Délmagyarország, 2000. február (90. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-12 / 36. szám

8 AZ ÜGY SZOMBAT, 2000. FEBR. 12. Egyszer egy fiatalember elGuliga atya kontra Gyulay püspök 3 C| ment fmí szegedi dómba, hogy megszerezze Franz Werfel: Bernadette című kötetét. Átirányították a szemináriumba, ott biztosan tudnak majd segíteni. A portás Gyulay Endre spirituálishoz irányította, aki készségesen fogadta és segített neki. Guliga György pár évvel később már ott tanult a szemináriumban, az atya lelki vezetésével. Pap lett belőle. A spirituálisból meg hamarosan püspök, a beiktatási szertartáson ott asszisztálhatott mellette tanítványa, akkor már mint a szeged-csanádi egyházmegye számvevőgondnoka, az új főpásztor jövendő bizalmasa, mindenese. Ma mindketten ott állnak a bíróság előtt, a püspök mint „vádló", a papja mint vádlott - a szerepek azonban mintha időnként összekeverednének. Sót, az elhíresült B-kasszák ügyében, a tárgyalóteremben megszólíttatott jóformán az egész magyar katolikus egyház. A korai keresztényekre mondták azt, nézzétek, hogy szeretik egymást... Guliga György egy békéscsabai parasztcsaládban született. Előbb szoba-festő és mázoló, hivatásos gépkocsivezető, majd munka mellett a szegedi Vedres István szakközépiskolában építőipari technikusnak tanul. A negyedik év végére, amit egy kívülálló sohasem tud megérteni, hívást kapott. Beiratkozott a szemináriumba - öt évvel később, 1980-ban Udvardy püspök pappá szentelte. Az atya gyermekkori hitoktatója a békéscsabai Bielek Gábor volt, szemináriumi lelki vezetője pedig Gyulay Endre. Guliga György első állomáshelye Mórahalom, ahol segédlelkészként szolgált. Ahogy az atya azóta is emlegeti, élete legboldogabb öt évéről van szó. 1985-ben a püspök behívta Szegedre, s megtette a Szeged-Csanádi Egyházmegye számvevő-gondnokának (világi fogalmaink szerint gazdasági vezetőjének), i987-ben az egykori szemináriumi spirituálisa, Gyulay Endre lett a püspök. A beiktatási szertartáson Katona István, a későbbi váci segédpüspök s Guliga György asszisztált. Az új megyés főpásztor az egyházmegye gazdasági posztján nemcsak hogy megtartotta Guligát, de egyre többet bízott rá. A számvevő-gondnok feladata volt a szeminárium, a püspökség és az egyházmegye gazdasági irányítása, de tulajdonképpen ő volt a püspök úr „titkára, gépkocsivezetője" is. Kifejezetten bizalmi embernek számított. 1990-ig mindenképpen. A látogató A folytatást külső szemlélőként már lehetetlen követni, ezért magától Guliga Györgytől kértem „beavatást". - Ebben az évben érkezett az első kérés a püspök atyáMester és tanítványa a bíróság előtt Itt dolgoztam valaha, a püspök atya „mindeneseként"... (Fotó: Miskolczi Róbert) hoz M. I. festőművésztől, hogy nyissa meg szegedi kiállítását. Aztán másutt is, egyre többször... Jól emlékszem, kínos volt ez a püspök úrnak is - érzékelteti a különös szituációt Guliga György. - Igyekeztem ezt megértetni a művésznővel is, aki egyébként feltűnő érdeklődést mutatott a belső egyházpolitikai események, tárgyalások, tervek iránt, s igen jó pártkapcsolatokkal rendelkezett. Mivel magam is hajthatatlan maradtam, alighanem kegyvesztett lettem a művésznőnél. „Kerülő utat" választott, s ettől kezdve rendszeres vendége volt a püspökségnek - az ebédlőben lehetett egy fővel többre teríteni. Nem telt el sok idő, a püspök úr budapesti Magdolna utcai lakásának gondnoki felügyeletét is át kellett adnom... - Ha nem tévedek, ebben a számomra kissé balladai ködben, feltűnt egy másik nő is, N. A., az Ön tulajdonostársa a Szent Gellért Egyházi Kiadóban. No meg a pénz... - A Szent Gellért Egyházi Kiadó létesítéséhez még Udvardy püspök jóváhagyásával, 1986-ban kértünk engedélyt az Állami Egyházügyi Hivatal megyei titkárától. 1989-ben meg is kaptuk az engedélyt... A szegedi könyvesboltot már Gyulay püspök úr áldotta meg. Alapító társam 1996 nyarán jelezte, hogy önállósulni kíván, s kivásárolná a kft.-bői a budapesti részt. Ekkor már igen elfoglalt békéscsabai plébános voltam, belementem az alkuba. Meg is egyeztünk, ám a megbeszélt időpontban, december 12-én hiába utaztunk a jogi képviselőmmel és gazdasági vezetőmmel Budapestre, kiderült: tulajdonostársam nem tud a feltételeknek megfelelően fizetni. Az esetről természetesen jegyzőkönyvet vettünk fel, amit N. A. is aláírt. Mivel más hiányosságokat is találtam a fővárosi részlegünk működésével kapcsolatban, mint többségi tulajdonos, taggyűlési határozattal, visszahívtam őt ügyvezetői jogának gyakorlása alól. Nincs szétválás, mondtam... N. A. továbbra is próbált pénzt szerezni, s eljutott M. I.-hez is, aki állítólag megígérte neki, megszerezzük azt a nélkül is... Nos, az én kálváriám itt kezdődött. Építkezés Békéscsabán De előbb kanyarodjunk vissza 1993 elejére. Meghal az idős békéscsabai belvárosi plébános. Helyére, ugyan más személyben is gondolkodott Gyulay püspök, végül is Guliga Györgyöt nevezte ki. Az atya hatalmas energiával látott neki a tizenegyezres békéscsabai egyházközség újjászervezéséhez, ami masszív protestáns környezetben nem is lehetett olyan egyszerű. Az egyházi képviselő-testületi tagok közül sokan emlékeznek mondására: „Nem lehet csak egy kicsivel többet dolgozni az egyházért, sokkal többet kell tennie valamennyiünknek!" Kezdte az ifjúsággal, a hitoktatás megszervezésével valamennyi iskolában és óvodában; átvették, felújították és beindították a katolikus iskolát; sorra alakultak a kisközösségek, számuk négy év alatt elérte a tizenhatot; hét karitász csoportja lett az egyházközségnek, rászorultsági formák szerint szerveződve; a kórházakban megjelentek az önkéntes segítők, s beindult a heti istentisztelet is; megszervezték az idősek napközi otthonos ellátását; megalakult a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége békéscsabai szervezete, mely önálló lapot is tudott indítani. Ugyan a képviselő-testületi tagok vezetésével tizenhárom munkacsoport alakult, s a kisközösségeknek is megvoltak a felelősei, a plébános úgy gondolta, nem lehet a civileket kihasználni a végtelenségig. Egy ekkora egyházközséget nem lehet működtetni csak úgy, szívességből - bizonyos munkákra igenis kellenek az állandóan rendelkezésre álló megfizetett szakemberek, lelkipásztori, karitász és gazdasági téren egyaránt, így még önálló népművelő is dolgozott a plébánián. A hittanosok száma közben megduplázódott, s „telt házzal mentek" a vasárnapi családi misék... - A katolikus iskolába azért majdnem beletörött az atya bicskája... — Amikor megláttam a két éve üresen álló templomépületet, azt javasoltam a püspök úrnak, kérjük inkább mi azt a 60 milliós kompenzációt, amit az önkormányzat igényel, s építsünk egy kis modern iskolát. A püspök úr megnézette, s azt mondta, nem ér többet 20-25 milliónál, ezért az államnak is ezt az összeget javasolta önkor-y mányzati kompenzációként megadni. Ekkor valóban inkább az épület átvétele mellett döntöttem - a környék egyetlen katolikus iskolájáról volt szó. A felújításra magunkra maradtunk, a püspök úr írásban jelezte is: az iskola pénzügyi dotációját a békéscsabai plébánia vállalja magára. Nem nehéz belátni, hogy az egymilliós egyházközségi kasszából igen nehéz kigazdálkodni 15-17 milliót a felújításra, plusz forrásokat teremteni az iskola beindítására. A fedezetet nyilván nemcsak erre, hanem a plébánia működtetésére, illetve más egyházközségi tevékenységekre is valahonnét elő kellett teremteni. Hiteleket vettünk fel bankoktól, illetve kölcsönt kértünk magánszemélyektől, s pályáztunk és pályáztunk (közel húszat meg is nyertünk). Közben persze igyekeztünk hosszú távon is megalapozni az egyházközség biztonságos gazdálkodását. Megkezdtük például a hideg-étolajsajtolást igaz, itt is előbb beruházni kellett. Ma már ez is rentábilisan működhetne. Egy Phare-program segítségével nyugdíjasházat szerettünk volna építeni, alatta mélygarázzsal; egy 800 urnás és 200 koporsós kriptát a templom alatt; s egy 120 személyes kollégiumot a katolikus iskolához. Sok tervünk volt, Uram bocsá' akár még egy „egyházközségi söröző" létesítése is megfordult a fejünkben. Tudom, az egyház mint intézmény nem alakíthat gazdasági társaságot, de tagjai, magánszemélyként miért ne vállalkozhatnának egyházközségük gyarapítására. Nem függhet az egyház örökké az állam köldökzsinórján! Női bosszú? 1997 márciusában lapunk olvasói is olvashattak arról, mi történik Békéscsabán a belvárosi plébánossal. Aki persze csak a Mai Napot forgatta akkortájt, egy hónapon belül tizenkétszer olvashatott a „reverendás nőcsábász", „a felszentelt üzlettárs" stb. viselt dolgairól. A cikkek másolatait valakik gondosan eljuttatták a szeged-csanádi egyházmegye plébániáira is. Békéscsabán, a pesti kivezető út mentén a következő szövegű röplapok jelentek meg: „Guliga György állatai: - Jaguár a ház előtt - Nyulak az ágyban - Birkák a templomban - Marha, aki fizeti, eltűri és tapsol neki." Becsületsértés, rágalmazás, s a hívek vallásos érzületének súlyos megsértése címén, ismeretlen tettesek ellen, az atya a rendőrségen, a képviselőtestület pedig az ügyészségen tett feljelentést. A hívek meg aláírásgyűjtésbe kezdtek plébánosuk mellett, aki „élvezi teljes bizalmunkat és megbecsülésünket..." Közben bizonyos magánszemélyektől bejelentés érkezett a püspökségre Guliga György ellen, melyek alapján az elsőfokú egyházmegyei bíróság meg is indította a vizsgálatot. Júniusban mind az öt vádpont - plébániai üzleti és kereskedelmi tevékenység, botrányt okozó magánélet, privát üzleti tevékenység, közbotrányokozás egy könyvbemutatón, méltatlan nyilatkozat az ordináriusról (püspökről) felmentették Guliga Györgyöt. A végzés szerint: „minthogy a vizsgálat tárgyát képező vádak erkölcsi bizonyossággal nem nyertek igazolást, ezért Guliga György perbefogott felet az ellene felhozott vádak alól a Szeged-Csanádi Püspöki Bíróság kinevezett tanácsa felmenti". Ettől függetlenül, Gyulay püspök úr áthelyezte Guliga atyát Békéscsabáról Tiszaszigetre. A plébános még meg sem melegedett új helyén, a sajtóból arról értesülhetett, hogy a szeged-csanádi egyházmegye püspöke pénzügyi visszásságok gyanújával, „feljelentette" a volt békéscsabai plébánost. A Bács-Kiskun Megyei Ügyészség pedig büntetőjogi eljárást kezdeményezett ellene. Ezzel egy időben, alig nyolc hónapi tiszaszigeti szolgálat után, a megyés főpásztor felfüggesztette Guliga Györgyöt papi teendőinek ellátása alól is. A bírósági tárgyalás megkezdődött a Békéscsabai Városi Bfróság bűntető tanácsa előtt, az atyát 60 milliós csalással vádolják... (Időközben a Szent Gellért Egyházi Kiadóban, ha kissé viharos körülmények között is, de megtörtént a szétválás, N. A. megszerezte a cég budapesti részét.) Hogy kerül a B-kassza az asztalra? - Atya, nincs mit szépíteni, csúfos végjátéka békéscsabai működésének, hogy ma már nemcsak papi hivatását nem gyakorolhatja, de a büntetőper is folyik Ön ellen. - A bírósági tárgyalásnak még nincs vége!... Egyébként megjegyzem, hogy abban a polgári perben, melyben közel harminc magánszemély perelte vissza pénzét, másodfokon is kimondatott: a hiteleket nem Guliga György, hanem a plébánia vette fel. S nem a plébános szórakoztatására, teszem hozzá, hanem beruházásokra, fejlesztésekre - az építkezések időszaka mindenütt ilyen, csak viszi a pénzt. Egyébként pedig, míg ott voltam Békéscsabán, tudtuk kezelni a kölcsönöket! Meggyőződésem, ha tovább maradhatok a helyemen, három év alatt egyenesbe jövünk. - Talán egy újabb plébániai B-kasszából?... Guliga atya, tisztában van Ön azzal, hogy a „bitangkassza" néven elhíresült plébániai házi pénztárak felemlegetésével igen kényelmetlen helyzetbe hozta nemcsak az egyházmegyéjét, benne paptársait, de az egész Magyar Katolikus Egyházat is? Lehet, hogy szelet akart vetni, de vihart aratott. Miért tette?! - Minden embernek megvan a védekezéshez való joga, nekem is. Amikor külön kasszákkal, nem hivatalos pénzügyi manőverekkel, bizonylat nélküli kifizetésekkel stb. vádolnak, nem lehet úgy tenni, mintha pusztán egyedi esetről, guligai gyakorlatról lenne szó a békéscsabai plébánián. Bkasszák másutt is működtek, ugyanolyan típusú kifizetésekkel. - A püspök úr szerint viszont nem akkora összegekkel, mint ahogy Ön állítja, legfeljebb Békéscsabán... A megyés főpásztor úgy tudja, az adományokból, stóla- és perselypénzekből csak a napi munka során felmerülő kisebb kiadásokat fedezték a plébániák. - Nyolc évig voltam az egyházmegye számvevőszéki gondnoka, tudom, mit beszélek... Abba nem nyugszom bele, hogy egy törvényileg aggályos, ám általános plébániai gyakorlatért a felelősséget csak rajtam lehessen számon kérni... Egyébként pedig én nem jelentettem fel senkit - sem a püspökömet, sem az egyházmegyét, sem az egyházat. „Az egyház belső törvényei és szabályai szerint szedett egyházfenntartói járulékról, gyűjtött adományokról az állami, önkormányzati és közigazgatási szervek adatokat nem kérhetnek, és nyilvántartást nem vezethetnek" - áll az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997-ben elfogadott törvényben. Magával a B-kasszák bevételi oldalával valószínű nincs is gond, a nagy kérdés a kifizetések nagyságrendje, illetve bizonylati fegyelme. Azt azért ne felejtsük el, hogy ezeket a külön kasszákat a derék plébánosok illetve egyházközségek életösztöne szülte az előző rendszerben - e nélkül az egyháznak még nehezebb lett volna túlélnie a kommunista ridegtartást. Más kérdés, hogy a rendszerváltoztatást követően, visszaintegrálódva a társadalomba, nem kellett volna-e ezen a téren is újragondolni a beiső gazdálkodást, illetve szabályozást?! Mindenesetre az igen nagy vihart kavaró Bkassza ügy tisztázására Gyulay Endre levélben kérte Vida Ildikót, az APEH elnökét, hogy indítson vizsgálatot annak feltárására, valóban történtek-e jogsértések a szeged-csanádi egyházmegye gazdálkodásában. Az adóhatóság eleget tesz a kérésnek. A vizsgálatot az APEH bűnügyi igazgatóságának Csongrád megyei nyomozóhivatala végzi. Merre visz a végzet? - Guliga atya, többen úgy látják, Ön nagyon utálhatja Gyulay püspököt; ha ez így van, hogyan tud elszámolni lelkiismeretével? - Igaz, hogy én ülök a vádlottak padján, s ő a feljelentő, de tessék nekem elhinni: se haragot, se gyűlöletet nem érzek a püspök atya iránt - csak nagyfokú szánalmat... - Nem gondolt arra, hogy elhagyja a papi pályát, s inkább valahol a civil életben keresse a boldogulást? - Nem! Minden vágyam az, s ezért imádkozom, hogy mielőbb visszatérhessek papi hivatásom gyakorlásához - akár itt a szegedcsanádi egyházmegyében, akár másutt. Az ügyben természetesen szerettük volna megszólaltatni Gyulay Endre szeged-csanádi püspököt is. A megyés főpásztor azonban mindaddig, míg az egyházi bíróság másodfokon nem döntött a Guligaügyben, polgári perben a Legfelsőbb Bírósághoz benyújtott törvényességi óvás kimenetele nem ismert, illetve a büntetőjogi perben nem született ítélet, nem kíván reagálni a volt békéscsabai plébános által elmondottakra, s kérdéseinkre sem válaszol. örfi Ferenc