Délmagyarország, 2000. október (90. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-20 / 247. szám

PÉNTEK, 2000. OKT. 20. KITEKINTŐ 9 Terelik a halat a sándorfalvi telelőbe Bö termését adja a tó Kedves Környékbéliek! itt szűkbe jut-e még az iskolai vers a velszi lakomá­m2j ról? Nem távozva, persze magyarosan, az angol „he­lyesírás" mezejéről, hiszen Arany János: A walesi bárdok című költeményének Montgomeryben zajló királyfogadó vacsorájának képe kell, hogy idéződjék. Mikor is hordja „sürgő csoport, száz szolga" Edwardék asztalára a halat és a többi jó falatot. A bizarr eszmefuttatásunkba a hal miatt lett belekeverve a velszi tartomány terítéke, hiszen felénk is a harcsa, a csuka, a kárász, no meg a ponty, ke­csege alapja lehet egy jó lakomának. Ha szegényesebbnek is, mini a régi királyoké, de ízében, élvezetében bármelyik szegedi halvacsora - lehet királyi. Azok után, hogy mosta­nában szinte folyamatos a tűz a versengő halfőzők bográ­csai alatt, az efféle főzőversenyeink híresek, a szegediek, és természetesen a kedves környékbéliek - beleértve most már az ásotthalmiakat, öttömösieket, pusztamérgesieket ­zokon vennék, ha a halakról, fogásokról értekezni messzi­re kéne mennünk. Tisza mellől - a Dunához. (Vagy ép­pen az említett velszi tartományba). A hol akkorra a halfogó hely, mint a szegedi Fehér- tó, és annyi abban a hal, hogy még Bajára is innen visz­nek, minek menni egy lépést is? A vizesen is száraz ősz mellé kívánok: esőt, egészséget! fttAjerfo tiécrr Tó vizek kormányzója Matkó József a tolózárnál Az öszi lehalászás reggeli pillanata. (Fotó: Gyenes Kálmán) Matkó József nem szüle­tett halász. Ősei se voltak azok. Gyerekként se iga­zán vágyódott ilyesmire. Hogy, most mégis a tó mellett keresi a kenyerét, annak oka, hogy ide szólí­totta a sorsa. A szomszé­dos Szatmárnémetiből jött át feleségével, fiával, lá­nyával. - A lányom, náluk már uno­ka is van. a szegedi Dériben végzett. A vámnál helyezkedett el. A fiam, nemrég vett egy pa­rasztházat Sándorfalván, a Tes­cónál áruátvevő. Ők már itt jár­ták az iskolát, jobban beleszok­nak az itteni életbe. Mindezt nem azért mondja a csatornát, vfzvezető rendszert ügyelő Matkó József, hogy elé­gedetlen lenne az áttelepülés miatt. Jó évtizede költöztek a sándorfalvi halastó melletti te­lepre. Az állami gazdaság épí­tette házak egyikében teremtő­dött az új otthonuk. - Itt kaptunk munkát az álla­mi gazdaságban. Itt is marad­tunk. A szivattyúkra ügyelek. Azokat kezelerq. Ha kevés a vfz hozzuk a Tiszából, ha sok, mint a tavasszal volt. vezetjük belé. Amellett, ha engedjük le a tavakat, ezeken a szivattyúkon, csöveken keresztül jár a víz. Odébb, a nádszegélyes tó, mint egy nagy, mosatlan tá­nyér. Szürke és foltos, az iszap­ba bele-beleesapnak a halfogó madarak. A tóelválasztó töltés, amelyen Matkó József szi­vattyúi állnak, az ősz színeiben pompáz. Sárgulnak a nád szá­lai, színnel szegődnek be a fűz­fák lombjai. A szivattyúház, amely fedezékül szolgál a ví­zelzáró szerkentyűknek, nagy­kerekes tolózárnak, motorhajtó villany kapcsolójának, se nem kicsi, se nem nagy. Mellette, akár a horgászok stégéi, figye­lőállások. Innen, megszokott a tavak láncolata. A csöndes haj­nalok derűje. A halra bukó ma­darak vijjogása. Az ópusztasze­ri út halk moraja. Matkó József nem is tudja hirtelen megmon­dani, hogy melyek a legérdeke­sebb dolgok, amelyek, mosta­nában errefelé történtek. A munka, mindig csak a munka. A kérdésre, hogy megszokott-e már itt. az jön válaszul, hogy az öreg fa másképpen gyökere­dzik. mint a csemete. Nem na­gyon vágyódik haza, egy húga maradt s pár onokatestvére a romániai Szatmárnémetiben. A város az első háborúval került el Magyarországtól, a másodikban kevés ideig vissza­csatolták, azóta folyamatosan szivárognak el az ottlakók. Matkó József apai nagyanyja a szintén magyar Nagymajtény­ban élt, nem messze tőlük s hogy mekkora lehet most a szétszóródod rokonság, azt idő­nek teltével lehetne csak össze­számolni. - Ha a Matkókat veszem, egy apai nagybátyámról bizto­san tudok. És, azt hallottam, hogy itt Magyarországon van egy Matkópuszta. Tervezgetjük már rég, hogy elmegyünk, megnézzük. Kell valami, ami közös bennünk. Mezei következtetéssel ez így hangzik: Matkó József a sándorfalvi tótöltésen - pusztán Matkó. de, ha a keresett pusztát hasonló emberek lakják, mint ó, és pusztán a név alapján ítél­kezünk: érdemes hely! M. T. Aki már látott halat vízben ficánkolni, hiheti: nem könnyű azt megfog­ni. A halászember, bár gyors a keze, mégis a há­lóra bízza ezt a munkát, ősidők óta. El lehet kapni a halat bármivel kassal, zsákkal, szigonnyal, ho­roggal, gránáttal. A halá­szok mindmáig kitartot­tak a hagyományos hal­fogás ősi műveleténél, hálóval halásznak. A sán­dorfalviak akkorával, amekkora átéri a föhalfo­gó helyet. Hosszát fél fo­cipályányira taksálom, szélességét négy-öt mé­ternek. Az október reggeli Nap vö­rös korongja már fölötte az er­dőnek. A szivattyúháznál kis csoportokban verődve a halá­szok. Idejében jöttek Deszk­ről, Szegedről, Sándorfalváról a 7 órás kezdésre. Biciklivel, busszal, gyalog, kisvasúttal. Sallai Jenő telepvezető érkez­tével előkerülnek a kasok, la­pátok, tisztul a fő halfogó hely gumicsúszdájának környéke. Megtudjuk közben, hogy nyolcszáz halágyban terem a fehértói hal. Sallai főnök ajánlja, addig kérdezzem, míg hallhatjuk egymás szavát, mert ha beindul a halhordó láncolat, az nagyon robajos lesz. Úgy is történik. Szabó László halászmester a vízre, partra irányított csapattal fél óra alatt a fölhajtóhoz tereli egy tó halat. Körülbelül 70-80 mázsányi vízi zsákmányt. A csata kimenetele biztos, a ha­Jászoké lesz a hal, de volt ott olyan harc, a kényszerű terelés ellen, hogy az idegennek ha­mar tátva maradt a szája. Mé­tereseket ugrottak a háló szo­rításából menekülni igyekvő halak. De mivel szép komóto­...százötven dolgozó pri­vatizációja zajlott le ­mondja Lódi György igaz­gató - amikor a Fehér-tói halgazdaság, Szegedfis Kft. alakulása kerül a be­szélgetés menetébe. A szegedi állami gazdaság­ból alakult a kilencvenes évek elején. - Szinte egyedüliként... - Országosan a Balaton és a Hortobágy jelenti a konku­renciát. Ott jelentós a halter­melés. A megközelítően 2000 hektár halastavainkból a har­mincas évektől épült meg a hatvanas évekig körülbelül 1500 hektár. A többit később, a sándorfalvi üt jobb oldalán, állami nagyberuházásként ala­kították. A modernebb, a gé­pesített lehalászásra alkalmas tavakat. - Lehalászás idején kér­dezhetjük: mi lesz a halak sorsa? - Körülbelül az állomány negyede megy exportra. Emellett az összes szegedi csárdát, éttermet, vendéglőt mi látjuk el jó minőségű tü­körponttyal. Jelentősebb hal­fogyasztó Baja, Mohács, Bá­taszék. - Halai a Duna mellé?! - Szeretik a mi sziki hala­inkat az ottani ínyencek. - A jó gazda tudja milye van. A Fehér-tói halászok is megszámolják a hala­kat? - Igen. Ha nem is egyen­ként, de tudjuk, hogy miből mennyi van. Az intenzív hal­san baladtak a parti hálóhú­zók, és a lassú csáklyázással utánuk a csónakos legények, ha hal ki is ugrott, nem történt égbeszökő tragédia. Amelyik meglépett a terelni valók első köréből, és élni akart, mint hal a vízben, a másodikat nem biztos, hogy megúszta. Sőt. Egyszer mindenképp be fog szaladni a csőbe, hiszen a vé­gén leengedik a tó vizét, s ami hal esetleg ott marad, már a madaraké. tenyésztéssel, amely a szapo­rítástól az áruhal előállításig tart, a ponty az állomány hat­van-hetven százalékát adja. A többi a növényevőből busa, amúr. Nevelünk ragadozóként szürkeharcsát. Az idén szapo­rítottuk a csukát. Kerülni sze­retnénk, de bejönnek az. úgy­nevezett vadhalak. Ezek az egész technológiát megzavar­hatják, még a leggondosabb munka mellett is elképzelhető, hogy a kárász és a törpeharcsa ivadék kerül a többihez. Éven­te 100-110 vagonnyi halat ha­lászunk le így ősszel. Minden tavat leeresztünk szárazra, minden halat beviszünk a tele­A sándorfalvi halászcsapat, leghátul Szabó László halász­mester, előtte jobbról Hódi Róbert és Rácz Gábor, balról Szécsi Róbert hosszú rudakkal úgy tettek, mintha a vizet piszkálnák, holott a hálót igazgatták, hogy az alja is jól fogjon. A bal oldali köteles csapatban Áldott Gábor, Sza­bó Lajos, Hódi István és Csongrádi Sándor améterről méterre araszolt a tóparton. Vállukon a hálóhúzó kötéllel. lőbe. Az áruhal körülbelül 60 százalék. Tenyésztésre marad 30 százalék, 10 százalék pedig az ivadék. A hal két és fél év alatt éri el árusúlyát. Azok a kis halak, amelyeket most jú­niusban tettünk ki, 2002 évvé­gén lesznek méretesek. - Milyen az idei lialszü­ret? - Még nagyon az elején vagyunk, másfél hónap múlva már többet tudunk. Karácsony után, a jövő év elején meg még többet. Az első két tó, úgy látom, úgy ítélem meg, hogy hozta a tervezett mennyiséget, minőséget. Le­het, hogy még afölött is telje­A másik oldallal se sietnek. Arról Oleernyik Gábor az első húzóember. Mikor már össze­zárt a hatalmas háló a halak körül, megkönnyebbülten gyújt cigarettára a dohányos. Az igazi szívatás csak ezután kezdődik. Matkó papa gázt ad, és a hajlakk szivattyú levegőt fű a vízzel s röpíti a halakat a gumicsúzdára. Olyan, néme­lyik, mintha az olimpia tor­nászcsapat versenyzője lenne. Hátrabukfenc, óriás kelep, de sít, tehát az őszi lehalászás jól indul, akkorák, mint amilye­neket most itt látunk. - Mondhatják, hogy jó évet zártak? Mikor dőlhet­nek hátra igazán a pad­kán, a meleg kemencé­hez? - November végén már látjuk, hogy mi termett. Ekkor még nagyon nem lehet. A ha­lakat értékesíteni kell. Mivel nálunk karácsonyra összpon­tosul a halfogyasztás, igazá­ból januárban érezhetjük, hogy most már hátra dőlhe­tünk. Elégedett gazda módjá­ra melegedhetünk. Majoros Tibor a mutatvány nincs díjazva. A tornászpontyok is mennek a többivel a kisvasút vagonjába. Előtte, még megkapja mind a maga mustráját és mérlegelé­sét. Utána, irány a telelő. A szegedi Szabó Lajos évtizedek megszokottságával ül a kisva­sút mozdonyán. Megy, mintha mi sem történt volna. Igaza van, nem is történt más. mint máskor szokás. Halat fogtak, mázsaszám... T. M. Jubileumi mulatság Ásotthalmon Munkatársunktól Ásotthalom 50 éves jubi­leumi ünnepségére és ju­hásznapi szüreti mulatságra várják szombaton a szóra­kozni vágyó érdeklődőket a község művelődési házának udvarára. A vendégek reg­gel 8 órakor meghallgathat­ják Petró Ferenc polgármes­ter ünnepi köszöntőjét. Ezt követően látványos és izgal­mas birkavágó- és főzőver­seny veszi kezdetét. A jelen­lévők megtekinthetik Rácz Kálmán slambucfőző bemu­tatóját, majd a pálinkaminő­sítő verseny résztvevőinek szurkolhat a közönség. Ásotthalom 50 éves jubi­leuma alkalmából, 10 órakor dr. Mucsi Imre. az FVM he­lyettes államtitkára mond ünnepi beszédet. Marosvári Attila, a megyei közgyűlés alelnöke pedig - a millenni­um évforduló tiszteletére ­átadja a polgármesternek a Csongrád Megyei Közgyű­lés zászlaját. Ezt kosvezetőverseny, ju­hásznapi ebéd. szüreti felvo­nulás és borminősítő ver­seny követi. Lesz hús- és fé­sűsmerinó tenyészeti bemu­tató, valamint alpesi kecske­sajtvásár is. Az este 6 órai eredményhirdetés után pe­dig vacsora és szüreti bál garantálja a kellemes kikap­csolódást. A mulatságon er­délyi zenészek gondoskod­nak a jó hangulat fokozásá­ról. Tószéli igazság, mondja Matkó József, hogy a Tiszába ingyen folyik a víz, onnan, ide, mindig pénzért! (Fotó: Gyenes Kálmán)

Next

/
Thumbnails
Contents