Délmagyarország, 2000. július (90. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-31 / 177. szám

8 FESZTIVÁLNYÁR HÉTFŐ, 2000. JÚL. 31. Varnus Xavér is dacolt az elemekkel Bach-koncert a temetőben fesztiválja Hisztéria, magas hőfokon Piroskáéknál állt a bál a Szkéné előadásán. (Fotó: Frank Ivette) programok MA A Fürdőudvarban 20.30-tól Mark Camoletti: Négy meztelen férfi. A Muzsikáló Udvarban 20.30-tól Nyárgála. A szegedi dómban 20.30tól Eperjes Károly színművész és Bottkáné Égető Mária orgonaművész koncertje. A Somogyi-könyvtár gyermekkönyvtárában 14 órától Könyvről könyvért vetélkedő. A vadasparkban Hu, a bagoly és társai, játékos programsorozat. ÁLLANDÓ RENDEZVÉNYEK A Móra Ferenc Múzeumban: Szent István emlékezete faliszőnyegeken; „Boldog századvég"; a Homonnay Fotóműterem munkásságát bemutató kiállítás; Patikatörténeti kiállítás; „Csak egy Földünk van", természettudományi kiállítás; „avarnak mondták magukat..." régészeti kiállítás; Mai magyar szobrászat, Csongrád megye népművészete, néprajzi kiállítás; Móraemlékszoba; A műzeum törzsanyagának képei és szobrai. A Kass Galériában Kass János grafikusművész alkotásai láthatóak, valamint Keresztes Dóra és Orosz István tárlata is látogatható. Varga Mátyás színháztörténeti kiállítása a Bécsi körút 1 l/A szám alatt (hétfőn szünnap!). A Feketeházban Uralkodók, polgármesterek és szegedi polgárok kiállítás; Varga Mátyás történelmi képei és kerámiái; Csongrád és Csanád megyék társadalma;, valamint a szódásüveg- és gépkiállítás a Bánffy család gyűjteményéből. A Magyarország és a nagyvilág könyvritkaságaink tükrében kiállítás a Somogyikönyvtárban látogatható a könyvtár nyitvatartási rendje szerint. Nánay Szilamér festőművész tájkép kiállítása a Royal Szálló különtermében. A VIII. táblaképfestészeti biennálé kiállítása a Móra Ferenc Múzeum Képtárában, naponta 10-17 óráig. Nóvák András festőművész kiállítását a Gulácsy Galériában lehet megtekinteni. Az Egyházmegyei Kincstár és Múzeum hétfő kivételével 10-tól 18 óráig látogatható. A Bartók Béla Művelődési Központ B Galériájában Szegedi Molnár Géza emlékkiállítása. Keresztes Dóra és Orosz István kiállítása a Kass Galériában. Az Opusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban Patay László gyűjteményes kiállítása. Az újszegedi füvészkert mindennap 10 és 18 óra között tart nyitva. A Szegedi Vadaspark 9-18 óráig váija a látogatókat. 6724 Szeged, Rókusi kit 42-64. H-Szo.: 6—22-ig. Vas.: 7—20-ig. Férfiemberek hisztiztek a szabad színházak X. nemzetközi találkozóján. A Szkéné Színház Piroska című tragikus bohózatában olyan jeleneteket rendeztek a női ruhába bújt férfiak, hogy abba beleremegett a színpad. A hisztériás megnyilvánulások gyermekkorban még megengedettnek tűnnek a felnőttek szemében. Sokkal kisebb a tolerancia a felnőttkori hisztériás viselkedéssel szemben. Freud szerint a tünetek gyermekkorban szerzett, elfojtott lelki sérülések következményei. A hisztériás megbetegedésre hiszteroid alapszemélyiség hajlamosít. Az ilyen személyiségű emberek szeretnek minden Bárdi Sándor megint leporolt egy ismeretlennek számító, kellemes kis vígoperát, hogy a Muzsikáló Udvar összeszokott gárdája ezen a nyáron se maradjon munka nélkül. Rossini fiatalkori művét, az 1813-ban Velencében bemutatott „Bruschino úr, avagy a véletlenül szerzett fiú"-t pénteken és szombaton este láthatta a közönség. Többnyire az előadók rokonai, barátai, ismerősei, valamint szakmabeliek és elszánt operamániások töltik meg évről évre a hangulatos kisoperái bemutatókra a városháza udvarát. A kissé belterjes közegben garantált a siker, az általában hetvennyolcvan percnyi könnyed bolondozásra mindig vevő a sajátos összetételű közönség. Leggyakrabban olasz bel canto vígoperát választanak a szervezők, akik biztosan ismerik Berlioz sommás véleményét: „Az olaszok számára a zene nem több érzéki örömnél. A szellem magasrendű megnyilatkozásait alig becsülik többre a szakácsművészetnél. Olyan zenét akarnak, amelyet - mint egy tál makarónit - gondolkodás, sót odafigyelés nélkül, azonnal be tudnak fogadni." A farsangi zenés komédiának kétársaság középpontjában lenni. A közfelfogás szerint a hisztéria fegyverét elsősorban a hölgyek alkalmazzák a hétköznapokban. A Szkéné Színház Piroska ctmű előadásában a férfiak éltek ezzel a harceszközzel, amelynek során addig kaszabolták és lőtték egymást, míg a végére mindenki bele nem pusztult. De a hisztéria, kérem szépen, már csak ilyen; abba bele lehet dögleni. A folyton lenyelt harag először csak beteggé teszi az embert. A sorozatos mentális rosszullétet ugyanis fizikai fájdalmak követik, amikor már tényleg görcsöl, nyilall, szúr és hasogat. A pszeudo-idegbajon túl már elég egy hangos szó, egy spermatikus megjegyzés vagy egy kereső-kutató (értsd: csontig szült „Bruschino úr" is ilyen muzsika, könnyen felfedezhetők benne a későbbi Rossini-darabok jellegzetes zenei megoldásai. Az opera librettója nem túl eredeti, de nem is rosszabb a szokásosnál. A zanzásított sztori: Gaudenzio régi barátjának fiához, ifjabb ható) tekintet, máris robban az ember. Lángra kap kívül s belül. Regős János, a darab szerzője és rendezője egy NAGY BUMM-ba invitált bennünket. A Piroska a hatvanas évek derekán játszódik egy budapesti bérlakásban, ahol együtt él anya, apa és lánya. De mondjuk inkább azt, hogy egy lakásban tartózkodik anya, apa és lánya, mert életnek nemigen nevezhető az, amit egymással művelnek. Nem tudni mióta és főként miért laknak így együtt, az viszont már az első percekben kiderül, hogy az anya sikeresen sakkban tartja férjét és leányát, akik valószínűleg ősidőktől fogva kussolnak. Mert itt kuss van, kérem szépen, nagy-nagy kushadás. Gyuluska, az-apa és Anikó, a lánya nagyokat Bruschinóhoz szeretné feleségül adni Sofiát, a gyámleányát, aki viszont Florvillet szereti. Miközben adósságai miatt egy fogadós az ifjabb Bruschinót fogva tartja, Florville jelentkezik helyette Gaudenziónál. hogy megkérje leánya kezét. Igen ám, de nyelnek, s inkább szabad utat engednek az anya akaratának, csak ne kelljen elviselniük a jeleneteket. Piroska azonban öreg szemétgyűjtő, ráadásul - mint a hisztériások általában - kórosan érzékeny, így aztán mindent magára vesz. Központi szerepének megőrzése érdekében kisebb-nagyobb hazugságokra is képes, amelynek következtében totálissá válik a terrorja. Idővel persze az örökké szorongók indulatosan kitörnek, amibe bele is halnak. Az öregasszony viszont mindent és mindenkit túlél. Tanulság: ha befogod a szád, akkor... Akkor mi van? Az idegesítő űr, amit a hisztéria hagy maga után. Nézz a szemébe és cselekedj! Szabó C. Szilárd közben betoppan signor Bruschino is, s ezzel - lévén a darab igazi buffa - megkezdődik a bonyodalom... Az előadást Bárdi Sándor eszmei irányításával társrendező Toronykőy Attila kihasználva a darab farsangi, vásári komédia jellegét, vérBotrányfelhök sötétítették az eget napokkal a budapesti Kerepesi temetőben rendezett Bachkoncert előtt. Aztán péntek estére a természet valós viharfelhőket is produkált, de még milyeneket! Ennek ellenére, ezzel együtt Varnus Xavér orgonahangversenye méltó tisztelgés volt a 250 évvel ezelőtt elhunyt mester, zeneszerző emléke előtt. A világsajtó rengeteget foglalkozott Johann Sebastian Bach halálának 250 évfordulójával. Cikkek az újságokban, riportok az elektronikus sajtóban, illetve 24 órás koncertközvetítés július 28-án. Magyarországon is szép számmal rendeztek emlékhangversenyeket például a Mátyás-templomban, és szerte az országban. Egyről előre tudni lehetett, kilóg a sorból. A helyszín és az előadó miatt egyaránt. Varnus Xavér orgonaművész úgy gondolta, hogy a fővárosi Kerepesi temetőben szólaltatja meg az ünnepelt komponista műveit. A 36 esztendős előadó zajos, kalandos, a médiában tükröztetett életével valóban rászolgált a fenegyerek címre. Harsányan vállalja másságát, a szó több értelmében. Könyveiből, közszerepléseiből kitűnik, élvezi a „polgárpukkasztást", ám ebben a kifejezésben senki ne keressen politikai tartalmat. A koncertet megelőző napokban az egyik párt jeles képviselője fortissimóra emelte baritonját: kegyeletsértőnek tartotta, hogy a Kerepesi temetőben szólaljon meg a muzsika, főként egy „olyan" művész előadásában - ez a magyar igazság. Pénteken este 7 óra körül felhőszakadás öntötte nyakon a fővárost. A szemerkélő eső már némi bizakodásra adott okot az égboltkupolás hangverseny közösségének, előbő bohózatot álmodott a színpadra. Egy hatvanas éveket idéző ormótlan frizsider, egy még korábbról való tűzhely, egy boldog békeidőkből származó konyhaszekrény és egy hatalmas asztal határozták meg a színpadképet, és tették konkrét korhoz köthetetlenné adóinak. Aki még nem járt ebben a temetőben - miként jómagam sem -, elcsodálkozik, mennyire szép és gondozott. Gyönyörű pázsit, hatalmas fák, óriási sétányok. Egy olyan park, amelyben bármikor szívesen sétálna pihenésképpen az ember. Sokan otthonról hozott székkel, ülőalkalmatossággal érkeztek. A koncert kezdetére, 21 órára - a krónikában ezt jegyezték Bach halálának időpontjaként - mintegy ötezer embert világítottak meg az árkádsor mellett lobogó mécsesek. Egy láthatatlan karnagy intésére ismét zuhogni kezdett. A parányi emelvényre helyezett orgonát ponyva védte. Jobb híján, azt megemelve óvták a hangszert és az előadót. Varnus Xavér szinte bebújt a fedél alá, úgy kezdett muzsikálni. A művészről sokan mondanak rosszat, ám játékáról kevesen. A mesteri játék mögött érződött a zeneszerző iránti tisztelet, mondhatni, alázat. Először a Jöjj, szép halál! - korálelőjáték dallamai csendültek fel. Ezek a harmóniák ölelték körbe Garas Dezső színművész szavait, aki Johann Sebastian Bach nagyságát méltatta, az életútra emlékezett, amely éppen negyedévezreddel ezelőtt ért véget. A hangverseny műsorán felcsendült a Nagy c-moll prelúdium, a János Passió zárókórusa, a Passacaglia is, de az esernyőgombák alatt a hatalmas széllel dacolok meghallgathatták a h-moll prelúdium és fúgát is. A Zalaegerszegi Vegyes Kar segített a művek tolmácsolásában. Amikor az utolsó dallamokat is elsodorta a szél, akkor az emberek csendben felálltak, lassan, szinte némán sétáltak ki a temetőből. Bach halálának 250. évfordulójára emlékeztek a Kerepesi temetőben. V. Fekete Sándor az egyre abszurdabbá váló játékot. A rendező sziporkázó gegekkel tűzdelte teli a produkciót, s az összeszokott kisoperái gárda ezúttal is élvezetesen bohóckodott. A cselekményben a logikai összefüggéseket nem mindig sikerült felfedeznem, de ez ilyenkor nem is kérhető számon... Az étolajszőkítő maffiózónak beállított Gaudenziót Szilágyi Béla játszotta, Sofia szerepét jelenetről-jelenetre cserélődő haj költeményekben Vajda Júlia remekül játszotta-énekelte. A folyton lesérülő Bruschino urat Andrejcsik István alakította, Florville Böröcz László, Filiberto, a fogadós Lőrincz Zoltán volt. Altorjay Tamás egy hóna alá csapott plüsskutyával adta a rendőrt, Mariannából Szonda Éva franciás, szexi szobalányt formált. Az igazi Bruschino fiút prófétai ősz szakállal Ördögh József keltette életre. A Szegedi Nemzeti Színház zenekarát Oberfrank Péter stílusosan, könnyed játékossággal dirigálta, már az önmagában is remekműnek számító kis nyitány jelezte, örömmuzsikálást fogunk hallani. Úgy tűnt, a közönség jól szórakozott, a néhány perces esőszünet sem zavarta meg az előadást. H. Zs. Rossini a városháza udvarán A Bruschino úr bolondozó szereplőgárdája az opera fináléjában. (Fotó: Karnok Csaba)