Délmagyarország, 2000. június (90. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-30 / 151. szám

PÉNTEK, 2000. JÚN. 30. KITEKINTŐ 7 Nyomon vagyunk! Kedves Környékbéliek! M

egszokhatták már e helyen, hogy azokhoz szólok, akik a környékünkön laknak. Kistelek, Sándorfalva és olykor Mórahalom szorgos újságolvasóihoz. (Meg a többihez, aki kezébe veszi a lapot és a Kitekintő oldalt olvassa. Tehát: mindenkihez). Most épp azt próbálom meg Önök elé tárni - épp a mai mórahalmi tanyakonferencia okán -, hogy semmiképp se szeretném", ha azt hinnék, elfeledkeztem, hogy honnét kerültem az Önök szeme elé. Akik figyelmesen olvassák az oldalt, észrevehetik: gyakorta téma nálunk a tanya, a tanyai ember sorsa. (Engedelmükkel én azokat a falusi, városi sorstársaimat, akik valamiképp kötődnek a tanyához, szintén ide sorolom. Sőt! Újabban már azokat is, akik csak olvasnak róluk.) Kérdezhetnék, miért kerekítek most ekkora farkaalját a heti mondandónak, hiszen konferencia, tanácskozás, mezei témáról való beszélgetés akad majd mindennapra egy nagy cigánykalappal. Megmondom. Sose tudtam még igazából magamból kibeszélni, hogy mi, tollal bánó emberek, mennyire felelősek vagyunk a tanyaiak sorsáért. Emiatti a mostani történetem is. Még az „átkosban", mezei újságíróként mentünk filmet forgatni a körzeti tévével a zákányszéki Bitóékhoz. Akkoriban még haj, de nagy szó volt a tévé... A paprikapalántálást a kellős közepén akasztottuk meg. Kértük Bitóékat, úgy mondják, ahogy van, épp a csotrogányokról a csotrogányokért készült a film, ne köntörfalazzaitak. Bitó mama bele is lendült, és igencsak keményen kitálalt. Méghozzá olyan velősen, hogy a film szerkesztője később ki is hagyta az egészet. (A riport e nélkül is értékes díjat kapott a miskolci tévéfesztiválon.) Mivel még rétest is sütöttek a tévé tiszteletére, azóta is bánt a dolog. Ennyit érne Bitóék igazsága?! Csaknem két évtizedes szabadföldes mivoltom erősített meg, hogy ennyit. Fájlalom, hogy még sohasem sikerült úgy az olvasók, a nézők, a rádióhallgatók elé tárnom a tanyán élő ember gondjátbaját, ahogy az való lenne. (Nyilván, a hiba az én készülékemben van.) Mindig voltak, akik úgy érezték, hogy - távol a tanyától - nálamnál jobban tudják, hogy mi is nyomja a tanyai ember szívét. Mondom ezt, épp a kedves környékbélieknek, évtizeddel az átkos rendszer váltása után? Most, amikor már azt írhatok, amit akarok? /

gen ám... Csakhogy manapság már a kutya se figyel a tanyai ember igazára. Lassan „bele se kell verni az orrát", tudja anélkül is: magára maradt a bajával. A minap hallottam épp, hogy az eltolvajolt autópályaföld ügyében, nem hogy nem adtak igazat az igazáért pörre menő gazdának, hanem még illeték formájában meg is „büntették", amiért nem tudta az igazát a törvény kérte módon megerősíteni. Azért, mert ezt nagy sokára kimondtam, remélem, még barátok maradunk. Köszönettel: ftl^'ertrűtjLb Menetrendszerűen... A vonat már a vasút még Mindannyiunk közös óhaja? Tenni valamit a tanyáért! < , iiÜVttó"! Ősi felismerés: Egy krumpliból - sok krumpli! Csengelén, Tóthéknál, legalábbis így szokott lenni minden évben. (Fotó: Gyenes Kálmán) Olyan menetrendet még nem talált föl a magyar vasút, amely mindenkinek jó lenne, de olyat már sikerült összeállítania, amely több mint nyolcvan embernek nem tetszett. A Kiskunfélegyháza-Szeged között közlekedő vonatok közül az egyik reggeli járat lett ilyen. Eddig úgy volt. hogy ha valaki Csengeléről, Feketehalomról. Perczelből vonattal ment Kistelekre, ott a visszafelé jövő vonat érkezéséig, amely Szegedről Félegyháza felé tartott, volt ideje elintézni amiért utazott. Főleg a hivatalos ügyeket, iskolái, irodai dolgokat. Orvost, gyógyszertárat megjárhatta, mert a szegedi vonat indulásáig azok belefértek az idejébe. Amelyik vonat a kisvárosba vitte, az beért mindjárt 7 óra után. amelyik meg hozta onnét vis"Sza, jóval nyolc óra után vette föl az utasát. így nem, a régi megszokták, hogy a két vonat közötti időben elintéződnek a postai befizetések, hivatalai, rendőrségi ügyek. Belefért az időbe a fodrász, a bolt. Mindez zajlott is szépen éveken át. A legújabb menetrendváltozással beütött a baj. A két vonat közti idő jócskán megrövidült. Sokan megjárták, nem számoltak a változással, a vasút se tudatta előre. Páran pályafelújitási munkálatokra gyanakodtak, néhányan vártak órákig. A legközelebbi vonat csak órák múlva jött. Amiért Így összekuszálódott minden, a pórul járt vonatozók levelet írtak a régi menetidő visszaállítása ügyében. Mint kiderült, ellentétben a vonatok indulásával, érkezésével, a vasút maradt a régi. Válaszra se méltatta nyolcvan utazója kérését. Szóra se érdemes? M. T. Tanyán élni más, mint szeretni a tanyát. Akit sorsa tanyájához köt, tapasztalhatja: mindig nehéz volt ott az élet, de most, az újvilág bimbósódásával, a magáramaradottság zöldülésével kezd csak igazán nehéz lenni. Az évtizede történtekről summázható, hogy a politikai elit gerjesztette rendszermódosítás előnyeiből a tanyai ember ismételten kirekesztődött. Az emelörúd rövidebb végére jutott. Korábban is a leleményére volt utalva az élete fenntartásához, de most, olyan folyamat látszik zajlódni, amitől az eröt adó kenyérkereset kerülhet végveszélybe. A visszatukmált hitvány föld szinte semmit terem. Víz, ha zúdul - körötte marad. Aszály, ha perzsel erővel teheti. A gazdának hirdetett milliárdok útközben elvésznek. A piacolás is fölfalja magát. Messze az iskola, távol az orvos, húzódozik dűlőt járni a postás. Sokban van a locsolás, a téli meleg, a jószágok elesége. Rabolja a pénzt a gyerek városi iskoláztatása. Ha kuporgat, ügyeskedik is a tanyai ember, ma már úgy szippantják el tőle a lóvét a nagy bevásárlóközpontok, mint porszívó a pelyhet. Mit lehet ma tenni százezrek nélkül? Venni ennyiből még egy rendes motorbiciklit se lehet. Traktort, fűkaszát, vetőgépet - milliókban mérik. Aki él, a múltjából él. Eli föl a vanját, ameddig van. Gyereke cselleng, ha kiveti magából a város, előbb-utóbb hazatoloncolódik, mert munkát nem talál. Ameddig az öregek bírják magukat, odázható valamelyest a gond, hiszen a múlt beosztásra szoktatta a tanyaiak jórészét. Sokaknál még kézhez állnak a földművelés eszközei, és ismerik a mezei bölcseletet: egy krumpliból (ha az Isten is Ácsai Csaba, sándorfalvi gépkocsivezető: — Általában nem hiszek a jóslatokban, de a horoszkópomat mindig el szoktam olvasni. Van, ami be is jön. Azt például tudom, hogy a horoszkóp jegyem: halak. Azonban nincs olyan újság, amelyiknek adnék a véleményére. Ha valami egybeüt a valósággal, az is csak a véletlen műve. Azért, ha egy fekete macska átmegy előttem az úton, én is mindjárt gondolkozni kezdek. úgy akarja) öt lesz! A sok nélkülözést megélt generáció valahogy másképp tanulta meg becsülni a kenyeret teremtő munkát. A múló évtizedek - minden ellenkező látszat ellenére - jócskán gúzsba kötötték a tanyaiakat. Gondoljanak csak bele istenigazából. Járni, mindig járt nekik is a jó, (meg a szabadság), amit most épp a többpárti demokrácia kínál, de jutni - eddig még - nagyon kevés és csak keveseknek jutott. Amikor újra gondoljuk a tanyai életet, rá kell döbbennünk, bizony, újra kell gombolni azt a bizonyos hivatali mellényt! Ahogyan mostanában a törvényalkotók, a tanyaiak ellen kelt szabályok kiagyalói munkálkodnak, föltételezhetjük: jó nagy mellénnyel bír az ország házának népe! El van telve magával a parlament! Mintha azt kellene tudomásul vennünk, hogy „sápadhat a paraszt, rühösödhet a kutyája, mi jól vagyunk, van mit aprítani a tejbe, nekünk kiválóan tejel a népszolgálat." (Nagyon halk a kérdés: kinek lett igazán haszna a kisgazdák korábbi ortájozásából? A teli torokból ordíttatott földvisszakövetelésekből, kommunistázásokból?) Maradva a magunk háza táján, párszor már végigszaladt a gondolat, hogy kinek épül a mi európai utunk, a perczeli autópálya. Amely bennünket igazából csak Csengelétől Balástyáig érint. A sztráda a tanyák mellett suhan. Zajt, bűzt, bajt hoz ránk. Birtokokat darabol. Párakat gazdaggá tesz ugyan, de nekünk, tanyaiaknak jobb nem lesz általa. Kenyérkereső munkát nem ad, ráhajtani csak kerülővel és drágán lehet. Ha azt a tömérdek milliót, sok milliárdot, amit eddig beleöltek már az autópálya nyomvonalába (tervek, földek vétele, társaságok alapítása)„a tanyai utak, iskolák, boltok, villanyvezetékek rendben tartására fordították volna, lehet, hogy előbb tartanánk. Volna mire alapoznunk a jövőbe vetett hitünket. Volna reményünk, hogy a legifjabb környékbéli állampolgár, a négy hónapos Kovács Krisztián, ha felnő, eljut Brüsszelbe. Elviszi oda apját, anyját meg az összes barátját és megnézik a focidöntőt. Pillanatnyilag Krisztián szülei mással vannak elfoglalva, mintsem ilyesmin járatnák eszüket. Legelébb valami olcsó kocsit szeretnének, ahhoz jogosítványt. Aztán pénzes melóhelyet, majd biztos fedelet a fejük fölé. Bútort, földet, traktort, jószágot. Pesztrát, nevelőt, később tanárt a kis Krisztián mellé, hogy ő már ne csak a legelemibb iskolát végezhesse, mint a szülei. Emellett, természetesen, szórakozni is kellene, hiszen az ifjak. Alig múltak húsz évesek. Sőt! Veronka még csak 19. Előttük az élet! Mikor a tanyáról hallok értekezni másokat (a tudomány embereit, a hozzáértőket, az onnét indulókat, az oda telepedőket, a tanyai emberek kínjából tőkét kovácsolókat), gyakorta támad az az érzésem, hogy tulajdonképpen senkinek se érdeke igazán, hogy a tanyaiak sorsa más legyen. Szó követi a szót, de a tettek mezején, vajmi kevés a kaszálás. Maradva tovább a magunk alkotta képzavaránál: „a tanyatéma - jól tejelő állatorvosi tehén." Remélem, a ma kezdődő mórahalmi tanácskozás mindezt cáfolja... Majoros Tibor Munkatársunktól A Csongrád Megyei Közlekedési Felügyelet közúti és vasúti osztálya közzétette, hogy kiknek a földjét érinti az épülő autópálya. A fölsorolás a megyehatártól Balástya felé haladva követi nyomon a tulajdonosokat. Csengelén Sági István, Sági Istvánná (T. 62.), Varga József (Pátmonostora, Postaházi dűlő 205.), Törköly Mihályné (T. 306.) Aranyhomok Szövetkezet (?!). (T. 642.). Hell Dezső, Hell Dezsőné (T. 508.), Balogh Istvánná (Kiskunmajsa, Vörösmarty u. 17.), Lengyel János (Kistelek, Liget u. 7.), Dr. Varga Ferenc (Szeged, Vajda u. 24.), Varga László Tanya 530.), Muhel Tibor (Május 1. u. 26.), Muhel Magdolna (Szeged, Siha köz 3/A) Géczi Béla (T. 632.), Csáki Istvánná (T. 109.), Seresné Géczi Ildikó (Petőfi u. 12.), Horváth Józsefné (T. 633.). Bencsik Ferenc, (Május 1. u. 20.) Szabó Károly (Szeged, Szondi u. 41.), Kovács Istvánná (Szeged, Külterület 7.), Molnár Jánosné (Kistelek, Erzsébet u. 34.), Sisák Istvánná (Szeged, Réti u. 38.). Kiss László, Kiss Lászlóné (Kistelek, Vasút u. 8.), Olajos Illés, Olajos Illésné (Kistelek Tömörkény u. 54.), Mészáros Sándor (Május I. u. 53.), Molnár Béláné (Petőfiszállás, Kossuth u. 45.), Pigniczki Józsefné (T. 115.), Bangó Péterné (T. 73.) Bangó Péter (T. 627.), Forgó Jenő (Május 1. u. 35.), Tóth Istvánná, Tóth István (Felszabadulás u. 4.), Joó Mihályné (Felszabadulás u. 38.), Gyovai András (T. 77.), Forgó Jenőné (Felszabadulás u. 35?), Bencsik Zoltán (Május 1 u. 20.), Magony Imréné (Pálmonostora Petőfi u. 2.), Magony Imréné (Budapest Petőfi u. 25.), Borbély József (Kiskunfélegyháza, Asztalos János u. 10.), Csókási Zoltánná (Arany János u. 7.), Szűcs Imre (Móra Ferenc u. 15.), Szűcs Imréné (Móra Ferenc u. 15.), Rácz Zoltánná (T. 666.), Molnár Antal (Kistelek, Bem u. 34.), Mészáros Lajos (Árpád u. 10.), Kucsora Sándor, Kucsora Sándorné, Kucsora Éva (Tisza u. 28.), Gurdics Sándor (T. 669/m.), Gurdics Ferenc (T. 669.), Gyovai Andrásné (T. 77.), Molnár Jánosné (Kiskunmajsa. Fő u. 126.), Olajos Illés, Olajos Illésné (Kistelek, Tömörkény István u. 54.), Berta János, Berta Jánosné (T. 792.), Rigó László (Kistelek, Móra Ferenc u 47.), Fogarasi István (Szeged, Pálfy u. 7/B), Kovács Istvánné (Szeged, Külterület 7.), Juhász Mihály, Juhász Mihályné (T. 812.) Nagy Lajos (Kistelek, Molnár J. u. 70.), Szatmáriné Nagy Ágnes (Kistelek. Vágóhíd u. 6.), Szécsényi Istvánné (Kistelek, Pipacs u. 11.) földjét érinti az autópálya. Kisteleken Jógazda Szövetkezet (!?) (Vaspálya u. 1.), Tóth János (Rákóczi u. 20.), Tóth István (T. 100.), Tóth György (Pusztaszer, Tanya 367.), Torba István (T. 96.), Krizsán Sándorné (T. 85.), Balassi Péter (T. 558.), Sejten Péter (T. 101.), Galbács László (Balástya, T. 176.), Tóth László (Bem u. 40.), Tóth Gyuláné (Kordás J. u. 21.), Kucsora Pálné (T. 76.) Kővágó Krisztina (Vásártér u. 11.), Gera Györgyné (Csengele, T. 750.) Tóth László (Rákóczi u. 20.), Dr Majoros Tibor (T. 72.), Mészáros József (Klapka Gy. u. 11.), Tóth Lászlóné (Bem u. 24.), Sümegi Lászlóné (Kossuth u. 24.), Abonyi János, Abonyi Jánosné (Ede u. 24.), Tóth János (Bem u.l.), Tóth Jánosné (Rákóczi u. 10.), Rácz István (T. 50.), Kispál János Csaba (Molnár J. u. 47.), Fogarasi István Ferenc (Szeged, Pálfy u. 7/8.), Nemes Nagy Vince (T. 47.). Ambrus Mihály (T. 144.) földjéből vesz el magának helyet a sztráda. NYOMDAI SZOLGÁLTATÁS: _ DM Hisz-e a jóslatokban? WA Szahóné Marosi Rozália, szatymazi tanárnő: — Érdeklődéssel figyelem a babonás dolgokat, de nem igazán hiszek bennük. Csupán játéknak tekintem az egészet. Futólag mindig átolvasom a horoszkópomat, de komolyabban nem adok az ott leírtakra. Az igaz viszont, hogy vannak dolgok, amik épp bejönnek, például a fiarn vagy a férjem életében. Természetesen azért az egész család horoszkóp jegyét ismerem. Bodor Zsuzsa, balástyai virágkötő: - Nem vagyok babonás. De, mint mindenki más, én is el szoktam olvasni a horoszkópomat. Leginkább két lapban, a Délmagyarban és a Kiskegyedben olvasom el, de ennek sincs különösebb jelentősége - ezek járnak. Nem hiszek bennük, ez inkább csak kellemes időtöltés. Van, amikor bejön, de az bizonyos, hogy az csak a véletlenek összjátéka. Csúri János, csengelei bolti eladó: - Nem hiszek a jóslatokban, és a horoszkópomat sem szoktam elolvasni. Hirtelen nem is tudom, melyik jegybe tartozom, de úgy emlékszem, hogy Bika vagyok. A kéményseprőről azért nekem is eszembe jut a gomb, de ennyi. Úgy gondolom, hogy ez olyan dolog, mint a vallás. Az ember vagy hisz benne, vagy nem. Viszont minden ember hitét kötelességünk tiszteletben tartani. (Ts