Délmagyarország, 2000. június (90. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-13 / 136. szám

SZERDA, 2000. JÚN. 3. BELFÖLD 3 A gazdaság igazi tükre volt a Mars tér Vásári napok, rekordmeleggel Lakberendezési bemutató a vásárban. A strand a múlt héten komoly alternatíva volt. (Fotó: Nagy László) Jász világtalálkozó Jászkisér (MTI) Soha nem felejthetjük el, hogy Szent István államának fennmaradásához generációk munkájára, megmaradására volt szükség, jász családok őseire, akiknek emlékére tisztelettel és büszkeséggel kell gondolni ­mondta Varga Mihály PM-ál­lamtitkár Jászkiséren, a Jászok Világtalálkozójának díszünnep­ségén, a településnek adomá­nyozott millenniumi emlék­zászló átadásán. A jászok per­zsa-alán, a kunok török gyöke­rekkel érkeztek ide vendégként, majd azonosultak a magyarság céljaival, vérüket ontották a tö­rök és Habsburg elnyomók el­len, erőn felül áldoztak a sza­badságharcokban. A Jászok Vi­lágtalálkozóján adták át a ki­emelkedő kulturális-művészeti tevékenység elismerésére alapí­tott Jászságért" díjat, és a vele járó 250 ezer forintot, amelyet ezúttal Fodor István Ferenc, Jászjákóhalma polgármestere vehetett át. Gulyások és pásztorok Hortobágy (MTI) Mintegy félezer résztvevője volt az idei hortobágyi gulyás­versenynek és pásztortalálkozó­nak, amelyet szombaton ren­deztek meg a kilenclyukú híd közelében lévő pusztai állat­parkban. Az egykori híres hor­tobágyi gulyás, Fekete József emlékére meghirdetett verseny keretében volt öltözet- és fel­szerelésverseny, pásztorkutya­bemutató, de a versenyzőknek számot kellett adniuk állathaj­tásból, fülszám-olvasásból, ka­rikás* és gulyásbot-használat­ból, valamint ökörhajtásból is. Amíg a gulyások és pásztorok „mérkőztek" egymással, a bog­rácsokban főtt a birka- és a marhapörkölt, készült a híres pusztai eledel, a harminckétszer megforgatott slambuc - ver­sengtek a pásztorételek meste­rei is. „Mai magyar kommunisták" Budapest (MTI) Távozott a Munkáspárt el­nökségéből a testület két tagja, miután lemondásukat elfogadta a párt Központi Bizottsága. A két érintett, Zinner György ed­digi szóvivő és Vásárhelyi Ár­pád, a párt ifjúsági szervezeté­nek korábbi vezetője megerősí­tette, de nem kfvánta kommen­tálni a hírt. Munkáspárti politi­kusok ugyanakkor emlékeztet­tek rá, hogy a most távozottak korábban éles kritikával illeték a név- és jelképváltoztatással kapcsolatos elképzeléseket, va­lamint azt, hogy a párt vezetői olyan szakértői csapatot alkal­maznak, amelynek szerintük „semmi köze nincs a mai ma­gyar kommunistákhoz". Karizmatikus katolikusok Budapest (MTI) Több ezer hívő részvételével kezdődött meg az immár kilen­cedik alkalommal megrendezett Országos Katolikus Karizmati­kus Találkozó Pünkösd hétfőjén, Budapesten. A mária­remetei kegytemplom kertjében tartott eseményt a Magyar Ka­tolikus Karizmatikus Megúju­lás Országos Tanácsa szervez­te. A rendezvényt külön-külön levélben köszöntötte Seregély István egri érsek, a Magyar Ka­tolikus Püspöki Konferencia el­nöke, Gyulay Endre alelnök, szeged-csanádi megyés püspök, Mayer Mihály pécsi megyés­püspök, Keszthelyi Ferenc váci püspök, valamint Spányi Antal és Erdő Péter püspök. „Június elején még nincs uborkaszezon, nincs szabadság, ebben az időpontban nagyobb lehet a látogatottság. Mind a kiállítóknak, mind üzleti partnerek­nek kedvezőbb, s talán a nagyközönség is szí­vesebben megy a Mars térre még a nagy káni­kula előtt" - írtuk jó egy hónappal ezelőtt Rill Ág­nes üzletág-igazgatóval készült interjúnkban, ám a kánikula nagyobb, a látogatottság - ezzel is összefüggésben - kisebb volt a vártnál. Lehet, hogy mégis a szakvásá­roké a jövő? Szinte változatlan profil­lal, de a megszokottnál egy hónappal korábban rendez­ték idén a Szegedi Nemzet­közi Vásárt. Kedden azután évszázados melegrekordot mértek Szegeden, s a vasár­nap esti zárás után a szer­vezők megállapíthatták: minden idők egyik legmele­gebb vására volt az idei. Ilyen időről álmodnak a klí­mások, öröm is volt bemenni a vásárdíjas Főszer Elektro­profil Kft. pavilonjába, vagy hűsölni néhány pillanatig a többi klímaszerelő társaság üzemelő készülékeinek ható­sugarában, de hát a vásár nem csupán ebből állt. Be kell látni, hogy a me­gye élelmiszeripara, me­zőgazdasága már nem tartja el a kiállítást - nem beszél­ve a Pick távol maradásáról hiszen országos tendencia, hogy az élelmiszergazdaság mind kisebb arányban járul hozzá a hazai GDP-hez, így az Agorán is kevesebb volt a kiállító. A legtöbb új bemu­tatkozó az Oázison jelentke­zett, az építőipar, a lakberen­dezés, az épületgépészet va­lóban nagy hangsúlyt kapott. Rill Ág nes a vasárnapi zá­rás órájában csak rövid gyorsértékelésre vállalko­zott, azt azonban leszögezte, hogy a látogatottság elma­radt a tavalyitól. Ezzel együtt őt is meglepte, hogy a szakmai kiállítók egy része korántsem panaszkodott, s hogy a markológépekkel vá­sározó cég milyen jó üzlete­ket kötött. (Ebből persze a laikus látogató csak azt érzé­keli, hogy gyermeke három­szor is felmászik a traktor­lépcsőn, s tökéletesen össze­maszatolja az oldalajtó üve­gét.) Az építőipari kiállítók többsége sem lehet elégedet­len, különösen azok zártak jó hetet, akik megszervezték szakmai látogatóközönségü­ket, vagy valódi újdonsággal rukkoltak ki. Úgy tűnik, el­múlt az a világ, hogy egy hétre a Mars térre költöztetik a kiállítók a cég bemutató­termét, a dolgozó kora dél­előtt a Mars téren kezd, s a többi már megy is magától ­gondolkozott hangosan az üzletág-igazgató. A jegyet váltó látogatók kevesebben voltak, mint ta­valy, ám érdekes, hogy azok, Budapest (MTI) Szinte teljesen megtelt szombaton az Ország­ház előtti Kossuth Lajos tér: több ezer hívő transzparensekkel, zász­lókkal és színes léggöm­bökkel azért gyúlt össze, hogy részt vegyen a Fel­vonulás Jézusért elneve­zésű, Magyarországon immár harmadik alka­lommal meghirdetett ke­resztény megmozdulá­son. A millenniumi akciót egy, e célra létrejött bizottság szervezte, csatlakozva a vi­lág mintegy 200 országával egyidejűleg tartott rendez­vénysorozathoz. A felvonulás célja a tanú­ságtétel, az evangélium hir­detése, valamint a kereszté­nyek egységének felmutatá­sa. Az indulás előtt az össze­jövetelen felolvasták Göncz Árpád köztársasági elnök le­velét, amelyben az államfő hangsúlyozza: fontosnak tart­ja a társadalmi megbékélés különböző megnyilvánulása­it, becsüli a szervezők törek­akik megküzdöttek a káni­kulával, intenzívebben „vá­sároztak". A Teleshop pél­dául kifejezetten elégedett volt az üzletmenettel, a Stihl sem panaszkodott, mint ahogy a területdíjas Gilax is jó forgalmat pro­dukált. Szombat délelőtt pedig akkora bográcsokban rotyogott a pörkölt, mintha fél Szegedet a Mars térre várta volna az optimista szakács. Természetesen számos szakmai tanulság is adódott az idei Szegedi Nemzetközi Vásáron: a Mars tér infra­struktúrája alkalmatlan egy ekkora méretű kiállítás színvonalas megszervezé­séhez, még inkább a szak­vásárok felé kellene elmoz­dulni, de a legigazabb talán mégis az, hogy egy ilyen rendezvény egy kicsit tükre is a gazdaságnak. És az idei nem csak a napsütés miatt mutatott va­lódi képet... KevAci András vését és egyetért céljaikkal. A menet, amely mintegy 15 járműből, valamint a külön­böző kis- és nagyegyházak­ból verbuválódott hívők hosszan kígyózó soraiból állt, a Himnusz eléneklése után ­rendőri biztosítás mellett - a forgalom elől elzárt Bajcsy­Zsilinszky úton és a József Attila utcán haladva, a Lánc­hídon keresztül vonult át a Tabánba, ahol fesztivált tar­tottak keresztény színjátszók, táncosok, zenei együttesek részvételével. A Tabánban a szervezők telefonos kapcsolatot terem­tettek Sydney-vel, ahol az akció keretében csaknem 100 ezer ember gyűlt össze az olimpiai stadionban. A fesztiválon gyűjtést is rendeztek, amelynek bevéte­lét az elhagyott gyermekeket befogadó Pikler Emmi köz­alapítvány javára ajánlották fel. Az ünnepnapokhoz nem kötődő, első, úgynevezett globális megmozdulást 1994-ben tartották, akkor a világ 170 országában több tízmillió keresztény vonult az utcákra imádkozni. Az olajbizotság ülése után Szabó Iván feljelentette Pallag Lászlót Budapest (MTI) Szabó Iván volt pénz­ügyminiszter a szemé­lyét érintő hamis vádas­kodás miatt feljelentette Pallag Lászlót, az Or­szággyűlés olajbizottsá­gának kisgazda elnökét. A volt pénzügyminiszter azért jelentette fel Pallag Lászlót, mert értelmetlennek tartja a vitatkozást a képvi­selő június 9-i sajtótájékoz­tatóján ismertetett „valótlan (és abszurd) tények"-kel. Szabó Iván az MTI-hez is eljuttatta a feljelentés szöve­gét, amelynek indoklásában olvasható, hogy Pallag László a pénteki sajtótájékoztatón személyével kapcsolatban olyan, „hallomáson alapuló, de bizonyítékokkal alá nem támasztott valótlan tényeket ismertetett", amelyek a volt pénzügyminiszter ellen akár bűnvádi eljárás megindítását is lehetővé tennék. Szabó Iván megítélése szerint a személyét ért hamis vádaskodás által - személyi­ségi jogainak súlyos megsér­tésén túl - a kisgazda képvi­selő bűncselekményt köve­tett el. A parlament olajbizottsá­gának elnöke értetlenül áll Szabó Iván ellene tett felje­lentése előtt, hiszen nem az ő állításai, hanem a testület által meghallgatott személy tanúvallomásának tolmá­csolása miatt fordult bíró­sághoz a politikus - reagált Pallag László kisgazda or­szággyűlési képviselő. Mint felidézte: a testület csütörtöki ülésén megkér­dezte a bizottság tagjait, hogy ki kíván a másnapi saj­tótájékoztatón részt venni, ám nem akadt jelentkező, ami Pallag László szerint „a pártok saját mocskával" magyarázható. A kisgazda politikus ­mint mondta - úgy tartotta korrektnek, hogy egyszerre hozza nyilvánosságra a tanú összes pártra vonatkozó ál­lításait, mivel félő volt, ha nem így tesz, titkosíthatják az ülésen elhangzottakat. Keresztény ünnep Budapesten „Felvonulás Jézusért0 Statiszták országa 1 Megnéztem a múlt héten az István, a királyt a Nemzeti­LYl ben. Nem kellett volna. 1984-ben, a Szabadtéri nézőterén mind úgy éreztük az előadás végén, tűzbe men­nénk azért a színpadon átlobogtatott magyar zászlóért. Most pedig csak egy közepes színvonalú színházi produkci­ót láttunk, aminek a végén a nézők nem tudták, felállja­nak-e a Himnusz alatt, vagy maradjanak szépen a fenekü­kön. Először az előadást okoltam az elmaradt katarzisért, de utóbb rájöttem: én, mint néző legalább annyit silányul­tam azóta, mint az István színpadi változata, már ami a hi­tet, a lelkesedést, az átélés és az azonosulás képességét ille­ti. Jankovics Marcell azzal ajánlja az új bemutatót a műsorfüzetben, hogy „a premier óta most talán először in­dokolt végre a darab végső optimista kicsengése: van jövőd, Magyarország!". Hát, nem is tudom. Még ki sem hevertük a szégyent, amit a Magyarok Vi­lágszövetsége miatt kellett éreznünk ország-világ előtt, máris jött a következő pofon, a köztársaságielnök-válasz­tás. Engem egyáltalán nem érdekel, melyik pártban ülők nem nyomták meg az „igen" gombot; ami történt, minden­képpen kínos. Az elnökválasztási kudarc utáni reakciók, a szokásos sárdobálás újabb körei arra utalnak, hogy a tör­téntekért felelős személyek vagy pártok azóta sem fogták fel, hogy nem politikai ellenfeleiknek tartottak be, hanem tőlünk vették el a lehetőségét annak, hogy méltóságteljesen választassék meg az ország első embere. Kisstílű, önző és sunyi magatartásukkal éppen annak az embernek az első „közjogi" perceit keserítették meg, akitől éppen azt várják el, hogy pártok felett álló legyen, és a nemzet egészének ér­dekét tartsa szem előtt. Nesze neked, nemzeti önérzet. Míg a T. Ház Mádl professzor, az ország és saját maga lejáratásával volt elfoglalva, az utakon békésen demonst­ráltak a - hát, hogy kik, és pontosan miért, azt nem lehet tudni. A fáma úgy szól, hogy a magukra hagyott, önerőből kínlódó kistermelők próbálják elkeseredetten érvényesíteni érdekeiket a fóldművelésüggyel szemben, amely megszegte a tavaly őszi agrárbékét. Rossz nyelvek (no meg Torgyán miniszter úr) viszont azt beszélik, a szövetkezeti vezetők küldték ki saját gépeikkel saját munkavállalóikat az utak­ra, olyan kétes követelésekkel, mint, hogy mondjon le a mi­niszter, de legalábbis eressze szélnek néhány államtitkárát. Közben Nagy Tamásról, a napi megélhetésükért küzdő mezőgazdaságiak harcos érdekvédőjéről kiderült, hogy 6­700 milliót nyert annak az igen kedvező fekvésű földjének eladásán, amelyet - elmondása szerint - véletlenül sorsol­tak éppen neki. Kétlem, hogy ilyen körülmények között bárki a józan ész alapján el tudja dönteni, miről is szólt va­lójában az agrárdemonstráció. Nem maradt más választá­sunk, mint megadóan, vánszorogni csigatempóban az irtó­zatos kánikulában, az egy sávosra szűkített utakon, fogal­munk sem lévén arról, kinek, mire jó ez az egész. Nesze neked, polgári öntudat A hét végére is tartogatott nekünk élményt a nagypoliti­i A. ka. Már éppen kezdtük átadni magunkat az ünnep párt- és közügyektől mentes nyugalmának (istenem, milyen boldogítók is ilyenkor a híradók, milyen jó látni, hogy mu­lat a nép), amikor megjelent a képernyőn Pallag László az ő nagy leleplezésével A nagy leleplezések, persze, általá­ban jó dolgok, hiszen mind tudjuk, hogy az olajszőkítésből és egyéb országos csalásokból megyényi vagyonok kelet­keztek itt, míg a fülön csípettek névsora igencsak sovány­ka. De a pénteken történtek alapján embernek az a kelle­metlen érzése támadt, hogy az olajügyi bizottság méltó utódja lesz a megfigyelésügyinek, a bizottsági tagok együttműködési készségét, az elnök pszichológiai kórképét, az egész kutyakomédia hasznosságát és a régeredmény hi­telességét illetően. Nesze neked, nyilvánosság, tisztánlátás. Közben Szegeden tovább folyik a kötélhúzás a balett­tagozat ügyében. A kötél egyik végén a színidirektor áll, a maga magabiztos, önmagában racionálisnak tűnő állás­pontjával: pénzhiány okán azt a tagozatot kell megszüntet­ni, amelyik maga is fontolgatta a kiválást, ráadásul a kis­sztnház bezárásával amúgy is játszóhely nélkül marad. A kötél másik végét viszont nem fogja senki Ott állnak ugyan a kortárs balettet kedvelő szegediek, a különféle szakmai szövetségek, az értékeket menteni akaró sajtó. De nincs döntésképes, felelős városi irányítás, értékelhető, hosszú tá­vú koncepció a színházzal kapcsolatban. Pedig annak elle­nére, hogy a szegedi színház messze a legnagyobb támoga­tással dolgozik a vidéki színházak között, állandósult a pénzügyi csőd; idő előtt be kellett szegni az évadot; bemuta­tók maradtak el; hétvégenként, vagyis az arra legalkalma­sabb időben általában nincs előadás; és a repertoár, a be­mutatók színvonaláról is erősen megoszlanak a vélemé­nyek. Mindez régóta így van, a kortárs balett mostani hely­zete csak hosszú évek tehetetlenségének végjátéka, meg an­nak eredménye, hogy mi itt, Szegeden jó ideje nagy egyetér­tésben szemet hunyunk afölött, hogy a színházunkkal baj van. Lehet, hogy a kortárs balett sorsa végül megnyugtató­an rendeződik majd, de ez a cirkusz akkor sem tesz jót ne­künk, és a hírünknek. Nesze neked, szögedi büszkeség. Azt mondom, mindenkinek olyan a színháza, amilyet megérdemel. jkjézem ezt az erőtlen, új Istvánt, a királyt, amint győze­1V delmeskedik szimpla színpadi konfliktussá degradált nemzeti sorskérdésünkben. Fejére teszik a jelmez-koronát, kezébe adják a műjogart és a kellék-országalmát. Végignéz a csetlő-botló amatőrökből álló, rendezői utasításra öntu­datlanul fel-alá rohangáló népén, és látja maga előtt a sta­tiszták országát.

Next

/
Thumbnails
Contents