Délmagyarország, 2000. november (90. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-11 / 264. szám

Kun Lajos, a SZEOL egykori népszerű labdarúgója ma autóbuszdiszpécser Balatonfüreden. (Fotó: Gyenes Kálmán) Mesterhármas! SZEOL AK-Budapesti Honvéd 4-3 (3-1) A 20. percben Balogh ívelhetett szögletrúgást a jobb oldalról, élesen beló'tt labdáját a védó'k elvétették, nem így Kun, aki közelről a hálóba továbbította, 1-0. Gruborovics Somogyihoz játszott, ő a középen nagy lendülettel megiramodó Kunhoz továbbított, aki miután becsapta Nagyot, a 1 l-es pont tájáról keresztezni próbáló Sallai mellett laposan a kapu jobb oldalába ló'tt, 3-1. A bal oldalon Gruborovics vezette fel a labdát, a Honvéd térfelének közepén járt, amikor észrevette, hogy a másik oldalon megindult Kun. Remekül, ütemre elrúgva tálalta a labdát a csatár elé, aki futtából féimagasan a kapu jobb oldalába bombázott, 4-2. (Délmagyarország, 1984. március 11.) hozatnék, repi cigarettával kínálnálak, és megajándékoználak egy szép albummal a kisváros nevezetességeivel; színes fényképek a Kossuth-forrás ivócsarnokáról, a keringési zavarokat javító forrásokról, a Balatoni Panteonról, ahová, jegyezném meg viccesen a polgármester helyében, Te is bekerülhettél volna, ha nem a SZEOL színeiben ontod a gólokat. Vagy csak nekünk annyira fontos ez az átkozott futball? Akik a nyolcvanas években voltunk kiskölykök. a mérkőzések után éjszakába nyúlóan rúgtuk a labdát és Gruborovics Tiborok, Szabó Lászlók vagy Kun Lajosok akartunk lenni. A család férfi tagjai sajnálkoztak, bezzeg ők még Benék, Mészöly Kálmánok, Sándor Csikarok, Kalmár Ferencek, Puskás Öcsik voltak a grundokon. Mentségünkre szolgáljon, hogy az ötvenes évek közepén azért szidták Sebes Gusztávot, mert állandóan arra a tizenhat-tizennyolc pesti labdarúgóra támaszkodott. Ez a tizenhat-tizennyolc pesti fiatalember alkotta történetesen az Aranycsapatot. Valami hír csak eljutott rólad is a Balaton partjára. Az NB valahányas Füredben felkértek az ificsapat edzésére. Tizenhat-tizennyolc éves nagy melákok Lajos bácsinak szólítottak, és nem jártak edzésre. Májustól szeptemberig a fürdővárosokban nagy a pörgés, jönnek a szabados exkeletnémet csajok, szüzességet elveszíteni csakis velük érdemes. Te meg csak ülsz az NB valahányas Balatonfüred öltözőpadján, ahol a leváló vakolatot Bundesliga-csapatok poszterei takarják, úgyahogy. Néha befut egy-egy másnapos tizenhat éves, veled együtt hatan vagytok az edzésen, nem csodálom, hogy eleged lett. A kissrácok, csillan fel a szemed, a romlatlan hét-nyolc évesek, azokkal öröm foglalkozni. Ma már kizárólag ezt a korosztályt vállalod. Fogalmuk sincs, ki voltál, apjukként tisztelnek, nem számít náluk semmi az eredményen tefctnid RIPORT • KULTÚRA • TUDOMÁNY • ÉLETMÓD Vajda Mihály filozófus: „Közép-Európa kulturális otthonként végleg elveszett." • „Kolléga úr, maga a matematika gyilkosa!" • Minden idők leghosszabb pollenszezonja Nyolcvannégyben Gruborovics Tiborok, Kozma Zoltánok, de leginkább Kun Lajosok akartunk lenni, mert ö lőtte a legtöbb gólt a SZEOL-ban. A felhólyagosodott talajú dühöngök a szegedi labdarúgók nevétől volt hangosak. Kun Lajos rossz csillagzat alatt született. Büntetésből kellett Szegeden maradnia, és amikor végre elhagyhatta volna a várost, már senkinek sem kellett. Ami nem tartozik össze, nem is marad együtt. Kun Lajos két éve Balatonfüreden él. Amikor belövöd a harmadik gólt a bajnokcsapat Budapesti Honvéd hálójába, nem arra gondolsz, hogy tizenhat év múlva Volán-diszpécser leszel Balatonfüreden. Andrusch a védőket szidja. Nagy Antal Garabára néz, Garaba Nagy Antalra, elszaladsz közöttük, kárörvendően rájuk sandítasz, és torkod szakadtából üvöltőd, hogy „góóóóól". A lelátón egymás nyakába borulnak a drukkerek. Komócsin Mihályt a vasutasstadion kopottas dísztribünjén ölelgeti a mellette felugró elvtárs (még az ülőpárna is a földre esik), a játékosfeleségek már a zsebükben érzik a hatszáz forintos győzelmi prémiumot. Lemész a Grubóval a Tisza Gyöngyébe, ismeretlenek küldözgetik a köröket, a DJ a legújabb Szűcs Judith számot keveri. Jó érzés, ha felismerik az embert a Tisza Gyöngyében. A kelleténél persze megint többet isztok; ha győztök, ezt senki nem veti a szemetekre, vereség után meg ki az a marha, aki nyilvános helyen mutatkozik?! Hazafelé egymást átölelve, valami slágert dalolva, bandukoltok az új hídon, lassan pirkad, de a Kékfekete még nem nyitott ki. Tizenhat év múlva Balatonfüreden már a kutya sem tudja, ki voltál. Pedig a városban Te vagy az egyetlen, aki három gólt lőtt a Budapesti Honvédnak. A polgármester helyében fogadnálak, beültetnélek a süppedős fotelba, a titkárnővel konyakot és kávét stadionotok nincs, a felújított Tisza-parti stadiont elszúrták, a füvet sorvetővel ültették. Néha egész délelőttöket utaztok, míg beengednek valamelyik külvárosi göröngyös pályára. Hiába a bravúros kilencedik hely, a következő évben úgy esik ki a csapat, hogy sorsa már az őszi utolsó fordulókra eldőlt. A SZEOL és annak jogutódja éveken keresztül az NB II-ben szerepel, feljutni nem sikerül, míg nyolcvankilencben a Vasas elleni osztályozón. amely néhány napra a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokról szóló híreket is félresöpri, kis híján sikerül a bravúr. A visszavágón nulla-nulla az eredmény, ha ennyi marad, ismét elsó osztályú a Szeged, alig van hátra húsz perc, amikor Pataki Tamás lecserél. Biztos vagy a feljutásban, bemész az öltözőbe zuhanyozni, készülsz a pezsgőbontásra. Hallod bentről, hogy botrány van. Szabó Gyula röplabdás mozdulattal beleüt a labdába a tizenhatoson belül, a Vasas tizenegyest kap, Szabadi belövi, a játékvezető, a békéscsabai Németh alig ússza meg a lincselést. Egymással szemben ülünk a füredi buszállomás kocsmájában, nem érted, miért lehetsz még mindig érdekes egy szegedi újságcikkben. Szavaidat jegyzetelem, néha közbeszólsz, ezt meg ezt ne írjam. Olyan bundákról mesélsz, amelyekben általában Te nem vettél részt, mindig mások. És. kiábrándító történeteket mondasz el a nyolcvanas évek prominens játékosairól^ edzőiről; kibontakozik egy romlott világ képe. Hiába fogadtam meg számtalanszor, hogy otthagyom riportalanyomat, ha kikapcsoltatja magnómat, lefogja tollamat. De kifogás mindig akad: Balatonfüred messze van, nincs potyára tízezer forintom a benzinköltségre, különben is, jó fej vagy, a cechet nem hagyod kifizetni. Az anyagot megírtam. És kicsit sajnálom, nyolcvannégyben miért nem gyűjtöttem inkább lepkéket, mint a Rácz az első emeleten. Téth-Szenesi Attila Amikor belőtted a harmadikat a Honvédnak... Mi lett veled. Kun Lajos? kívül, és sírva fakadnak, ha kikapnak. Rajtuk kívül a futball nem érdekel, mintha meg lennél sértődve a sorsra vagy mire, hogy azon a bizonyos mesterhármason, a tíz, izzadtságszagú szegedi éven kívül mást nem tudtál letenni az asztalra. ígéretes atlétaként indultál, Békés megyében rajtad kívül talán senki nem futotta 10.6 alatt a százat, mégis inkább a Honvéd Szabó Lajos SE-ben kamatoztattad a gyorsaságod. Az NB Il-es katonacsapatból persze elvitt a Budapesti Honvéd, a klub bérelt lakásában éltél Détárival és Sallaival. A jövődben biztos lehettél, válogathattál az ajánlatok között, de nyolcvankettőben megcsináltad életed nagy hülyeségét. Súlyos árat fizettél azért, mert egyszerre írtál alá a Debrecennek és az Újpesti Dózsának. Ketten is letesznek eléd egy kisebb vagyont, persze hogy megzavarodsz. Az ügyből botrány lesz, nem vagy válogatott, nincs nagy hatalmú patrónusod, aki elsimítaná az ügyet; öt évig nem igazolhatsz el a SZEOLból. Fellebbezel a munkaügyi bíróságon, ez nem divat akkoriban, de persze elutasítanak. Huszonhattól harmincegy éves korodig olyan csapatban kell játszanod, amely a legfelső osztályban többnyire epizódszerepre van ítélve. Oda vannak az álmaid; a pesti nagycsapat; a remény, hogy elkerülj az általad irigynek tartott városból; a válogatottság; a játék, hétről-hétre tízezrek előtt. Kinek kellenél harmincegy évesen? A Kaszás Gábor vezette Szegedben maradsz, a vasutasstadionban verhetetlenek vagytok, a Rába, a Honvéd, a Ferencváros, a Dózsa ellen táblás ház előtt játszotok. A vezetők a prémiumot mégis ezer-ezerötszáz néző után fizetik, hiába mutatjátok az újságokat, ahol 12-15 ezer nézőt írnak a tudósítók. Saját Grecsó Krisztián A félelem árnyalatai A

Z a tapasztalatom, hogy a megalázottság okkersárgájából és a harag zötyögős szívű vöröséből keveredik ki a félelem leírhatatlan, folyton változó színe. Az a sosem egyforma szín. amire ránézve mégis tudom, hogy ez az, ez a félelem színe. Nem is bírom ilyenkor, általában fölkiáltok: meg vagy, te átkozott, megismertelek! Meg én, noha úgy van, ebben az életben sosem kaptam azon a félelmet, hogy ugyanaz a köntöse lett volna, mint legutóbb. Arra gondolok, azért van ez, mert belül, valahol a zúza és máj között, ahol a lélek ís lakik, ott történik ez a komoly és nehéz elkeveredés, haragból és megalázottságból, ezért egyáltalán nem úgy van, mint amikor a gombfestékkel lesz ugyanez. Arra például egyáltalán nem hasonlít, ahogy az egyik színtócsából a másikba emelem a pemzlit, aztán a pirosból és a kékből, lila íesz. Mindig-lila. Ettől a lehető legtávolabb van ez az egész Tanulmányaim komolyan lendültek előre nem rég, bátran mondhatom, fejlődőképes vagyok. Szegeden, a Royal étterem előtt, a Kölcsey utca sarkán működik egy félelemszabadegyetem, nem is sejtettem eddig, de van - és kitűnő eredménnyel zártam ott egy félórát, úgy tűnik, előre menetelemet a legmagasabb rettegés-körökbóí is támogatják. Egy öreg Trabant tejfölös szélvédőjén át láttam meg először, ahogy egy körkörösen mozgó zseblámpából világít a kapzsiság vaksárgája. Keveredésre ekkor még nem is gondoltam, ez a sárga, nem az a sárga, ezt a fajtát ugyanis a jó szív és a szelídség lanyha rózsaszínje nem állhatja, szaladgál rajta az a vak szín, akár gőlődin levesen a meleg zsír. Hát a legmagabiztosabb és - túlzás nélkül mondom legkedvesebb ábrázatommal adtam át a csendőröknek a passzusokat, legyen meg, aminek meg kell lennie. Ereztem, hogy szememből némi szimpátia-zöld árad, a biztosítási papíroshoz hasonló zöld ez, csak élet van benne, meg lelkesedés: a dolgukat végzik, kedves, fiatal fiúk, például ez, meg olyanok, hogy egyék az, aki dolgozik. Utólag tudom, nem a szimpátia zöldjét tükrözték annyira az egyenruhák vikszolt gombjai. Nem ezt az ízes, suttogás zöldet láttam a fakabátokon, dehogy: a naivitás kopott szürkéje volt az, olyan erősen, hogy még csillámlani is bírt. Utoljára fölső tagozatban, az első csók előtti másodpercekben láttam ennyire csillogni ezt a szürkét, Popovics Lőrinc kisplasztikái de akkor, ott, bevallom, bele: fért. Idő javával azonban lesz ! ebben a szürkében némi fanyar, mégis élénk kék, olyasfajta, amilyen a Balaton kékje lehetett akkoriban, mikor még í a másnapos Géza fejedelem • küldte partjára leghűségesebb i szolgáját, áztasson bele néhány kapcarongyot, mert teljesen kiszáradtak égő keblén, homlokán. jry ármilyen furcsa, van a AJ hatalom feketéjében némi fehér, minthogy nem szín ez se, az se, és a kettő úgy van együtt, mint életre van ráadásul a halál, szóval nem kívül vagy belül vannak egymáshoz képest, hanem egyszerűen együtt, de olyan szorosan, ahogy férfi nővel csak igen ritkán, kivételes szerelemkor. 77zt a fehéret láttam meg fall/kabátjaim szemében. Ezt a feketében fehéret, amit szabad szemmel látni nem lehet, csak az apró emberek apró hatalmának feketéjében: ellenőrök, parkoló őrök, portások, és mindenek előtt rendőrök szenes feketéjéből üt ki. Mintha hipó lenne a verejtékük A baloldali lámpavilág hiányát hosszan taglaltuk. Hogy félig világítás nélkül, sánta biztosítékkal mit lehet, mit nem, erről szívesen beszélgettünk. Ahogy megvillant a hatalom fehérje, kezdett is csöpögni bennem a megalázottság okkersárgája, és mintha csak kísérője lenne, csúszott hozzá rögtön a harag zötyögős szívű vöröse. Duplán is félni kezdtem, mert az a tapasztalatom, hogy egyébként is ebből a kettőből keveredik ki a félelem folyton változó színe. És van ebben a folyton változóban némi igazság. Ezt az árnyalatot például egyáltalán nem ismertem. Arról hallottam persze, beszélik hogy akkortájt volt utoljára hasonló a városban, mikor a Tiszatáj vezetőségét menesztették Akkor az Anna-kút felől látta valaki, amint a kőrútnál elfújja balra egy pusztai szellő. Jóllehet, még azt is tudom, legutoljára a Mars téri tojásárusok látták a félelemnek ezt a színét, éppen akkor, mikor a CPG tagjaival befordult a Csillag bejárójára a rabszállító, mégsem ismertem meg rögtön. Csak mikor a probléma megoldására kanyarodtunk, akkor fogtam gyanút. Hogy ez a szín az ahhoz a színhez hasonló lehet. Mikor azt mondta a fakabát, író embernek lehetne ilyesmire is fantáziája, akkor erősödött. Meg hogy tegyek az igazolványba annyit, amennyit gondolok, de gondoljak csak minél többet, és akkor nem is láttuk egymást, akkor még jobban. Amint remegő kézzel belegyűrtem az okmányba a pénzt, már biztosan tudtam. Ez szinte olyan. És végre fölismertem, micsoda munka folyik itt. Belecsöppentem egybe a szabadegyetem legfontosabb kurzusaiból. Ki is pipáltam hazafelé: teljesítve.