Délmagyarország, 2000. május (90. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-11 / 109. szám

CSÜTÖRTÖK, 2000. MÁJ. 11. SZEGED 5 a hét kérdése Mennyi legyen a nyugdíjkorhatár? A ciánszennyezés után újra benépesül a folyó Százezer süllő a Tiszába A szakemberek a legnagyobb figyelemmel kísérték végig a süllök átköltöztetését. (Fotó: Karnok Csaba) Tegnap délután a Ti­szai Halászati Szövetke­zet szakemberei a tápéi kompkikötőnél 50 ezer süllőivadékot telepítet­tek a Tiszába. Június vé­gén Szegeden a város polgárai is őshonos ti­szai halakat „engedhet­nek szabadon" a folyó­ban a kormánybiztosi hivatal, az AMC, a DARFT, az agrárkamara, és az önkormányzat ál­tal szervezett „happe­ningen". Tegnap a csongrádi híd­nál, s a tápéi kompnál össze­sen százezer, mintegy 1,5 millió forint értékű süllőiva­dékot engedtek a Tiszába a Tiszai Halászati Szövetkezet szakemberei. „Terített asztal várja a süllőket" - fogalma­zott Makrai László, a Ti­sza-Szamos kormánybiztosi iroda\zegedi képviseletve­zetője a tápéi komp melletti sekélyesben nyüzsgő ezernyi keszeg-ivadék láttán. Jövő hétfőn egyébként 30 ezer süllőt a szegedi rakpartnál, ugyanennyit a makói hídnál engednek a folyóba a Tisza Halászati Szövetkezet mun­katársai, később pedig még 80 ezer harcsával gazdagít­ják a folyó élővilágát. A te­lepítés összköltsége eléri az 5 millió forintot, melynek felét a szövetkezet állja, má­sik részét pályázati támoga­tásból remélik. A haltelepítési tilalom fel­oldását követően elsőként őshonos tiszai ragadozó ha­lakat telepítenek a folyóba. A vizsgálatok ugyanis azt mutatják, hogy a ragadozók táplálékául szolgáló keszeg­félék - többek között a hosszan tartó árvíznek kö­szönhetően - intenzíven sza­porodnak, így a süllők, csu­kák, harcsák megfelelő mennyiségű élelmet találnak a folyóban. Az képviseletvezető sze­rint biztosra vehető, hogy jú­nius 16-án a Tiszán a horgá­szati, s röviddel utána a mel­lékfolyókon a halászati tilal­mat is feloldják. (A Tisza esetében erre még várni kell.) Bár a magas vízállás miatt mindeddig nem sike­rült elvégezni a fenékszon­dázást, s így kimutatni, ma­radt-e mérgező anyag az üle­dékben. Márciusi mérések nem mutattak ki szennyező­dést az Alsó-Tiszán. A cián­koncentráció a mérgezés után öt nappal a korábbi ér­tékre süllyedt vissza, míg a nehézfémszennyezést pedig a rendkívüli víznyomással, s vízsebességgel járó áradás ­vélhetőleg - kimosta a fo­lyóágyból. Makrai Lászlótól azt is megtudtuk, a kormánybizto­si iroda, s a szegedi önkor­mányzat is támogatja'az Ag­rármarketing Centrum, a Dél-alöldi Regionális Fej­lesztési Tanács és a megyei agrárkamra közös rendezvé­nyét. Mint ismeretes, az AMC, a DARFT és az agrár­kamara a ciánkatasztrófát követően lakossági gyűjtést kezdeményezett, melyet a Délmagyarország is támoga­tott. A közös számlára befo­lyó pénzt elsősorban a revi­talizáció támogatására kí­vánják felhasználni, így a kormánybiztosi irodával és a szegedi önkormányzattal együtt szervezik meg azt a júniusi rendezvényt is, amely során a városlakók „személyes" ismeretséget köthetnek a folyóval. Szá­mos ismeretteijesztő és kul­turális program mellett a szegedi polgárok saját kezű­leg csúsztathatnak majd a Tiszába - szakmai szem­pontok figyelembe vételével - százezer, a Tiszában ősho­nos kispontyot és lesőhar­csát. A szervezők elképzelései szerint a rendezvény ­mellyel hagyományt kíván­nak teremteni - nemcsak a Tisza újjáélesztésének, de a későbbiekben megóvásának is szimbóluma lehetne. Kéri Barnabás ———>————>————————> Legyen az ügyfelünk! Munkatársunktól Ma, csütörtökön este ne­gyed nyolckor a Szegedi Vá­rosi Televízió Legyen az ügyfelünk! című műsorában a csecsemő- és a gyermek­korhoz kapcsolódó újdonsá­gokat mutatják be. Az adás ideje alatt lesz játék is, akik nyerni szeretnének, hívják a 493-693-as, vagy a 424-647­es számot. Bánki Horváth Enikő, Fülöp Attila, Horváth Péter. (Fotó: Somogyi Kórolyné) A munka: alapvető em­beri jog. De talán jogos, ha szép öregkort és nyugdíjas éveket szeretnénk a szüle­inknek, s magunknak isi A nyugdíjkorhatárt 1997-ben drasztikusan fölemelték: az­I óla a 62 éves születésnap után jár az öregkori nyugdíj. A változás éleibe lépése óta vila tárgya, mennyi legyen a nyugdíjkorhatár. Most kis­gazdapárti országgyűlési képviselők kezdeményezik: térjünk vissza a korábbi gyakorlathoz, vagyis a nők 55, a férfiak pedig 60 éves koruk után élvezhessék a nyugdíjas évek örömeit. Mit szóinak ehhez a szegediek? Mi alább három járókelő vé­leményét közöljük. Bánki Horváth Enikő kör­nyezetvédelmi felügyelő: - A nőknek nem csupán a munka­helyen kell teljesíteni, hanem az otthon megteremtése és biz­tosítása, a család ellátása, a gyermeknevelés gondja, tehát minden rájuk hárul. Úgy gon­dolom, ha 62 éves korukig kell dolgozniuk a nőknek, mehet a I halottas kocsi a munkahelyek I elé, mert senki se fogja megér­ni a nyugdíjas kort! Mondják, kevés a pénz a nyugdíjakra. Pedig ha csak azt a pénzt fizet­nék vissza, amit az egyén befi­zet egész munkás élete során nyugdíjjárulékként, mindjárt nem lenne probléma... Az ifjú családoknak is szükség van a nagymamára, a nagyszülők se­gítségére. Fülöp Attila biztonsági őr: - A szüleim már nyugdíjasok, hogy megérték ezt a kort. Sze­rintem az lenne méltányos, hogy ötvenéves kora körül a nő és a férfi is nyugdíjba me­hessen. Igazságos lenne, ha 35 év munkaviszony után nyug­díjba mehessen az, aki akar. Ugyanis akkor, ha marad a je­lenlegi nyugdíjkorhatár, kije­lenthetjük, nem lesznek nyug­díjasok, mert az emberek nem érik meg, hogy élvezhessék a munkás évek után jogosan já­ró, öregkori nyugalmat. Arról nem is beszélve, hogy sok fia­tal ma azért nem jut munká­hoz, mert elfoglalják a helyet az idősebbek. Horváth Péter nyugdíjas katona: - Hatvanéves koráig nyugodtan dolgozhat a nő, de a férfi is! (Én negyvennyolc éves. koromig dolgoztam, harminc­két évet nyomtam le a hadse­regnél. Egészségügyi okok mi­att szereltem le.) Nem kell vál­toztatni a nyugdíjkorhatáron. A gazdaság egyszer majd rendbe jön, s akkor fiatal és idősebb egyaránt talál munkát. Május - a 90 éves Délmagyarország hónapja (9,) A borász betűből „mindenevő" Somodi Sándor két kedvence: a Chardonnay és a Délmagyar. (Fotó: Nagy László) Somodi Sándor - bár borgazdasága még csak kilencesztendös - mára országosan ismertté vált a borászok világában. A kilencvenes évek elején indult vállalkozásának Históriája egybe esik la­punk, a Déimagyaror­szág legújabb kori törté­netével. Somodi Sándor két dologról tud nagy szeretettel beszélni: az egyik a jó bor, a másik a Délmagyarország. - Hadd kezdjem azzal, ami számomra a legnagyobb öröm. A lap és egész stábja nagyban segítette az elmúlt években a magyar borkultúra színvonalának emelését. A Délmagyarország kezdemé­nyezésére jött létre a szegedi borfesztivál, s most hatodik alkalommal már látszik, az ország egyik legrangosabb rendezvényévé nőtte ki ma­gát. Úgy gondolom, azzal, Hogy megpróbálták a régi magyar borkultúrát felébresz­teni Csipkerózsika álmából, nagy szolgálatot tettek az egész régiónak. Jó példa ez az akció arra, hogy milyen sokat tehet egy lap a környe­zetéért: egy-egy jól sikerült rendezvény ugyanis nagy vonzerőt jelent a városnak, a régiónak. S ezt megszervezni igazán csak egy újságnak volt ereje. -.Egyébként mióta olvas­sa lapunkat? - 1966-ban Monorról jöt­tem Ásotthalomra, azóta for­gatom naponta a Délmagyart, s több mint két évtizede elő­fizetője is vagyok. Bevallom, reggel csak végiglapozom az újságot, este meg végigolva­som. Nem szeretem a tévét, megragadtam az írott betű­nél. - Mi vonja leginkább ma­gára a figyelmét? - Szeretem tudni, mi törté­nik a környezetemben. így már reggel korán végigara­szolok a legfrissebb híreken: szólhat az a napi politikáról, a kultúráról, a gazdaságról. Bevallom, a sportot kevéssé követem figyelemmel, távol áll tőlem, de elismerem, szín­vonalas a lapnak ez a rovata is. Mivel vállalkozó vagyok, a gazdasági témájú írások kö­tik le leginkább a figyelme­met. Kedvencem a szerdai Egy százalék, mert korrekt képet kapok belőle arról, mi­lyen gazdasági folyamatok zajlanak a megyében, hol tar­tanak a többiek. - Ásotthalom harminc ki­lométerre van Szegedtől. Nem zavarja ez az üzleti életben? - Cseppet sem. A szőlős­gazdának ott kell élnie, ahol dolgozik. Egy évtizeddel ez­előtt fejembe vettem, hogy becsületet teremtek a homoki boroknak, s úgy érzem, ez részben már sikerült is. Ami pedig a távolságot illeti, nemcsak a telefon, de az új­ság is sokat segít abban, hogy közelebb hozza egymáshoz a településeket. - Esténként mit hiányol, amikor lapunkat a kezébe veszi? - Tudom, egy hírlaptól nem lehet elvárni, hogy szépirodalmi írásokat is kö­zöljön, de nekem akkor is ezek hiányoznak a legjobban. Megrögzött olvasó ember va­gyok, s szívesen mélyednék bele egy-egy novellába, még akkor is, ha ma már nem di­vat, hogy a napilapok ilyen írásokat közöljenek. - Somodi úr, Ön nemcsak olvasója, de többször fő­szereplője is volt írásaink­nak. Milyen érzés új­ságsztorivá válni? - Nagyon hízelgő dolog a Délmagyar hasábjain szere­pelni, mert az egész régió legszínvonalasabb lapjában megjelenni kifejezetten elő­nyös. Nem tagadom, az üzleti életben is sikert jelent, ha va­laki egy ilyen nagy múltú lapban megjelenik. - Ha már az üzletnél tar­tunk, mi újság most a So­modi Borgazdasági Kft.­nél? - Nagyban készülünk a május 26-án nyitó borfeszti­válra. Azután pünkösdkor nyitott pincével várjuk Ásott­halmon a borbarátokat. Má­jus van, így a hét hektáros szőlőültetvényen is akad bő­ven munka. Egyszóval, nem unatkozunk... Rafai Gábor Járványveszély Munkatársunktól Az árvíz levonulását követően is az egyik leg­fontosabb feladat a fer­tőzőbetegségek, a járvá­nyok kialakulásának megakadályozása. Csongrád megyében sem az árvíz idején, sem a víz visszavonulása óta nem fordult elő fertőző meg­betegedés - tájékoztat­ta lapunkat a megyei ANTSZ tisztiorvosa, dr. Fodré Zsófia. Nem volt probléma az ivóvízzel sem, ahol szüksé­ges, ott vízmintát vesznek, s vizsgálják a szakemberek. A városi ÁNTSZ-ek munkatár­sai tagjai a védelmi bizottsá­goknak, így közvetlen kap­csolatban állnak a települési önkormányzatok képviselői­vel, valamint a helyi házior­vosokkal, akikkel együtt vég­zik a közegészségügyi-járvá­nyügyi munkát. Az egészség­ügyi szakemberek a kitelepí­tettek visszaköltöztetésénél is jelen vannak, hogy ellenőriz­zék, a körülmények megen­gedik-e a lakók hazatelepülé­sét. Ott, ahol a szakemberek indokoltnak látták, biztosítot­ták a védőoltást. A védeke­zésben résztvevők több he­lyen megkapták a tífusz, a te­tanusz, a hepatitis „A" elleni védőoltást, illetve a szervezet védekezőképességét növelő gammaglobulint. A korábban vízzel borított helyeken fer­tőtlenítést végeznek, fertőtle­nítőszerről az önkormányza­tok gondoskodnak. A fertőző betegségek megelőzéséhez a különleges higiénés szabá­lyok betartásával a lakosság nagymértékben hozzájárul­hat. Arra hívják fel a figyel­met, hogy az árral elöntött vagy szennyezett ásott kutak vizét tilos ivóvízként hasz­nálni, mindaddig, amíg - az ÁNTSZ előírásai szerint ­nem fertőtlenítik. A veszé­lyeztetett településeken a csőtörést, a vízkimaradást azonnal jelenteni kell a víz­mű üzemeltetőjének. Zene és költészet Munkatársunktól Ma 19 órakor a Szegedi Tudományegyetem Dugonics téri aulájában a kamarazenei fesztivál keretében Zene és költészet címmel rendeznek koncertet. A hangversenyen fellép: Natasa Gorbunova hárfaművész, Hűvösvölgyi Il­dikó színművész, Oberfrank Péter zongoraművész, a Sze­gedi Nemzeti Színház zene­igazgatója, Bátki Fazekas Zoltán operaénekes-költő, valamint Győri Péter és Ve­réb Judit. A műsor: Schu­mann Dichterliebe dalciklu­sa, Kocsár Miklós Ölelj meg engem, Isten dalciklusa, va­lamint Farkas-, Vaszy- és Tóth Armand-dalok és Bárki Fazekas Zoltán versei. Beve­zetőt mond és a műveket is­merteti: Rákai András. Ma PAPP ZOLTÁN, a 15-ös vá­lasztókerület képviselője fogadó­órát tart 16.30 és 17.30 óra között a gyálaréti nyugdíjasklubban. Holnap DR. ZLEHOVSZKY ILO­NA, a Munkáspárt jogtanácsosa 13 és 15 óra között ingyenes jogi tanácsadást atart a Hüvelyk u. 1. alatti volt barakkóvodában.

Next

/
Thumbnails
Contents