Délmagyarország, 2000. április (90. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-26 / 97. szám

6 HELYI TÜKÖR SZERDA, 2000. ÁPR. 26. Könyvtáramat Szeged városának ajándékképpen, örök tulajdonul fölajánlom" adománya vezetése Somogyi Károly felajánlását? A levéltárban őrzött jegyzőkönyv szerint: „1880ik évi april hó 30-án Szegeden szabad királyi Szeged város köztörvény hatósági bizottságának" ülésén „186. Olvastatott Somogyi Károly esztergomi prépost és apát kanonoknak a folyó évi April hó 26án Szegeden kelt s a törvényhatósági bizottsághoz intézett következő levele" (ezután betűhíven lemásoltva olvasható a felajánló levél teljes szövege), amelyet „szűnni nem akaró lelkes örömérzettel fogadott" a törvényhatóság, megállapítván, hogy „most oly nagy kincs, egy megbecsülhetetlen értékű nagy könyvtárnak jut birtokába, a mely egy maga a város becsét, fényét s hírnevét a még nagyban emelni fogja". A lelkes fogadtatás hevében elfogadták azonnal Somogyi minden feltételét és a tényleges adományozást, alapítást rögzítő szerződést, okiratot meg sem várva kijelentették: „a nagy becsű kincs immár a város tulajdonává lett". Érdemes azonban tovább intézni a jegyzőkönyvből: „...a közgyűlés máris nyíltan s minden fentartás nélkül ezennel kijelenti és nyilvánítja, miszerint a felajánlt nagy kincset Somogyi Károly esztergomi prépost és apátkanonok úr O nagysága által adományozott könyvtárt tulajdonul elfogadni minden fentartás nélkül már most is kész, s azt ezennel el is fogadja az adomány értelme és feltételei szerint. Kijelenti egyúttal a törvényhatóság, hogy mindazon feltételek és kikötéseket, melyek az adományozó által adományával együtt tétettek s illetőleg kiköttettek, azokat a város elfogadja, betölti, azok betöltésére magát szorosan kötelezi..." A portré sorsa Mindezek előtt azonban még egy lelkes felajánlást tett a közgyűlés: .Áthatva a nagylelkű adományozó magasztos célzataitól a míg egyrészt a felett érzett örömét s lelkesedését a törvényhatóság ez úton kifejezi, egyúttal a legmélyebb köszönetét s háláját nyilvánítja a városi közönség az adományozónak ezen város irányában kifejezett s hivatása felől táplált hite- s reményei, jó indulata pártolása s a könyvtár adományozása által tanúsított páratlan nagylelkűsége s hazafias áldozat készségéért, s későbbre tartván fenn az alkalmat annak megállapítására, hogy a nagylelkű adakozó irányában a kegyelet és hála érzelmei mily módon örökíttessenek meg még is ez alkalomból már elhatároztatik, hogy a nagy férfiú olajfestésű arczképe ezen tanácskozmányi terem disze és az utókor hálás emlékére beszereztessék s annak idején ünnepélyesen lelepleztessék." Ki emlékszik ma már a 120 évvel ezelőtti lelkesedésre és felajánlásokra? Vajon meg tudja-e a város, annak könyvszerető lakossága becsülni, mekkora értéket s ezzel együtt értékőrző kötelezettséget hagyott örökül Szegednek Somogyi Károly? A portré, Vastagh György olajfestménye Somogyiról valóban el is készült. De nem a városháza tanácskozási termét díszíti. A Somogyikönyvtár IQ. emeletén, az ún. Emlékkönyvtár falán megtekintheti minden könyvtárlátogató. N. E. Somogyi Károly 120 éves A kormány, illetve az. Országgyűlés elképzelése szerint a közalkalmazottak keresetnövekedésében tükröződnie kell a mindenkori infláció mértékének. Az 1999-re szóló béremelés azonban elmaradt, így az idei esztendőre meghatározott keresetnövekedés nem követi az időközbeni inflációt. Kiss Ernő, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének Csongrád megyei ügyvivője, a Szegedi Közművelődési Tanács vezetője éppen ezért emelt szót az anyagilag egyre jobban elleVajon hány szegedi diák, könyvtárhasználó polgár tudja, hogy a Somogyi-könyvtár az egyik legidősebb nyilvános könyvtár Magyarországon? Vajon hányan tudják azt ma már a szegediek közül, hogy ennek a könyvtárnak a létrejötte, megalapítása országos hírű esemény volt, hogy ez a könyvtár hosszú évtizedeken át kiemelt rangot élvezett a magyarországi könyvtárak élvonalában, s hogy mindez egy nemes lellcű tudósnak. Somogyi Károly esztergomi kanonoknak köszönhető. Az 1879. márciusában pusztító árvíz után hatalmas lendülettel, országos összefogással és komoly külföldi segítséggel azonnal megkezdődött a város újjáépítése. Volt egy ember, aki arra is gondolt: nem csak az újraépítés fontos feladat, hanem ennek, a majdan ismét fontos városnak a szellemi újjáépítése is, mert Szeged városának „... földirati helyzeténél fogva ...rendeltetése, ... a nemzeties irányú közművelődést és tudományosságot az ország nagy terjedelmű déli vidékén terjeszteni. Ezen meggyőződéstől áthatva részemről is szolgálatot tenni kívánok a közművelődés és magyar nemzetiség ügyének, és évtizedek hosszú során át gonddal, fáradságosan és nagy áldozatokkal gyűjtött könyvtáramat Szeged városának ajándékképpen, örök tulajdonul fölajánlom. ... Könyvtáram,... a benne foglaltató művek száma s különösen azok valódi tudományos és erkölcsi becsénél fogva, egészen meg fog felelni azon rendeltetésének, hogy mint 'szegedi közkönyvtár' a művelődésnek s a A 120 éves könyvtár ma is népszerű. (Fotó: Nagy László) társadalmi fejlődésnek egyik hathatós eszközéül szolgáljon." Somogyi Károly, esztergomi kanonok leveléből való ez az idézet, aki éppen 120 éve, 1880. április 26-án tette ezt a könyvtárlapítő felajánlást. átruházható ne legyen" Előrelátóan arra is gondolt, hogy az újjáépült Szegeden hamarosan egy tudományegyetem is létesül, „... aminek a könyvtárral egyúttal egyik előfeltételét kívánom megállapítani. A könyvtár használatával hatályosan támogatva lenne a felsőbb tudományos képzés...". Azonban azt határozottan kikötötte Somogyi, sőt: az adományozás feltételéül szabta, hogy a „könyvtár még ebben az esetben is Szeged város tulajdona maradjon, és annak tulajdonjoga sem a tudományegyetemre, sem egyéb tudományos intézetre vagy társulatra soha átruházható ne legyen." Somogyi összesen 14 pontban fogalmazta meg az adományozással kapcsolatos feltételeit, „melyek együtt járnak a könyvtár tulajdonjogával". Hosszú távra megalapozni vélte ezekkel a könyvtár csonkíthatatlanságát, működőképeségét és fejlesztését is. Nem akadékoskodó kikötések voltak ezek, hiszen a felajánlás pillanatában egyedül Somogyi tudta, milyen hatalmas szellemi, tudományos és anyagi értéket juttat Szegednek, s szerette volna biztosítékát látni annak, hogy élete főműve: a könyvtára megbízható kezekbe kerül. Az a 43 ezer 701 kötet, az Alapítványi Gyűjtemény, amit Somogyi Szegednek adományozott, egy rendszerezett könyvtár volt, ma is meghatározó része a könyvtár gyűjteményének. „...hírnevét emelni fogja" A könyvtárba látogatók általában a kiállítások során döbbennek rá, milyen kincsek és ritkaságok rejtőznek a raktárban, de néha a kutatók is meglepődnek azon, hogy mi minden található meg és használható Szegeden a könyvtárban - Somogyi Károlynak köszönhetően. A rendkívüli tudományos értékű Alapítványi Gyűjtemény alapján a Somogyikönyvtár ismertetése szerepel a Németországban szerkesztett és kiadott fontos sorozat (a jelentős német vonatkozású, régi gyűjteménnyel rendelkező könyvtárak kézikönyvének) magyarországi kötetébe. Ebbe a kézikönyvbe bekerülni nemzetközi rangot jelent. Szükséges újra megemlíteni, hogy ez az elismerés is Somogyi Károly szigorú, tudományos elveket követő, kiváló könyvtáralakító szemléletének és hihetetlen anyagi áldozatokat követelő gyűjtésének köszönhető? Hogyan fogadta a város A közalkalmazotti törvény meghozatala óta, nyolc éve, visszavisszatérő probléma, hogy a közalkalmazotti bértáblát évente hozzá kellene igazítani az infláció „mozgásához". Demonstrációk folyományaként ugyan 1996-ban kötetett egy erre vonatkozó megállapodás az érintettek között, de az utóbbi két esztendő ismét „elvitte" a bérek reálértékét. Legutóbb a megyei közgyűlésen is terítékre került az ügy, amikor a testület az idei költségvetésről döntött. A megnyugtató megoldás viszont - igaz, úgy tűnik, elsősorban objektív okok miatt - máig várat magákét, illetve visszaélni elhivatottságukkal, türelmükkel? A hatalomnak nem volna szabad tétlenül nézni e területen sem a tudományos, szakmai munka elsorvasztását. Ott József, a Csongrád Megyei Önkormányzat alelnöke kérdésünkre válaszolva elmondta: - Szorult helyzetben van a megyei önkormányzat is. A tavaly átvett 8 középiskolára kapott normatív támogatást 175 millió forinttal kell kiegészítenie és a közgyűlés 101,5 millió hiánnyal fogadta el az idei költségvetést. A kormány által a közalkalmazottaknak adott 5 százalék mellé járó 3,25 százalékos bérfejlesztés pedig további 35 milliós kiadást jelentett volna. Létszámleépítésre ugyanis nem gondoltunk, hiszen azt már a lehetőségek határain belül korábban „megléptük". A ma már 13 megyei intézményben egységesen Biztosítandó étkezési hozzájárulás (1440 Ft/hó/fő) 10,8 milliós terhét is úgy tudjuk vállalni, hogy a 6,1 milliós tavalyi pénzmaradványt fordítjuk erre. Ezenkívül javaslatot terjesztünk a , következő közgyűlés elé a hiányzó 5 millió - egyéb fonások átszervezésével történő előteremtésére. A megyei önkormányzat eladósítását azonban nem vállalhatja fel a testület. Csongrád megye eddig ugyanis azon kevés önkormányzatok közé tartozott, amelyek nem voltak forráshiányosak. Mi szeretnénk, ha ez a jövőben is így maradhatna. N. Rác* Ivdtt Közművelődési, közgyűjteményi dolgozók Miért másodrendű polgárok? hetetlenülő kollégái érdekében. A méltatlanul alacsonynak tartott jövedelmek ugyanis előbb-utóbb a szakmai színvonal rovására mennek, tekintettel arra, hogy aki teheti, megpróbál majd máshol elhelyezkedni. - Már két évvel ezelőtt kifogásoltuk, hogy az intézményfenntartó önkormányzatok - Szeged és Csongrád megye - az 1998-ra-több mint háromszorosára növelt állami normatívát ugyan örömmel fogadták, mégis elsősorban az kapott hangsúlyt, hogy mekkora összeg hiányzik még a költségek fedezéséhez - emlékezett vissza Kiss Ernő. - Ez természetesen egy létező gond volt, hiszen, ha a szegedi példát említem: a 27-ről 90 millióra emelt központi támogatással szemben 200 milliós kiadás szerepelt. Mégis úgy véltük-véljük, hogy a szellemi értékeket is meg kell(ene) becsülni. Különösen a közgyűjteményi és közművelődési intézmények alkalmazottai kerültek már akkor is hátrányos helyzetbe. Márpedig a megye légreprezentatívabb intézményeit - a múzeumokat, a levéltárakat is - érintette, érinti a döntés, ahol országosan elismert szaktekintélyek dolgoznak. A tények pontosítása érdekében azonban ki kell monA könyvtári és levéltári alkalmazottak is inkább elhivatottságból, mintsem anyagi érdekeltség miatt látják el napi feladataikat. (Fotó: Gyenes Kálmánja dani: ezen intézmények folyamatos elsorvasztását előrevetítő bérpolitika egyértelműen nem kérhető számon az önkormányzatokon. Amíg ugyanis egy törvény adott esetben meghatároz egy bértáblarendezést, amely most 8,25 százalékos emelést jelentene, de a központi költségvetés - figyelmen kívül hagyva a korábbi döntést ebből csupán 5 százalékot biztosít, akkor itt alapvető problémák vannak. Nem szerencsés ugyanis „összeugrasztani" az intézményfenntartókat és a dolgozókat. Azt könnyű javasolni, hogy a pénz hiányzó részét gazdálkodjék ki az intézmények, vagy keressen rá fedezetet az önkormányzat. Szeged város is mindössze 6 százalékot tudott felvállalni, a megye viszont ötöt. Ez reálértékben szinte semmit sem jelent. Ezért ragaszkodtunk volna ahhoz, hogy a tavalyi és ne az 1998-as havi illetményre adják a béremelést, természetesen a szakmai szorzók figyelembe vételével. Ez utóbbit azonban „összemosták" az illetménynöveléssel, ami arra jó, hogy elleplezze: a fenntartó valójában nem akarja alkalmazni a szakmai szorzót. Ráadásul az egyéb juttatásokkal is szűken bánik, ha erről a rétegről van szó. Gondolok itt a munkaruha-vásárlási, illetve nyugdíjpénztári hozzájárulásra. Mindezen szempontok alapján felmerül a kérdés: meddig kívánják másodrendű polgárnak tekinteni a tudományos életben elismert embere-