Délmagyarország, 2000. február (90. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-12 / 36. szám

SZOMBAT, 2000. FEBR. 12. REKORDKÍSÉRLET 9 Sipos István: 20 ezer 500 kilométer Magyarországon Hétfőn rajtol a Fialla Kör 2000 Sipos István és felesége már sokadik közös versenyükre indulnak. (Fotó: Nagy László) Segítők, támogatók A Fialla Kör 2000 futás hatalmas, s tegyük hozzá: nem is olcsó sportvállalkozás. Az előzetes számítások szerint közel 15 millió forintra van ahhoz szükség, hogy a Sipos-stáb sikeresen áthaladhasson az országon. Mivel Sipos István amatőr, kereskedői munkája mellett edz nap, mint nap, szponzorok segítségével tudja megvalósí­tani nagy álmát, a világcsúcsjavltását. A Fialla Kör 2000 támogatói pedig a következők: Fialla Autócentrum, Hunguest Hotels Rt., Saucony, Győri Keksz Kft., Elender Informatikai Rt., Délmagyarország Kft., Nemzeti Sport, Blikk, Ser'Oprint, M-Copy másolástechnikai Kft., AXA Colonia biztosító, Szeged város önkormányzata, Mor­ton's utazási iroda, Szema-Makó Kft., Pick Szeged Rt., Keverőüzem és Közraktár Kft., Sólyom Építőipari Kft., Híradás Médiafigyelő Kft., Rádió 88 Szeged, Szeged Press, Soft-Contact Grafikai Kft., Cartographiai Kft., Turbó Kft., Zenta Acél Bt., Metal-Duó Kft., Számszolg Kft., Ribizsár Autó Hifi, Csongrád Megyei Rendőr-főka­pitányság, Telin TV. S ne feledkezzünk meg Sipos Pista kísérőiről sem. Si­posné Kapás Márta, Erdélyi Ervin és Szűcs Mihály tar­tozik a Fialla Kör 2000 szűk szakmai stábjához, míg az út során kéthetes váltásokban alkalmi segítők is részt vesznek az országfutáson. A futás egyébként interneten is követhető, mégpedig a www.kor2000.hu weboldalon. B. Z. Olimpiai ^HR bajnok és ultramara­* t o n i s t a . •m* . Három év­ykj^y 1 vei ezelőtt J^SBL; SIPOS LST­van megis­merkedhetett Emil Zato­pekkel, a csehek egykori csodafutójával is. Világ­csúcskísérlet rajtján vehet részt az, aki hétfőn dél­előtt 10 órakor kilátogat a Széchenyi térre. Sipos István ultramaratoni futó kezdi meg a városháza előtt 264 napig tartó, 20 ezer 500 kilométeres fu­tását azzal a céllal, hogy megjavítsa az ausztrál Gary Parsons 19 ezer 30 kilométeres világrekord­ját, amit a pihenőnap nél­küli futás kategóriájában ért el. Pár nappal az in­dulás előtt arról is fag­gattuk Sipos Istvánt, mi­ért szánta el magát erre a hatalmas útra, s ho­gyan készült fel a világ leghosszabb futására. Ha valaki egy kicsit is el­mélyedt már az atlétika törté­netébe. pontosan tudja: az új­kori olimpia játékok első ver­senyein, a XIX. század végén, a XX. század első évtizedei­ben még az számított nagy bravúrnak, ha valaki egyálta­lán végig tudta futni a marato­ni távját. Ezrek és ezrek ünne­pelték a stadionokba beér­kezőket, s bizony jó pár esz­tendőnek kellett eltelnie ah­hoz, hogy mind a versenyzők, mind pedig a hosszú futások­ra figyelő nézők is elhiggyék: az emberi szervezet sokkal nagyobb erőpróbákra is ké­pes. Nem szülőktől örökölte Az elmúlt húsz-harminc évben már egyre-másra ren­dezték a szupermaratoni név­re keresztelt viadalokat, volt, aki 12 órás versenyen, volt aki 24 órás viadalon próbálta ki testének és lelkének erejét. Mérnek már világcsúcsokat ezer mérföldes futáson, hősként ünneplik, akik „egy szuszra" elfut Athéntól Spár­táig, de amikor valaki arra vállalkozik, hogy mondjuk keresztül szaladjon az Egye­sült Államokon, még a leg­edzettebb atlétabarátok is így sóhajtanak föl: „Te jó ég, ezek már szent őrültek." Valóban azok? Vagy egy­szerűen csak arra hivatottak, hogy bebizonyítsák: az embe­ri teljesítőképesség ugyan le­het, hogy véges, de még közel sem értünk el a határáig? Többek között ezekre a kér­désekre vártam választ azon a délutánon is, amikor fölkeres­tem szegedi kertvárosi ottho­nában Sipos István ultramara­tonistát. Nos, Baktóban talál­tam én, kérem, egy szép csa­ládi házat, mosolygós férfiút, vidám feleséget és magasra nőtt kamasz fiúkat, de bizony sem szenttel, sem őrülttel nem parolázhattam. Sipos Pista (talán az Istvánozástól most tekintsünk el, annyira nem il­lik egyéniségéhez az a név...) tekintetében még véletlenül sem lángol valami tébolyult harci tűz, sőt a világ legter­mészetesebb módján beszélt például egy olyan versenyről, ahol éppenséggel 5000 kilo­métert kellett lefutnia. Beval­lom, e távot hallva, én bizony azt méricskéltem, van-e két kilométernél több az a távol­ság, ami lakásomat választja el a munkahelyemtől, s amit én leginkább csak busszal le­küzdhető akadálynak tartok. No, de kit érdekelnek itt most az én teljesítményeim?.. Néz­zünk inkább utána annak, mi­lyen családi háttér, gyerekkor szükségelteti ahhoz, hogy va­laki érett férfiként olyan célt tűzzön ki maga elé: már pedig ő megdönti a pihenőnap nél­küli futás világrekordját, és addig meg nem ál, amíg 20 ezer 500 kilométert nem tud­hat maga mögött. Mert, ugye­bár, Sipos Pista két nap múlva ezt a hatalmas kalandot kezdi meg... - Ha bárki arra gondol, hogy már kissrác koromban valami különlegesen nagy fu­tóeredményekkel vívtam ki társaim, tanáraim csodálatát, ki kell ábrándítanom. Apátfal­ván születtem 1959-ben, még pedig egy olyan földműves családban, amelyben előttem soha senki nem sportolt. Te­hát a sportszerű testmozgás iránti indíttatást nem szüle­imtől örököltem. Egy biztos: apámék rengeteg fizikai mun­kát végeztek, s mivel rám is sok feladat hárult a kertben, a háztáji gazdaságban, gyorsan megedződtem. De az atlétika helyett inkább a foci vonzott, mint akkoriban minden falusi kölyköt. A baj csak az volt, hogy társaim nem igazán tud­tak mit kezdeni velem a csa­patban, mert én aztán poszto­kat nem ismertem, rohangál­tam le, s föl a pályán. Ha gyalogol a pékinas - Akkor talán valamelyik barát ajánlgatta: Pistám, te inkább foglalkozz a fu­tással? - Ez is előfordulhatott vol­na, de nem így történt. A fu­tás, az atlétika már Szegeden ért el, még pedig a szakmun­kásképző intézetben, ahol péknek tanultam. Harmadikos koromban testnevelőm, Ör­dögh István tanár úr derítette ki rólam, hogy az átlagnál gyorsabb és kitartóbb vagyok. O irányított aztán a Szegedi VSE atlétikai szakosztályába 1975-ben, ahol aztán Antal Andor „vett kezelésbe". Az atlétika hívei jól tudják, hogy Andor kiváló gyalogló volt, s edzőként is erre a sportágra fektette a legnagyobb hang­súlyt. így aztán nekem sem volt más választásom, mint beállni, pontosabban begyalo­golni a sorba. S mivel hamar viszonylag jó eredményeket értem el, a sikerek további edzésekre sarkalltak. - De Sipos Pistából még­sem lett híres gyalogló... - Még közelébe sem kerül­tem a világra szóló nagy ered­ményeknek. Nyertem ugyan több bajnokságot az SZVSE csapatában, még junior orszá­gos csúcsot is gyalogoltam 50 kilométeren, de 1983-ban mégis rá kellett döbbennünk edzőmmel együtt: a gyaloglás világszintű eredményeinek fejlődésével nem tudok lépést tartani. - Sok, merész célokat megfogalmazó sportoló ilyenkor abbahagyja a sportot. De te mégis más­ként döntöttél - egy egé­szen különleges sportágat választottál. Honnan jött az ötlet, hogy éppen a szu­permaratonisták között próbáld ki a képességei­det? - Azt már tudtam, hogy rendkívüli mértékben terhel­hető vagyok. S bár akkoriban hallottam már 100 kilométe­res gyalogló versenyekről is, de ilyeneket csak tőlünk tá­vol, leginkább a Benelux álla­mokban szerveztek. Viszont szupermaratoni futóviadalok­ra invitáltak sportolókat a környékben, így Csehszlová­kiában és Jugoszláviában is, ezért úgy határoztam, ez lesz az én kitörési pontom. Aztán eljött 1983. augusztus 20-a, amikor elindultam életem első szupermaratoniján, még pedig egy 12 órás versenyen Buda­pesten, amit a Népstadionban rendeztek. Végigfutottam be­csülettel, igaz teljesen kiké­szültem, kiszáradtam, de ötö­dik lettem. S amikor magam­hoz tértem, nagyon boldog embernek éreztem magam. S mivel az első 12 órás verseny jól megmutatta, mik a hiá­nyosságaim, mire számíthatok egy ilyen viadalon, edzés­munkámat az új követelmé­nyekhez igazítottam. S köz­ben szerveztem, intéztem, tár­gyaltam, hogy minél több ver­senyen elindulhassak. Világcsúcsok Amerikában - Arra sajnos most nincs módunk, hogy minden je­lentősebb diadalodat e cikk keretében leltárba ve­gyük, de a legnagyobb győzelmek nem hiányoz­hatnak ebből az írásból. - Ha időrendi sorrendben haladunk, akkor talán az 1993-as, New York-i 1300 mérföldes (2092,1 km) futás­sal kezdeném. Itt első helye­zést szereztem, míg 2000 ki­lométeren és 1300 mérföldön egyaránt világcsúcsot értem el 15 nap 23 órás, illetve 16 nap 17 órás idővel. Egy évvel később a Trans America via­dalt nyertem meg. A Los An­geles és New York közötti 4709 kilométeres távot 517 óra 49 perc alatt teljesítettem, s így 45 órával előztem meg a második helyezettet. New York városához kapcsolódik a következő nagy eredményem is: 1998-ban világrekorddal (45 nap 17 óra 2 perc 6 má­sodperc), nyertem meg a 3100 mérföldes (4989 km) futóver­senyt. A célba érkezés után folytattam a futást, s megdön­töttem az 5000 kilométeres futás világrekordját is. Időeredményem 46 nap 18 óra 38 perc és 48 másodperc volt. Végül megemlíteném, hogy négyszeres spártai hős vagyok, vagyis eddig négy al­kalommal teljesítettem az Athén és Spárta közötti 245 kilométeres távot. - Milyen edzésmódszerrel lehet fölkészülni ilyen ha­talmas távok legyűrésére? - Nagy titkok nem létez­nek, edzéseim nem sokban különböznek a maratoni futó­éktól. Csak egy kicsivel töb­bet futok naponta, de lassab­ban. Felkészülési időszakban havi 6-800 kilométer a futás­adagom, míg összeségében eddig több, mint 130 ezer ki­lométert teljeítettem. Ám az igazán nagy eredmények nem is az izomzaton múlnak, ha­nem a lelki tényezőkön, az akaraterőn, a kitartáson, a fáj­dalom tűrésén. És a célok kitűzésén. Én mindig is nagy eredményeket szerettem vol­na elérni, s ez a szándék ha­talmas energiákat szabadít föl bennem. Néha úgy érzem, én azért születtem erre a földre, hogy minél többet fussak. Természetesen a kimagasló eredmények csak akkor ér­hetőek el, ha az ember igyek­szik a lehető legtökéletesebb hatásfokkal működtetni a szervezetét. Én például valaha dohányoztam, fogyasztottam alkoholt, és a hús sem hiány­zott az étrendemből. Ma már a cigaretta szóba sem jöhet, s bár teljesen absztinens nem vagyok, csak rendkívül ritkán iszom meg egy pohár bort, vagy pezsgőt. Zöldség, gyümölcs, bundás kenyér Ami pedig az étrendemet illeti: a nyolcvanas évek vége óta vegetáriánus vagyok, s na­gyon ügyelek arra. hogy csak minőségi táplálékot fo­gyasszak. Ez pedig számomra nem más, mint a sok zöldség és gyümölcs. Sokszor eszem pirított dolgokat, mint például zsömlét, s nagyon szeretem a tojásos ételeket, így a bundás­kenyeret is. De étkezési szo­kásaimban nincs semmi külö­nös, ugyanis az ultramarato­nisták táborában a ver­senyzőknek legalább 80-90 százaléka hasonló elvek sze­rint táplálkozik, sporttársaim közül szinte mindenki vegetá­riánus. - És a dopping? Mert, ugye te is hallottál már olyan véleményt, miszerint ilyen hatalmas távolságo­kat képtelenség tiltott gyógyszerek nélkül meg­tenni. - Lehet, hogy sokan így vélekednek, de elárulhatom: én még soha életemben nem éltem doppingszerrel. Egyéb­ként az ultramaratoni futást a dopping eddig szerencsére nem fertőzte meg. Ennek okát többek között abban is látom, hogy a nagy pénz még elke­rülte versenyeinket, ebből a sportágból nem lehet meggaz­dagodni, így nincs miért „túlfűtenie" magát egy-egy futónak. - Vagyis tiltott szerek he­lyett rendszeres edzés, ve­getáriánus táplálkozás, és nagy célok kitűzése. Ez utóbbiból most aztán tény­leg nincs hiány, hiszen olyanra szántad el magad, mint a Földön eddig még soha senki. Több, mint 20 ezer kilométert akarsz le­futni pihenőnap nélkül, így állítván fól világrekor­dot. Elárulnád, mikor ju­tott eszedbe, hogy ilyen hatalmas vállalkozásba kezdj? - Egyszer tavaly, futás közben támadt rám az ötlet, mert hogy nekem mindig fut­va jutnak eszembe a legjobb dolgok. Aztán már csak a részleteket kellett kidolgozni. Tulajdonképpen nem akartam én ekkora távra elindulni, csakhogy tőlem teljesen füg­getlenül, szándékomról mit se tudva, két ausztrál futó, Pat Farmer és Gary Parsons is vi­lágcsúcskísérletbe kezdett ta­valy a pihenőnap nélküli fu­tásban. Mindketten túlszár­nyalták Ron Grant 13 ezer 383 kilométeres, 1983-ban felállított csúcsát. Végül ket­tejük versengésében Gary Persons bizonyult jobbnak ­19 ezer 30 kilométert teljesí­tett. Nekem tehát már ennél kell többet teljesítenem a Fi­alla Kör 2000 nevet viselő fu­tás során. Több, mint 3100 településre - Sikerülni fog ez ebben a kis országban? - Igen, megvalósítható, de csak úgy, hogy ellátogatok hazánk minden, több, mint 3 ezer 100 településére február 14. és november 3. között, 246 nap alatt. A tervek sze­rint naponta átlagosan 77,6 kilométer kell megtennem. De futásomnak csak egyik célja a világrekord megdönté­se. Emellett szeretnék az or­szágfutással megemlékezni a magyar államiság kialakulá­sának ezredik évfordulójáról is. S reményeim szerint sport­teljesítményemmel és él­ménybeszámolóim során si­kerül országszerte nép­szerűsítenem a futást, és azt az életvitelt, amelynek termé­szetes velejárója a mozgás, a helyes táplálkozás. Futásom során - mint az előbb említet­tem - eljutok az ország összes településére, s nagyon bízom abban, hogy a helybe­liek nemcsak szemlélői lesz­nek érkezésemnek, hanem so­kan. közöttük is elsősorban az iskolások, bekapcsolódnak a futásba is - mondta Sipos István. Majd egy térképen vázolta föl az útirányt. Rajt február 14-én, hétfőn 10 órakor a sze­gedi városháza előtt. Irány Makó felé, majd az első na­pokban Csongrád megye vá­rosaiba és falvaiba köszön be, s ezt követően Bács-Kiskun megyén halad végig. Innen a Dél-Dunántúlra visz az útja, bebarangolja az ország nyu­gati felét, mielőtt Budapest és környéke fogadná a Fialla Kör 2000 futás kis stábját. Ezt követően fölkeresi Sipos Pista Kelet-Magyarország minden települését, s Szolnok megyén átfutva érkezik vissza Csongrádba - így raj­zolva meg útvonalával egy teljes magyarországi kört. A szegedi hazaérkezés időpont­ja pedig: november 3. Addig pedig „mindössze" 20 ezer 50Q kilométert kell lefutnia. Hölgyeim, s uraim ­mennyi is az Egyenlítő hossza?... Bátyi Zoltán Olimpiai bajnok és ultramaratonista. Három évvel ezelőtt Sipos István megismerkedhetett Emil Zatopekkel, a csehek egykori csodafutájával is. (DM-fotó)

Next

/
Thumbnails
Contents