Délmagyarország, 2000. július (90. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-08 / 158. szám

8 FESZTIVÁLNYÁR SZOMBAT, 2000. JÚL. 8. Ferroglobus Q Ferroglobus Kereskedőház | H-6728 Szeged, Kereskedő köz 3. Teleion: +36-62-458-486 Telefax: +36-62-458-487 E-mail: info@ferroglobus.hu Web-lap: www.lerroglobus.hu TESCO 6724 Szeged, Rókusi kit 42-64. H—Szo.: 6—22-ig. Vas.: 8—20-ig. vendéglátás COOP SZEGEI) RT. • Éttermek és halászcsár­dák - Alabárdos étterem (Os­kola u. 13., 420-914); Bounty Pub (Stefánia 4., 423-233); Bo­tond étterem (Széchenyi tér 13., 420-435); Szeged étterem (Széchenyi tér 19., 555-400), John Bull Pub (Oroszlán u. 6., 484-217); Royal étterem (Köl­csey u. 1-3., 475-275); Roose­velt téri halászcsárda (Roose­velt tér 12-14., 424-111); Öreg Kőrössy halászkert vendéglő (Felsó Tisza-part 1., 495-481); Potyka Csárda (Csap u. 71-73., 426-681.); Kiskőrössy halászcsárda (Felső Tisza-part 336., 495-480); Fehértói ha­lászcsárda (Budapesti út 161. km után, 461-044); „Csepp a tengerben" halászcsárda (Sza­mos u. 4., 478-520); Aranylab­da étterem (Budai Nagy Antal u. 27., 495-400); Blues kert pub és étterem (Fő fasor 14., 432-183); Gödör étterem (Ti­sza Lajos krt. 103., 420-130); Mix szerb étterem (Makai út 218., 405-170); HB Bajor sörö­ző és étterem (Deák Ferenc u. 4., 420-934); Aranykorona ét­terem (Victor Hugó u. 6.. 425­704); Vendéglő a régi hídhoz (Oskola u. 4., 420-910); Fa­Villa vendéglő (Külterület 47/B., 474-156); Anno étterem (7-es főút, Tanya 53-57., 20/ 268-751); Doppel Adler Oszt­rák-Magyar étterem (Sóhordó u. 18., 426-436) Kastély étte­rem (Algyői út 142., 480-637). • Cukrászdák - Stefánia cukrászda (Stefánia 9.. 426­782), Károlyi cukrászda (Károlyi u. 4., 426-175), Z. Nagy cukrászda (Dugonics tér 2., 420-110, illetve József A. sgt. 24., 324-510); Palánk fagylaltozó (Oskola u. 1., 420­732). • Szállodák, panziók - For­rás Hotel (Szent-Györgyi A. u. 16-24., 430-822); Royal Hotel (Kölcsey u. 1-3., 475­275); Alfa Hotel (Csemegi u. 4., 424-400); Tisza Hotel (Wesselényi u. 8., 478-278); Mátrix Hotel (Zárda u. 8., 426-866); Petrrí Hotel (Kál­lay A. u. 6-10, 431-428); Napfény Szálloda (Dorozsmai u. 2., 421-800); Família pan­zió (Szentháromság u. 71., 441-802); Kastély panzió (Al­győi út 142., 480-637); Kata panzió (Bolyai u. 15., 311­258); Marika panzió (Nyíl u. 45., 443-861); Mátyás panzió (Dobó u. 47., 445-164). 09. végén M ost áldoztam huszonhatodszor véremet a civilizá­cióra. Holtomig adós vagyok vele így is, anyám többször kapott utolsó hónapjaiban, nekem kell törlesz­tenem. Amikor belép az ember a véradóba, számítógép előtt visz el az útja. Aki járatos, már mondja is születési évét, hónapját és napját, utána pedig bevallja tulajdon nevét is. Két kiköpött mai legény jön éppen, és mondja az első az évszám után: 09.09. Belém áll az ördög, mondom a mellettem várakozó Pista tanár úrnak: - Tudod, mi a magyar irodalom szerencséje? - Még nem, de ahogy ismerlek, megtudom. - Az, hogy Petőfi Sándor életét adta ugyan a hazá­ért, de nem volt véradó. - Hogyan jön ez ide? - És számítógép se volt akkor még. - Mert ha lett volna? - Egyik legszebb versét meg se Irta volna. Gondolj bele hétköznapi eszeddel: 09. végén. Szeptember helyett 09! Mondhatná tovább ugyanúgy, akár skandálva is, hogy Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, / Még zöldell a nyárfa az ablak előtt,... kedvem se lenne to­vább olvasni. Konok tanár Pista, azt mondja, neki se. Horváth Dezső Pedagógiai nyári egyetem Munkatársunktól Július 11-én kedden, 9 óra­kor megnyílik a TIT XXXVII. Pedagógiai Nyári Egyeteme. Az elsó napi prog­ramok közt Környei László és Tőkéczki László tart A közok­tatás fejlesztési koncepciója, illetve Megőrzendő értékek a hazai közoktatásban címmel előadást. Másnap 9 órától Báthory Zoltán a NAT-sztori­ról. Perjés István a hazai tan­tervi fejlesztésekről, Kiss Tóth Lajos pedig a sulinetről és tart előadást. Július 13-án Lóránd Ferenc előadása Ki­nek nem kell az egységes is­kola című és Benedek András Modernizálódó szakképzés című előadása hangzik el. Pénteken 8.30-kor Szabó Éva a tanár-diák kapcsolat válto­zásairól, majd Aáry Tamás Lajos az iskolai jogvéde­lemről és jogsértésekről, Nagy Mária a tanári pálya presztízsének alakulásáról tart expozét. Szombaton 9 órától Endereffy Zoltán Etika, morál, iskola címmel tart előadást, majd Kelemen And­rás beszél az egységesülő vi­lágról. Hétfőn Töttösi István­né témája a nemzetiségi ha­gyományok iskolai megőrzé­se itthon és határon túl, Jele­níts Istváné pedig: Hagyomá­nyok és modernizáció az egy­házi iskolákban. A találkozót július 18-án, Kelemen Elemér Amire a hazai nevelés törté­nete tanít című előadása zár­ja. A hivatalos, péntek esti szabadtéri évadnyi­tó elátt, csütörtökön tel­jes értékű előadást tar­tott a Nemzeti Színház gárdája: az István, a ki­rály megint sikerszéria elé néz a Dóm téren. Jót tett a rockoperának az idén márciusi budapesti be­mutatóra végrehajtott né­hány változtatás: feszesebb lett a darab szerkezete, pergőbb a ritmus, nincs üres­járat, pillanatra sem „ül le" az előadás. Szörényi Levente és Bródy János immár klasszikus művét Iglódi Ist­ván. a Nemzeti Szfnház igazgató-főrendezője, a ma­gyar színházi élet egyik legprofibb alakja kifogásta­lan korrektséggel, nagy ru­tinnal tette színpadra. A ha­talmas apparátus perfekt működtetése önmagában öreg színházi rókát igényel, Iglódi persze ennél többet is elért: a színházi hatáskeltés mestereként alighanem a legtöbbet hozta ki abból az „anyagból", ami a rendelke­zésére állt. Csikós Attila úgy ismeri már a teret, mint a tenyerét, színpada az egyszerű funkci­onalitáson túl erős, hatásos képalkotó szerepet is betölt. Alkalmas a színpadi térszer­kesztés sokféle variációjá­nak fölvonultatására és ezt Iglódi messzemenően kiak­názza. Azt kéne most mon­dani, hogy Román Sándor koreográfussal karöltve, ami így még igaz is lehetne, vég­tére a hatalmas statisztéria és tánckar mozgatása a nagy színpadon ugyanúgy önma­gában egy mozgástervezői truváj, mint a rendező szá­mára a teljes színpadi masi­néria összehangolása. Csak­hogy Román Sándornak ezen túl nem sok ötlete volt. Mi tagadás, néhol egyenesen elején beleérzett politikum (szerencsénkre), és az akkori szereplők, a nagyszerű roc­kerek teljesítményét sem lenne ízléses a színészekével összehasonlítani. Egyszers­mind azonban nem lehet meg nem történtté tenni megtörtént dolgokat, nem le­het nem emlékezni színház­történeti jelentőségű produk­ciókra. Sebestyén Márta, Sá­ra Bernadett, Berek Katalin; Vikidál, Varga Miklós, Deák Bili, Victor Máté, Nagy Fe­ró; a „csajok", Koppány fe­leségei, Nyertes Zsuzsa, Hűvösvölgyi Ildikó, Tóth Enikő... Nóvák „Tata"szín­padi táncai... A rockeres előadás magával ragadó lendülete, dinamizmusa, a színpadi amatőrök teljes odaadása és hite - nagyon hiányzik ebből a profi pro­dukcióból. S hiányzik az örömös, fölszabadult finálé. Bár most is az a darab vége, ami '83-ban volt, győz a konszolidáció, el van felejt­ve a lázadó, megdicsőül az államalapító. De azzal, hogy Csikós Attila hatalmas, koro­nát formázó vasszerkezete a magasból ünnepélyes lassú­sággal ráereszkedik a friss király Istvánra, közben pedig messze hangzik a rockosttott Himnusz, nemcsak megzava­ródik a színházi műélvező és nem tudja, maradjon ülve vagy pattanjon vigyázzba, hanem rosszízű aktuálpoliti­kai asszociációi is támadnak. A helyenként (Bródy szöve­gében) jótékony nemzeti öni­róniát is felvillantó darabtól szerintem idegen a történeti múltnak és személyiségnek ez fölpumpált apoteózisa, ami pont úgy hat, mint né­melyik mai, nem színpadi, hanem valóságos, de ugyan­csak dagályosra sikeredett politikai ceremóniánk. Avítt és hazudós. Sulyok Erzsébet Boldog századvég Munkatársunktól Szabadtéri-nyitány, Szörényi-Bródy klasszikussal István, a profi Barátok is lehetnének - az ellenségek: Gazdag Tibor (Koppány) és Tóth Sándor (István). (Fotó: Karnok Csaba) zavartak a táncos esetlensé­gek, mozdulati közhelyek, komikus kéz- és lábdobálá­sok, fantáziátlan rohangálá­sok. Rátkai Erzsébet ruhái festőiek és többségükben sú­lyosak, ez előnyük és hátrá­nyuk, de hát nem lehet min­dent egyszerre... A Nemzeti Színház szí­nészei minden bizonnyal a tőlük telhető legjobbat nyújt­ják az énekes szerepekben. Az előadás egységes stílusú és elfogadható minőségű. Vannak a mezőnyből ki­emelkedők: Auksz Éva illú­ziókeltő Réka, szemet vonzó színpadi jelenség és nagyon jól énekel. Tetszett Gazdag Tibor (Koppány) dinamiz­musa és Tóth Sándor (Ist­ván) énekes-színészi teljesít­ménye. Kettejüknek sikerült, ami a korábbi előadások főszereplőinek kevéssé: megérzékeltetni mindkét fél igazát, a győzőét és a legyőzöttét. Ez csak úgy megy, ha a felek azonos súlycsoportban vannak, va­lódi ellenfelek. (Az eredeti előadásban Vikidál Gyula le­söpörte a színpadról a Varga Miklós hangjára tátogó Pelsőczy Lászlót.) Föltűnt, hogy Jegercsik Csaba per­fekt Asztrik. A szabadtéri nagyasszony-szerepekben rutinos Császár Angéla most is lehengerlően kemény Sa­rolt volt. Csomor Csilla már­már érdektelen Gizellája ér­dekes tartalmi pikantériával ajándékozta meg az előadást: államalapítónk személyes áldozatára asszo­ciálhattunk abból a színpadi tényből, hogy Rékának a po­ros nyomába sem ért ez a Gizella... Volt aztán néhány gyenge énekesmutatvány. De valamiképpen belenyug­vón lehetett ezt is tudomásul venni. Miért? Nos, a tudatos nézőtől elvárható, hogy ezen az István-reprízen ne kérje számon azt a régi előadást. Távol van a nyolcvanas évek Trogmayer Ottó nyugal­mazott múzeumigazgató szavaival a Móra Ferenc Múzeum második emeleti kiállítótermében tegnap megnyílt a Magyar Nemzeti Galéria és a Budapesti Tör­téneti Múzeum anyagából álló „Boldog századvég" című kiállítás. A magyar Nemzeti Galéria és a Móra Ferenc Múzeum közel húsz éve minden évben rendez közös kiállítást. Idén, a mil­lennium évében a honfogla­lás 1000 éves évfordulójá­nak ünnepét idézi fel a tárlat, mely a századvég felpezs­dülő művészeti életéből kí­ván keresztmetszetet adni. A kiállításon a Magyar Nemze­ti Galéria tulajdonában lévő alkotásokon ktvül a Buda­pesti Történeti Múzeumtól kölcsönkapott képek és szobrok láthatók. A tárlatot olyan művekből állították össze, melyek a magyar tör­ténelem nagy pillanataira utalnak: a kalandozó magya­rok életére, a csodaszarvas legendájára, valamint a ki­- -igEjBM Áttünés és valóság Munkatársunktól A Bartók Bélh Műve­lődési Központban július 11 -én 19 órakor Attűnés és valóság címmel a Szegedi grafikai művésztelep részt­vevői lesznek a Szegedi szalon vendégei. Az est há­zigazdája Szuromi Pál mű­vészettörténész. Trogmayer Ottó régész, nyugalmazott múzeumigazgató megnyitja a kiállítást. (Fotó: Gyenes Kálmán) egyezést követő „boldog századvégre". A kiállított al­kotások között három na­gyobb, Erzsébet királynét, Deák Ferencet és Andrássy Gyulát ábrázoló mellszobrot is lehet látni. Vannak képek Munkácsy Mihálytól, Szinnyei Merse Páltól, Szé­kely Bertalantól, Benczúr Gyulától, Steindl Imrétől és más híres festőktől. A kora­beli tervek közül a Hősök te­rén található szoborcsoport négy darabja, valamint a Szépművészeti Múzeum egyik tervezete is látható. A tárlatot Szatmári Gizella művészettörténész rendezte. A kiállításra szeptember 3­áig várnak látogatókat.

Next

/
Thumbnails
Contents