Délmagyarország, 2000. január (90. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-28 / 23. szám

PÉNTEK, 2000. JAN. 28. SPORT 9 Visszavágás reményében jégkorong Munkatársunktól Ma este hat órakor a szegedi műjégpályán fogadja OB l-es jégkorong-mérkőfcésen a Tisza Volán gárdája a MAC Népstadion együttesét. A szegedieket "fűti a visszavágás reménye, hiszen a fővárosban meglepetésre kikaptak. Az összecsapás előtt a volánosok vezetőedzője, Kalocsa László nyilatkozott az esélyekről: - Hét közbeni Székesfehérváron nagyon jól játszott a csapat, s nagyon kis különbséggel kapott ki az Alba Volántól. A mai mérkőzésen is azokra a jégkorongosokra számltok főként, akik Fehérváron szerepeltek. Két meccs itthon kosárlabda Munkatársunktól Alaposan belehúznak a Szeged KE női kosárlabdacsapatának játékosai, hiszen a hét végén két B csoportos bajnoki mérkőzést játszanak majd hazai pályán. Az első összecsapáson, ma este három negyed hétkor a TFSE-vel, majd vasárnap délután öt órakor a Nagykanizsa gárdájával csapnak össze. A ,.meccsdömping" előtt beszélgettünk a Király Sándor vezetőedzővel. - Mindkét találkozót nagyon fontos lenne megnyernünk. Szerencsére rendelkezésemre áll már a két center. Csapó Zsuzsa és Kiss Nikolett is, azonban a nagyon tehetséges irányító Pungor a kadettválogatott edzésén megsérült, Így hosszabb, időre harcképtelenné vált Meglepő volt számomra, hogy a TFSE két vereséggel rajtolt a rájátszásban - úgy látszik őket is sújtja a vizsgaidőszak terhe. A Nagykanizsa rutinos csapat, azonban ha azt játsszuk, amit az edzéseken elsajátítunk, akkor nem lehet gond. A Szedeák Akuterm KE férfi együttese, a rájátszásban vasárnap este hat órakor Baján lép pályára. Fusd körül! Munkatársunktól Az idén is „gőzerővel" folytatódik ^ Pulzus Életmód Klub kezdeményezésére a „Fusd körül Szegedet!" akció. Az első 2000-es randevú január 29-én (szombaton), 10 órakor lesz Szegeden a Topolya sori sportcsarnokban. Az időjárástól függően a jelentkezők a pályán, vagy a Mátyás téren teljesíthetik a már hagyományosnak nevezhető 2000 m-es távot. A futáson kívül ismét lesz az egészséges életmóddal kapcsolatos tanácsadás (figyelem: februárban egy egész napot szán ennek a témának az egyesület!), s az egész éves programot is itt egyeztethetik az indulni szándékozók a szervezőkkel, Kiss Gáborral és lelkes csapatával. Válogatottpremier - „plávisiker" A piros mezes Nagy Zsolt már elhagyta őrzőjét, ám a második félidőben, a többiekhez hasonlóan, neki sem sikerült a hálóba találnia. (Fotó: Gyenes Kálmán) Sportági válogatottpremiernek lehetett szemtanúja tegnap délután az újszegedi Sportcsarnok kétezerfös közönsége, Szegeden ugyanis először rendeztek teremlabdarúgó-válogatott mérkőzést. A kéfrontos magyar-jugoszláv világbajnoki felkészülési párharc második meccsén (az első Szabadkán 3-3-as döntetlent hozott) a Mucha József kapitány távollétében Kozma Mihály áltaj irányított hazai gárda harcosan kezdte a találkozót. A Haffner - Kénoszt, Tóth Sz., Sólyom, Szalay összetételű kezdőcsapat a harmadik percben Tóth révén kapufát rúgott. Válaszként a vendégek is megrezegtették a felső lécet, ám sajnos a 8. percben már a kapuba is betaláltak. A kosárlabdázó termetű Zsarics elől még mentettek a védők, ám a továbbguruló labdát Vukmirovics hat méterről az üres „ketrecbe" passzolta. A 16. percben a Kanadában profiskodó Vignjevics oldalról belőtt labdájába Tóth Miklós szerencsétlenül ért bele, az öngóllal pedig már 2-0-ra vezettek a_plávik. Nem vesztették el a kedvüket a mieink, és a félidő előtt másfél perccel Kénoszt passza után Sólyom kivárt egy ütemet, majd a kirepülő hálóőr felett átemelve a pettyest, pimasz találattal szépített. A szünetben a mórahalmi mazsorettcsoport fiatal és mosolygós, sárga felsőbe és kék szoknyába.öltözött lányai szórakoztatták a nézőket, a tombolán pedig néhány szerencsés szurkoló a válogatott által aláírt labda boldog tulajdonosa lehetett. A második játékrészben hatalmas nyomás nehezedett a vendégkapura, ám Kénoszt, Tóth Miklós és Török lövésénél nem volt szerencséjük a magyaroknak. Az utolsó pillanatokban, 19:56 percnél büntetőhöz jutott a csapatunk, ám Török a kivetődő Radjelovicsba bombázott, Így: MagyarországJugoszlávia 1-2 (0-2). Kozma Mihály érthetően szomorú volt a meccs után: - Sajnálom a fiúkat, mert a csodálatos szegedi közönség előtt mindent megtettek a győzelemért. Módi József N

éhány napja, az egyik kispályás tornán rendesen lepördült a lábfejemről a lövés, majd a karzatról bekuijantott egy jóakaróm: „nem baj, nem mondjuk el a fiadnak". Hát igen. Van két gyönyörű fiam, mindkettő nagyon ügyes és végtelenül elkötelezett, futballal kelnek és fekszenek, eredményesek is, bár a kicsi vagányságából át kellene csöpögtetni egy adagot a nagyobba. Nem is ez a gond, hanem a helyzet. Naponta többször kérdezik meg tőlem, mi lesz a szegedi focival, és én ilyenkor inkább elhessintem a kérdést, mert kár is belekezdeni: ami a helyi csapat, s így a város tragédiája, ugyanaz az országé. Közel egy éve, tavaly márciusban mondtam le a Csongrád Megyei Labdarúgó-szövetség elnöki posztjáról, mert megbuktam. No nem a szövetség elsó embereként, hanem, ami abból következett: a Szeged LC „megmentőjeként". Az, persze, nem igaz, hogy senki sem segített, vállalatvezető barátaim közül néhányan anyagilag, a szövetség munkatársai közül többen (mindenek előtt Kónya Sándor, Elek Péter és Kormányos Gábor) pedig személyes munkával, áldozatvállalással álltak mellém, de ez a mérlegen nagyon keveset nyomott. A fiaim boldogan vették a hírt, hogy az NB I-ben feljutó helyen álló csapat élére álltam, s mert hozzászoktak, hogy apjuk csaknem mindent megold, biztosak voltak az újabb sikerben. Nyolcvanmilliós külső adósságot kellett menedzselni, mellé összehozni a játékosok elmaradt járandóságát, de mindenek előtt el kellett (volna) hitetni a döntéshozókkal, hogy Szegeden is kell egy csapat. Ez, így, együtt - nem ment. Időről időre megfigyelhető, hogy egyegy városban föllobban, majd kihuny a fociszeretet lángja, és a csalódások zsarátnokján megpörkölődik néhány végsőkig elszánt ember. Diósgyőrben, Nyíregyházán, Vácon, Siófokon, Nagykanizsán, valamint az Agárd-Székesfehérvár-Akasztó Bermuda-háromszögben veszett el újra a hit, ahogyan korábban a szomszédos Békéscsabán, a kultúrált Pécsett és a gyönyörű Sopronban. Azt mondjuk: összefogás kellene, de ez, sajnos, már régen nem igaz, mert nem célszerű összefogni a nincset. A labdarúApák és fiúk gásban Magyarországon már nincs szakmaiság, már nincs morális tartás, és végképp nincs logika. Élcsapataink azt a 3-52-t játszák, amit a fejlett focivilág már fél évtizedé végleg elhagyott, a játékosok elvtelenül aláírják azokat az elvtelenül elkészített szerződéseket, amiket senki sem tud betartani, majd aláírják az erre a területre szakosodott „jogvédők" által készített följelentést - a kenyéradó klubjuk ellen. K

özben annyit edzenek - mert hitelezőként diktálhatnak -, amennyit a szomszédos Ausztriában az ötödosztályban szokás. A legutóbbit megelőző, viharos MLSZközgyűléseken küldöttként, valamint az azokat előkészítő elnök-főtitkári és egyéb értekezleteken felelős vezetőként többször elmondtam, hogy a halálosan beteg magyar labdarúgást gyors beavatkozással, majd pedig terápiás kezeléssel lehet csak a kómából föléleszteni. A gyors beavatkozás az NB-s csapatok létszámának drasztikus csökkentése lenne, hiszen évtizedes tapasztalat, hogy ekkora struktúrára ennek az országnak nincs elegendő pénze. A terápia pedig az új életmódra történő átállás volna, a gyermek- és utánpótlás labdarúgás alapjainak lerakásával. Azt is elmondtam, sőt főhatósági fölkérésekre le is írtam, hogyan képzelném ezt el. Az itteni szűkös keretek között csak annyit: vissza kell vinni az általános iskolákba a focit, minden megyében állami eszközökkel sportosztályokat, a nagyobb településeken sporttagozatos iskolákat kell gründolni, a megyei szövetségekben - MLSZ-pénzen - főállású, képzett utánpótlás instruktorokra kell bízni a gyerekfoci megszervezését. Valahogy úgy, ahogy a szegedi focisuli a nem e feladatra szakosodott szerkesztőségünkkel (és néhány szegedi székhelyű nagyvállalat támogatásával) ezt megszervezte. De semmi sem történt. Az is jellemző, hogy elnökké választásomkor a megyei küldöttgyűlésen ellenjelöltem csak annak a bűnömnek a fölemlegetésével érvelt ellenem, hogy számomra a gyerekfoci az elsődleges. Amit tudtam, munkatársaimmal mint megbízott elnök, elvégeztem. Rendet raktunk a szövetség adminisztrációjában és tiszta viszonyokat teremtettünk a legfontosabb (átigazolási, fegyelmi, verseny-) bizottságokban. Azt már az elődöm, az utóbb lebetegedett Ungi Gyula is fölmérte, hogy az utánpótlás feladatokra nagyobb figyelmet kell fordítani, ezért is lett e bizottság költségvetése magasan a legnagyobb. Arra viszont már kevés idő jutott, hogy végigvigyem a programom. Mindenesetre sikerült fölépíteni (a helyi erők összefogásával) egy minden igényt kielégítő sportcentrumot a homokháti kistérség központjában, Mórahalmon, melynek mintájára hasonlókat terveztem máshová is. Alltam közben a vádakat, a kicsinyes támadásokat, mindez, gondoltam, belefér. Most 6-7 település gyerekei számára kistérségi utánpótlás klub alakul a megye legkisebb városában. Ahol tehát megteremtettük a feltételeket, a foci is fejlődhet. Ugyanígy Szegeden is az alapoknál kell elkezdeni, a föntebb említett módszerrel: előbb a gyors beavatkozás, utána a terápia. A jelenlegi helyzetben ez, talán csak azt jelenti, hogy a város politikai vezetésének - a debreceni minta alapján - össze kell növesztenie a focisulit és a reprezentáns klubot. Elérni a megmaradást, akár a tisztes kiesés árán is, mert az alternatíva, sajnos, nem más, mint a Szeged LC esetleges szüneteltetése és három osztállyal lejjebb sorolása. F

önntartván azt, hogy az MLSZ jó döntése (mármint a jelentós létszámcsökkentés) nélkül nehéz újraéleszteni a futballt, Szeged tanulhat hasonló adottságú társától, Debrecentől. Ott az olasz focisuli, korábban pedig a nagyon jól teljesítő sportiskola termelte a városhoz kötődő tehetségeket, elegendő csak Sándor Tamást, Dombit, Petőt vagy Böőrt említeni. Amikor a Tisza Volán Focisuli igen tehetséges 88-asai összetalálkoznak a szintén sokra hivatott debreceniekkel, és az én kisfiam csapatkapitány-társával, Bánk Leventével kezet fog, nem csak az jut eszembe, hogy sporttársának édesapja a kisgazdapárt Debrecenben élő frakcióvezetője, hanem az is, hogy abban a városban, egyetlen UEFA-kupa meccs bevételéből föl tudták újítani a stadiont. Szegeden néhány évvel később kezdtük el azt a szisztematikus munkát, amit Debrecenben Hegedűs Gábor olasz mintára indított el. Ott az egész megyére terjed ki a focisuli hálózata, itt csupán járásnyi, s nem is teljes, mégis néhány területen előrébb járunk. Debreceni barátaink, például, irigykedve gondolnak a mi füves pályáinkra, edzési lehetőségeinkre. (Köszönet az önkormányzatnak, a megyei rendőrfőkapitányságnak, a Pick Rt. vezetőinek és Gellért Ákosnak.) E

gy másik témára is ki kell térnem. Sokan megnevették a Tisza Volán Focisuli fölsőbb évjáratainak őszi szegényes teljesítményét, de azt nem mérlegelték, hogy segítségünk nélkül el sem indulhatott volna az LC a PNB-s bajnokságban. Rákényszerültünk arra, hogy ifikorú gyerekeket versenyeztessünk profikat is szerepeltető junior bajnokságban, s ezért két-három évvel fiatalabbakat az országos, kiemelt ifi és serdülő bajnokságokban. Lejjebb, ahol csak egy évet kell ledolgoznunk, s már minden korosztályunk teljes, kitűnőek az eredmények. Bár meg kell mondanom, az igazi eredményesség egy utánpótlás klubnál csakis az lehet, hogy hány minőségi labdarúgót adunk a különböző szintű csapatoknak. Neveltjeink közül Szabics Imre karrierje a minta, de Csűri, Szjénási, Falusi, Fábián Nagy, Kiss Zoli, Döme vagy Szekeres is sokra viheti. Tér, élettér kellene nekik, meg a többi, közel háromszáz igazolt és további ötszáz, szervezetten futballozó gyereknek. Ezek a srácok pontosan tudják, hogy mi a valóság. A magyar felnőttek közül csak azokat becsülik, akik európai összehasonlításban is megállják a helyüket, a tévében PNB-s meccset nem néznek, a Frad -Újpest olyasféle háttértelevíziózás immár, mint konyhában tüsténkedő háziasszonynak a Jó ebédhez szól a nóta. Fiaimnál is szól a tévé, két perc alatt föl mérik, érdemes-e nézni. És már zúg a számítógép, pereg a szimulációs meccs, amelyen ők az edzők, a gólvágó csatárok, velük háromszögel Beckham, sót két meccs között stadiont építenek, játékost igazolnak, jegyárat állapítanak meg. Mintha mindez igaz lehetne. Dlusztus Imre reflektor Röpis sikerek Munkatársunktól A közelmúltban rendezték meg Nyíregyházán a Bemkupa leány röplabdások utánpótlásgáláját, melyen a szegedi csapatok szép eredményeket értek el, kadettek (14 csapat): ...6. Felsővárosi ISK Szeged (C csoport 2. hely); Tiszaparti ISK Szeged (A csoport 4. hely). Különdíjas: Rédli Zsófia (Tiszaparti Szeged), Dankó Adrienn (Felsővárosi Szeged). Minik (28 csapat): ...5. Felsővárosi ISK Szeged (B csoport 1. hely); Rókus ISK Szeged (B csoport 4. hely), Szegedi DRE II. (C csoport 3.), Tiszaparti ISK Szeged (D csoport 2. hely), Felsővárosi ISK II. Szeged (E csoport 2. hely), Szegedi DRE (F csoport 4. hely), Tiszaparti ISK II. Szeged (G csopart 3. hely), Rókus ISK Szeged (H csoport 3. hely). Különdíjasok: Kiss Beáta (Felsővárosi Szeged), Nusser Enikő és Huszta Borbála (Tiszaparti Szeged), Rigó Kitti és Nisichz Gabriella (Rókus Szeged), Hegedűs Csilla és Pap Dorina (Szegedi DRE). Birkózóhírek Munkatársunktól A közelmúltban diák I. korcsoportos országos szabadfogású versenyen szerepeltek a Szegedi VSE birkózói. Eredményeik, 31 kg: ...2. Tóth Norbert, 34 kg: ...2. Erdei Zoltán, ...5. Hegedűs Ivor. Felkészítő edző: Savanya Ferenc. A Szegedi VSE birkózószakosztálya felvételt hirdet a sportág iránt érdeklődő 8-12 éves lányok részére. A fiatalokat a klub edzői szeretettel váljál, kedden, csütörtökön és pénteken 16.30-tól 17:30-ig az SZVSE Kossuth L. sgt. 74/C alatti sportcsarnokában. Élen a Portál Munkatársunktól Az NB Il-es sakkcsapatbajnokságban a megyei együttesek közül egyedül csak a Szegedi Portál gárdája tudott nyerni, míg a Hódmezővásárhely és a Szentes döntetlentjátszott. Eredmények: Sz Portál-Sz. Budalakk Titán 11:1, Vásárhely-Kecskemét 6:6, Szarvas-Szentesi Spartacus 6:6, Makói SVS II-Kecskeméti Széchenyi 4,5:7,5. A bajnokságban a Portál vezet. Domaszék-kupa Munkatársunktál Január 29-én (szombaton) rendezik meg a III. Domaszék-kupa utánpótlás leány kézilabdatornát. A selejtezőket a domaszéki és a mórahalmi sportcsarnokban vívják a csapatok (8 órától), míg a helyosztókat a domaszéki arénában (13 órától) bonyolítják le. A megmérettetésen nyolc együttes vesz részt, A csoport (Domaszék): KSZSE, Gádoros, Sándorfalva, Domaszék; B csoport (Mórahalom): Ásotthalom, Kistelek, Deszk, Mórahalom. Eddigi győztesek: Kistelek (1997) és Sándorfalva (1999), a megmérettetést 1998-ban nem rendezték meg. A tornát a domaszéki polgármesteri hivatal, a Délmagyarország Kft., a Szegedi Ruhagyár Rt., Pördi Péter KSZSE elnök, a Csongrád Megyei Sporthivatal Diáksport-szövetsége és Dudás Gyula szervező támogatja.