Délmagyarország, 2000. július (90. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-06 / 156. szám

CSÜTÖRTÖK, 2000. JÚL. 6. FESZTIVÁLNYÁR 7 Pazar Plaza Szegedi szuvenír: ma már csak emlék Világító kispárna - dámmal Árumustra a passzázson. „Szegedet látni és hazavinni." (Fotó: Gyenes Kálmán) Mindannyiunk legna­gyobb örömére Szege­den is megnyílt a honi fogyasztók Mekkája: a Plaza. Az ilyen típusú áruház a vásárlás és a vendéglátás önálló múfaja, ahol - a szak­emberek szerint - szóra­kozva és könnyedén tudjuk elszórni a havi fi­xet. Munkatársunk rö­vid körutat tett Szeged „új belvárosában", és megvizsgálta azt kívül és belül. Körútjának ta­pasztalatait az alábbi dolgozatban adja közre. Az első, amit a Plazához igyekvő elszenved, az a fel­esleges villamostúra. A ko­csi lassan hagyja maga mö­gött az eddigi végállomását, majd az új parkoló mentén halad, hogy óvatosan bevé­ve a szelíd kanyarokat meg­érkezzen a frissen kialakított megállóhoz. „Rókus pálya­udvar, végállomás" - mond­ja a hangosbemondó. Ez még megmaradt a dicső múltbólÖ A Plaza épülete hatalmas, és ez a monumentalitás be­lül is tapasztalható. Azon­ban a meglehetősen modern külső és belső megoldások (például a falfirkák) mellett a folyosón álló kandeláber és a század eleji díszes pa­docska úgy néz ki, mint te­hénen a gatya. A kékes DM-információ A Szegedi Közlekedési Társaság a szabadtéri játékok idején éjszakai járatokat in­dít, így a későn véget érő előadások nézői villamossal vagy trolibusszal térhetnek haza. A főpróbák, előadások, •11. „esőnapokon" megtartott előadások végén az l-es vil­lamos az Aradi vértanúk te­Munkatársunktól Első alkalommal rendez­nek a hét végén sörfesztivált Bakson. A Park fogadó ad otthont a július 7-e és 9-e kö­zötti programnak. Az első hordó sört pénteken délután 13 órakor Maksa Zoltán hu­morista veri csapra. Onnan­tól kezdve három napon át ételből, italból nem lesz hi­ány, miként szórakoztató szökőkutacska is a kispolgá­ri giccs tipikus remeke. Ha­mar feltűnik, hogy a Plazá­ban két hivatalos nyelv van, a muszáj (a magyar) és a menő (az angol). A pláza­generáció nagyon bízhat ab­ban, hogy végre kihal az a nemzedék, amelyik nem ta­nult idegen nyelveket, és akkor végre mindenhová azt lehet majd írni: cinema, city, food, shoes, book, ca­fe, etc. I © Hungary! Az egyik legszánalmasabb ré­sze az „új belvárosnak" - és a monumentalitásra törekvő kisszerűség is itt érhető tet­ten a legjobban - a hátsó ki­járatnál lévő „terasz". Az ide kilépő a Búvár-tavat lát­ja - sajnos, egészen közelről -, valamint néhány panelhá­zat és a Szeged kulisszái mögött megbúvó iparvárost, teherautókkal. A tó szennyes, barnás vize legin­kább a töltés és a Petőfitelep közt folydogáló csatorna vi­zére emlékeztet, a zsíros tol­lú kacsák sem segítik az ön­feledt ábrándozást a tera­szon. Egyébként persze az áru­házban van minden, mi szem-szájnak ingere, a havi fix valóban játszva elkölt­hető. Azonban, ha esztéti­kus, igényes környezetet akarunk látni magunk körül, ne a következő generáció pazarló áruházát válasszuk. Sarnyai Tibor réről mindkét irányban köz­lekedik. A 3-as villamos (amint az megszokhattuk) a Dugonics térről indul. A 4-es villamos a Kölcsey utcai ki­térőtől mindkét irányban közlekedik. Az 5-ös és 9-es jelzési trolibuszok a Széche­nyi térről ugyancsak mindkét irányban szállítják a szabad­tériről hazafelé igyekvőket. programokból sem. A csalá­dok apraja palacsintaevő ver­senyen vehet részt, a férfiak sörivásban, szkanderezésben mérhetik össze erejüket. Megválasztják a medence szépét, illetve has- és kebel­mustrát is tartanak. A feszti­vál második napján, szomba­ton medencés parti tarkítja a programot. A zenét a Hangu­lat együttes szolgáltatja. Szeren­c s é j ü k van a sze­g e d i e k ­nek, hogy nem kell képesla­pot vásá­rolniuk városukról, jel­legzetes ajándéktár­gyat beszerezni néhány Tisza-parti napot kő­vetően, vagy útikönyv­ből tájékozódni. Ha mégis erre kényszerül­nének, hamar felad­nák a keresgélést. Ha­csak nem vágynak dómmal díszített fosz­foreszkáló kispárnára, Lertin-szobros képes­lapra vagy Szombathe­lyen gyártott szegedi papucsra. A Kárász utcán kismoto­ros rendőrök várnak kerék­páros áldozataikra. Hárman sorakoztak fel egymás mel­lé, néhány turista lefényké­pezi őket, miközben a gyors­étterem teraszán kigyúrt maffiózó emlékezik a régi szép olajos időkre. Odébb munkások dolgoznak egy szétvert cukrászdában, kihal­latszik a térre a művezető Munkatársunktól Igaz, már ma este lesz előadás a Dóm téren, a Szegedi Szabadtéri Játé­kok hivatalos megnyitó­ját holnap, pénteken tartják. A játékok kez­dete tette aktuálissá e heti kérdésünket, amit tegnap tettünk fel né­hány szegedi járó­kelőnek, s amely így hangzott: mit várna ön a szabadtéritől? Meleg György tanár: ­Én mindig is azt vártam a .játékoktól", hogy a városba sok vendéget vonzzon az or­szágból és külföldről. Az utóbbi években sajnos a ha­tárainkon túlról elenyésző számban jönnek, s keveslem a belföldi turistákat is. A ha­zaiak távolmaradásának nyilván anyagi okai vannak, a külföldek hiányát pedig valószínűleg az utóbbi évek szerencsétlen történései okozzák. Régebben annyi idegent vonzott Szeged és a szabadtéri, hogy a városban érezni, látni lehetett, ez egy turistaközpont. hangja: - Azért, mert építés alatt álló terület, még nem kell kinéznie úgy, mintha bevágtak volna két atom­bombát. És perlekedik to­vább, de hangját elnyomja egy sárga, „HARSOGÓ" fe­liratú kombi Trabant. A tete­jére tett hangszóróiból üvölt a zene, melyet néha megsza­kít a reklám, valahol bugyi kapható olcsón. így néz ki Szeged belvárosa 2000 nya­rán, nekünk már fel se tűnik. Ahogy arról is csak halvány fogalmunk van, milyen aján­déktárgyakat vihet haza a gyanútlan látogató Sze­gedről, mit akaszthat a falra, mit tehet az asztalra, szek­rényre, kredencre. Ha a Nagyáruház üzlethe­lyiségeinek egyik bérlőjén múlik, akkor csakis fest­ményt. Igaz, nem Szegedről, a régi hidat a dómmal elvit­ték a múlt héten, már csak vásárhelyi utca van hetven­egyezerért, mártélyi tanya 79 ezer 800-ért, továbbá ta­nya nappal, délben, esőben, napsütésben. Különben is, ajánlja a hölgy, akinek most esze van, Fassel-L'ousa Fe­rencet vesz, fantasztikus be­fektetés, mondja, mert öreg a mester, nyolcvanöt éves, Vargáné Márton Anna könyvelő: - A Szegedi Sza­badtéri Játékok évtizedeken át az ország kulturális köz­pontja volt. A Dóm téri szín­házba nyaranta elmenni az és ugyebár senki sem él örökké. Az élelmiszer-osztályon nyugdíjasok tolonganak, hogy kávéscsészéből kóstol­hassanak egy kis húslevest és cappuccinót, külön-külön persze. Szegedi ajándéknak innen megteszi a piros papri­ka zsák formájú kis csoma­gokban és teás dobozra em­lékeztető kiszerelésben, va­lamint a szalámi, minden mennyiségben. A legjobb fantázianevet azonban egy konkurens gyár terméke nyerte el: „pokol". Ezzel a szegedi élelmiszer- és min­den más iparról nagyjából teljes keresztmetszetet kap­tunk. Mehetünk is tovább, hogy a Pick-boltból hiányol­juk a fényképeket fő reklám­hordozójukról, a kézilabda csapatról. A jobbszélső Ber­ta Róbert vagy a beállós Do­ros Ákos életnagyságú fotó­ját lehetne kitenni, ahogy szalámit szorongatnak a hó­nuk alatt, aki három rúd sza­lámit vesz, meccsjegyet, aki tíznél többet, az bérletet kap vagy mit tudom én. Ehhez képest még egy Kővári-iga­zolványkép sincs az egész boltban. Nem messze innen üzlet én és az előttem járó nemze­dékek tagjainak rangot jelen­tett. Főleg az értelmiség igyekezett végignézni vala­mennyi produkciót. Ma úgy látom, az értelmiségi réteg. elé kitett asztalról árulnak témánkba vágó holmikat. Szeged-zászlót nyolcszázért, pólót ezerhatszázért és fosz­foreszkáló kispárnát, rajta a dómmal majd' egy ezresért. Ez utóbbit nem nagyon ér­tem, ha világít, akkor miért párna és nem lámpa. Az el­adó felvilágosít: annyira nem világít az, hogy zavar­jon az alvásban, de látszik, hogy nem hisz a foszforesz­káló kispárnában, ki se pró­bálta. Igaz, a gőzmozdony létjogosultságában is sokan kételkedtek a 19. század első felében. A trafikban hasas pólós szőke nő áll a pult mögött, amolyan „mondjad!" típusú kereskedő, amennyiben an­nak lehet nevezni. Szegedi ajándéktárgyat kérek rajta számon, mire mutat egy műanyag kulcstartót a város címerével. - Más nincs? Fejével int, száját tün­tetően csukva tartva. Ez azt jelenti, hogy nincs. A dómos foszforeszkáló kispárna és a kulcstartó gyártásába ölt energiákat ta­lán helyesebb lenne felsza­badítani és a szegedi képes­lapokra fordítani. A fotók kivált a nem szegedi, nem tudja anyagilag finanszírozni azt, hogy részese legyen a Dóm téri eseményeknek. Én kiváló operaeladásokat vár­nék a téren, például egy Ai­da-felújítást, vagy a Hunyadi Lászlót. Nagy Istvánná vendéglá­tós: - Színvonalas előadáso­kat várok a szabadtérin, erre vélhetően garancia, hogy jó rendezők állítják színre a da­rabokat. A szabadtéri mindig is a ragyogó kiállítású, profi rendezésű és kiváló színészi alakításokat nyújtó előadásai miatt vonzott tömegeket. Tudom, a program összeállí­tásánál nem lehet mindenki ízlését, óhaját figyelembe venni, de jómagam a zenés darabokat részesíteném előnyben, kevésnek találom a musicalt, az operettet. Sok olyan zenés darab van, amit érdemes lenne itt, a Dóm té­ren bemutatni, vagy a régeb­ben játszottakat felújítani. Annak ellenére, hogy úgy tudom, minden jegy elkelt, nagyobb reklámra lenne szüksége a szegedi játékok­nak. nagy része iskolai tankönyv­be való, mellyel az elmúlt negyven évet szemléltetnék a diákoknak: APEH-székház DÉLÉP-felirattal, az úgyne­vezett postapalota vörös zászlókkal, az új híd a tizen­hét emeletes házzal (épül és szépül szocialista hazánk), a városháza UAZ-zal, a me­gyei önkormányzat épülete Lenin-szoborral. Ezek a fel­vételek legalább érdekesek a mai kor emberének, míg a közelmúltban készültek fan­táziátlanok. Ezek után semmi meglepő nincs abban, hogy a Kárász utcai Móra Ferenc könyves­boltban Szegedről semmi­lyen olvasmányt nem tudtak ajánlani. Az eladó szerint „talán éppen most írnak" egy Szeged útikönyvet. Elképze­lem, ahogy a délelőtti káni­kulában dolgozik a szerző, már a hasznos tudnivalók című fejezetnél tart, egy-két esztendő és kész a mű. Ki­lencven előtti útikönyveket csak nem tehetnek ki a polc­ra, mondja az eladó, még a végén hasztalan kezdenék el keresni a Lenin körutat és a Komócsin Zoltán teret a tu­risták. Hogy közben eltelt tíz év? Máshol azért jobb a helyzet. A Radnóti Miklós könyvesboltban például a 950 forintos fotóalbum mel­lett 480 forintért 1993-as ki­adású, Szegedet és Csongrád megyét bemutató útikönyvet, míg máshol a Szegedi séták című zsebkönyvet is kapni. Egy elvetélt kísérlet még a Kárász utcai Népművészeti bolttal, amely - az elmúlt hetekben már nem először ­technikai okok miatt zárva tart. A kirakati kínálatra vet­hetünk csak egy pillantást: dómos kávéscsésze 1990 fo­rint, váza 1790 forint. Ko­rábbi tapasztalataim alapján tudom, hogy az itt kapható „szegedi papucsot" Szom­bathelyen, a Savaria cipőgyárban állítják elő, mi­közben az utolsó szegedi pa­pucsos mester, Rátkai Sán­dor exportra dolgozik. Egyszer talán nemcsak szép kinyilatkoztatásokat ol­vashatunk az úgynevezett városmarketingről, hanem a szakértők csendben megmu­tatják a gyakorlatban, hogy mi az. Tóth-Szenasi Attila Temesvári művészek tárlata Munkatársunktól Július 9-én este 7 órakor lesz a megnyitója Victor Gaga és Constantin Raducan kiállítá­sának, a Szög-Art Galériában. A tárlatot a X. Nemzetközi Al­kotótelep programjaként ren­dezik meg, és Andrei Oancea, románia szegedi főkonzulja és Szekernyés János temesvári művészeti író nyitja meg. Szörényi és Brédy a fesztivál teraszán Munkatársunktól Nemcsak a szabadtéri szín­padán láthatják Istvánt, Kop­pányi vagy Gizellát a Feszti­vál Terasz című műsor nézői. A Városi Televízió ma este fél tízkor kezdődő adásából meg­tudhatják majd azt is, hogy vélekedik a másfél évtizede született darabról az elsó ma­gyar rockopera szerzőpárosa. A műsorból természetesen ma sem marad ki a játék! LANOS 1.5 2.100.000 FI Elektromos ablakemelő, centrálzár, szervokormány ALFA Hódmezővásárhely AUTÓHÁZ Szántó Kovács J. u. 149. Telefon: (62) 246-568 • (62) 241-885 • 249-345 Éjszakai, szabadtéri járatok Sörfesztivál lesz Bakson rü a hét kérdése Mit vár(na) a szabadtéri játékoktél? Meleg György, Vargáné Márton Anna, Nagy Istvánná. (Fotó: Somogyi Kórolyné)

Next

/
Thumbnails
Contents