Délmagyarország, 2000. július (90. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-31 / 177. szám

HÉTFŐ, 2000. JÚL.31. FESZTIVÁLNYÁR 9 klRPLUS Szeged, Szentháromság u. 31. Telefon: 62/424-715. repülőjegy-iroda Szeged, Szentháromság u. 31. Telefon: 62/424-715. ELEKTROHAZ Szeged, Párizsi krt. 8-12. Szeged, Rákusi krt. 44. http://www.elektrohaz.hu NÁLUNK HITELE VAN! Telefon: 62/424-705 Ferroglobus JjS m Ferroglobus Kereskedőházi H-Ó728 Szeged, Kereskedő köz 3. Telefon: +36-62-458-486 Telefax: +36-62-458-487 E-mail: info@ferroglobus.hu Web-lap: www.ferroglobus.hu Búcsúritmusok r\ob döndül, dudaszó kígyózik a levegőben, élesen. U Délelőtt van, megyek a Dugonics tér felé. Mi ez? Persze, a néptáncfeszt'. Ez már valóban fesztivál, s nemzetközi: nyüzsög a nép, multikulti. Szegediek, külhoniak, egyaránt. A dob tényleg döng, nem pufog, fényesre feszült bőrt kongat a dobverő. Megyek, mint kit zsinóron húznak. Húz a dobszó s a zene, a ritmus és dallam zsinórján. Török tánccsoport járja, turistáktól, pavilonoktól körülvetten. Csillognak a hangok, a szemek, e keleti brass mindenkit elvarázsol. A dallamok. - Igen, a dallamkincs világzenei előadásokról, meg a jó öreg Sokol rádión néha befogott közel-keleti adókból ismerős, csak ez nem recseg. Amíg oda nem érek a tumultus közepére, úgy gondolom (nem tudom, miért), kecskebőrdudából kanyarognak elő az orientális melódiák, ám kiderül: közönséges vörösrézdudából jő a dudaszó, mint kopott rézlámpásból a dzsinn. - A táncosok. Nem csupán a hangzásvilág ismerős, hanem, miként, miként nem, néhány föllépő is. Valahai, gimnáziumi évfolyamtársamat, H. Juditot vélem fölismerni egy olajbogyószemű hölgyben, legalábbis megszólalásig hasonlít hozzá (tényleg csak megszólalásig; ha megszólalna, nyilván ezt közölné: ülgürüm érden et yildiz cselebi). Tán mégsem ő - legalábbis elég valószínűtlen, hogy az érettségi óta a Pefhem hagyományőrző török tánccsoport oszlopos tagjává lett volna. - A hangulat, az is ismerős előttem; hogy aztán ez honnét vajon, végképp nem tudom. Sós pusztai tájat látok, összegyűlt a vásározó nép, a végtelenbe nyúló vízről érzem, csakis a Van-tó lehet, Belső-Anatóliában valahol; a pocsolyákban milliónyi sórák hemzseg - ettől rózsás a flamingó -, megy le a nap, tízfokonként hűl le a lég, pattogva húzódva össze a kövek. M

agamhoz térek: itt vagyunk a valóságban, a forgalmas Dugonics téren. Fölvonul Európa jószerével minden népe, még napokig szól a zene, száll a tánc, majd búcsúzik, irány tovább. Ami marad: a szegedi nyár. Farkas Csaba COOP SZEGED RT. HflercatoK Élelmiszer kis- és nagykereskedelem 6725 Szeged, Kenyérgyári út 2. Tel.: 62/491-555 NYITVA TARTÁS: nagykereskedelmi raktár hétfőtől péntekig: 6-16-ig, Diszkont áruház hétfőtől péntekig: 9-17-ig. Esős kalaptáns A pénteki előadás első részében a keleti ég akkorát villámlott, hogy a színpadon Alfonso Sciarrabone elmulasztotta a lakodalmas tánc csúcspontján magasba rúgni lábbelijét. Az olasz táncegyüttes kifogyhatatlan vidámságú vezetője az elmulasztott „nehéz elemet" hamarosan bőséggel kárpótolhatta. A szünetben megeredt eső ugyanis az árkádok alá űzte a közönséget, ahol nemsokára megjelentek előbb a török zenészek, majd a túloldalt az olaszok. Az eső nem szűnt, az árkádok alatt viszont hamarosan kitört a fesztivál: egyik oldalon a kanyargós töröksíp dobbal, másikon a harmonika bőgővel és klarinéttal kisérte a táncot. A közönség egykettőre szívébe fogadta mindkét társaságot, s Kazinczy Ferenc megértő arcmása alatt Alfonso hamarosan érzelmes olasz zenére táncoltatta az Olasz hölgyek a Dóm téri műsorban. (Fotó: Karnok Csaba) eső elől behúzódókat. Megérkeztek a portugálok is (Figo! Figo! - kiabáltak az olaszok, pedig a portugál focista végül nem szerződött a Lazióhoz), és kezdődhetett az olasz-magyar-portugál kalaptovábbadós körtánc is (uno-due-tré, és kalapunkat az előttünk lévő fejére kell áttenni, mialatt mi hátulról kapunk egyet, és így tovább, míg valaki el nem rontja, és ki nem áll), amelyben végül Sciarrabone győzött. Mivel ekkor már tizenegy elmúlt, és az olaszok a magyar közönséggel vegyesen még szambazenére kígyóztak az árkádok alatt, gondoltam, egyszer szóvá teszem a kitűnő fesztivál igazgatójának, Simoncsics Jánosnak: az esőt is programba lehetne iktatni. S. P. S. - ' Mesterien megkomponált néptáncprodukció zárta a XIX. sze' "'"* — gedi nemzetközi néptáncfesztivált a Dóm téri nagyszínpadon. Az Ezredvégi leltár című előadás pénteki bemutatójának második felét ugyan elmosta az eső, de a fesztivál olasz és török vendégei aznap is közel éjfélig szórakoztatták a maradókat. A legfontosabb dolgokat mindig is az fenyegette, hogy nem akarnak újat mondani róluk. Az ezer év történetét és a magyarság európai szervesülését is annyi szónoki közhely és demonstratív tiszteletkör veszi már körül, mintha a történeti hűség nem volna elegendő a millenniumi ünnepre. A néptáncosok szerencsésebbek: az ő nyelvükön a Dóm téren nem értelmezgetés, hanem csak tánc kérdése volt, hogy a magyar népi kultúra európai-e. A tánc pedig virtus, büszkeség és jó mulatság kérdése volt - és a produkciót máris értette, elfogadta és szerette a közönség. A Dóm téren Diószegi László rendező-koreográfus és társai a millenniumi ünnephez is, a fesztiváli vigalomhoz is méltót mutattak be. A produkció a magyar népi viselet és tánc történetét követve szabatosan ábrázolta a kárpát-medencei magyar tánckincs európai hatásait. A külföldi együttesek egy-egy rokon táncának beillesztésével egyszerre hangsúlyozta a magyar népi kultúra évszázados befogadókészségét és művelőinek mai nyitottságát. Végső soron pedig színes volt és változatos: tudott szólni bánatról és vígságról, vallásos mélységről és világi duhajságról egyformán. Az előadás résztvevői, magyarok és külföldiek, műkedvelő táncegyüttesek tagjai voltak. Egy-egy elejtett bot, elkésett lépés is utalt ugyan erre, de a kisebb hibákat nyomban kitörölte az, hogy a táncosok szívvel, a népzenétől, az együttléttől érzett örömből táncoltak. A nagyszínpadnak nem voltak szegletei sem, ahol közömbps várakozással álldogáltak volna szereplők, a színpad élt, mozgott, az előadás minden számából játék, virtus és érzelem sugárzott, ami - akárcsak az egész fesztivál folyamán - a táncosokat közel hozta a közönséghez. Szerencsés volt az is, ahogyan a sokszereplős táncok meghagytak annyi spontán aszimmetriát, hogy a néző el ne felejtse: a néptánc legbelsőbb mozgatója még a Dóm téren sem a nézőtér és a reflektorfény, hanem a közös ritmus és az egymás iránti kedv. S ha már itt tartunk, az előadást a két énekes szólista, a csupalélek Berecz András és a széles közönség előtt igazi felfedezésnek számító Polgár Lilla szívszorító szép percekkel ajándékozta meg. Véget ért a szegedi nemzetközi fesztivál Ezer év Európa táncáramában A négy kitűnően felkészült magyar táncegyüttes, a Nyírség, a Jászság, a Válaszút és a Szinvavölgyi és a kedves színfoltot jelentő szegedi Babszem csoport mellett hat rokonszenves, választékos műsorral érkező külföldi csapat is színpadra lépett. A francia Les Forestins-től a legrégibb magyar réteghez kapcsolódó téltemető énekes körtáncot és igazi korhű viseletet, a török Pendiktől lendületes isztambuli lánctáncot, a olasz Frederico Angelica együttestől lenyűgözően életvidám észak-olasz esküvői kísérőtáncot, a norvég Glomdalsmuseets Gammeldanslag együttesétől a széki hétlépéshez és porkához zavarbaejtően hasonló forgatóst, a portugál As Salinerías de Lavostól sószedő tengerparti táncot, a lengyel Hamerniktől pedig a moldvaihoz közel álló gurál táncot látott a közönség. Az külföldiek táncainak átkötése a produkció legszebb jelenetei közé tartozott, a hasonlóságokra a közönség is ráérzett. Ami a műsor magyar anyagát illeti, Diószegi László vállalta, hogy a középkori eredetű régi körtáncokból és az itthon már románnak vagy egyszerűen csak idegennek érzett moldvai népzenéből többet adjon a nézőnek, mint amennyihez a néptáncos showműsorok szoktatták. Az előadás a rendező néprajzkutatói tudásáról is árulkodott: a szélesebb közönség által is ismert somogyi kanásztánc, kalotaszegi legényes és párostáncok, valamint szatmári pásztortáncok mellett olyan érdekességeket is a műsorba állított, mint a régi szlavóniai leánytánc, a cigány botoló vagy az ajaki játékok. Ugyancsak szép találat volt az első rész zárószáma, a belsőmezőségi forgatós és legényes tánc. Diószegi László az ezeréves múlt és a korhűség iránti főhajtásul régi gyimesi kerekes körtánccal fogta keretbe a műsort. Ahogyan a fesztivál két vonalon futott, kettőn is ért véget a Dóm téren: Berecz András borzongatóan előadott gregorián-népdala (Kyrie eleisum) és a sötét téren fényt őrző három gyertya az európai népi múlt közösségét, a vidám szatmári verbunkra együtt táncoló magyar-francia-olasz-törökportugál-lengyel-norvég sokadalom pedig a néptánc mai közös nyelvének megértését fejezte ki. E kettőt egybevetve a látványos nagyszínpadi szórakozásra vágyók is megkapták, ami őket illeti, és azok sem csalódtak, akik a hiteles népművészetért jöttek a Dóm térre. Panek Sándor Kübelcháza, az „Operettfalu" A falu határában '48-as honvédek igazították útba az érkezőket. (Fotó: Gyenes Kálmán) Munkatársunktól Reggelig folyt az utcabál és a mulatság szombat éjjel Kübekházán, amire az a szabadtéri operettgála adta meg az alaphangot, melyet Molnár Róbert kisgazdapárti országgyűlési képviselő szervezett a községben, tavaly után második alkalommal. A tavalyi Operettfalu sikerén felbuzdulva idén is népszerű művészek és halhatatlan operettslágerek szórakoztatták a közönséget, amelynél ismét jó fogadtatásra talált a Délmagyarország Kft. által is támogatott esemény: az 1500 lakosú Kübekházát szombat este lélekszámának többszöröse, több mint ötezer ember kereste fel a Délmagyarország operettgála kedvéért. A műsorban Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Huszka Jenő és sok más neves operettszerző darabjai hangzottak el olyan előadóművészek tolmácsolásában, mint Kalmár Magda, Maros Gábor, Böröndi Tamás, Kovács Zsuzsa, Várkonyi Szilvia, Ürmös Ilona, Leblanc Győző és Bordás György. A művészek - akárcsak a hőskor színészei - szekerekkel és fiákerekkel érkeztek meg az operettfalu bejáratához, majd színpompás bevonulással hajtottak a főtérre, ahol az összecsukható székekkel is felszerelkezett közönség várta őket. A gála végén tűzijáték, illetve utcabál szórakoztatta a falu apraját-nagyját. A Kübekházán zajló eseményt a Magyar Televízió is rögzítette, és tegnap az mles Fő Tér című adásában részleteket is lejátszottak belőle, sőt szeptember folyamán a nézők 52 perces összeállítást is láthatnak majd róla. Nyárgála a Torony alatt Munkatársunktól Ma este fél 9-kor „Nyárgála" címmel rendezik meg a városházán a Muzsikáló Udvar rendezvénysorozatának záró programját. A koncert sztárvendége Gregor József lett volna, aki azonban lázas, influenzás megbetegedése miatt tegnap lemondta fellépését. így a neves basszista művészbarátai a házigazda nélkül lépnek fel. A nyári városházi programok legnépszerűbbike minden évben Gregor József estje. Világjáró basszistánk tavaly az operatársulat új tagjait hívta meg vendégnek, azelőtt Frankó Tünde és Gémes Katalin voltak partnerei. A mostani „Nyárgálára" is neves muzsikusokat nyert meg: Oberfrank Péter zongoraművészt, zeneigazgatót, Geiger György trombitaművészt, Maros Éva hárfaművészt, valamint a fiatal, tehetséges lírai szopránt, Pérchy Kornéliát, aki három éve Keötch Boldizsár növendékeként végzett a Zeneakadémián, majd Párizsban képezte magát a francia kormány ösztöndíjasaként, ősszel pedig a Milánói Scalában folytatja tanulmányait az olasz kormány ösztöndíjával. Gregor Józsefet két kiváló kollégája igyekszik pótolni: Kovácsházi István és Szonda Éva, akiket már nem kell bemutatni Szegeden. A koncert műsorán Geiger György és Maros Éva előadásában Bach-, Vivaldi-, Hándel-, Schubert-, Gounod-, Csajkovszkij- és Bartók-művek csendülnek fel, Pérchy Kornéliától Debussy- és Faúré- dalokat, Gounod- és Puccini-áriákat, valamint magyar virágénekeket és népdalfeldolgozásokat hallhatunk. Kovácsházi István és Szonda Éva népszerű operaáriákat és dalokat énekelnek. A nagy érdeklődésre való tekintettel a szervezők eredetileg két koncertet terveztek Gregor Józseffel, így azonban csak a ma estit tartják meg. Az elővételben keddre megváltott jegyek is a ma esti koncertre érvényesek, vagy a Bartók Béla Művelődési Központban a mai nap folyamán visszaválthatók. Azok jegyét ugyancsak készek visszaváltani, akik Gregor Józsefre lettek volna kíváncsiak, s nélküle már nem akarják a hangversenyl meghallgatni. Mezöcöntői (Mezőség, Erdély) forgatós tánc a Dóm téren. (Fotó: Karnok Csaba)