Délmagyarország, 2000. október (90. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-07 / 236. szám

6 HELYI TÜKÖR SZOMBAT, 2000. OKT. 7. Harmincnyolc éve üti a vasat helyszín beszél" A forráskút! kovácsmester Lévai Sándor Rigót pedikűrözi, lecsippenti a patáról a „békákat" (Fotó: Schmidt Andrea] Állatok világnapja Munkatársunktól Az állatok világnapja al­kalmából vasárnap színes programmal várja az érdek­lődőket a Szegedi Vadas­park. A 10 órakor kezdődő és egészen 17 óráig tartó Ki mit tud az állatokról? című játékos vetélkedő keretében, 10 óra 30 perctől a vadas­park történetében először egy lelkes természetvédő csapat gondoskodik egy ki­veszőben lévő állatfaj itteni példányainak sorsáról. Az SZTE Ságvári Endre Gya­korló Altalános Iskola 4/e-bc járó diákjai ünnepélyesen örökbe fogadják az európai hiúzokat. Az esemény arra is alkalmat kínál, hogy elindul­jon az állat örökbefogadási akció: a „pótsz.ülők" egy bi­zonyos összeggel hozzájárul­hatnak a vadasparkban élő állatok közül általuk kivá­lasztott egyed tartásához, táplálásához, gyógyításához, kifutójának berendezéséhez, vagy számára új otthon épí­téséhez. A részletekről a szu­rikáták melletti információs pultnál tájékoztatják a leendő „pótszülőket". A vadasparki büfé mellett 11 órakor a Buborék színház Mit csinálnak a Nempiskóta erdő lakói az állatok világ­napján? címmel bemutatót tart. A kézműves foglalko­zásra 14 óra 30 perctől vár­ják a gyerekeket. Fellegi Ádám koncertje Munkatársunktól Október 9-én, hétfőn este 7 órakor indul Fellegi Ádám 8 részes zongorakoncert-so­rozata a Bartók Béla Műve­lődési Központ dísztermé­ben. Az ismertető előadással egybekötött sorozat - a Bar­tók felújított Förster zongo­ráján - Mozart- és Beetho­ven-esttel kezdődik: Mozart C-dúr változatok, c-moll fan­tázia és c-moll szonáta című darabja, valamint Beethoven c-moll szonátája csendül fel. A hangversenysorozatra a művelődési központban lehet bérletet vagy egy alkalomra szóló belépőjegyet váltani. Ausztriai úti élmények Munkatársunktól Külföldiek ausztriai uta­zásai alkalmával készült ké­pekből. fotókból, rajzokból, tudósításokból, naplójegyze­tekből és úti élmények alap­ján keletkezett könyvekből nyílik kiállítás október 9-én, hétfőn délelőtt fél tízkor a szegedi Juhász. Gyula Műve­lődési Központban. Az öt év­század emlékeit bemutató vándorkiállítást a budapesti Osztrák Kulturális Intézet in­dította útjára, és megrende­zésében a Szegedi Tudomány­egyetem Germán Filológiai Intézete közreműködik. Az „Ausztriai belső képek kívülnézetből" című gyűjte­mény bizonyítja, hogy Ausztria sajátos fekvésénél és helyzeténél fogva mindig magára vonta a külvilág fi­gyelmét. A külső kép a kiál­lításon elsősorban a művé­szek és tudósok Áusztriáról alkotott képeként jelenik meg, amelyet a korabeli köz­vélemény felé közvetítettek. Ez a külső kép ugyanakkor visszahatott az osztrákok ön­képének alakulására is. A ki­állítás október 13-áig, na­ponta 10-től 18 óráig tekint­hető meg. A forrás­kúti kovács­mester, Lé­vai Sándor harminc­nyolc éve üti a vasat a műhelyé­ben. A szakma szeretetét apjától örökölte, aki több mint fél évszázadig patkolta a környékbéli lovakat. Ele­tének másik fontos része a tűzoltás. A helyi önkéntes tűzoltóságot 35 éve vezeti, s ha a faluban felcsap a láng, kalapácsot, fogót letéve azonnal oltani indul kis csa­patával. Forráskút főuícájának csend­jét üllő csengése töri meg. Lé­vai Sándor kovácsműhelyében élesednek a fejszék, készülnek a patkók. Régebben pezsgőbb élet zajlotl a kormos falak kö­zött. A falu gazdái közel száz lovat tartottak, ezekkel szántot­tak, szállítottak. Naponta jöttek be patkoltatni, kocsit javíttatni. Mára azonban már szinte min­denki traktorral jár a földekre, így a kovácsmesterség leáldo­zóban van. Ráadásul utánpótlás sincs. Sanyi bácsi, édesapja ötven­két évig kovácskodott. Tőle ta­nulta el a mesterséget és örö­költe a műhelyt, szerszámokkal együtt. A 150 éves, resiczai vasból készült osztrák üllőn ké­szülnek mind a mai napig a pat­kók, a szegecsek és élesednek a fejszék. Tavaly karácsony más­napján a belvíz elvitte a mű­helyt. kohóstul, fúróstul. Csak az épület első része maradt meg. Jelenleg itt dolgozik az idős mester, de nagyon hiány­zik neki a kohó, mert nélküle Hasonmás kiadásban jelent meg Lechner Lajos „Szeged újjá születése" című könyve, amely elő­ször 1891-ben került az olvasók kezébe. A város árvíz utáni újjáépítését vezető mérnök olvasmá­nyos műve a hatalmas munka műszaki-gazdasá­gi hátteréről ad képet. A Csongrád Megyei Urba­nisztikai Egyesület kiadásá­ban, s a szegedi PressKontakt gondozásában jelent meg Lechner Lajos „Szeged újjá építése" című, 1891-ben nap­világot látott könyvének ha­sonmás kiadása. Kicsi, de a Szegedet szeretők szemében bizonyára bocsánatos túlzás­sal: a mű megjelentetése alig­ha méltatható túlzások nélkül. A három éve, Lechner ha­lálának századik évfordulója alkalmából tartott emlékülés idején már csupán a Somogyi­A nyári hónapokban összesen vagy harminc, kisebb nagyobb erdőtűz lobbant fel Csongrád megyében, ezek közül kilenc igen jelentős anyagi kárral járt, a rú­zsai erdőt pusztító leg­utóbbi tűzvész például közel 180 milliós veszte­séget okozott. (Igaz, nemcsak az erdő, ha­nem a fák által körül­vett üdülőtanyák is por­rá égtek.) A rendőrség és a tűzoltó­ság szakértői már a kezde­nem lehet vasat olvasztani. így csak javítani tudja a behozott szerszámokat és boltban vásá­rolt patkókat igazít a lovak pa­tájára. A kovácsság mellett ott a tűzoltás. Sanyi bácsi harmincöt éve parancsnoka a helyi önkén­tes egyesületnek. Ha tűz üt ki a faluban, azonnal rohanni kell, minden mást hátrahagyva. Az idei nagy szárazságban öt alka­lommal pattantak a forráskúti tűzoltók kocsira, hogy megfé­kezzék a lángokat. Ottjártunkkor épp a közeli szomszéd. Jernei András hozta be lovát egy kis „pedikűrre". Rigót az idős mester a „békái­tól" szabadította meg. A patkó között lévő szarukinövést hív­könyvtár olvasótermében őrizték az 1879-es árvíz után Szegedet újjáépítő mérnök könyvének egyetlen példá­nyát. S hogy a könyv ne jus­son az unikumok közismert sorsára - amely a pótolhatat­lan érték végleges „eltűnésé­vel" teljesedik be -, a megyei urbanisztikai egyesület há­romévi munkával elérte a ha­sonmás kiadás kinyomtatását. A mű eredetijét Lechner saját kiadásában nyomtatták ki. A reprint megjelenése tá­mogatók sokaságának köszön­hető. Névsoruk a címlap hát­oldalán található: a fölsorolás szívmelengetően hosszú - de éppily figyelemre méltó a se­gítők sorából kimaradók hiá­nya is... tektől gyanították, hogy szándékos gyújtogatásról van szó. Tegnap délelőtt a Csong­rád Megyei Rendőr-főkapi­tányságon dr. Molnár Imre ezredes, bűnügyi igazgató. Kovács Sándor őrnagy, va­gyonvédelmi alosztályvezető és Kumbor Tibor őrnagy, nyomozati osztályvezető saj­tótájékoztatón jelentették be: csütörtökön kihallgatták a gyújtogatásokkal alaposan gyanúsítható személyt, aki a cselekményeket beismerte. A 23 éves F. Zsolt rúzsai lakos, kilenc tűzeset - közöt­ják békának, amit el kell távolí­tani a patakéssel, mert külön­ben a ló csak sántítva porosz­kálhatna a betonon. Rigó a bea­vatkozást nyugodtan tűrte, sőt mintha még örült is volna a ke­zelésnek. A körömvágás után a gumikerekes kocsit is átnézték. A bak néhány csavarját, vasát kicseréltek, hogy Bandi bácsi nyugodtan ülhessen rajta, mi­kor kimegy a földre takarmá­nyért. A kovács mindig is arra volt büszke, hogy ha valamit eltolt, a vasat utána lehetett nyújtani. De ha a bognár elszabta a lécet, akkor az fuccsba ment. A két mesterség nem is létezhet egy­más nélkül. Utánpótlás nélkül azonban pár évtized múlva már A víz utáni pusztulásból főnix-madár módjára újjáéle­dő város megtervezésének és fölépítésének története Lech­ner Lajos pontos, olvasmá­nyos, számtalan adatot, érde­kességet rejtő soraiból olvas­ható ki. Kirajzolódik a pusztu­lás előtti Szeged, s a mindent magával sodró áradat képe. Az első gigászi feladat - s er­re talán nem is gondolunk a Párizshoz, Bécshez, Buda­pesthez hasonló városszerke­zet láttán - a víz elvezetése, az újabb áradás elleni fölké­szülés volt. Lechner leírja az átlagosan 4,97 méteres föltöltés, az út­építés, kövezés, fásítás, csa­tomázás történetét, vázolja az állandó közúti híd, s a várost tük a 180 milliós kárt okozó rúzsai tűzvész - okozását is­merte el. Autóval hajtott az erdőkbe, és öngyújtóval lob­bantotta lángra az avart. A rendőrök gépkocsijának for­galmi rendszáma alapján ju­tottak el, hiszen különböző tűzeseteknél több szemtanú is látta autóját a tűzfészkek közelében. Az ügy érdekes­sége, hogy F. Zsolt a rúzsai önkéntes tűzoltóság tagja, s az oltásból is kivette a ré­szét. Mindig az elsők között érkezett a helyszínre, és de­rekasan küzdött a lángokkal. A férfi őrizetben várja nem patkoltathatunk, nem csi­náltathatunk fakereket. A kör­nyéken már csak Szatymazon dolgozik egy idős bognár, ah­hoz szokta vinni a famunkát Sanyi bácsi. Forráskúton is raj­ta kívül csak egy kovács űzi még ezt az ősi mesterséget, a Zádori kovács. A Felszabadulás utcai kis udvarban a legapróbb vasdarab sem megy veszendőbe. Az iga­zi kovács nem dob ki semmit. A patkódarabból még lehet ék a fejsze vagy a kalapács nyelébe. Az üllő hangja pedig még addig fog szállni a környéken, míg az idős mester kezéből végleg ki nem hullik a kalapács. Kormos Tamás az árvizek ellen védő „kőpart" megépítését is. A Szegedre szánt új épüle­tek között találjuk többek kö­zött a városháza, református templom, polgári törvényszék, Csillagbörtön, Kálvária téri kápolna (amelyet a Komó­csin-féle városvezetés fölrob­bantatott) tervét is. „Lechner talán legnagyobb érdeme, hogy nem csupán a belátható közeljövő számára tervezte meg a máig működő­képes várost; azt is tudta, hogy elképzeléseinek egy ré­szét csak nyolcvan-száz év múlva valósítják meg" ­mondta a könyvbemutatón Szemerey'Márta, a Csongrád Megyei Urbanisztikai Egyesü­let elnöke. Lechner Lajos könyve egy minden ízében európai, messzire látó „technokrata" munkásságának dokumentu­ma. Nyilas Péter ügye folytatását, s az ügyész­ség vélhetőleg elrendeli elő­zetes letartóztatását. Szándé­kos gyújtogatás, rongálás és közveszély-okozás miatt kell felelnie, a rendkívül magas anyagi kár miatt valószínű­leg letöltendő, akár három évig terjedő börtönbüntetésre kell számítania. A 23 eszten­dős gyanúsítottat jelenleg el­meorvosi szakértők vizsgál­ják. A fiatalember ugyanis a rendőröknek azt állította, azért lobbantotta lángra az erdőt, mert erős késztetést érzett a tűzgyújtásra. K. B. Szinte elképzelhetetlen, hogy egy rendörorvos három évtized alatt mennyi szörnyűségnek, tragédiának lehetett utó­lagos „szemtanúja". A Csongrád Megyei Rendör­fökapitányság egészség­ügyi osztályának vezető főorvosa, dr. Unger Lő­rinc harminc éve kezdte a pályát. A profik nyugal­mával, megannyi tapasz­talattal a háta mögött, szeretettel beszél munká­járól, aminek talán így sommázható a lényege, célja: mindenben segíteni a nyomozókat, az ügyészséget, a bíróságot, hogy egy-egy ügy végére megnyugtatóan tehessék a pontot. Egy frissen diplomázott or­vosnak nem feltétlenül az az álma, hogy gyilkosságok helyszínén szemlézzen. Dr. Unger Lőrincnek sem az volt 1971-ben, amikor elvégezte az egyetemet. A sebészet felé kacsintgatott, ám ott nem küz­döttek létszámhiánnyal. Ügyész barátai javasolták, je­lentkezzen rendőrorvosnak: ott tényleg megtanulhatja a szakmát. Ahogy kivettem a főorvos szavaiból a beszélge­tés során, nem bánta meg a kényszer szülte döntést. Az általa irányított osztályon há­ziorvosi teendőket látnak el, ám itt történik a testülethez, tartozók, mintegy 1300 sze­mély szűrése, a fizikai, egész­ségi állapot felmérése is. Egyre fiatalabb az állomány, ritka, hogy valaki „megbu­kik" a vizsgálaton. Bűnügyesként kezdett, ám részt vett a gyógyításban és a hatósági feladatok ellátásában is. A hetvenes években, ha súlyos betegség, öregség mi­att is halt meg valaki, akkor is a rendőrorvost ki kellett hívni, ő mondta ki a végső szót. Később munkája bővült az igazságügyi szakértői te­endőkkel. Ma is gyakran hív­ják bírósági tárgyalásokra, ahol a szakértői szó perdöntő lehet. Persze az adott bűncse­lekménynél a rendőrorvos szerepe már a helyszínen is fontos. - A helyszíni szemle óriási jelentőségű - magyarázza a főorvos-alezredes. - A hely­szín beszél, csak meg kell tudni szólaltatni. Sok kérdés­re már azonnal várják a vá­laszt a kollégák, a nyomozók. Ez tényleg csapatmunka, a bűnügyi technikus feladata éppen olyan lényeges, mint az akcióba lépő forró nyomo­soké. Van, hogy 1-2 óra alatt végzünk a helyszíneléssel, de vettem már részt 10-12 órá­son is. Azért kell alaposan dolgozni, mert nincs ismétlési lehetőség. A sejtéseinkre az­tán a végső választ a bonco­lás adja meg. - Mit szól olyankor, ami­kor egy filmben a „kollé­ga" kijelenti: a halál 21 óra 15 perckor állt be? - Ilyen nincs, illetve csak a forgatókönyv írók fantáziájá­ban létezik. A boncolás vi­szont sok mindent elárul. Mi úgy nevezzük: élő szűrő, amin nem szabad semmi lé­nyegesnek átesnie. Saját gya­korlatomból nem emlékszem olyan esetre, hogy tévedtünk volna annak megítélésében, hogy valaki öngyilkos lett, avagy bűncselekmény áldoza­ta. - Honnan lehet azt meg­állapítani egy akasztottnál, hogy biztosan nem ön­szántából került nyakába a kötél? - Nem akarom részletezni, de, amennyiben gyilkosság történt, arról a helyszín, vala­mint a külső és belső sérülé­sek is árulkodnak. Minden esetben, ha gyanúsnak találjuk az esetet, azt azonnal jelez­zük, ilyenkor a hatóságinak induló ügy kétszakértőssé vá­lik. Egyébként a legnehezebb­nek nem is az akasztások, ha­nem a „fürdőkádas esetek" számítanak. Ezeknél is az, amikor a hajszárító bele esik a vízbe. Vajon véletlenről, ön­gyilkosságról, vagy bűncse­lekményről van-e szó? Nem könnyű lecke. Szerencsére rit­kán történnek ilyenek. - Gondolom, ezrekben mérhető a főorvos úr által végzett boncolások száma. Nem hiszem, hogy ezt vég­képp meglehetne szokni. Melyik eset rázta meg a legjobban? - Egy időben Békés megyé­be is be kellett segíteni, így kö­zel harmincezer boncolásom volt - felelte. - A hetvenes években történt egy tragédia Zsombón. Egy ember bérfűré­szeléssel foglalkozott. Az egyik portán dolgozott, amikor kabátja ujját bekapta a gép, és szó szerint felcsavarta a sze­rencsétlent a tengelyre. Termé­szetesen rengeteg tragédiával szembesültem a munkám so­rán. Ezek után persze megkér­dezhetné, mi ebben az öröm? - Tényleg, mi? - Az, hogy pontosan, meg­nyugtatóan meg tudja monda­ni az ember, mi és hogyan tör­tént, hozzájárulva ezzel az igazságszolgáltatáshoz. A kol­légákkal együtt nagyszerű csapatban dolgozhatom, a fő­kapitány, dr. Lukács János ez­redes is minden támogatást megad a munkához. Termé­szetesen örülök annak, hogy nem régiben főtanácsosi cím­mel ismerték el azt. amit csi­nálok. De ennél talán fonto­sabb: úgy érzem, az állomány, a rendőr kollégák szeretnek, szívesen állnak meg velem beszélgetni, ha csak néhány percre is - fogalmazott dr. Unger Lőrinc. V. Fekete Sándor i-jPt ­Dr. Unger Lőrinc rendörorvos szerint a jó csapatmunka hozza az eredményt. (Fotó: Schmidt Andrea) Szeged újjá születése Rúzsai tűzoltó lobbantotta lángra az erdőt Gyújtott, azután meg oltott

Next

/
Thumbnails
Contents