Délmagyarország, 2000. április (90. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-28 / 99. szám

PÉNTEK, 2000. ÁPR. 28. Türelem és fegyelem RENDŐRNAP III. A belügyminiszter elégedettsége és elégedetlensége Javára változott az állomány összetétele Pintér Sándor úgy véti, a rendörök szakmai képzése európai színvonalú. (Felvételünk egy makói fórumon készült, háttérben a polgármester, Búzás Péter. Fotó: Karnok Csaba) A csongrádi rendőrka­pitányság sajátos hely­zete a kisvárosi miliő mellett a népmesék módjára terjedő plety­kákból is adódik, ez utóbbi persze nem csak segítheti, hanem köny­nyen tévútra is viheti a rendőri munkát. Az im­már kitúnó munkakörül­mények között dolgozó, jól szervezett polgár­őrséggel segített állo­mány - nem véletlenül ­országosan a jobbak közé tartozik. Harminchárom évvel ez­előtt Sipos János, a Csongrá­di Rendőrkapitányság ve­zetője a kisvárosban jár­őrként kóstolt bele a rendőri életbe. Az évtizedek során végigjárta a ranglétrát, s 1999. március elsejétől kine­vezett vezetőként irányítja a város mellett három kör­nyező község (Csanytelek, Felgyő és Tömörkény) biz­tonságáért is felelős kapi­tányságot. E feladat esetle­ges felvállalásáról pár évvel ezelőtt az „emberközeli rendőrként" ismert alezredes még jobbára kételyekkel fo­galmazott, mondván: nem hiszi, hogy valaha ilyen be­osztásba kerül. A megbízott, majd kine­vezett státuszban kapitány­ként eltöltött másfél év eltel­tével Sipos János immár la­punk érdeklődésére - főként a munkatársait dicsérve - ar­ról szólt, hogy az élet kapi­tányságvezetőként még nem állította olyan helyzet elé, Vannak jó néhá­nyan, akik nem is sej­tik, milyen iskola áll a szegedi repülőtér mögött. A Bajai úti intéz­ményből nyaranta több száz fiatal rendőr „bal­lag el", hogy utána az ország számos pontján védjen és szolgáljon bennünket. A három másodéves őrmester. Horog Szilvia, Kondás Attila és Teodos István már „élesben" próbálja azokat a fogásokat, me­lyeket az iskolában sa­játítottak el. Baja felől érkezve Sze­gedre az út bal oldalán álló hatalmas fák között egy ma­gas kerítéssel körbevett épü­letet pillantunk meg. A zárt kapu melletti fülkében egy rendőr posztol. Az ő tudta nélkül ki- és bemenni nem lehet. A vigyázott „objek­tum" pedig nem más, mint a szegedi rendőriskola. A második évfolyamra közel 170 hallgató jár, ebből csak 27 a lány. Közülük az egyik az apostagi Horog Szilvia. Nőként azért válasz­totta a rendőrpályát, mert bi­zonyítani akart a fiúk előtt. Szülei és két húga támogatja őt mindenben, sőt a barátai fel is készítették, hogy mire számíthat a „rendőrsuliban". Nyomozástant, közlekedési ismeretet, közrendet, sza­bálysértést és még számos, a szolgálat során hasznos dol­got tanulnak. A kiképzés so­rán nem tesznek különbséget a nemek között, de azért a küzdősportoknál a fiúk ügyelnek a hölgyek testi ép­ségre. Szilviát Kunszentmár­tonra osztották be mint köz­rendes járőr. Idősebb kollé­A csongrádi rendőrka­pitányság vezetője, Sipos alezredes türelmes em­ber. (Fotó: Tésik Attila) amely csak nehézkesen meg­oldható problémát jelentett volna a számára. A mostaná­ra meglehetősen kicse­rélődött állomány ifjabb tag­jainak szerinte a leköszönd, tapasztalt idősek folyamato­san átadj(t)ák a szakmai fo­gások mikéntjét, s így el tud­ták érni, hogy a kapitányság színvonalas munkája a gene­rációváltással átmenetileg se romoljon. Az utóbbi időben megjelent új bűnözési for­mák, így a kábítószerrel kap­csolatos esetek sem szapo­rodtak el a városban és térsé­gében, csupán a nyári, Kö­rös-toroki üdülőterületen rendezett nagyszabású ka­valkádok idején tapasztalha­tó e téren jelentősebb - ne­gatív - változás. A szakmai ranglétrát vé­gigjáró rendőri vezető bár­mikor, akár gyakorlati szem­pontból is instrukciókkal tudja ellátni a rá jobbára gáját figyeli, tőle tanulja meg, hogyan kell odamenni egy szabálytalankodó autós­hoz, hogyan kell megszólíta­ni. Munkája során azt ta­pasztalta, hogy a férfi ve­zetők jobban tartanak a női rendőröktől. - Ebben van is valami, mivel mi sokkal ha­marabb büntetünk, mint a srácok - mondta Szilvia. A szegedi Kondás Attila családjában nem ő az egye­düli egyenruhás, a bátyja tűzoltó. Szülei meglepődtek, mikor bejelentette, hogy rendőr lesz, de most meg­szokták. Azért választotta ezt a hivatást, mert úgy érzi, hogy végre változni kezd a rendőrség, fiatalodik az állo­mány, egyre több a diplomás köztük. A kiképzés alatt a jogi tanulmánnyal akadt egy kis gond, mivel új szabály­sértési törvényt fogadtak el, így egy hónap alatt kellett mindazt újravenni, ami meg­változott. Az apátfalvi őrsön teljesít szolgálatot hat társá­val együtt. A lakok eleinte egy kicsit idegenkedve fo­gadták őt és miskolci kollé­gáját, de mára már is­merősként köszönnek rájuk az utcán. Legtöbbször tanya­betörésekhez és feketemun­mindig felnéző fiatalokat. Sipos János ma is vallja, hogy az elméletet és a gya­korlatot össze kell egyeztet­ni. A járőri múlt kihatásairól szólva a rengeteg lakossági segítséget említette, a sze­mélyes ismerősök (vagyis a lakosság zöme) utcán jár­ván-kelvén rendre felhívják a figyelmét a visszásságok­ra, s általában megannyi jól felhasználható információ­hoz juttatják. A kisvárosi miliő persze a pletykák és álhírek miatt könnyedén tévútra is terelhetik a rendőr munkáját, ami egy újabb le­küzdendő, néha eléggé fogós feladatnak bizonyul. A sok összetevőből álló lakossági kapcsolattartást a kapitány szerint az immár jól működő polgárőr egyesület is kitű­nően segíti, e szervezet a rendőrséggel példaértékűen működik együtt. Az idő elteltével rengeteg újdonság is jelentkezik a rendőri munkában, így a ka­pitány szerint például a jog­szabályi változások rendsze­res követését mellőző, rend­őri feladatot ellátó személy egy-két hét kihagyás esetén a felkészültség terén igen je­lentősen lemarad, ezért a ka­pitányságon többek között erre is fokozott figyelmet fordítanak. Az ötvenhat éves alezredes gondol az utódlás­ra is, ám szerinte ez termé­szetes, hiszen egy rendőri vezetőnek folyamatosan fog­lalkoznia kell a megfelelő utánpótlás kinevelésével. M. Sx. J. kához riasztják őket. Szeren­csére komolyabb bűncselek­ménnyel még nem volt dol­ga, ugyanis jól működik a „faluhíradó", vagyis itt min­denki tud mindenkiről min­dent, semmi sem marad ti­tokban. Teodos István három éven keresztül járt a szegedi katonai gimnáziumba, de be­zárták, így rendőrnek állt. A menetelés és a sportok nem jelentettek neki különösebb nehézséget, hiszen „katoná­éknál" szinte ugyan ezt ta­nulták. A kisteleki kapitány­sághoz osztották be, jelenleg Bakson és Ópusztaszeren teljesít szolgálatot. Gyakran hívják ki társaival együtt az ópusztaszeri szociális ott­honból elszökő egy-egy ápolt megkeresésére. A ku­tatást most már rutinból vég­zik. Az erdőben lévő öreg kastélyból csak egyetlen be­tonút vezet ki. A szökevé­nyeknek nincs kedve a bozó­tosban bóklászniuk, így a rendőröknek sem kell a fák között keresgélniük őket. Szépen kiállnak az útra, s megvárják, míg a világgá menő a karjukba sétál. Kormos Tamás Az ópusztaszeri talál­kozó előtt interjút kértünk Pintér Sándor belügymi­nisztertől. Óhatatlanul szóba került az árvíz, hi­szen a védekezési mun­kák szervezése ehhez a tárcához is tartozik, a ha­talmas költségek miatti elvonás pedig az önkor­mányzatokat és a rend­őrséget is érinti. Az egy­kori országos főkapitány beszélt arról is, hogy mi­vel elégedett, hol van szükség erősítésre a tes­tületnél. Úgy vélekedett, hogy az elmúlt években minőségileg sokat javult az állomány, színvonala­sabb teljesítményre ké­pes, ezt pedig az eredmé­nyek is tükrözik. - Miniszter úr! A tiszai ár­víz hetek óta rettegésben tartja az országot. A ve­szélyeztetett településeken élők a kezdet óta talpon vannak, mozog a katona­ság, rengeteg helyről érke­zik segítség. A Belügymi­nisztérium milyen szerepet vállal az árvízi védekezés­ben? - Minisztériumunk a ha­tárőrség, a rendőrség, a ka­tasztrófavédelem közvetlen irányításában vesz részt ­kezdte válaszát Pintér Sándor. - A másik fontos feladatunk pedig a katasztrófavédelmi törvényből adódik: össze kell hangolnunk a különböző tár­cák munkáját. A nemzetközi kapcsolatok felélesztésében is részt veszünk. Mondhatni, szinte valamennyi európai or­szágból érkezett segítség, és a tengeren túlról is. Kormány­Munkatársunktól Ha minimális mérték­ben, de mégis csökkent a megyénkben bekövet­kezett közúti balesetek száma - áll abban az összefoglalóban, ame­lyet a tavalyi évi tevé­kenységéről készített a Csongrád Megyei Bal­eset-megelőzési Bizott­ság. Az adatok szerint Csong­rád megyében az 1998-as 840 balesethez képest tavaly 817 eset történt. Folyamato­rendelet döntött úgy, hogy a kárelhárítás, az újjáépítés költségeit a Belügyminisztéri­um elkülönített számlájára utalják át. Az igazolt költsé­geket továbbítjuk a védelmi bizottságoknak, az önkor­mányzatoknak. - A híradásokban napi százmilliók röpködnek vé­dekezésre fordított költség címén. Mekkora most ez az összeg? A pénz „kigaz­dálkodása" hogyan érinti az önkormányzatokat, a rendőrséget? - Ezidáig, csak a védeke­zésre 8,7 milliárd forintot utal­tunk át. Ami pedig a pénz előteremtését illeti: a Belügy­minisztérium is a költségveté­sének 2,1 százalékával érintett a költségek viselésében. A mi­nisztériumon belül ez két nagy csoportra oszlik, az önkor­mányzatok, és a közvetlen irá­nyítás alá tartozó szervek költ­ségvetési támogatását is érinti. Az önkormányzatokra eső el­vonás 7,3 milliárdot tesz ki. A megyei önkormányzatoktól az elvonás mértéke 2,1 százalék. A helyieknél figyelembe vet­tük az adóerő-képességet is, át­lagosan 1 százalékos költség­vetési elvonást jelentett a tele­püléseknek. Az egyéb területe­ken pedig a jövőt szolgáló fej­lesztésekre szánt pénzeket vol­tunk kénytelenek megrövidíte­ni. Óvatosan kell kezelni az el­vonásokat, hiszen a működési kiadások 90 százalékát a bérek és járulékaik teszik ki. - Várható-e a közel­jövőben, hogy az önkor­mányzatok finanszírozási rendszere változik olyan módon, hogy több pénz marad helyben? san csökken a személyi sérü­léssel járó balesetek száma, s ez a folyamat már 1990 óta tart. A legsúlyosabb közleke­dési balesetek, vagyis a halá­los kimenetelű szerencsétlen­ségek számra 11 százalékkal csökkent: tavaly hatvanhatan haltak meg a megye útjain, egy évvel korábban pedig hetvenhárman. Ugyanakkor a megyeszékhelyen, Szentesen és minimális mértékben Kis­teleken nőtt a halálos balese­tek száma. A mégis ked­vezőbb statisztikához nagy mértékben hozzájárult, hogy - Dolgozunk rajta. Nem ta­láltuk még meg a 100 százalé­kos megoldást. Ha kialakul az elképzelésünk, akkor először az önkormányzati szövetség­gel kívánjuk megtárgyalni. Egy biztos: az a támogatási rendszer, amely az önkor­mányzatok egyharmadát ön­hibáján kívül hátrányos hely­zetbe hozza, az nem jó, vál­toztatni kell rajta. - Mint egykori rendőrnek és országos főkapitánynak régóta rálátása van a tes­tület helyzetére. Elégedett­e azon feltételekkel, ame­lyek között egykori kollé­gái jelenleg dolgoznak? - Ez nehéz kérdés, hiszen minden technikai eszköznél van egy modernebb. Ha ezt vesszük figyelembe, akkor elégedetlen vagyok. Ha vi­szont azt nézzük, hogy ebben az évben közel 1000 Niva te­repjárót tudunk biztosítani a rendőrségnek, akkor már elé­gedettségről kell beszélnem, hiszen ekkora technikai fej­lesztés egy esztendőn belül emberemlékezet óta nem tör­tént. Egységes számítástech­nika alkalmazásával is szeret­nénk előbbre lépni 2000-ben. Ugyanakkor a kommunikáci­óban el vagyunk maradva, a rendőrrádiók többsége nem tudja azt a teljesítményt nyúj­tani, ami elvárható lenne. De elégedetlen vagyok a kollégák szolgálati öltözékének kor­szerűtlenségével, az állomány jelentős részének elhelyezési körülményeivel - tehát akad bőven fejleszteni való. - Ha már a Nivákat emlí­tette, lehet, hogy meglesz ennek a böjtje a magas fo­gyasztás miatt... Makón és Csongrádon 11 -ről 4-re csökkent a halálos kime­netelű szerencsétlenségek száma. A baleset-megelőzési bi­zottság beszámolójából kide­rül, hogy még mindig sze­mélygépkocsival okozzák a legtöbb balesetet, bár az utóbbi években egyre több kerékpáros és gyalogos sze­repel az „okozó" rovatban. A bizottság tevékenységének középpontjában a balesetek számának további csökkenté­se áll. Ennek érdekében cél­irányos megmozdulásokat - Ezek az autók a nyugat­európai követelményeknek megfelelően készültek, katali­zátorosak, közvetlen befecs­kendezésűek. A fogyasztásuk is kedvező. -És a rendőrségi állo­mány személyi összetétele megfelel a kívánalmak­nak? - Évek óta olyanok kerül­hetnek csak be a testületbe, akik legalább érettségivel ren­delkeznek. Ez minőségi válto­zást eredményezett az szemé­lyi összetételben: felkészült­ségben, bevethetőségben és munkaképességben is jobb lett a gárda. Ugyanakkor lát­szik a gazdaság élénkülő hatá­sa, mert növekszik a fluktuá­ció, olykor éppen a legjobban felkészülteket csábítják el a testülettől. Ez azt is bizonyít­ja, hogy mind a tiszti főiskola, mind a tiszthelyettesi intéz­mények színvonalas képzést biztosítnak a hallgatóknak. A jövőben egyébként egységesí­teni kívánjuk a határőr- és a rendőrképzés első időszakát, így a hallgatók menet közben akár módosíthatnának is el­képzeléseiken. - Ha összeveti rendőri pá­lyafutását és a jelenlegi, miniszteri beosztását, me­lyiket érzi testhezállóbb­nak? - Mindig az adott feladat­nak a megoldása, az adott ki­hívásra való válaszadás szá­momra a legfontosabb. A múltból csak annyit jegyzek meg, amennyi a jövő építésé­hez nélkülözhetetlen tapaszta­latokkal szolgál. Előre tekin­tek, a célkitűzéseimet reálisan szoktam meghatározni. V. Fekete Sándor szerveznek, amelyeket az is­kolakezdés időpontja körül tartanak, illetve kifejezetten kerékpárosoknak és autósok­nak szóló akciókat rendezek. A balesetvédelmi szakembe­rek több versenyt is szervez­tek, s kitüntetett helyet kap­tak ebben a folyamatban az iskolások, hiszen őket kell elsősorban a helyes közleke­désre nevelni. A beszámoló­ból kiderül az is, hogy több fontos szegedi, s a közleke­déshez kapcsolódó rendezvé­nyen feltűnik a baleset­megelőzési bizottság standja. Fiatal rendörök bevetésen Teodos István, Horog Szilvia, Kondás Attila és társaik már nagyon készülnek a rendőrnapra. (Fotó: Karnok Csaba) Baleset-megelőzési helyzetkép

Next

/
Thumbnails
Contents