Délmagyarország, 2000. október (90. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-10 / 238. szám

KEDD, 2000. OKT. 10. KITEKINTŐ 11 Kedves Környékbéliek! p ál a tálban, tál a bálban? Mi az igazság, a hétvégi mJ balástyai sokadalmat illetően? Volt abban min­den. Szépség, játék, enni és inni való. Okosodhatott, mulathatott, aki ehhez érzett kedvet, hiszen tanulni való, ellesni ajánlatos ötlet, vigadalomra ok is akadt szép számmal. Igy, utólag se mondhatunk mást, mint elsőre: a balástyaiak - kitettek magukért! Aki nem látta vagy még nem hallotta, annak most sem késő megtudnia: szemrevaló kiállítást alkottak. A múlt edényeibe tették a ma remekeit. Azt, amit a ba­lástyai föld kiadott magából. Azt, amire az okos gazda gondol, mikor a veteményezésbe, vagy még mielőtt a földforgatásba belekezd. A fölhizlalt krumplira, a kifé­nyesedett káposztára, hamvas szőlőfürtre gondolok el­sősorban, a mindennapok éltetőjére, a kertek, gyümöl­csösök kincseire, és ezerszirmú díszeinkre, a virágok­ra. Ezekből volt minden. Ezek ágyazódtak köznapok hétvégéjébe. Nekem olyan volt, mint a mai gépzenés, monoton diszkóban az odacsempészett rock and roll blokk. Amellyel rövid időre visszajönnek az évtizedek nagyjai. Az idősebbeknek emlékidőzőként, az ifjaknak fejfölkapásra: nocsak! ínyenctál a bálban? Bál a tál­ban?! Izkavalkád? A balástyaiak első zöldség- és virágfesztiválján mértéktartóan ötvöződött a múlt és a jelen. Az a múlt, amit letagadni nem tudunk, (sokan nem is akarunk), és az a jelen, amiben sokunknak kapaszkodót muszáj találni az új élethez. Kezdeni a gazdai mivoltot. Mert szép volt, amit láttunk, értelmes volt, amit hallottunk, de mindnyájunkban, (öregben, fiatalban) ott motosz­kált: ki fizeti meg a gyönyörű portékának az igazi árát? A beléje ölt tömérdek munkát, a felbecsülhetet­len hozzáértést? Tyjem az éhezők, nem az elesettek és nem is mi ­1V akik csak úgy vagyunk... Mindezektől függetle­nül, reménnyel megspékelve köszönti kedves mind­nyájukat: ft/ajein* tiitrr Uborkából, paprikából Tök jó krokodil A feldíszített faluház­ban hatalmas bokrétákat, virágkompozíciókat, illet­ve rekord nagyságú tökö­ket, paprikákat és egyéb, a környékre jellemző ter­ményt láthatott a nagyér­demű. A gyerekek az egészséges harapnivalók­ból fabrikáltak mindenfé­le érdekes szobrot. A tökből kiváló főzelék va­rázsolható, de kirántottan sem utolsó eledel. Balástyán azon­ban az elmúlt pénteken nem kulináris célokra használták fel a tököt és társait. A nyol­cadikos Dékány Anita és Czi­rók Dóra egy hatalmas zöld krokodilt és egy fesztiválvirá­got gyártott a főzelékfélékből. Dóri édesanyja adta az ötletet, hogy megmintázzák a „tök­hüllőt". A két szobor elkészí­tése három órájába telt a lá­nyoknak. Az állat testét kisebb-na­gyobb tökök adták. Erre kü­lönleges alakú répalábak ke­rültek. A tágra nyitott szeme­ket egy-egy pritamin-, a szép pillákat pedig zöldpaprikából vágták. A hegyes fogakat fog­piszkálókkal helyettesítették. Az alapanyagokat nem piacon vásárolták, hanem a lányok szülei kertjében termett. Anita jobban szereti ugyan a húst, azért a zöldségeket is meg­eszi, de csak nyersen. Alkotá­sukra első díjat kaptak a zsűri­től. - A diótortát csak is közö­sen fogjuk elfogyasztani, de erre várni kell, mivel Dóri Szarvason versenytáncol, s csak később jön haza - mond­ta Anita. A krokodil mögött egy bo­szorkány család „futott be" a második helyre. A négy alko­tó, Halász Éva, Tisza Gabriel­la, illetve a két Gömöri test­vér, Kamilla és Gabriella sze­rint nehezebb volt kitalálni, mint megcsinálni a boszikat. Az ötös família feje, a főbo­szi, napraforgó tányérjából készült. A férjét padlizsánból mintázták, a lányukat almá­ból, körtéből, a fiút krumpli­ból faragták. A család nem igazi család nagyi nélkül, az anyóst két, kicsit fonnyadt uborkából varázsolták elő. K. T. Dékány Anitáék alkotását, a krokodilt és a fesztiválvirágot találta a zsűri a legjobbnak. (Fotó: Gyenes Kálmán) Húsz éve szól... Munkatársunktól Húsz éve szól a Magyar Rádió Román Szerkesztőségé­nek adása. Szolnokon indítot­ták útjára, közvetítették az éter hullámain az itt élő kisebbség­nek szerkesztett műsorokat, amelyek 1987-től már Szeged­ről sugárzott a Magyar Rádió Szegedi Stúdiója. A húszéves évfordulóra készült el a ma­gyarországi románság első népzenei CD antológiája és annak elkészítésében a szegedi román szerkesztőség is jelen­tős szerepet vállalt. Deszki versenyek Munkatársunktól A napokban rendezték meg, immáron harmadik alkalom­mal a Deszk-Szőreg gyorsasá­gi kerékpárversenyt, s ezzel párhuzamosan az olimpia je­gyében a az aszfaltrajzver­senyt is. A deszki kerékpáro­sok közül Karai Róbert, Ke­resztényi Máté, Farkas Vince, Kispéter Melinda, Csanádi Péter, Dékány Gáspár és Al­mosdiné Szarvas Mária kapott díjat. A szőregi kerekezők kö­zül pedig Szűcs Tímea, Mityók Gergő, Pósa András, Ugrai Nikolett és Bánszki Zsuzsa vi­hetett haza értékes ajándéko­kat. A zsűri külön értékelte a legfiatalabb és a legidősebb versenyzőket is. Deszken a legfiatalabb Rácz Adrienn Ré­ka, a legidősebb pedig Brego­vics Imréné volt. Szőregen a legidősebb bicajosnak járó dí­jat a 81 éves plébános. Szarvas Béla vehette át. A verseny külön érde­kessége, hogy részt vett rajta az 54 éves Aranyi László távgyalogló, aki ezúttal húsz kilométert fu­tott és huszonötöt kerékpá­rozott. A települések kö­zötti összesített pontver­senyt a vándorserlegért, immáron harmadszor Deszk nyerte. A rajzolók­nál pedig Sós Kinga, Tóth Zsanett, Tóth Márk, Nagy Dániel, Scherer Anett, Széli Anita, Tóth Ferenc, Farkas Jakab és Mihalecz Katinka alkotását értékelte a zsűri. Előadói mondatok a fesztiválról Gerendás Károly, orszá­gos főkertész, minisztériumi osztályvezető: - A fesztivál le­gyen hagyományteremtő. Úgy gondolnám, minden évben ér­demes volna megtartani, mert ezáltal azt érjük el, hogy min­den évben megtudjuk, szinte leltárszerűen felsorolva: mit értünk el egy év alatt... A ma elültelett gyümölcsfa, már az Európai Unióban fog gyökeret ereszteni... A termőtáj szerepe fölértékelődik, és az átformá­lódó állami támogatási rend­szer is ehhez igazodik. A mi­nisztérium a térségi fejlesztési programot mind erre illeszti... A termelői értékesítő szövet­kezetek előnyt élveznek... A hungarikumok megtartására mindannyiunknak vigyáznunk kell... Bittsánszkv János, a zöld­ségkutató intézet vezérigazga­tója, az európai csatlakozás tanácsadója: - A termelői ér­tékesítő szervezetek nem azo­nosak az_új típusú szövetke­zetekkel, amelyek az elmúlt években rohamosan alakultak és szűntek meg. Egymilliárd forint értékű támogatás ment ki az új típusú szövetkezetek­re. Ez ellengőz volt a zöldség­és gyümölcstermelő szövetke­zetekkel szemben, minekutá­na ezeknek a megalakulásá­hoz miniszteri elismerés szük­séges. Amelyekből, ez idáig, mindössze négy alakult meg... Az európai piacon nem mi va­gyunk a meghatározók. A spanyolok, az olaszok, a hol­landok. a franciák előttünk járnak... Hódi Pál, a Mórakert Szö­vetkezet elnöke: - Kérdésnek tették föl a szervezők, hogy mit kíván a piac? Nem töb­bet: jobbat és mást! A terme­lő - termeljen. Minőséget és piacra valót. Kérdés az is: ho­gyan? Elhangzottak rá jó ja­vaslatok. A termelői értékesí­tő szövetkezeteket, a TÉSZ­eket nem szabad összehason­lítani, a régi termelőszövetke­zeti modellel... elsősorban ez beszerzést, értékesítést jelent, kibővített formájában: feldol­gozást. A hozzáadott érték a termelő érdekeit szolgálja. Ezeknek az új típusú gazda­szövetkezeteknek az alapja: az összefogott családi gazda­ság. A korábbi kelet-európai beidegződéseinket el kell fe­lednünk... Bánfi Péter, a csengelei Vetter Kft. ügyvezetője: - Az európai országok eltérően fejlődnek, piacuk is másként reagál a változásokra. A pi­acnak az a feladata, hogy megmondja a vevőnek: mit kíván... Mi a német piacra dolgozunk. Nagy menny­iségben kérik az árut, nagy választékot igényelnek, egy­séges minőséget, jó szolgál­tatást. Nincsenek meg hozzá az információink, hogy a ter­melő mit csinál, mit termel és miért. Senki nem próbál szerződést kölni, a kisgazda­ságok nem képesek folyama­tosan, egységes árut adni... Ma messze nem az történik Balástyán és környékén, ami kellene. Kiszorulhatunk a hazai piacokról... Lasancz Tibor, a rúzsai Eu­rogreen ügyvezetője: - Mi is itt vagyunk az EU nyakán, nem­csak ők jönnek a miénkre... Az elmúlt tíz év alatt a magyar ter­melő nem sok támogatást ka­pott, holott ez másoknál az Eu­rópai Unióban valamilyen mó­don megtalálható, mi a gyakor­lat? Telefonon rendelünk. Előre három napra vagy egy hétre diszponálunk. Előre egy hétre ki kell találni egy árat. és nem vagyok abban biztos, hogy amit pénteken kimondok, azt vasár­nap vagy hétfő reggel tudom teljesíteni... Gyakorlatilag, hogy miért, az más kérdés, de a ma­gyar zöldségpiac kettévált... Azon is hamar kellene változ­tatni a szabályalkotóknak, hogy a munkások alkalmazásától ne kelljen rettegnie a kertésznek... A balástyai sokadalom éje után Nem haraptak a Bestiák Összehordtak hetet-havat a balástyaiak? Nem, csak azt, ami emlékezetessé tette az első falunapon a gazdák kiállítását. (Fotó: Gyenes Kálmán) A vasárnap ráadásnap lett az első balástyai falu­napi sokadalomban. A zöldség- és virágfesztivál kezdetekor, pénteken, a szakmai összejövetelen je­lentette ezt be Újvári Lász­ló polgármester. Kérdéses volt, hogy a földíszített fa­luházban megfér-e egy­mással a virág- és porté­kaköltemények ott mara­dó láncolata és a férfinapi bál zajlása? Mulatság utá­ni egyöntetű vélemény: megfér! Ráadásul a rá­adásnap is jól sikerült. Amint már a híre is eljárt: a bálban mulatott, aki csak tehet­te. Körülbelül háromszáz falu­belinek húzta a Frank-banda, táncoltak, énekeltek. Szólt a nó­ta, szállt az üzenet, ahogy erre­felé már szokás volt régen is a szabadkai rádió korábbi népsze­rű műsora után. (Lehet, hogy újra mulatnak majd a vajdasági magyarok is, ha nem is a követ­kező balástyai bálban, de csillan a reménye, hogy a szomszédos magyarok - odaát Jugóban - is­mét saját akaratuk szerint rádi­ózhatnak. Ha még nem is hol­nap, de szólhat ismét a nóta, szabadkai kaszárnyába, a hajtási engedély megszerzéséért, úgy, hogy egyben ángyikát is kö­szöntik a csantavéri szőlőkben.) A szombat esti bált a Balás­tya Község Közművelődéséért és Fejlődéséért Közalapítvány (vezetője Kardos Erzsébet) 13 személyes kuratóriuma - és an­nak segítői - szervezték. Föl­léptek abban a Bestiák. Ijede­lemre okunk nincs, mert senkit nem téptek szét a honi énekes­lányok, mi több: öltözékben a szokottnál szolidabbra fogták a figurát. Mellőzték a színpadi erotikát. Énekeltek táncoltak, mint egy női zenekarhoz illik. Később, viszont, férfinapi meg­lepetésként egy mutatós hölgy minden ruhadarabot fölösleges­nek ítélt a testén, s teljes női mi­voltában pördült-fordult a soka­dalom éjjelének ácsolt pódiu­mán. (Magyarul: volt egy kis színpadi vetkőzés!) Természete­sen az ilyen bálakon a nép a tombolát várta igazán fölizgul­tan, és beigazolódott az ősi igazság is: a mulatságnak hamar vége szakad. Az is tagadhalal­lan, hogy hajnalig tartott, és a balástyaiak jól érezték magukat. Mint mondták a faluházi díszek bontásakor: köszönik. Az ala­pítvány is helytállt. Mint korábbról ismeretes, búcsúnapot már tartottak Balás­tyán, arra jöttek a forgósok, ki­rakodó vásárosok és az öregebb balástyai focisták (fele kisteleki volt), megmérkőztek a Kitekin­tő (szedett-vedett) válogatottjá­val, a mostani hivatalosan is a falunap rangjára emelkedett. (A vendégek dicsérték a sokada­lom kifejezést. Találó.) Ezen voltak, bőrösök, gyöngyfűző­sök. akik a szebbnél szebb por­tékákat kínáltak. A faluház melletti gyöpön, ahol az első balástyai falunap vásáribb része zajlott, dísztárgyak, óriásjáté­kok, fölfújható vár, csúzda, csocsó meg még sok minden más szolgálta a pénzköltést. A Búfelejtős Palotás Istvánék babgulyást mértek bográcsból, hogy aki szellemi táplálékként megnézte a Ciróka Bábszínhá­zat, hallgatta a Nyugdíjasok Kórusát, gyomra éhe is csilla­podjon. Még a bál idején, a zenekari pódiumról köszöntötték a hiva­talos szervezőket. Gömöriné Kordás Gabriella kérte föl Újvá­ri polgármester urat. hogy Bozsó Gábor és felesége virágkosarait adja át a szakmai nap látvány­szervezőjének: Egriné Sztancs Máriának, akinek segítői a falu­gazdászok (Újvári Lászlóné, Halászné őcs Éva) voltak. A szombati gyöpi sokadalom összefogása Márkus Marianna, Kocsisné Benkö Beáta, Ott Gab­riella nevéhez fűződik. És kö­szöntöttek mindenkit, aki részt vállalt a hetekig tartó szervezés­ben. így múlik el a világ dicső­sége - foghatnánk rá a hétfői látványra, amikor is egy dísze­hagyott gumiskocsi árulkodott csupán a hétvégéről - de, akik látták a balástyai virágfesztivált, azoknak mélyen a szívükbe ivódhat annak szép emléke. Hogy az anyagiak mellett se menjünk el szó nélkül: sokakkal együtt, az Agro Marketing Cent­rum se bizonyult szűkmarkúnak. Majoros Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents