Délmagyarország, 2000. július (90. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-17 / 165. szám

6 AKTUÁLIS HÉTFŐ, 2000. JÚL. 17. Ha üzenetet szeretne küldeni, keresse fel személyesen ügyfélszolgálati irodáinkat vagy hirdetöirodá inkát! www.0660.hu A nywwnánv^Mk |utajs 3 á»l augusztus 6-« tan A nysramSnysk ktezpéiurs nem vatmaloA A látekban vitt résívetellel a latekosoA ettogadiek ennek tetteteteti A nveremánvuton a (Alékosok satát letetóssegukte vehetnek reszt, a vonatkozó habzási szabályok betartásával A nyertesek neve a lenti teWanaaámon augusztus 7+Möt megtyillgatttalo rts a nyeneseket az Makik megadott szánton küUn is átlssigiát A hatokvSndulásra egy egy cselédből - a hayt kortálozott belogadokeoessege miatt - 4 tí részvételei tudjuk atlogadm M agáért b e S X 6 I oooo rÚjság, könyv, szórólap, ügyviteli nyomtatvány, meghívó, névjegy, _ IGÉNYES KIVITELBEN: 62/466-847. A hullámzó Balaton partján... Horgászat az évszázad viharában Az év­század V vihara, ami szét­^Kyr verte a JtKjÚ . vitorlás­áé' * versenyt, a Balato­non ért bennünket. Szerencsére parton tar­tózkodtunk; ennyi elő­nye van, ha az ember­nek nincs pár milkója vitorlásvételre. Hor­gásztunk, fogtuk és raktuk vissza a vízbe egyik retúrpontyot a másik után. A balatoni pontyok mostanában 29 centinél abbahagy­ják a hosszúsági növe­kedést, s kizárólag ma­gasságban nőnek, hogy vissza kelljen őket dobni. Persze, azért akadtak kivéte­lek is, így azután ösz­szegyúlt a halászlére való, még a vihar előtt. Sőt, mi is beértünk a partról, mielőtt megjött volna a jég. Negyvenfokos hőségben megyünk horgászbotokkal, egyéb kellékekkel fölsze­relkezve a partra. (Javában tart a szezon, zsúfoltság éppúgy nincs, mint pangás, népes a táj, de nem lépnek egymás hasába a napozók. A külföldiek? Németek, dánok, kevés angol. Sok­sok magyar. Rájöttek az itthoniak: érdemes a Bala­tonon nyaralni.) Vihar előtti csönd Az ég színtelen, levél nem rezdül, csak a túlparti viharjelzőlámpák villognak veszettül. A tó közepén vi­torlások állonganak, zajlik a verseny. Itt, künn gyere­kek ugrálnak hasast a fél­méteres vízbe, a kövek előtt küszök rajzanak, a hí­nárfolt mellett naphal lebeg türkizfehér uszonyvégek­kel. Egyik kapás jön a má­sik után, a huszonkilenc centis pontyok közé egy­egy méretes is keveredik. Meglesz a halászlé. (Ezzel együtt: ilyen alacsonynak még sosem láttuk a Bala­tont. Érthetetlen, miért kel­lett hagyni, hogy a korábbi években feltornászott, a le­begő algák elszaporodását meggátló magas vízszint ennyire lecsökkenjen. És hol vannak innen a koráb­ban megszokott, többkilós pontyok, a partközeli sül­lők, balinok?) A túlparton szilvalekvár­feketeségű felhők torlód­nak föl, fokozódik a hőség, a küszcsapatok eltünedez­nek, a naphal mind mérge­sebben ront ki a htnárfolt mellől, elzavarva az arra tévedő kis vörösszárnyúa­kat. A felhők jönnek, jön­nek föl, hörgés hangzik belőlük, villámok cikáznak vízszintesen. Már a fél eget elborították a felhők, aztán nem moccannak tovább. Mint mikor a házőrző el­ment póráza legvégső hatá­ráig, s most ágaskodik, a lánc feszül, vajon elsza­kad-e? Nem szakad el, vi­szont jön egy másfél kilós ponty. Na, ez már kezd kissé emlékeztetni a régi szép időkre; mellesleg tel­jesen meglepő: prefrontá­lis időszakban is eszik a ponty. Méteres hullámok - Atyavilág, a Bakony­ban mekkora vihar lehet... - mondja valaki, a szilva­lekvárszín ég s a türkizzöld víz élesen elüt egymástól. Egyszerre csak, hirtelen, azt vesszük észre: nyugat­ról is sötétedik az égbolt, és az északinál még feke­tébb, vakítófehér szegélyű felhőhegyek torlódnak föl. S ez már gyorsan közele­dik, nincs mese. Szélroham csap le a tóra, egészen nyu­gatról, üvegtiszta hullámok kergetik egymást a parttal párhuzamosan. Mindez persze annak, aki figyel, nem váratlan: a nyugati lát­határ vizén már fél órája látni lehetett a közelítő, ha­ragoszöld csíkot. Most ért ide. (Közben hallom a híre­ket: alig van kősüllő, úgy látszik, a sügér után a kősüllő tűnik el a Balaton­ból. Nem fog hiányozni, csak pár tízezer embernek, a horgászoknak. A többiek azt sem tudják, létezett. Angolna még van jócskán, s néhány évig lesz is.) A forró szél hideg széllé válik, a dörgések elfullad­nak, csak villámlik a to­vábbra is mozdulatlan északi felhőkben. A szél si­vít. Mind gyorsabban kö­vetik egymást a széllöké­sek, méteres hullámok sor­jáznak, még mindig párhu­zamosan a parttal. Minden­ki menekül, csak mi mara­dunk. A nyugatról jött felhők beborították az eget. A Badacsony elhomályo­sul, ott már szakad. Egyre közeledik a homály, elkezd esni az eső. Azaz nem esik: dől, zuhog, a szél visít, a fűzfák vízszintesen lebeg­tetik karjukat, a nyárfák délkeletnek dőlve, az elpat­tanás határán. Az eső alábbhagy, csak a szél si­kolt továbbra is, ekkor már északról, neki a kövezet­nek, dirr. A hullámok dön­gésébe beleremeg a part. Égi jégtáblák Kitekerem a zsinórokat a vízből - a kishallal csali­zott készségen termetes an­golna küzd; észre sem le­hetett venni a viharban, mi­kor kapott s megyünk haza, bőrig ázva. Eredeti­leg arra gondoltunk: mara­dunk, a nemsokára elvonu­ló eső után hátha megin­dulnak a jobb halak is az alaposan fölkavart vízben, de aztán mégsem mara­dunk. Mikor hazaérünk, el­kezd esni a jég. A tóközepi vitorlásokra gondolunk (másnap aztán rádióból-té­véből-újságokból értesü­lünk a vitorlásverseny ha­váriájáról). A jég nem „élőén" esik, mint a zápor, döglötten hullnak a jégda­rabok a közeli felhőkből, még gömbalakra sem volt idejük olvadni, szöglete­sek, mint az összetört jég­tábla részei. Tört növényi részek zöld illata tölti be a levegőt. (Fantasztikus, a természet milyen gyorsan regenerálja önmagát. Azt hittük, heteken át észlelni lehet a katasztrofális jégve­rés eredményét, de más­napra, na jó, harmadnapra már szinte csak az emberi építményekben esett káro­kat látni.) Szakad a jég, a tető re­cseg-kopog, a föld már fe­hér, a bokrok látható gyor­sasággal kopaszodnak le. Ez maga a halál. Dörgés semmi, csak a halott jég a döglöttszín égből. Másnap aztán - immár újra hétágra süt a nap, de a levegő üde, a hőség tovatűnt - látni le­het a kidőlt beton villany­karókat, derékba tört, év­százados fákat a sétány, az erdei út mentén. A Balaton tejesszínű, a víz sima, mint a márvány. Farka* Csaba Két vihar közt. A Balatonon mindenki megtalálja kedvelt időtöltési lehetőségeit. (A szerző felvétele) Torna - időseknek DM-információ Július 18-án (kedden) dél­után 16 órakor a Csanádi ut­ca 9.-ben kerül sor a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Sze­gedi Csoportja által idősek­nek és gondozóiknak szerve­zett ingyenes egészségügyi Jó estét, Munkatársunktól Hétfőn este negyed nyolckor ismét jelentkezik a Szegedi Városi Televízió­ban a Jó estét. Szeged! A 45 perces műsor különböző témákkal foglalkozik. Az adás vendége lesz Drégely Zoltán, aki munkatársaival az önkormányzatok infor­matikai fejlesztésén dolgo­zik. A nézők összeállítást sorozat következő foglalko­zására. A máltai házban Ele­kes Attila, a kórház gyógy­tornásza az Izületi bántalmak megelőzéséről és kezeléséről tart bemutatóval egybekötött előadást, melyre minden ér­deklődőt szeretettel várnak. Szeged! láthatnak a hét végi kamio­nostalálkozóról, Jeszenszky Zoltán riportja ezúttal a diákok nyári munkavállalá­sáról szól, Sándor Tamás pedig a Dégáz közelmúlt­ban sokat bírált számlázási rendszerének járt utána. Természetesen lesz játék is, az érdeklődők hívják a 493-693 és a 424-647-es számot. Hatvanék szemmel láthatóan élvezik a sza­badságot. Persze, ezt köny­nyen megtehetik, hiszen 60-as mobiljukkal nemcsak kényelmük­ről és biztonságukról gondoskodhatnak, hanem egy feledhetetlen nyárestéről is. Talán épp az Ön és családja társaságában... Hívja fel a Hatvan család hangpostáját, és vegyen részt nyári nyereményjátékunkban! Egy kis szerencsével Ön és szerettei is a 6 nyertes család között lehetnek, akik - egy kel­lemes vacsorát követően - Hatvanék társaságában csodálhatják meg az augusztus 20-ai tűzijátékot. És mindezt egy dunai sétahajóról! Szóval, nyáron is érdemes velünk tartani. (fBoldoq születésnapod^ Kedves Laci! Mint tudod, a mai napon 60 lettél, és nem vagy itt velünk, ezúton szeretettel köszöntünk! a Csajok

Next

/
Thumbnails
Contents