Délmagyarország, 1999. december (89. évfolyam, 280-304. szám)

1999-12-23 / 299. szám

10 KARÁCSONY CSÜTÖRTÖK, 1999. DEC. 23. Egy biztos ponty, avagy: Az őrület határán, Boncz Gézával „Addig érdemes ezt csinálni, amíg poénok pattannak ki az agyamból" (Fotó: Gyenes Kálmán) D u g | g volt az Átrium pinceklubja. Boncz Géza december közepi szegedi könyvbemutatóján összejött a régi gárda azokból az időkből, amikor „csendesen csordogált a levelező gimnázium". Az őrület határa címmel a W. Stoker Kft. által kiadott kötet címlapján egy kopasz ürge stukkert szegez a saját halántékához. A másik kezében a Boncz-könyvet tartja. A premieren résztvevők a beszélgetés alatt sorba dőltek a röhögéstől, majd a szerző kézjegyével látta el az ajándékpéldányokat. Megtanácskoztuk, hogy az autogram most fontosabb, csak másnap találkozunk az interjú végett. De hol? Van egy biztos ponty - mondta, és megnevezte a vendéglátóegységet. Ez jellemző. Nem tud leállni, civilben is folyvást ontja a szóvicceket, gyártja a poénokat, szórja a történeteket. Bőkezűségét titokban áldják az ideiglenesen (legyünk jók) átlagos agyműködésben szenvedő kollégái. De hogyan lesz így „komoly" interjú? Karácsonyi lapszámba? Sehogy se lett. A magam részéről: kaptam egy kellemes, nagy nevetésekkel, fölszabadult dumákkal dúsított másfél órát. Élveztem. De lehetetlenség leírni. Töredékekkel szolgálhatok. Mindegyikhez kikaptam (önkényesen) a könyvből egy idézetet, mottóféleségnek. 1. „A hegedűnek van nővére meg brácsa, nagy-brácsa, amerikai nagy-brácsa csak használt ingeket küld." - Áruld el végre, kedves Géza, mi az a Neva ing? kérdeztem a piaci történetek közepette. - Ördögi dolognak számított a Marx téri zsibpiacon! Ráadásul fillérekért... Ne Vasald! Ez volt a NeVa ing. Műszálas. Amerikai. A hatvanas években kezdtünk a zsibpiacra járni, azóta se hagytuk abba. Féltem a tárgyakat. Hogy rosszabb sorsuk lesz, mintha nálam lennének. Vannak tollaim. Golyóstollak, csuda szépek. Töltőtollak. Néha ezt használom, néha azt használom. Van dóznim, fából, szépen faragott, benne a dohány, rajta a cigarettapapír, hadifogságban sodorhattak belőle, talán ott is faragták... A feszületeket is gyűjtöm. Ezek között is egy fafaragott a legérdekesebb, népi motívumok vannak rajta, ha megfordítod, rács van rárajzolva, aláírva: Vác. Ki tudja, miért raboskodott, aki faragta? Köztörvényes volt? Politikai? Van egy bőrbe kötött füzetecském, benne naplótöredék, egy évnyi... Szerintem a tárgyak élnek. Van múltjuk, saját történetük, lelkük. Legyen jövőjük is. Csak nem hagyom ott óket akárki kényére? Ezt a családi tárgymániánkat a nagyapánktól örököltük. Egyszer megláttam a zsibpiacon egy régi fényképet. Első háborús baka volt rajta. Azóta vadászom a régi fotókra. Már egy népes család gyűlt össze, persze képzeletbeli. A történeteik is megvannak, úgyhogy ebből lesz a következő könyvem. Egy magyar pali a főszereplő, gróf Saárosssy Eugénnek neveztem el, három s-el íija. Részt vett a Habsburgok elleni összeesküvésben, bezárták egy várbörtönbe, 13 évig raboskodott ott együtt valakivel, amikor kiszabadultak, az illetőt elvette feleségül. Van róluk képem: két férfi cilinderben, vőlegényruhában, egymáshoz nagyon közel... Ez a Saárosssy írta a családtörténetet, németül. Fordította Boncz Géza. A családi napló a századfordulótól az ötvenes évekig tart. Az utolsó képek: fürdőzés a Balatonban, klottgatya, gumilabda, úszóöv traktorbelsőből. 2. „Kék szoba. Mikor az ajtó mellett másfélszobás összkomfortos lakáj áll. Méltóságteljesen. A feje mellett elsüvít az idő vasfoga és zizegve megáll a félfában." - Melyik a legkedvesebb korszakod? - Periklészé. A görög demokrácia. Cserépszavazás de más lenne itt a helyzet! Tisztaság. Natúra. Emelkedett hangulat. Bölcselet nem a szofisták, hanem a cinikusok. Diogenész egyszer meglátta, hogyan iszik egy szarvas a patakból. Eldobta a cserépedényét, lehajolt, ivott. Mint a szarvas. Tündökletes kor. A századfordulón is szívesen éltem volna. Budapest gyönyörűvé változott, itt indult meg a világ második földalatti vasútja, egymást érték a szellemes találmányok. Igazi - és nem mondvacsinált - polgári társadalom volt. Nyugi. Eljártam volna Párizsba, vernisszázsok, Moulin Rouge... 3. „Nem volt küzdelmes gyermekkorom. Mindent megkaptam: kanyaró, diftéria és szamárköhögést. Tanulásvágyam szinte mohó volt. Az elképzelhető összes iskolát kijártam, ami a városban létezett" - Ez igaz? A nyolc osztályt tíz iskolában sikerült abszolválnod? - Sima csibészségeket csináltunk. A gonosz, durva tréfáktól undorodtunk, gyerekkorunkban is, meg később is. Nagy szerencsém volt, mindig színvonalas csapatban őrültködhettem. Egymás agyát csiszoltuk. Az enyémet elsősorban a bátyám. Anyámnak is jó a humora. Sokat köszönhetek a haveroknak. Olyan, de olyan történeteket... Amikor Kocsis Attilával csoda történt meghalok a röhögéstől, ahogyan elmondja! Hazafelé igyekezett egy nyári éjszakán, motorral, járdán. Leállította egy rendőr. Maga a járdán ment - azt mondja. Én a járdán mentem? Magának nincs személyije! Nekem nincs személyim? Magának még jogosítványa sincs! Nekem nincs jogosítványom? Maga részeg! Én részeg vagyok? A rendőr föladta, elengedte. Attila elérte az ágyát, egy szál gatyában lefeküdt. Reggel fölébred, tapogatja a fejét: Úristen, valami szörnyűség történt velem az éjszaka! Hatalmasra duzzadt a fejem és megkopaszodtam! Kitámolyog a fürdőszobába, belenéz a tükörbe. Rajtam maradt a bukósisak! Ilyen történetekkel színeztük egymás életét. 4. „Reggel arra ébredtem, hogy a szomszéd szobában a takarítónő az őrület határát súrolja." - „A könyvet bátyámnak, dr. Boncz Istvánnak ajánlom. Ő ismer legjobban, ugyanis pszichiáter." - írtad az első oldalra. Vajon az őrület határát súrolja a humoristának nemcsak az agyműködése, hanem az egész életmódja? - Nem tudom. Szegedi koromban a különféle kocsmákban lógtunk, ültünk órák hosszat és folyt belőlünk a szöveg és figyeltük ezeknek a legeslegutolsó divat szerint öltözött, tündéri vagányoknak a vitáit, hogy „Akkora pofont kapsz, hogy a fogaid körmérkőzést játszanak a bennmaradásért!". Ezek értékek, a modern etnográfia gyöngyszemei, gyönyörű logikájuk, poénépítési technikájuk, naturális nyelvük van. De ültem én a Korzón is és figyeltem. Néha óriási figurák járnak az utcán. Később Pesten a Nádassal is sokat mászkáltunk... Vannak napok, amikor mintha kiengedték volna a bolondokat! És vannak kollégák, akik állandóan napszemüvegben járnak meg taxival, irtóznak az emberektől. El se tudom képzelni, hogyan lehet íróasztal mellett kitalálni valamit. Szerintem a laikus észreveszi: nem hiteles. Na, mindegy. Én szeretem az embereket. Legalább annyira, mint a tárgyakat. 5. „A sorsunk és a terítő meg volt pecsételve." Sulyok Erzsébet MOL MAGYAR OLAJ- és GAZIPARI Részvénytársaság Az Akadémiai Kiadó ajándéka a pápának Isztambuli Antifonálé Róma (MTI) II. János Pál nemrég az általános kihallgatás keretében fogadta a Vatikánban Harrach Péter szociális és családügyi minisztert és Tar Pált, a Magyar Köztársaság vatikáni nagykövetét. A miniszter és a nagykövet átadta a pápának az Akadémiai Kiadó ajándékát, az úgynevezett Isztambuli Antifonálé hasonmás kiadását. Az Anjou-kori könyvkultúra kiemelkedő alkotásáról van szó, amelynek létezéséről mindeddig keveset tudott a nagyközönség. A középkori Magyarország kultúráját, zenei, irodalmi, liturgiái és művészeti életét bemutató emlék az isztambuli szultáni kincstárban, a Topkapi Szerájban „húzódott meg", létezéséről a kutatók már néhány évtized óta tudtak, de a kódex mindeddig restaurálatlan és kutathatatlan volt. Dobszay László és Szendrei Janka zenetudósok, az MTA Zenetudományi Intézetének kutatói Göncz Árpád magyar és Süleyman Demirel török államfő segítségét kérték, és sikerrel jártak: az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársai révén lehetővé vált az erősen rongálódott kéziratos forrás felújítása és fotózása. A kiadvány egyebek között életre kelti a több mint hatszáz éves gregorián énekeket, a liturgikus kódex 1360 körül, magyarországi egyházi használatra készült. A több mint hatszáz oldal hasonmás anyagot angol, magyar és török nyelvű tanulmányok kísérik. Sít® feteiffgéyf éfsxixtfe m

eaészséaes. iÖY&ÚEt Országszerte fehér karácsony! Bízva megértésükben, idén nem üzleti partnereinknek, hanem a Károlyi István Gyermekközpontnak (Fóti Gyermekváros), a Heim Pál Gyermekkórháznak és a Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikának küld/ük karácsonyi ajándékunkat. ABN AMRO (Magyar) Bank Rt • ABN AMRO Equities (Hungary) Rt. • ABN AM^O Biztosító Rt • ABN AMRO (Magyarország) Vagyonkezelő Rt Aranykor ABN AMRO Bank Országos Önkéntes és Magánnyugdijpénztár • Pannonlízing Rt. • Lease Plan Rt. • Magyar Factor Rt Megtiszteltetés segíteni az intézményeket, hogy orvosi műszerekkel, műtő felszerelésekkel és új bútorokkal szolgálhassák gyermekeik egészségét. Bármerre is néz, az ABN AMRO névvel Ön ma már szinte mindenütt találkozhat. Más szóval, ha az összes fiókunk tetejét hó lepné, bátran állíthatnánk, hogy országszerte fehér karácsonyunk lesz. Kiterjedt, több mint száz bankfiókot magában foglaló hálózatunk révén mindenhol jelen vagyunk, sőt, telefonos ügyfélszolgálatunknak köszönhetően Ön otthonából és irodájából is elérhet minket. Célunk, hogy jövőre is egyre magasabb színvonalon biztosítsuk teljes körű pénzügyi szolgáltatásainkat lakossági és vállalati ügyfeleinknek egyaránt. Boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánunk! ABN-AMRO Csoport Napról napra többet nyújt