Délmagyarország, 1999. december (89. évfolyam, 280-304. szám)

1999-12-23 / 299. szám

CSÜTÖRTÖK, 1999. DEC. 23. KARÁCSONY 11 Csillag-karácsony, ünnepi menüvel... Fenyőfa mellett csörög a bilincs A Csillag-börtön ünnepi rendezvényeinek sorát a katolikus szentmise nyitotta meg. (Fotó: Miskolczi Róbert) Ebédre rántott szelet, vacsorára pedig még narancs is. Ha azt írom ide, hogy e két fogást a karácsonyi menüsorból emeltem ki, aligha okozok nagy meglepetést. Hiszen a szeretet ünnepe nemcsak arról híres, hogy ajándékokkal halmozzuk el hozzátartozóinkat, hanem a finom étkekről, a dúsan terített asztalokról is. De ha a rántott húsról, meg a finom déligyümölcsről szólva elárulom, hogy mindezt raboknak szolgálják fel, vajon miként vélekedik a szabad világ polgára? Már pedig tény: Szeged híres börtönében, a „Csillagban" ünnepi menüvel próbálják elfeledtetni karácsonykor az elítéltekkel, hol is élnek. Miközben a szigorított őrzési rend arra is szolgál - mondta el Csapó József ezredes, börtönparancsnok, hogy megakadályozzák az öngyilkosságokat... Azt a fenyőfát néhány évig biztos nem fogom elfelejteni. Ha valaki megkérdezné - miért e nagy vonzalom, talán még sosem láttam szebbet, alföldi erdőnek felhőkig nyújtózkodó dísze talán? csak ennyit válaszolnék: ugyan dehogy. Egészen egyszerű fenyőfa volt az, kérem, zöld, szúrós levelekkel, gyökerétől is megfosztva ácsorgott egy fehér fal előtt. De tudtam, hogy pár óra múlva ez a fenyőfa karácsonyfává alakul át, színes díszein ugrál majd a fény. S miközben azon gondolkodtam, vajon milyen ajándékokat raknak alá szent ünnepünkre készülve, rám szólt egy hang: húzódjak a fal mellé. S már hallottam is tucatnyi cipő kopogását: bilincsbe vert elítéltek masíroztak el mellettem, beballagtak a fehérfalú terembe, ránéztek arra a zölden szúrós fenyőfára és sétáltak tovább fogdáik felé. Hetekig szervezik Ugye, ne is magyarázkodjam tovább: az a fenyőfa börtönben várta a karácsonyt, méghozzá Magyarország egyik legszigorúbb fegyintézetében a Szegedi „Csillagban". Aki soha nem járt még a Szegedi Fegyház- és Börtön kívülről (de elárulom: belülről is...) nagyon komor falai között, talán meglepődik a karácsonyfa-állítás tényén. De Csapó József ezredes, a „Csillag" parancsnoka olyan természetességgel beszélt a börtönkarácsonyról, mintha erre a rácson túli ünneplésre készülnének rabok és őrzőik hosszú heteken át. - Valóban így van, az év végi ünnepeket hosszas szervezőmunka előzi meg. Még pedig azért, hogy a biztonsági előírásokat szigorúan betartva ugyan, de egy kis örömet tudjuk vinni a rabok életébe. Akik - legyenek bármilyen bűnösök is - mégiscsak hosszú évekre elzárva a szabad élettől, a családjuktól távol, a szabad világból kirekesztve élik át a karácsonyt, köszöntik az új esztendőt. Sokan talán úgy vélik, hogy egy gyilkosnak, vagy nyolctíz évre elítélt, más erőszakos bűncselekményt elkövetőnek nincs joga a karácsonyozáshoz, s még azt is meg kellene számukra tiltani, hogy karácsonyfát lássanak. Nos, aki így gondolkodik, annak azt ajánlom, gondoljon bele, mennyi feszültség halmozódik föl egy ilyen szigorú szabályok szerint élő börtön lakóiban. A „Csillagban" jelenleg egyébként 889 elitélt él (közöttük 157 olyan rab, akit életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt a bíróság), s számukra a nap minden percét beszabályozzák a büntetés-végrehajtás szabályai. Nagyon embertelen dolog lenne őket még azzal is büntetni, hogy megvonjuk tőlük az ünnep a börtönben amúgy is kicsi örömeit. Misék, koncertek, versenyek - Karácsonyfát tehát állítanak. De mennyire alakul át ezen kívül a „Csillag", miben változik a rabok élete az év utolsó napjaiban? - Az ünnepi munkaszünet szabályai érvényesek elítéltjeinkre is, így karácsonykor és szilveszterkor mindenki pihenéssel töltheti a napjait. Nekünk, őrzőiknek az a feladatunk, hogy ne unatkozással teljen el ez az idő, hiszen egy fegyházban nincs annál veszélyesebb, mint amikor a rab nem tud mit kezdeni magával. Éppen ezért többnapos rendezvénysorozat keretében igyekszünk ünnepi hangulatot teremteni a „Csillagban". Karácsonyi rendezvényeik sorát december 21-én a katolikus szentmise nyitja meg mondta néhány órával a mise előtt Csapó ezredes - amelyen Kretovics László szeged-rókusi plébános és dr. Lénárd György püspöki helynök mond vigasztaló szavakat az elítélteknek, míg a tarjánvárosi plébánia énekkara dallal és zenével tölti meg a börtön dísztermét. Az ünnepek alatt természetesen valamennyi egyházi felekezet papjai számára biztosítunk lehetőséget arra. hogy istentiszteleteken szóljanak az elítéltekhez. De az is talál magának kikapcsolódást, aki nem a vallásban keres megnyugvást. December végén sorra fellépnek amatőr művészeti csoportjaink. így koncertet ad a börtön zenekara, a Kaptár Band, rendezünk roma táncversenyt, ellátogathatnak a rabok a színjátszók előadására, kiállítás nyílik a kerámia szakkörösök, s eg) 4b zárkaművészek alkotásaiból. De nem unatkoznak a sport barátai sem: lesz sakkverseny, lengőteke bajnokság és az is kiderül, ki a legjobb asztaliteniszező jelenleg a „Csillagban". Bableveshez bejgli jár - Ebben az ünnepi hangulatban netán még arra is marad energia, no, meg pénz hogy ünnepi menüt állítsanak össze az elítélteknek? - Nagy lakomára természetesen nem hívjuk meg a „Csillag" lakóit, de igyekszünk olyan étrendet összeállítani, hogy az elítéltek is érezzék: a karácsony és a szilveszter számukra is ünnep - mondta a parancsnok, s már elém is rakott egy étlapot. Ebből kiolvashattam, hogy a Szegedi Fegyház- és Börtönben szárazbableves, mákos és diósbejgli valamint alma lesz ebédre december 24-én, este pedig halkonzervet és csokoládét kapnak a rabok. December 25-ére becsinált levest, rántott szeletet rizi-bizivel ígér ebédre az étlap, este meg a kefir és a dzsem mellé még kóla is kerül majd az asztalokra. December 26-án, vasárnap csirkehúslevest és csirkepörkölttel koronázott ebédet főznek a börtön szakácsaiba felvágottas vacsorához pedig minden rab kap narancsot is. - Senki ne higgye, hogy tele van pénzzel a magyar büntetés-végrehajtás kasszája, így aztán könnyedén finanszírozzuk az ünnepi menüket. Az év végi finomságok előteremtéséhez nagyon szigorú költséggazdálkodás szükségeltetik a szürke hétköznapok során - tudtam meg Csapó ezredestől. - De ahogy látom, még arra is ügyelnek, hogy a rántott szeletes boldogság idején a mohamedánok a disznóhús helyett marhahúst kapjanak. - Valóban különbözik a mohamedán étrend a „Csillagban" is. Ez persze nem jelenti azt, hogy ünnepek idején a nálunk lakó külföldieknek hazai ízeket idéző specialitásokat szolgálnánk föl. Ezt már csak azért sem tehetnénk, mert a „Csillag" mára már nagyon is nemzetközi fegyintézetté vált. Napjainkban 47 külföldi állampolgár készül börtönünkben az új évezredre. Közöttük találni 15 románt, 12 jugoszlávot, 3 törököt, 2 hollandot, 2 németet, de fogva tartunk l-l kínait, horvátot, grúzt, oroszt, szlovákot, ukránt, bolgárt, nigériait, lengyelt, iránit, osztrákot, egyiptomit és líbiait is. Aki meg akar halni... - Parancsnok úr, eddig csupa szépet és jót mondott el a „Csillag-karácsonyról". De bevallom, nehéz elképzelnem, hogy így év vége felé csupa mosoly az élet az ország egyik legrettegettebb fegyintézetében. - Nem is az. Mindössze arra van lehetőségünk - mint már mondtam is -, hogy valamelyest enyhítsünk a rabok rossz közérzetén. Persze évről évre kiderül, mindenkit nem tudunk megvigasztalni. Annyira nem, hogy szinte minden karácsonykor előfordul öngyilkosság a „Csillagban". A megszigorított őrszolgálat egyik feladata éppen az, hogy megakadályozzuk az ilyen rendkívüli eseményt. De tudja, hogy van ez, aki meg akar halni, az módot is talál arra, hogy lezáija az életét. - Ezek szerint meg a legkeményebb fiúk között is akad olyan, aki nem bír beletörődni a rabság körülményeibe? ' • - Az öngyilkosságokat követően mindig szigorú, minden részletre kiterjedő vizsgálat zajlik. S érdekes módon az derül ki, hogy nem a börtönnel volt bajuk az öngyilkosoknak. Sokkal inkább saját bűneik súlya alatt roppantak össze, társaik keménykedését nem tudták elviselni. Mondok egy példát is. A gyerekgyilkosokat nemcsak a kinti világ veti meg, hanem a bűnözők társadalma is. Aki gyermeket ölt, azt nap mint nap emlékeztetik gaztettére börtöntársai. S az elmúlt évek öngyilkosai között az egyik éppen egy gyermekgyilkos volt - avatott be a parancsnok a börtön sötétebb titkaiba. Majd már a karácsonyi postaforgalomról beszélgettünk (börtönlátogatásom napján például több, mint száz csomag érkezett a „Csillagba"...), és a családi beszélőkről, amelyre év vége felé sokan kérnek engedélyt. Ha ezt meg is kapják, akkor nemcsak feleségükkel találkozhatnak, de a gyerekek és a szülők is meglátogathatják az elítéltet. Tizennyolc szenteste, rács mögött Igen ám, de miként éli át a börtönkarácsonyt egy olyan fogva tartott, akinek senki nem küld csomagot, és hosszú évek óta nem hallhatta ezt a mondatot: látogatója érkezett? Erre a kérdésre is megkaphattam a választ a „Csillagban", még pedig egy olyan rabtól, aki 1999-ben a 18. karácsonyát tölti már a szegedi fegyház falai között. Gyilkosság miatt ítélték életfogytig tartó szabadságvesztésre, ám ha jól viselkedik, 2002-ben, húsz évi raboskodás után szabadulhat. - Karácsony?... - válaszolt kérdéssel a kérdésemre János, aki 27 évesen vonult be a „Csillagba", s 47 éves lesz, amikor átveheti szabaduló levelét. - Tulajdonképpen én sehogy se készülök rá. Minek is készüljek? Rabságom alatt a szüleim meghaltak, a feleségem elhagyott, a gyerekemről nem tudok semmit, csomagot nem várhatok senkitől. így aztán az lesz az örömöm, hogy bevásároltam magamnak egy-két dolgot a börtönboltban, kekszből csinálunk majd magunknak a cellatársakkal valami süteményfélét és karácsonyfát is állítunk az asztalra. Aztán már csak arra ügyelek, nehogy elérzékenyüljek, mert az a börtönben súlyos bűn lenne. A gyengeség jele. A gyengéket pedig ez a világ letapossa, kihasználja, megalázza - bújt elő a keserűség Jánosból. Akiről azt is megtudtam, hogy a „Csillag" egyik legügyesebb szakmunkása, a felújított díszterem szép falai az ő munkáját is dicsérik. - Régi idők karácsonyai jutnak inkább eszébe, vagy azt tervezgeti, milyen lesz az ünnep, ha egyszer kiszabadul? - igyekeztem egy kérdéssel megtörni a hirtelen ránk szakadó csöndet. - Legszívesebben egyikre se gondolok. Tizennyolc év alatt nagyon megfakul a múlt, a jövő meg teljességgel reménytelen a számomra. Fogalmam sincs, mit kezdhetek az életemmel a szabadulás után. Maga szerint ki alkalmaz majd ebben a munkanélküli világban egy olyan embert, aki gyilkosságért ült húsz évet? - kérdezett ismét János. S mivel válasszal senki nem sietett segítségére, benti munkájáról beszélt, a könyvekről (Walter Scott az egyik kedvenc írója és sok Passuth regényt is kiolvasott már...), meg a börtön napokról. - Csak az a nap elteljen, ami egyszer már elkezdődött - mondta János. Spájzolt két tortalapot S ezt a szabályt, tartja legfontosabbnak József is. Ő meg arról lehetne híres a „Csillagban", hogy az idei már a huszadik börtönkarácsonya lesz. - No, nem mindet itt ültem le - magyarázta József, aki szintén emberölés miatt „ül" Szegeden -, mert hogy megjártam én már a sátoraljaújhelyi meg a nyíregyházi börtönt is. Majd egy röpke pillanat alatt kiderült az is, hogy a 38 éves férfi életének nagyobb részét, kereken húsz esztendőt töltött már a rácsok világában, s 2008-ig esélye sincs arra, hogy újra kipróbálja, milyen a kinti karácsonyok hangulata. - A börtönkarácsony meg olyan itt, mint minden ünnep. Vagyis milyen - vonta meg a vállát József. De azt készségesen elárulta, hogy spájzolt két tortalapot, vett hozzá vajat is, így aztán tortához hasonlatos finomságot majszolgat majd az ünnep alkalmából. - Meg persze a családomra gondolok. Nézegetem a képeket, és az se kizárt, hogy elsírom magamat. Tudja, én olyan elérzékenyülő? fajta vagyok, még a televíziós sorozatokat is meg szoktam könnyezni. De hát manapság már tévét se szívesen nézek, annyi mocskot mutatnak be. Egészen elképesztő, milyen bűnözők rohangásznak az utcákon - legyintett a világ zordságaira József. S amikor észrevette, milyen csodálkozva hallgatom egy gyilkos véleményét a bűnözésről, gyorsan közölte velem: az igaz, hogy ő embert ölt, de az csak egészen véletlenül történt, meg nem is úgy volt az, ahogy a rendőrség kinyomozta, meg a bíróság eldöntötte. - De amit ma produkál az élet, az valami egészen más. Az szörnyűség - közölte velem József és udvarias fejbiccentéssel elköszönt. Mi pedig sétáltunk tovább a „Csillag" folyosóin, figyeltünk a karácsonyi készülődés apró jeleit, fölfedeztük a börtönőr asztalán a kicsinyke adventi koszorút. Amikor meg bezárult mögöttünk kívülről a Csillag-épület rácsos ajtaja, és a parancsnoki épület felé ballagtunk a decemberi szikrázó, de a meleget, bizony, irigyen elrejtő napsütésben, bevallom: a hangokat figyeltem. A Mars tér zaját kerestem, árusok kiabálását, akik karácsonyfát, csillagszórót, vagy éppen szilveszterre szánt malacot ajánlgatnak a vásárlóknak. De egyetlen külvilági nesz sem mászott át a falakon. A „Csillag" csöndes volt, nyugodt, lakói talán éppen ekkor tárgyalták ki celláikban az ünnepi menüt. Vagy azon tanakodtak: mi is jelent, igazából, rácsok árnyékában ez a mondat: boldog karácsonyt... Bátyi Zoltán Rácsok, falak - karácsony