Délmagyarország, 2000. november (90. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-15 / 267. szám

SZERDA. 2000. Nov. 15. CSONGRÁD MEGYE 3 A miniszter lelkiismerete Dr. Pokorni Zoltán: Klebelsberg ma is igazodási pont. (Fotó: Schmidt Andrea) ta minőségi kontrollként be­iktattuk az akkreditációs bi­zottságot. A hosszú ideig mi­niszterként dolgozó, a kor­mányfőtől jelentős személyes és politikai támogatást kapó Klebelsberg számomra ma is igazodási pont. A konstruk­ciójának részelemei - a nép­iskolai törvény, a felnőttkép­zés, a sporttörvény, az egye­tem, a klinika, a külföldi ösz­töndíjak - egységes rendszer­ré állnak össze. Nincs még egy politikus a XX. század­ban, akinek ilyen egységes kultúrpolitikát sikerült volna megteremtenie. - Az elmúlt napok híre: a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete már húsz­ezer aláírást gyűjtött össze béremelési javaslatához. Az illetékes tárca vezető­jeként mit válaszol az alá­íróknak? - Január elsejétől a jelen­legihez képest nagy előrelé­pést tartalmazó bérrendszer indul el, melyben 20-22 szá­zalékkal több lesz a pénz, mint eddig. Ennél is fonto­sabb: olyan bérrendszert ala­kítunk ki, amely a fiatalok számára már a pályára való belépést is vonzóvá teszi, a bennmaradást pedig perspek­tivikussá. Erre azért van szükség, mert az elmúlt évek­ben a felsőoktatási kar veszé­lyesen elöregedett. Természe­tesen, ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy jó lenne-e több pénz a felsőoktatásban dolgo­zók bérére, én is azt válaszo­lom, jó lenne. 2001-től 230 ezer forint lesz a professzori fizetés garantált minimuma, 2002-től pedig már 245 ezer. Ahogyan lehetőségeink enge­dik, haladunk előre. Még többre lenne szükség, de jó lelkiismerettel mondom: min­den lehetséges forrást, ami erre a rendelkezésünkre állt, felhasználtunk. - A szakszervezet 300 ezer forintos professzori ga­rantált fizetési minimu­mot követel... - Ennek elérését részben úgy javasolja, hogy vegyük el a fiataloktól. Ma egy fiatal, pályakezdő tanársegéd átlag­bére bruttó 45 ezer forint. Mi ezzel szemben 95 ezer forin­tot akarunk nekik fizetni. Nem tartom helyesnek, hogy egy olyan felsőoktatásban le­mondjunk a fiatalok bevoná­sáról, amely nagy feladatok előtt áll, és amelynek belső dinamizálása kulcskérdés ah­hoz, hogy megfeleljen az eu­rópai színvonalnak. - Mondhatják erre, ne a fiataloktól vegyék el a szükséges pénzt, teremt­sék elő máshonnan... - Úgy teremtettünk elő plusz hárommilliárd forintot, hogy majdnem kétmilliárd forintot elvettünk a kutatóin­tézetekben dolgozók bér­emeléséből, ahol december­hez képest január elsejétől harminc százalékkal emelke­dik a bér. Határozottan ellen­zem, hogy - mint azt java­solták - az ösztöndíjaktól ve­gyük el a pénzt, és ne indít­suk el a tervezett ösztöndíjp­rogramokat. A legkiválóbb oktatók, kutatók számára egy perspektivikus életpályamo­dellben is szükségesek a posztdoktori ösztöndíjak, mert különben a legjobbak elmennek külföldre. Pers­pektívát kell adnunk a do­censeknek, főiskolai ta­nároknak is, hogy az egyete­mi tanári kinevezéshez szük­séges teljesítményt letehes­sék az asztalra, ezért fontos például az újraformált Szé­chenyi-ösztöndíj. Ezekről nem mondok le, az erre szánt pénzt nem vagyok haj­landó szétteríteni, mert ezzel roppant fontos fejlesztési eszközt adnánk ki a kezünk­ből. Hollós! Zsolt * 7 incs új a Nap alatt. Gondolták volna, hogy a mai magyar 1V felsőoktatást nagyrészt ugyanazok a kérdések foglalkoztat­ják, mini hetven-hetvenöt évvel ezelőtt? Miként lehet összevon­tan működtetni a különálló életei élő egyetemeket? Milyen szisz­téma biztosíthatja a felsőoktatás megfelelő minőségét? No, per­sze nem arról van szó, hogy a húszas évek óta megállt az élet az egyetemeken. A napjainkban ismét előtérbe került hatékonyság­nak és színvonalnak vannak olyan alapfeltételei, amelyek Kle­belsberg Kunó minisztersége idejére és a mai korra is érvénye­sek. S ha Klebelsbergnek nem is sikerült eredményt elérnie az egyetemi integráció vagy a minőségbiztosítás terén, ezekre a kér­désekre úgy tűnik ma már megszületett, illetve nemsokára meg­születik a válasz. Van azonban még egy, ezekben a napokban minden másnál nagyobb viharokat kavaró kérdés: a bérek ren­dezése. Azt nem mondhatjuk, hogy a béremelési követelések sü­ket fülekre találtak volna a kormány részéről, hiszen az illetékes miniszter szavait idézve, jövőre 20-22 százalékkal több lesz a bé­rekre elosztható pénz. S habár ezt a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete kevesli, Pokorni Zoltán saját lelkiismeretére utal­va állítja, hogy minden forrást felhasználtak. De nem egyedül azon van a hangsúly, hogy 231) vagy 300 ezer legyen-e a pro­fesszori bruttó fizetés. Legalább ennyire lényeges - már csak a tudomány jövője szempontjából is -, hogy azoknak a fiatal kuta­tóknak is vonzóvá tegyék az egyetemi munkát, akik jelenleg sok külföldi intézményben kezdőként kapnának annyi fizetést, mint itthon a nyugdíj előtt álló professzor. r öbb szakember hívta fel már a figyelmet arra. hogy kevesen képviselik az egyetemeken a 35 és 45 év közötti korosztályt, akiknek át kellene majd venniük a stafétabotot a kiöregedő ge­nerációtól. Ha az egyetemek nem tudják megtartani a fiatal ku­tatókat, az közvetve akár az ország fejlődését is gátolhatja. Ez pe­dig elég nagy tét ahhoz, hogy a béremelés kapcsán senki ne pró­báljon ellentétet szítani fiatal kutatók és professzorok között. A biotermelésről Vásárhelyen Megtérül a szemléletváltás Munkatársunktál A biotermelés és a környe­zetvédelem témakörében tar­tott előadást a gazdálkodóknak dr. Szántási Antalné. a Biokul­túra Egyesület Dél-alföldi Re­gionális Szervezetének vezető­je. Az ökológiai gazdálkodás mindenképpen a károsító kö­rülményeket igyekszik kikü­szöbölni, azonban ez a terme­lés nem jelent teljes vegyszer­mentességet. Viszont jóval szűkebb azon védekezőanya­gok köre, melyeket fel lehet használni. A biogazdálkodás sarkalatos pontja a vetésforgó alkalmazása. Azoknak a ter­melőknek, akik a mezőgazda­ság ezen formájával szeretné­nek foglalkozni, átállási tervet kell készíteniük, s csak a 3. év termését vihetik piacra. Az előadó arra is felhívta a jelen­lévők figyelmét, hogy bár az ökonómiai gazdasághoz szem­léletváltás szükséges, ám meg­éri, mivel a biotermékek iránt igen nagy az Európai Uniós kereslet. MAROS MENTI FESZ­TIVÁL DESZKEN. Az idei tanévben harmadik al­kalommal rendezik meg a deszki faluházban a Maros menti fesztivált. Húsz tele­pülés általános iskolásai ver­sengenek egymással külön­böző kategóriákban. Első­ként a vers- és prózamondó versenyre kerül sor. Az in­dulókat november 17-én, pénteken délután 2 órára vátják a faluházba. A gyere­keket szakmai zsűri bírálja el. melynek elnöke Dálnoky Zsóka színművész, tagjai pedig Dombóvári Mária pe­dagógus és Técsy Sándor színművész. NAPONTA FÉLEZ­REN KELNEK ÁT. Kis­zombornál 350 és 520 fő kö­zött ingadozik az átlépők száma. A 8-tól 16 óráig nyitva tartó átkelőhelyen a vámhivataltól kapott infor­mációk szerint stagnál a for­galom. Bár táblák még nem jelzik, az átkelő megnyitásá­ról a román lapokban is je­lentek meg hírek, sőt, egy Németországból érkezett au­tó vezetője szerint a hír né­met sajtóban is olvasható volt. AZ ÚJSÁGÍRÓK IV. NYÍLT AKADÉMIÁJÁ­NAK ad otthont ezen a hé­ten az újszegedi rendezvény­ház. Ma a konferencia részt­vevőit dr. Ványai Éva alpol­gármester is fogadja a város­házán. Délután 14.30-tól Bognár László, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem médiakommuniká­ciós igazgatója tart előadást „Változások a magyarorszá­gi médiapiacon" címmel, DÉLVIDÉKI MAGYA­ROK EGYESÜLETE. A VMDK idén is megszervezi hagyományos novemberi őszi bálját. A rendezvény november 18-án, este 7 óra­kor kezdődik, a szegedi Olajbányász téren lévő Kék Csillag étteremben. A ven­dégeket az adai (Délvidék) Minor együttes szórakoztat­ja, az est folyamán fellépnek a Flamenco Tánciskola nö­vendékei is. Pokorni Klebelsbergről és az egyetemi bérekről „A dinamizálás kulcskérdés" Szege­den járt a napokban dr. Pokor­ni Zoltán, és elő­adást tar­tott nagy elődje, a 125 éve szüle­tett gróf Klebelsberg Ku­nó emlékére a városhá­zán rendezett tudomá­nyos ülésen. Az oktatási tárca vezetőjét nemcsak az egykori kultuszmi­niszterről, hanem egy aktuális ügyről, a Felső­oktatási Dolgozók Szak­szervezetének aláírás­gyűjtéséről is kérdeztük. - Klebelsberg Kunó poli­tikusi teljesítményéből mit tart ma leginkább példaértékűnek? - A sikerességét! Olyan logikával érvelt, ami meggyőzte az akkori döntés­hozókat és a társadalom egé­szét is. A nagy szegedi beru­házások közel felét maga a város adta össze, azaz nem pusztán a költségvetés támo­gatta a munkálatokat, hanem a szegedi polgároknak is mé­lyen a zsebükbe kellett nyúl­niuk, hogy mindazt, amire ma is büszkék lehetnek ­egyetemi kutatóintézetek, Dóm tér, iskolák, klinikák ­fölépítsék. Tanulságos az is, amit nem sikerült Klebels­bergnek megvalósítania. A fölöslegesen fenntartott pár­huzamos intézmények meg­szüntetése érdekében már 1927-28-ban elhatározta az egyetemi integrációt. Évtize­deken keresztül működtek szétaprózva törpe főiskolák, kis szakegyetemek, és csak az elmúlt években tudtuk megvalósítani Klebelsberg régi tervét. Ugyancsak fontos törekvése volt, hogy minősé­gi képzést honosítson meg az egyetemeken. Ennek érdeké­ben egyfajta - mai kifejezés­sel élve - minőségbiztosítási rendszer létrehozását hatá­rozta el, amit szintén nem tu­dott már megvalósítani. Ma ezen dolgozunk, jelzi ezt pél­dául az is, hogy az egyetemi tanári kinevezéseknél egyfaj­_ lott lemondás Lemondott és maradt. Kádár Csongrád megyei dolgozókkal. (Fotó: Somogyi Károlyné) Lapszemle Tisztelt Kádár Elvtárs! Csongrád megye kommunistái és lakossága nevében szeretettel és mély tisztelettel köszöntjük hatvanadik szüle­tésnapján. Mindannyian, akik tiszteljük és nagyra becsüljük, a mai napon nemcsak poharunkat emeljük az egészségére, ha­nem egy kicsit elgondolkodunk életének eddigi útján. Helytállása a munkásosztály érdekében, következetes, elv­hű kommunista magatartása, a nép iránti szeretete, huma­nitása, az emberek gondjai iránti érzékenysége, a dolgo­zók ügyének szerény szolgálata joggal példázza korunk kommunista emberét. (...) Engedje meg. hogy ez alkalom­mal is tisztelettel köszöntsük és jó egészséget kívánjunk jó­ban-rosszban harcostársának, kedves feleségének is. Az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága nevében tisz­telettel: Győri Imre megyei első titkár (Délmagyaroroszág, 1972. május 26.) Kádár János 1972-ben a Központi Bizottság ülésén be­jelenti: hatvanadik születésnapja után nem óhajtja vezetni a pártot. A szocialista tá­borban szokatlan lemon­dása a hatalomról, ame­lyet a KB nem fogadott el, máig sok vitára ad alkal­mat. Egyesek szerint őszintén cselekedett, má­sok taktikázásnak tartják lépését. A három éven át előkészí­tett reformidőszak 1968-ban kezdődött. Moszkvában nem nézték jó szemmel a magyar­országi folyamatot, ráadásul Kádár környezetében ugrásra készen vártak a neosztálinista keményvonalasok. A Komó­csin Zoltán. Biszku Béla, Pul­lai Árpád nevével fémjelzett reformellenes erők két ponton támadták a vezetést. Egyrészt a gazdaságban nem értettek egyet a Valutaa­laphoz és a Világbankhoz való közeledéssel, a KGST-n belüli együttműködés átalakításával, a nyugattal való gazdasági kapcsolatok bővítésével. Más­részt a proletariátus pártjában egyre kevesebb lett a proletár. Az ismeretlen 1966 és 1972 között kizárá­sokkal és kilépésekkel több mint 6 százalékkal csökkent a párttag munkások száma. A párt „munkásellenzéke" sze­rint a kádári vezetés hagyta, hogy a karrierista értelmiség teret hódítson a Magyar Szo­cialista Munkáspártban. „Az úgynevezett kádáriz­mus egyik jellemző eleme, ádár János (25, hogy időnként előreengedi va­lamely csoport, későbbi elne­vezéssel a reformerek vagy a keményvonalasok képviselőit, de kész őket egymásnak is ereszteni - ad képet Rácz Ár­pád a Rubicon főszerkesztője Kádár János kevésbé ismert pragmatizmusáról. Ennek kö­szönhette Kádár azt, hogy a nyolcvanas évek végéig nem volt ellenlábasa a pártban, az ellentétes pólusok ugyanis ál­landóan gyengítették egy­mást." A reformok felülvizsgálatá­val. végül 1972-ben az új gaz­dasági mechanizmus leállítá­sával Kádár a keményvonala­soknak tesz engedményt. Az MSZMP Központi Bizottságá­nak határozata fellép az értel­miség ellen, elítéli a kispolgá­rinak bélyegzett szerzésvágyat. A vállalatokat újracentralizál­ták és visszaállították a köz­ponti irányítást. Kádár a hatvanadik szüle­tésnapján meglepő bejelentést tett: „Ebben a hónapban el­érem a törvényben megállapí­tott nyugdíjkorhatárt. Ezek alapján tisztelettel kérem a Központi Bizottságot, hozzon döntést az első titkári tisztsé­gem alóli felmentésem és nyugállományba helyezésem ügyében. (...) A személycsere is normálisan, rendezett körül­mények között, s mindenféle megrázkódtatás nélkül történ­jen." A Politikai Bizottságban és a Központi Bizottságban senki sem helyeselte Kádár lemon­dását. A szocialista táborban különben sem volt divat ilyen döntést hozni. Azt nem lehet tudni, hogy az MSZMP első embere komolyan gondolta-e szándékát, végül mégis meg­erősödve került ki a lemon­dásból. Aczél György a me­moárjában mégis taktikai hi­bának nevezi a lemondás be­jelentését, még akkor is, ha az a felső politikai vezetésből nem szűrődött ki. A lemondó­levelet elküldte Brezsnyevnek is, majd „hirtelen a fontos bel­politikai kérdésekben - írja Aczél - (...) megteszi az en­gedményeket. Kétszer is elha­lasztja Brezsnyev utazását, hogy végül mire idejön, azt mondhassa: mit kívántok, hi­szen mindent megcsináltam. A visszalépés taktikájával vé­di ki megbuktatását, illetve a reformok véglegesnek tűnő le­vételét a napirendről." (Folytatjuk.) Tóth-Ssenesi Attila Megyei közgyűlés Fejlesztések a határ mentén Munkatársunktól Csütörtökön tartja soron következő ülését Csongrád Megye Közgyűlése. A testü­let megalkotja az önkor­mányzat fenntartásában lévő szakosított szociális ellátá­sokról szóló rendeletét, szó lesz a makói kórház rekonst­rukciójával kapcsolatos 2001. évi címzett támogatás felhasználásáról. Napirendre kerül a 2001. évi költségve­tési koncepció, valamint tá­jékoztató hangzik el a me­gyei közoktatás-fejlesztési terv végrehajtásának tapasz­talatairól. A testület megtár­gyalja a középtávú szociál­politikai programot, a ma­gyar-román határ menti tér­ség fejlesztési koncepcióját, beszámolót hallgat meg a millenniumi program egyes projektjeinek végrehajtásá­ról. A képviselők tárgyalnak még a szentesi kórház terü­letén tervezett beruházáshoz kötődő telek tulajdonjogi kérdéseiről, illetve a Tisza Vízgyűjtő Programrégió Ön­kormányzati Társulás pénz­ügyi, gazdasági feladatainak ellátására vonatkozó megál­lapodásról is.

Next

/
Thumbnails
Contents