Délmagyarország, 2000. október (90. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-09 / 237. szám

HÉTFŐ, 2000. OKT. 9. BELFÖLD 3 röviden Tisztújítás a MÚOSZ-ban Budapest (MTI) Wisinger Istvánt újra, öt évre elnökévé választotta a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) közgyűlése szombaton Budapesten. A szervezet általános alelnöki posztjára újraválasztották Vince Mátyást. A vidéki alelnök Ballai József lett. A MÚOSZ elnökségének tagja lett Arpási Zoltán. Békés Sándor, Bényei József, Bernáth László, Keleti Éva. Komlós Attila, Müllner Jenő, Hardy Mihály, Szűnyogh Szabolcs, Bolgár György és Farkas Zoltán. Az egyik már megvan... Budapest (MTI) Szombaton a készenléti rendőrség emberei elfogták a váci büntetés-végrehajtási intézetből egy hete megszökött két rab egyikét. A szökött elítélt kézre kerítésének körülményei egyelőre ismeretlenek. A másik szökésben lévő rabot is kis híján sikerült elfogni szombat este, azonban az elítélt el tudott menekülni a rendőrök elől. A váci büntetés-végrehajtási intézetből szeptember 30-án szökött meg két elítélt, a 26 éves budapesti Brezovszki Sándor, és a 32 éves sátoraljaújhelyi Zsiga Csaba. Drogdílert fogtak Budapest (MTI) A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) munkatársai szombaton reggel elfogtak egy fővárosi drogárust. A rendőrök akkor csaptak le a 48 éves férfire, amikor éppen árut adott el, jórészt tizenéveseknek. A kábítószer-kereskedő lakásán nagy menynyiségű amfetamint, exstasyt, LSD-korongot, marihuánát valamint rengeteg műszaki cikket is találtak. Örökbe fogadott a hiúzok A Szegeden tanuló francia gyerekek kezdeményezésének, az állatok örökbefogadásának részleteit az európai hiúzok ketrece előtt beszéli meg (balról jobbra) Anne Deo, Veprik Róbert, Gösi Gábor és dr. Sipos Ibolya. (Fotó: Schmidt Andrea) Örökbefogadással irányította a szegediek figyelmét a természetvédelem fontosságára és az ember felelősségére a Szegedi Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorló Altalános Iskolája. Az állatok világnapja alkalmából a Szegedi Vadasparkban élő európai hiúzokat örökbe fogadta az iskola 4/c osztálya. A természet barátai jól tudják, az ember felelős környezetéért, a többi élőlényért. De ezt nem lehet eleget hangoztatni, erre nem lehet elég korán ráirányítani az emberpalánták figyelmét. A SZTE Ságvári Endre Gyakorló Altalános Iskola programjában egyre fontosabb helyet tölt be a környezeti nevelés, a növényzet és az állatvilág védelme. E nevelési program értelmében az alsó tagozatos diákok számos alkalommal ellátogatnak a Szegedi Vadasparkba, zoopedagógus segítségével, játékos módszerekkel ismerkednek az ott élő állatokkal, a természettel - tudtuk meg dr. Sipos Ibolya igazgatótól. Tavaly egy ilyen látogatás alkalmával francia gyerekek is elkísérték az egyik csoportot. (A külföldi érdekeltségű cégek Franciaországból ide érkező és itt dolgozó szakembereinek gyermekei ugyanis a „Ságváriban" kapnak lehetőséget tanulmányai kötelezettségeik teljesítésére.) E francia kisiskolás csapat, s az őket tanító pedagógusédesanya, Anne Deo mondta ki először: az európai hiúzok vadasparki otthona túlságosan szűk, segíteni kellene abban, hogy új és tágas kifutót kapjanak. Az ötlettel egyetértett Özvegy Judit tanftónő és osztálya, ezért a „ságváris" pedagógusok és a diákok a múlt tanévben több tucat lehetséges szponzort kerestek föl személyesen és rajzaikkal, hogy pénzbeli segítséget kérjenek. Sikerült is 400 ezer forintot összegyűjteniük. Ez az összeg azonban csak az új kifutó és az azon álló épület anyagára elég. Ám az iskola 4/c osztályába járó gyerekek szülei is megmozdultak: az egyik apuka, Sípos László vállalta, hogy vezetésével megépül az európai hiúzok új otthona. Az első kapavágást tegnap, az állatok világnapja alkalmából ejtették meg a Szegedi Vadasparkban. Az európai hiúz, az egykor Magyarországon is honos ragadozó, ma veszélyeztetett álltafajnak számft, mert a kihalás fenyegeti. Ezért is örül Gősi Gábor, a Szegedi Vadaspark igazgatója és Veprik Róbert gyűjtemény felügyelő annak, hogy lelkes gyerekek és felnőttek mozdultak meg azért, hogy hozzájáruljanak a vadasparki állatok életkörülményeinek javításáért. A hat európai hiúz új kifutója körülbelül 800 négyzetméteres lesz, az elkülönítésre is alkalmas két épület pedig 100-100 négyzetméteres. Ha ez elkészül, akkor az európai hiúzok helyére a két, kisebb testű mocsári hiúz költözhet. Tehát egy akcióval két állatcsoport elhelyezésén is javítanak. Az állatok világnapja ürügyén vasárnapra szervezett vadasparki játékos vetélkedő, színházi előadás és kézműves foglalkozás sokakat vonzott. De érzelmileg leginkább a most elindított állat örökbefogadási akció érintette meg a látogatókat. A lehetséges pótszülők közül volt, aki ezer, volt, aki ötvenezer forintot ajánlott föl azért, hogy hozzájáruljon az általa egy időszakra „örökbe fogadott" állat tartásához, táplálásához, gyógyításához, kifutójának berendezéséhez. Az állat örökbefogadási akció folytatódik. Újszászi Ilona Kádár János a felszabadulás után a Moszkvából hazatérő Gerö Ernőtől szigorú pártmegrovást kap, majd bekerül a kommunista párt Központi Vezetőségébe. Káderosztály-vezetöként és nagy-budapesti rendőrfőkapitány-helyettesként nagyobb szerepet játszik a közéletben, ahogy évtizedekkel később Kádár és köre beállítani igyekszik. Az illegalitásból kilépő Csermanek, illetve Lupták Jánosnak az új élet új nevet, a Kádárt hozta, így kezdve karrierjét az újjászerveződött Magyar Kommunista Pártban (MKP). Tagja lett a budapesti központi bizottságnak. ugyankkor a Moszkvából hazatérő Gerő Ernőtől szigorú megrovást kapott a kommunista párt 1943-as feloszlatása és a Békepárt megalakítása miatt. Rákosi Mátyás nem tartotta fontosnak „túllihegni" az ügyet. Visszaemlékezéseiben Kádár politikai járatlanságának és opportunizmusának tulajdonítja 1943-as lépését. Ennyiben maradtak. A hazatért moszkovitáknak szükséAz ismeretlen Kádár János (5.) A budapesti Nemzeti Bizottság legutóbbi ülésén kimondotta, hogy a főváros területén minden állami, törvényhatósági, község vagy magánosok által fenntartott intézmény, hivatal, iroda, üzem tisztikarának, alkalmazottainak, valamint az iparosok, kereskedők, szabadLapszemle foglalkozásúak és művészek igazolását a maga részére tartja fenn. Az igazolások végzésére a demokratikus pártok bevonásával külön igazoló bizottságokat állít föl. Azokat az igazolási határozatokat, amelyekel eddig a különböző hivatalok, vállatok, üzemek által kijelölt bizottságok végeztek nem ismeri el jogérvényeseknek és azokat a felállítandó új igazoló bizottságokkal felülvizsgáltatja. (Délmagyarország, 1945. március 23.) gük volt a megbízható, itthoni elvtársakra, különösen Kádárra, aki jóformán az egyetlen valóban munkás származású vezetője volt a pártnak. A felszabadulást hozó év tavaszára az MKP kiépítette szervezeteit, így az alig egykét ezres illegális csoport néhány hónap leforgása alatt félmilliós tömegpárttá vált. Céljuk az akcióprogram végrehajtása, az újjáépítés megszervezése, melyben elsősorban az ipari munkásságra, a bányászokra és a szegényparasztokra kívántak támaszkodni. A Szovjetunió segítsége mellett azokra a titkos kommunistákra is számíthattak, akik csaknem az összes pártban, minisztériumban, társadalmi szervezetben és egyházban segítették információikkal az MKP munkáját. 1945 januárjában Kádárt Nagy-Budapest rendőrfőkapitány-helyettesévé nevezik ki, majd a párt Központi Vezetőségének (KV), majd a KV Központi Titkárságának tagjaként a káderosztályt vezeti. A hosszú, mély illegalitásból felszínre kerülő harminchárom éves fiatalember, aki egy ideig a hazai kommunisták első embere volt, alighanem magasabb pozíciókra számított. Igaz, a Moszkvából hazatérő kommunista vezetők iránt szinte vallásos tiszteletet éreztek az itthoniak. Kádár is elismerte felelősségét a pártfeloszlatással kapcsolatban, nem vitatkozott. „Kádár kapcsolatát Rákosi Mátyással ezekben az években a tiszteleten alapuló alárendelődés határozta meg, amit nem is fejezhetett ki jobban más, mint hogy Kádár visszautasította a felajánlott pertut, így Rákosi tegezte őt, ő viszont magázta a párt első titkárát" - írja a Rubicon hasábjain Feitl István történész. Igaz, nem biztos, hogy említett két megbízatása - a káderosztály-vezetői és a főkapitány-helyettesi poszt annyira jelentéktelen lett volna, ahogy ezt később Kádár és köre beállítani igyekezett. A két funkciója mellett ráadásul a KV-nak is tagja volt, amely bizalmi ügyek megoldására is jogosította. A főkáderes „íróasztalára nem a kisnyilas házmesterekből lett kommunista tömbmegbízottak személyi anyagai jutottak" (Gyarmati György), hanem annak a néhány száz embernek a dossziéja, akik a koalíciós kormányzás időszakában kommunista színekben fontos funkciókba kerültek. A rendőrfőkapitány-helyettesi poszt sem lebecsülendő, hiszen Kádár ezzel a politikai rendőrséget felügyelte. A párt őt küldte Apor Vilmos, győri megyés püspök meggyilkolásának kivizsgálására, vagy inkább eltussolására, akit részeg szovjet katonák lőttek agyon. Kádár a kommunista döntési hierarchiának már ekkor az egyik meghatározó tagja, „...iskolázatlan, de nem műveletlen, hanem egy művelt munkás volt, akinek például - elég ritka ez - Svejk volt az egyik kedvenc könyve. (...) Furcsa mód ennek a tényleg tanulatlan, idegen szavakat rosszul ejtő embernek volt presztízse. Ez a bizonyos személyiség varázsa" - emlékezik egy 1989 és 1991 között vele készített interjúban Aczél György, de az 1956 után öt évre ítélt Széli Jenő (a forradalom napjaiban a Magyar Rádió kormánybiztosa) sem fest negatív képet a harmincas évei elejét, közepét taposó Kádárról: „Volt őbenne egy olyan mély érdeklődés az emberek iránt, amit senki másban nem láttam." (Folytatjuk.) Tóth-Szenesi Attila múlt EE2SI Az öröm könnyei C

supa mosoly, csupa boldogság az élet, gondoltam én, tízmilliónyi honfitársammal egyetemben, amikor Sydneyben begyűjtöttük a nyolcadik aranyat. Nem szégyen az, kérem, hogy rendre minden Isten áldd meg a magyarnál elővette az ember a zsebkendőjét és megtörölte a szemét. Olyan jó volt magyarnak lenni. Érezni, hogy mi is ott vagyunk a legjobbak között, dacára, hogy ebben a kicsiny országban élünk, ezen a hatalmas sárgolyón. Azután megérkezett az aranygép, újra „kiörültük" magunkat, ki tudja, hányadszor. De kellett e kis katarzis. Mert amúgy bizony kevésszer van részünk benne. Következtek a dolgos hétköznapok. Megszokott napi kenyérgondjaink, melyek közé nem csak a 80 dekás házikenyér beszerzése tartozik, hanem az összvonalas diákbérlet, a lyukas tornacipő cseréje, a kocsi-, lakás- és életbiztosítás utolsó negyede, vagy a télire való krumpli és hagyma beszerzése. így azután nem is jutott időnk jobban odafigyelni azokra a „békés" külpolitikai eseményekre, amelyek bizony velünk is kapcsolatosak, s bizton mondhatjuk, hogy részben meghatározták életünk későbbi alakulását is. Jelesül arra a nagyszabású jubileumi alkalomra, amellyel Európa-szerte megemlékeztek a német egyesülés 10. évfordulójáról. Istenem, mintha tegnap lett volna: a keletnémetek budapesti kálváriája, minek folytán a nyugati nagykövetségeken kerestek menedéket, utána a vasfüggöny „átmetszése", s mintegy 50 ezer keletnémet Ausztriába, majd Nyugat-Németországba való kijutása. Most lát(hat)juk igazán, egy évtized mennyire kevés idő a történelemben. Mert az NDK polgárainak 1989-es Nyugatra való távozása - már történelem. E történelmi tettnek pedig mi is részesei vagyunk. Mégpedig kedvező értelemben. Nem egyszer beszélgettem már német politikusokkal, szociológusokkal, diplomatákkal, meg a hozzám hasonló „hétköznapi" emberekkel is, akik egybehangzóan vallották, hogy Magyarország elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy 1989-ben ledőlt a berlini fal, egy évvel később, 1990. október 3-án pedig egymillió ember ünnepelhette a monumentális Brandenburgi kapu és a még félig romos Reichstag környékén a német egyesülés felemelő pillanatait. Tjogy mennyire méltányolták Nyugaton Magyaror11 szág e humánus gesztusát, vagy politikai éleslátását, nevezzük bárminek, az még nem derült ki igazán. A NATO-nak ugyan már tagja vagyunk, de teljes európai integrálódásunk még várat magára. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk kérdése a múlt héten is felmerült ilyen-olyan nemzetközi fórumokon, államközi tárgyalásokon. Orbán Viktor éppen a német egyesülés évfordulójára rendezett drezdai ünnepségen emlékeztetett arra, hogy mi a jövő év végére készen állunk, a lépés most az EU-országokon van. Martonyi János külügyminiszter egy lengyel lapnak adott nyilatkozatában így fogalmaz: „senkitől sem kívánjuk, hogy várjon ránk, de mi sem fogunk várni senkire". Csak azt szeretném ezzel hangsúlyozni, hogy a nyugati országok, a '90-es évek euforisztikus megnyilatkozásai után, amikor minden volt kommunista országot a keblükre akartak ölelni, ma már jóval tartózkodóbbak. Az elmúlt hét kétségkívül legjelentősebb eseménye, számunkra is, a kis-jugoszláv elnökválasztási csalás kapcsán kirobbant konfliktus volt. Mégpedig két lényeges tényező miatt: először is a délvidéki magyarság sorsáért aggódtunk, másfelől viszont országunknak éppen elég volt az elmúlt egy évtized örökös háborús feszültsége déli határaink mentén, ergo: békét kívánunk már. Az elmúlt két hétben, mióta a választások első fordulója lezajlott és nyilvánvalóvá vált, hogy Milosevics veszített, ismét rettegés lett úrrá a sokat szenvedett országon. A kiszámíthatatlan lépéseiről ismert diktátor sakkhúzásait most sem lehetett igazán megjósolni. A végkifejletnek több változatát is felírhattuk a nagy iskolatáblára. Ezek közül az egyik a rendőrség és a katonaság bevetésének a lehetősége. A szerb népvezér ezekre az erőkre támaszkodva védte meg hatalmát (és veszítette el országát...), most azonban nem merte vállalni e kockázatos kalandot. Hogy ez így történt, azt, véleményem szerint, két nyomós érv támasztja alá. Az egyik, hogy az ellenzék engedetlenségi mozgalma végig fegyelmezetten, nem az eddig ismert balkániforgatókönyv szerint zajlott. Utcai vandalizmus, vérontás helyett példás magatartást tanúsított a tömeg. Pedig félmillió ember, ha kivonul az utcára, nagyon nehéz ezt megvalósítani... A másik fontos mozzanata az elmúlt tizen-valahány napnak Pavle szerb pátriárka felhívása, amely arra szólította a hadsereget és a rendőrséget, hogy „civilizált hatalomváltást segítsenek elő"az országban. A mélyen vallásos ortodox szerb ember hallgat hitbéli felettesére. (Mint ahogyan hallgatott akkor is, amikor 9 évvel ezelőtt - ugyanő - megáldotta a horvátok ellen, Vukovár ostromára készülő szerb fegyvereseket...) Jugoszlávia most eufórikus hangulatban ünnepel. A Nyugat után Oroszország és Kína is Vojiszlav Kostunicát ismerte el legitim elnöknek. A hadsereg az ő oldalán áll. rx élvidékről kocsival jönnek hozzánk a magyarok. A Lf rokonokat, ismerősöket látogatni. Csupa könnyező, síró embert látok. Tíz évvel ezelőtt is találkoztam síró emberekkel. Csak akkor félelmükben, fájdalmukban, kétségbeesésükben sírtak. Most? Örömükben.