Délmagyarország, 2000. július (90. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-06 / 156. szám

6 FESZTIVÁLNYÁR CSÜTÖRTÖK, 2000. JÚL. 6. OSKOLA csemege 6720 Szeged, Oskola u. 16. Tel.: 62/425-689. ÚJ NYITVA TARTÁS: H-P.: 6-2l-ig. Sz.: 6-21-ig. Vas.: zárva Ferroglobus Ferroglobus Kereskedőház | H-6728 Szeged, Kereskedő köz 3. Teleion: +30-62-458-486 Telefax: +36-62-458-487 E-mail: infa@lerroglobus.hu Web-lap: www.lerroglobus.hu / y \ 5 • § VS? cö ELEKTROHÁZ Szeged, Párizsi krt. 8-12. Szeged, Rékwii krt. 44. http://www.elektrohaz.hu NÁLUNK HITELE VANI Telefon: 62/424-705 programok MA A Dóm téren tna este fél ki­lenctől az István, a király című előadást tekinthetik meg. A Százszorszép Gyermek­házban 10-12-ig „ropjuk együtt" címmel társastánc oktatás lesz. A Bartók Béla Művelődési Központ B Galériájában Szegedi Molnár Géza emlékkiállításának megnyitója 17órától kezdődik. ÁLLANDÓ RENDEZVÉNYEK A Móra Ferenc Múzeumban: Szent István emlékezete fal­iszőnyegeken: Homonnay Fo­tóműterem munkásságát bemu­tató kiállítás; Patikatörténcti ki­állítás; „Csak egy Földünk van", természettudományi kiál­lítás; „avarnak mondták magu­kat..." régészeti kiállítás; Mai magyar szobrászat, Csongrád megye népművészete, néprajzi kiállítás; Móra-emlékszoba; A múzeum törzsanyagának képei és szobrai. A Kass Galériában „Vonal": Révész Antal grafi­kusművész kiállítása, valamint Kass János grafikusművész al­kotásai láthatóak. Varga Mátyás színháztörténeti kiállítása a Bé­csi körút 1 l/A. szám alatt (hétfón szünnap!). A Fekete­házban Uralkodók, polgármes­terek és szegedi polgárok kiállí­tás; Varga Mátyás történelmi képei és kerámiái; Csongrád és Csanád megyék társadalma; va­lamint a szódásüveg és gépkiál­lítás a Bánffy-család gyűjtemé­nyéből. A Szegedei Egyetem Rajz­művészettörténet Tanszéke végzős hallgatóinak kiállítása hétköznapokon 10-18 óráig a Dél-magyarországi MÉH Rt. irodaházában (Bocskai u. 8/B). A Képcsarnok Kft. Gulácsy Galériájában (Kárász u. 17.) Turcsányi Antal festőművész és Böjti András üvegszobrász kö­zös kiállítása. Az Egyházmegyei Kincstár és Múzeum hétfő kivételével 10­től 18 óráig látogatható. Az újszegedi füvészkert min­dennap 10 és 18 óra között tart nyitva. A szegedi csillagvizsgáló péntekenként (július 21. és 28. kivételével) 19 órától látogatha­tó. A Szegedi Vadaspark 9-18 óráig várja a látogatókat. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban Patay László gyűjteményes kiálftását lehet megtekinteni. COOP SZEGEI) RT. Asztrik: Jegercsik Csaba „Minden műfaj izgat" Ma este a dómszínpadon István, a király Munkatársunktól 1984 és 1990 után ma újra színre viszik a Dóm téren Szörényi Levente és Bródy János rockoperáját. Bár a hivatalos megnyitó és premier csak pénteken este lesz, a nagy érdeklődésre való tekintettel már ma is teljes értékű előadást tartanak. A szereposztás a következő: István - Tóth Sándor (képünkön középen), Sarolt - Császár Angéla, Gizella - Csomor Csilla, Asztrik - Jegercsik Csaba, Térítő - Mihály Pál, Vecellin ­Sipos Imre, Hont - Szatmár Attila, Pázmány - Szélyes Imre, Koppány - Gazdag Tibor, Torda - Csengeri At­tila, Laborcz - Tahi József, Réka - Auksz Éva, Boglárka - Bíró Szilvia, Picur - Juhász Judit, Enikő - Nagyvá­radi Erzsébet, Sur - Kocsis György, Solt - Bárányi Péter, Besse - Botár Endre, Fiatal regös - Sándor Dávid, Regös - Bordás János, Krónikás - Kozák András. Díszlettervező: Csikós Attila. Jelmeztervező: Rátkai Erzsé­bet. Koreográfus: Román Sándor és Sebestyén Csaba. Rendező: Iglódi István. Az István, a király szövegkönyve Boldizsár Miklós: Ezredforduló című müve nyomán készült. A darabot 1983-as királydombi bemutatója után 1984-ben került először a Dóm térre Az addigi szabadtéri reperto­ártól merőben eltérő műfajú darab minden korábbi jiézettségi rekordot megdöntött a szabadtérin: hét előadását több mint 45 ezer néző látta. Az akkori István, a király szerepeit Vikidál Gyula, Nagy Feró, Vic­tor Máté, Deák „Bili" Gyula, Pelsöczy László és Papp Vera, illetve Varga Miklós és Sebestyén Márta alakí­totta. (Fotó: Karnok Csaba) Sarolt: Császár Angéla Asztrik szerepét az István, a királyban egy ifjú reménység, Jeger­csik Csaba játssza, aki még csak negyedéves lesz a színművészeti főiskolán, de már egész nyárra teli a naptára fel­adatokkal. A szegedi közönség a Dóm téri előadások után legköze­lebb augusztusban a Ti­sza Lajos körúti für­dóudvarban találkozhat vele, ahol a Mese hab­bal című vígjáték egyik főszereplője lesz. Tavaly már sikert aratott a sza­badtérin: a bolondot alakította az Atillában. Szegedhez más szállal is kötődik: a vajdasági Csókáról ide járt iskolá­ba. Érettségi tablóját a Széchenyi gimnázium­ban kell keresni. - Mostanában ritka, hogy valakit már főisko­lásként ennyi feladattal halmozzanak el. Minek köszönheti? - Szerencsés vagyok, mert az énekléstől kezdve a prózán át a táncig, a mozgá­sig mindent elfogadhatóan tudok csinálni. Nagy hasznát veszem annak, hogy hat éven keresztül versenytán­cos voltam. B osztályig ju­tottam, ahol országos verse­nyen első, nemzetközin ötö­dik helyezést is szereztem. A Zentárói áttelepült Bo.rsos Nándor, a szegedi Flamenco Tánciskola vezetője volt a tánctanárom, aki zseniálisan oktatott, ha jól tudom, most is működik a tánccsoportja a Bartók Béla Művelődési Központban. A főiskolán egyébként operett-musical szakra járok, az osztályfőnö­köm Szirtes Tamás. - Tavaly nagy sikere volt a Dóm téren az Atillában a bolonddal... - Az volt az első igazi szerepem. Először a gnóm figura mozgását kellett kita­lálnom. Az sem volt kis ki­hívás, hogy 184 centiméte­remmel hogyan tudok Viki­dál Gyula mellett törpének látszani. Az énekszólam is roppant nehéz volt, ráadásul mindössze másfél hónapom volt a felkészülésre. - Asztrik egészen más karakter, ráadásul fiata­labb is, mint a darab sze­rint a szerep... - Féltem is emiatt egy ki­csit, mert sokkal fiatalabb vagyok, mint például Victor Máté, aki 1984-ben és 1990­ben játszotta Asztrikot a Dóm téren. Először úgy volt, én leszek a táltos, de nem szerettem volna tönkretenni lírai tenor hangomat egy sokkal keményebb szólam­mal. István szerepét is éne­keltem már egy amatőr tár­sulattal Jugoszláviában. A mostani produkciót, Iglódi István rendezését március­ban mutattuk be a budapesti Nemzeti Színházban, és az­óta majdnem harmincszor játszottuk. Ezért ma talán már kijelenthetem, Asztrik szerepét sikerült megolda­nom. Augusztusban egyéb­ként az új Szörényi-darab­ban, a Veled uramban is ját­szom, amit Esztergomban, a bazilika előtt felépített szín­padon mutatunk be. Zobort, a táltost alakítom benne, ami ugyancsak tenor szólam. - És ki az a Greg, akit majd a Mese habbal cí­mű vígjátékban játszik? - Egy naiv, szeretetremél­tó figura. Először játszom ilyen bulvárvígjátékot, na­gyon izgalmas, hogy renge­teg új dolgot fedezek fel benne. Sokat tanultam a da­rabot rendező és a másik fér­fi főszerepet játszó Kovács Istvántól arról, hogy ugyan­azt a dolgot milyen sokféle­képpen, mennyire különböző eszközökkel is ki lehet fejez­ni. Mértani pontossággal fe­lépített a darab, ezért tökéle­tes összjátékra van szükség a négy szereplő között - a két lányt Bencze Ilona és Gryllus Dorka alakltja -, hogy minden tiszta és ért­hető legyen. Azt hiszem, ami Greg figurájában léte­zik, az bennem is mind meg­van. - Hogyan tervezi a pályá­ját? - A budapesti Nemzeti Színházban vagyok gyakor­laton, ahol nagyszerű le­hetőségeket kaptam, példá­ul eljátszhattam a My Fair Lady Freddyjét is. Hubay Miklós Nizsinszkij életéről szóló Hova lett a rózsa lel­ke? című darabjában egy érdekes néma szereplő vol­tam. Minden színházi műfaj izgat, szeretnék a prózai szerepek mellett minél több zenés-táncos szerepet ját­szani. Abban bízom, a dip­loma után kapok valame­lyik színháztól egy jó aján­latot. Hollós! Zsolt Jegercsik Csaba Asztrik szerepében a kedd esti próbán. (Fotó: Karnok Csaba) Császár Angéla a keddi próbán, István anyja szerepében. (Fotó: Karnok Csaba) A vasakaratú Saroltot, István király anyját Csá­szár Angéla alakítja a Dóm téri színpadon. Visszatérő vendég Sze­geden, tavaly Réka volt az Atillában, előtte Kun Erzsébet királyné A kiát­kozottban. Miközben ci­vilben mindig kedves és közvetlen, a színpadon meggyőzően adja a ko­nok nagyasszonyt. Kirá­lyi tartása, veretes szö­vegmondása, kifejező éneklése a csoportos je­lenetekben is magára vonja a nézők figyelmét. - Saroltot már másodszor játssza a Dóm téren, meny­nyire volt más a rendszervál­tás évében, 1990-ben az ak­kori előadás hangulata? - Nem emlékszem rá, hogy rendszert váltottunk volna vele, akkor már min­denki jól ismerte a darabot. Annak a produkciónak az igazi izgalmasságát, csodáját az jelentette számunkra, hogy élő zenekarral dolgoz­tunk, nem a mostani félig play-back megoldással. Ak­koriban a szereplőgárda főleg profi rockénekesekből állt, most viszont vala­mennyien színészek va­gyunk, ettől kicsit mások a hangsúlyok. 1990-ben Nó­vák Ferenc készítette a kore­ográfiát és hozta a táncosait, most a Nemzeti Színház akadémiájának növendékei táncolnak kiegészítve Ro­mán Sándor koreográfus szolnoki táncegyüttesével. Ebben az produkcióban sok­kal nagyobb szerepe van a táncnak, hiszen rendkívül di­namikusan szinte végigtán­colják, végigmozogják az egész előadást. - Tavasszal volt a buda­pesti bemutató, így vannak már tapasztalatai, mit gon­dol, az elmúlt évtizedben változott valamit a darab ha­tása? - Azt hiszem, az István, a királyt ma ugyanúgy szereti a közönség, mint régen. Nyilvánvaló, hogy azt a po­litikai tartalmat, amit az 1983-as ősbemutatón hordo­zott, ma már nem hordozza ugyanúgy. Az emberek ­miként korábban - most is Koppány figurájával azono­sulnak leginkább, aki az ősi szabadságvágy képviselője. Azt az álmodozást, idealiz­must, amit ó hordoz magá­ban, jobban szeretik hono­rálni, mint a reálpolitikát. - Nagy sikerrel játszotta tíz éven át a Budapest Orfe­um című három személyes pódiumműsorát. Nem hiány­zik valami hasonló feladat? - Dehogyisnem! Nagyon hiányzik az a fajta együttját­szás, ami csak egy ilyen ka­mara-előadáson jöhet létre. A Budapest Orfeum varázsát az adta, hogy minden előadás más és új volt, a na­pi politikai események, a fo­rint romlása, a kormány dön­tései estéről estére más meg­világításba helyezték a műsort. Mindenre találtunk valamilyen régebbi korból származó viccet, poént, ver­set, dalocskát, s ettől mindig izgalmas és friss volt az előadás. Azt hiszem, az em­berek ma is vevők lennének az ilyesmire. A világon sok­felé megfordultunk vele, kü­lönösen Svédországban és Dániában nagyon szerették a kinti magyarok. Izraelben és Ausztráliában már vegyesen fogadták a sokszínűségét. - Az egyik legjobb szink­ronszínésznőnek tartják, so­kan rajongnak a hangjáért... - Van egy szegedi ba­rátnőm, aki elmesélte, hogy annak idején, amikor az Onedin család ment a tévé­ben, amelyben Onedin kapi­tány első feleségének szink­ronhangja voltam, a kisfia azt kérte tőle, játsszák azt: ő lesz James kapitány, éde­sanyja pedig legyen a Csá­szár Angéla... - Milyen feladatai lesz­nek a következő évadban? - Szeretnék magamnak valamit kitalálni, mert de­cemberig csak a tovább ját­szott repertoárdarabokban, az Istvánban, a Régimódi történetben és a Villámfény­nélben lesz feladatom. Talán egy önálló estet állítok majd össze, de az is lehet, hogy az akadémista növendékeimmel csinálunk valamit közösen. H. Z«.

Next

/
Thumbnails
Contents