a belső Csúzdidűlöt, s annak összes csatornáját, kanálisát. Áthaladunk a Kéri-dülő elárvult rendelője és a volt iskola épülete közt. A kiskanális mellé érünk, ahonnét jól látható, hogy a laposban, balról kisebb birkafalka szálazza a mező öreg füvet, jobbról pedig fejkendős asszony igyekszik a piros és kék postaládákhoz, amelyek már a távolabbi Kuti-dűlö ékei. Odaérve, Papdiék lepalázott tanyájánál gémeskút ostorfája leng és a villanykarón hatalmas gólyafészek. Naná, hogy téma a fotó művészének. Idébb, Bürgésék kerítésében visszanyesett gyümölcsfák. A gazda az udvar másik végében. A kisebb kutya csupán hősködésből ugat, a nagyobb viszont figyelemfelkeltően vicsorog, de lánca épp a kellő távolságra tartja az érkezőtől. Ismerkedés után Bürgés gazda pontosan meghatározza a helyet: a 33-as számú tanyán vagyunk. A nagyapjáé volt. Ezt tartják az errevalók a legrégebbinek. A fiával, aki ács és kőműves, aláfalaztak a vert falú épületnek, vagyis: téglával erősítették meg annak agyagból döngölt falait. Nádtetejét cserépre cserélték. Mutatós lett újra, életre alkalmas. Bürgés László kesereg: - Már csak mi maradtunk itt régiek. A fölső szomszédék Papdi Istvánék voltak, házuk most szegedieké. (A lepalázott.) Mellénk Nagymihályék pár napja jöttek. Bentebb az öreg Bürgés tanyája, a villanyszerelő Jani apjáé. A többit már nekem is úgy kell megkérdeznem... Régen, persze nem így volt. Akkor Bürgés gazda tudta végig a faluig, hogy a kilenc kilométeres úton kinek hol a földje, tanyája, mezsgyéje, de jött a téesz, s mint mondották arrafelé mások, aki elhagyta pár órára a tanyáját, azonnal lerombolták. Bürgés László is emiatt állt fiatalon kútfúró mesternek. Nagylaktól Csengeléig, szinte minden kúthoz van valami köze - állítja, s jelzi, hogy vicces kedve megmaradt, mostanra, amikor már a hatvanas éveit tapossa, mert ha szükséges, a megélt múlt miatt benevez bármelyik komoly hazudóversenybe. - Ment a fúrás mindenfelé! - mondja. Arra nem figyelek, hogy Bürgés gazda mit mutat két keze játékával, ott, ahonnét a férfiember általában kétágú, mert lehet, hogy csupán egy régi csőnyomós jel, hogy az egyik keze két ujjával karikát, a másiknak mutatójával pedig körbejáró fúrófejet formál, majd összedörzsöli azokat, és ezt esetleg az idegen, a férfinő intim kapcsolatára is értelmezheti. Úgyhogy Bürgés gazdával azonmód a szatymazi, kisteleki, balástyai vízfakasztások rejtelmeibe buggyanunk, a belógatás, szitázás, iszapolás, sóderozás szakszavak fölemlegetésével. Az emlékezetes melléfúrásokat meghagyjuk az emlékezésnek. Bürgés gazda legyint: ha nem viccelnénk ezt el, legalább annyi könnyet fakasztanánk most, mint hajdanán vizet. - A semmiért, a semmin tartottak minket. Ha nincs ez a kevéske föld a tanya mellé, mára mind belepusztulunk... Jön a postásautó. Ha nem lennénk útba, a kocsiból dugná be a multicég reklámújságját a kapuhoz állított műanyag csődarabba. László gazda büszke a kerítéskapu melletti csőpostára: - Azért tettem ide, hogy ne kelljen kiszállnia a postásnak, ha hozza az újságot. Tudtuk, de hetykeségből azért rákérdezünk a sietős fiatalemberre: - Délmagyart nem tesz? - Nem mi hordjuk! - s már kanyarodik is el a kerítéstől. - Kár - mondjuk nem is igen színlelt sajnálkozással. Tényleg kár, hogy a sokdűlős sándorfalvi tanyavilágba, ahová ezelőtt a biciklis postás egy nagy táska újsággal kerekezett, most az ott maradó százaknak szinte senki semmit nem visz. Ebbe a nagy zöld autóba sok minden beleférne. Kéne hozzá tisztes egyezség, értelem, a tanyai emberen való segítés szándéka. (Volt már ilyenre példa! A postásautó vezetője például bevásárolt a tanyai öregeknek. De nem mondom meg, hogy hol, mert szó éri a ház elejét, hogy megint hazabeszélek. És Kistelek erre tényleg nem szolgált rá!) Érkezik haza a mama. Orvosnál volt a faluban, de be is vásárolt, azt hozza a biciklin. A magunk bajánál maradva mondja, hogy azért se jár már a Délmagyar, mert mindketten le vannak rokkantosítva. Kevés a pénz. Úgyhogy, igazából nem érdekli, hogy majd milyen kép lesz abban a Kutidűlő öreg tanyájáról. Már majdnem megígérem, hogy küldök egyet a sándorfalvi sógorom komájától, akinek az apja - mint másik Bürgés majdnem tanyaszomszéd ide, de eszembe jut: nono! A más képével nem ékeskedünk! Pedig kéne, hogy visszaszokhassanak az emberek az olvasásra! Hogy élvezhessék annak ízét. Lássák, amit látniuk kell. Amióta az újságírói eszemet tudom, a tanyaiak „olvastatásával" mindig baj volt. Mire hozzájuk eljuthatott az olvasni való, mindig bebizonyosodott, hogy ez semmiképp sem éri meg. Ez ellen „megolvastatott" tanyaiként mindig tiltakoztam. Erősítve: a tanyára költött pénz, sohasem ablakon kidobott pénz! Amit eddig a tanyai embernek jó szándékkal odaadtak, az mind meghozta a maga hasznát. Csupán élni kéne hagyni őt, a maga módján - és legalább száz évig nem volna szabad, hogy ellene munkálkodjék a hatalmon hivatali gépezete. Akkor a tanya és a körötte lévő földek erőt adhatnák ennek a hazának is. No de, félre az igazsággal. Ismét a pusztába kiáltunk, ha Bürgésék hangját erősítjük. Most is, ahelyett, hogy a polgármesteri hivatal áldásos munkáját dicsérnénk, a lerongyolódott homokpusztaiakat — csibafaiakat, kapcaszékieket, csikójárásiakat próbáljuk becsempészni az olvasói köztudatba. Mindazért, hogy legyen terük. Sorról sorra, dűlőről dűlőre. Rég túl kéne már ezen lennünk... Nem is tudom, e nélkül hogyan is jutunk majd dűlőre a világgal? Majoros Tibor ...az nem jó dolog. Sokadszorra bizonyosodott be a csongrádi út szélében lakó tanyák népének, hogy a betonon fölgyülemlett vizet, mert a fölmagasodott útszéle útját állja lefolyásának, ha nagy kocsik jönnek márpedig jönnek - egészen a házablakig csapják. Emeiik-emelik szavukat emiatt, meg is értik, hogy a közútfenntartók pénze másra kell, de kérdés, hogy kinek a vize ez? Vagyis kinek feladata egyengetni az útját? (Erre valók a szikkasztó árkok.) Mint Nádasdy Mihály példája mutatja, ma muszáj beleásni magunkat a közmunkák rejtelmeibe, hogy nézzen ki valahogy házunk eleje. Máshonnét Röszke Közigazgatási területéből a tanyavilág 3463 hektárt foglal. Az internet - http/www. morahalom.hu/homokhat/tanymel2.htm - minapi adatai szerint a határ menti faluban 3221-en élnek, közülük tanyai: 672. Komfort nélküli lakásban 100-an, félkomfortosban 195-en laknak. Összkomfortban senkit sem találtak a tanyák fölmérői, akik 397 tanyapaskomon voltak számvetési viziten. Mórahalom Külterületeként 8003 hektárt jelöl ugyanez a fölmérés, és azon 873 tanyát, azokban 1801 tanyait. Komfortos lakásnak 291-et, félkomfortosnak 362-őt, komfort nélkülinek 220-at. Érdekes, hogy összkomfortosként egyetlenegyet sem említ. Ugyanakkor a szomszédos Domaszéken például 10-épületet találtak mindennel - víz, gáz, telefon - ellátottnak a demográfiai fölmérés készítői, a felkeresett 997 tanya közül. (Külterület: 5053 hektár. A falué: 5214. Lakossága: 3754.) Üllés Közigazgatási területe 4988 hektár. Ezen 3270 lelket számoltak az összeírok. Bár nem a legfrissebb adatokat tartalmazza a számítógépes összesítés, de nagy változás nem történhetett a felmérés óta. Sőt, ha azt vesszük, hogy hat év alatt 1150-ről 1158-ra gyarapodott az üllési tanyákon élők száma, éppenséggel azt is föltételezr hetjük, hogy napjainkra nem sokat változott az összkomfortos (5), a komfortos (6), a félkomfortos (150) és a komfort nélküli tanyák (360) száma. (A legfrissebb adatokkal a hónap végén tartandó megyei tanyatanácskozásra rukkolnak elő az internetes adatok szolgáltatói). Pusztamérges Komfort nélküli tanyáit 102ben határozták meg, merthogy a kérdőív pontosan megköveteli, hogy milyen ismérvek alapján és hova sorolják a kérdezők a fölkeresett lakásokat. Félkomfortost nem találtak a fölkeresett 169 tanyaportán. Viszont, a mórahalmi kistérség második legtöbb összkomfortos tanyája e területre esik, ezekből I5-öt számoltak. (A legtöbbet Zsombón regisztráltak, 532 tanyából 82-t.) Dülőszámok Januári összegezés szerint, Sándorfalván 7804 ember él. Közülük Csibafán, Vedresszőlőkben, Kővágón, Csikójárásban, Kapcaszékben, Homokpusztán, Fehérföldesen, Szokonyparton, Saséren, Szaporhegyen, Eperjesen, Szentjánoson 432-en laknak. Amint azt Németh Sándornétól, a polgármesteri hivatal főelőadójától megtudtuk, a kimutatások Szaporhegyen 8, a Kéridűlőben 26, a Kutiban 24, a Csúzdiban 18; Csikójárásban 17, Eperjesben 9, a Homoki Majorban, a Büdös-székben 1 lakott tanyát jelölnek. Csibafán 10, Vedresszőlőkben 5, Kővágóban 40-50 kiskerti épületet használnak. A Szatymazzal, Balástyával, Dóccal (rövidke helyen a Tiszával) és Szegeddel határos nagyközség 5577 hektárt földet mondhat magáénak. Ebből 5106 hektár a tanyáké, a dűlőké, a mezei vizeké. Zsombói népfőiskola Amikor fröccsen az út vize. Árokásás. „Magad uram", hogy ne törjön rád a víz! (Fotó: Gyenes Kálmán) Kedves Környékbéliek! M

iután jeleztük, hogy ma, szerdán jelenik meg oldalunk, remélhetőleg tegnap, kedden, senkit sem ért emiatt csalódás. És az se okoz meglepetést, hogy most épp a sándorfalvi tanyavilágba látogatunk. Körbepillantunk a sokdülős Homokpusztán, megállunk pár percre a Kutidűlő legrégebbi tanyájánál, váltunk ott néhány mondatot Bürgés Lászlóval, a kútfúrások múltbéli mesterével. A Csúzdi-dűlőben, és a szomszédos bodorszéki világparkban a mából pöttyentünk picinykét. Ráfoghatnánk homokjárásunkra, hogy a múltkori mórahalmi kitekintésünk folytatása, átlépés az egyik homoktájról a másikra, de ez nem fedné teljes mértékében a valóságot. (A mórahalmiak kiterjedt kistérségébe a szatymazi tanyasorok még beletartoznak. Mivel ezek a sándotfalvi faluszélig nyújtózkodnak, így a sándorfalvi utcakapuból azonnal a szatymazi tanyavilágba léphetünk, ennélfogva a mórahalmiba is, tulajdonképp adott lenne a folytonosság). Eheti sándorfalvi meggyökeresedésünk a tájból adódik. Fogy a tanyaépületek száma, a népesség mégis növekszik! A sándorfalvi polgármesteri hivatalban érdeklődtünk: miért van ez így?, s kaptuk azonnal okszerű válaszként, hogy a tanyainak vett kiskertesek miatt. Ugyanis, egyre többen választják az állandó tartózkodás helyéül a Csibafába, Vedresszőlőkbe, Kővágóba épített házikót és azzal, hogy ott élnek - a statisztika szerint - tanyaiak lesznek. (Emellett többen adják föl városi otthonukat, vesznek errefelé olcsó tanyát. Magába Sándorfalvára is sokan költöznek Szegedről). A húsz évvel ezelőtti népszámlálás szerint, az akkori sándorfalvi tanyavilágot 318 lélek lakta, 165 tanyában, közülük 8 jelölte magát kiskertesnek. Mára 63-an vallják ezt, a 432-ből. (Januári adat.) Ők a tanya nélküli tanyaiak. A tanyátlan gazdálkodók. Nem is kertelek tovább, kimondom: a szép táj, a jó levegő, a pihentető csend - ajándék mindnyájunknak. Hozzávéve még az olvasás örömét is. O

lvassák el, miképp is vélekednek a homokpusztaiak. Ebbéli tiszteletében köszönti kedves mindnyájukat, a hétközépre is hasznos helytállást kívánva: fttAjerm tC^err Megtalálta a munkáját?