Délmagyarország, 1999. december (89. évfolyam, 280-304. szám)

1999-12-21 / 297. szám

,;DÉLMAQYARORSZÁG KFT. Mai világunkban igen ne­héz az életvitel. Vannak olyan tömegei társadal­munknak, akik segítségre szorulnak: ezek a hajléktala­nok és utánuk az egyedül élő nyugdíjasokra mondható még ugyanez. Sokan még nehézséggel, de veszik az akadályokat, de egyre többen már botladoz­nak a terhek alatt és segít­ségre szorulnak. A nyugdíja­sok pártjának tagságában is sokan ebben a nehéz hely­zetben vannak. Ezért fordul­tunk a Szeged M. J. Város Önkormányzatához, hogy a rászorulók részére az ünne­pek alkalmából támogatást nyújtson. Ezúton köszönjük meg a részünkre adományo­zott negyven ajándékcsoma­got, amelyet átadtunk tagja­inknak. Megköszönjük a további támogatóinknak: a Cserepes sori Piac Kft.-nek, a Röszke T. 8. T. Szuperáruház Kft.­nek készpénz adományát. A Kálvária cukrászda tulajdo­nosának, aki süteménnyel tette gazdagabbá ünnepün­ket. Valamennyi támogatónk­nak köszönetünket fejezzük ki, kellemes karácsonyi ün­nepeket és boldog új évet kí­vánunk. Sarnyai István elnök, Nyugdíjasok Pártja APEH-szonett A minap levelet hozott a postás az APEH-től. Egy­szerre kettőt is. Legnagyobb meglepetésünkre azonban nem mi voltunk a címzettek férjemmel, hanem a 3,5 éves kisfiam és a 7,5 éves kislá­nyom. A levél szövege mindkét gyermekünk esetében azonos volt. Már a megszólítás is „személyre szabott": „Tisz­telt Adófizetőnk!". Hát igen, ez is bizonyítja, hogy az ál­lam már kisgyermekkorban megelőlegezi a bizalmat pol­gárainak, a majdani adófize­tőknek. „Mellékelten megküldjük az Ön által kitöltött Adatlap szerinti, adóazonosító jelét tartalmazó adóigazolványát". Kissé tátottuk a szánkat, hogy íme, ismét olyat tett a gyerek, amit nem beszélt meg velünk, kitöltött egy adatlapot igaz, hogy nem tud még írni, de ez nem számít, s most itt az eredménye. Aztán rémleni kezdett, hogy a mun­kahelyünkön a jövő évi adó­bevallásnál igénybe vehető „gyerekkedvezmény" érde­kében mi, szülők, felelőssé­günk teljes tudatában, való­ban kitöltöttünk két adatla­pot, melyben adóigazolványt igényeltünk két gyerekünk­nek. No, de lássuk tovább a le­velet: „Adóazonosító jelét közölnie kell azokkal a szer­vezetekkel is, amelyektől jö­vedelmet szerez, vagy adó­kedvezmény igénybevételére jogosító igazolást adnak Ön­nek. Kéljük tehát, hogy adó­igazolványát munkáltatójánál minél előbb mutassa be." De kérem, mi történik, ha két gyerekem jelenleg „munka­nélküli"? Egyikük óvodás, másik iskolás. Hogyan tud eleget tenni a fenti kérésnek? De most jön a hab a tor­tán: „Az adóigazolvány személyes adatainak kitöltése során a legnagyobb gondos­sággal igyekeztünk eljárni." (Lám, lám, figyeltek a szüle­tési dátumra... ). Amennyi­ben ez mégsem sikerült, s az adóigazolványon szereplő természetes azonosító adatai - neve, születési helye, ideje, édesanyja neve - eltérnek a személyi igazolványába be­jegyzett adatoktól (lám, lám, mégsem figyeltek a születési dátumra...), akkor személye­sen vagy levélben keresse meg a lakóhelye szerint ille­tékes APEH igazgatóságot (körzeti kirendeltséget) az el­térések rendezése érdeké­ben." Ennek én teszek eleget itt és most, mert miután a gyere­keinknek felolvastuk a nekik íródott levelet, mindketten tágra nyílt szemekkel néztek ránk. Orsi a maga hét és fél évével rendkívül tömören fo­galmazott: „Vicceltek? Ezt nekünk írták? Ki volt az a buta?" Nekem a rendelettel sem­mi bajom sincs, elvégre az én érdekeimet szolgálja, csak­hogy bizonyára nem vagyok túl igényes akkor, amikor azt várom egy ilyen hatalmas, je­lentőségteljes intézménytől, mint az APEH, hogy a rész­letekre is figyeljen. Elég lett volna annyit írni például: „Tisztelt szülő/eltartó! Mellé­kelten küldjük gyereke, XY, Ön által kért, az adókedvez­mény igénybevételénél hasz­nálandó adóigazolványát". Egy-egy ilyen „baki" kap­csán érthetővé válik, hogy lassan már a vízcsapból is APEH-es viccek folynak... Kosztándi Melinda Az idősek klubja • u • koszom Hagyományaink Disznóbál Rácsodálkoznak erre a szó­ra a nem Tápén született em­berek. Pedig nem más ez, mint disznótor, amikor is a hajdani tápaiak, miután elvégezték a disznóvágáskor szokásos munkákat, a vacsorát is elköl­tötték, előkerült a citera, ami­nek hangja mellett daloltak, táncoltak, azaz disznóbáloztak hajnalig. A disznó vágására nem csak a tehetősek, hanem a sze­gényebb családok is készül­tek. Szent András (november 30.) Szent (Xavéri/Ferenc (de­cember 3.), illetve Tamás apostol (december 21.) éppen naptári helyük miatt kapták szögedi tájon a Disznóölő ne­vet, mert ez idő tájban már porzsolták a pocákat. A tápaiak a falu melletti Kisgyöpön szalmalánggal, ké­sőbb fapörzsölővel égették le a szőrt, majd a bőrt hóval pu­hították, és lovas szánkón vit­ték haza. Otthon hófehérre si­kálták, és megkezdődött - or­jára, vagy hátáról - a bontás és a feldolgozás. Szép sonkákat kerekítettek, a szalonnákat aratási időre sózták, a húsból pedig kol­bászt gyúrtak, töltöttek. A disznóbál olyan családi esemény volt Tápén is, ahova a legközelebbi rokonok voltak hivatalosak. Hajnalban érkez­tek, és egy kis bátorító (pálin­ka) után mihamarabb nekie­resztették a röfit a böllérkés­nek. mindenkinek volt dolga. Amíg az emberek a feldolgo­zásban foglalatoskodtak, az asszonynép rizskását, másutt árpakását fakadoztatott, amit a hurkához használtak, de ők kaparák a belet is. Mindenek előtt azonban reggelit készítet­tek: hagymás vért pirított ká­posztával, és a disznóról seb­tében levágott toka töpörtőből. Erre boros tea dukált. Egy em­ber már az ebédre szánt fej-láb paprikásnak valót darabolta, másik az élesre ráspolyozott, kaszakővel is megsimogatott baltával tőkén vágta a kol­bászhúst. Nagy fateknőben gyűlt a hús, amit a gazda fű­szerezett sóval, fokhagymá­val, borssal és köménnyel olyanra, ahogyan szájíze kí­vánta, de asszonyával is meg­kóstoltatta. Ebéd előtt azonban sem kolbászt, sem a hurkát nem töltötték. Nem szerették „összecsapni" a régiek a disz­nó egyet, s mást. Mindennek megadták a kellő idejét. A kolbászt régen kerek fémhengerbe illő fatömlővel nyomták, éspedig hassal, in­nen a hastöltő neve. A hurkát pedig az asszonyok egy hur­katöltő tölcséren át kézzel (hü­velyt újjal) nyomkodták a fod­ros hurkabélbe. Varsli (disznósajt) akár ket­tő is készült. Az egyik anyagát a disznó gyomrába, a másokat a vakbélbe, az úgynevezett kispálanyjába varrták, kötöz­ték. A gazda sózta a szalonnát, a zsírban sütött nagytöpörtőt pedig enyhén sózta, fokhagy­mázta. Amíg az emberek a kolbász töltéssel, az asszo­nyok a hurkával voltak elfog­lalva, egy-két asszony már a kőttes kalácsokat sütötte a jól befűlt kemencében, majd csak azt követően főtt ugyanott, nagy cserép, vagy öntöttvas fazékban a szárma, és végül a disznóbáli főkoszt: a hurka, és kolbász. Most már asztalra került az általában szegedi tanyákról hozott bor, aminek hatására rezdült-pendült a citerahúr. Hajnalban papírba csomagolt kóstolóval dalolva indultak haza a disznóbálozók: Haza, haza, haza megyünk már, mert a piros hajnal hasad már... Ifj. Lele József Nyugdíjasok segítői Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELETON: 481-460 A vasutasokat a zene is összetartja Száztíz éves az énekkar Dr. Pető Zoltánná igazgatóhelyettes Köszönetünket fejezzük ki az ODM Kft., a Kálvária sugárúti cukrászda és Mala­tinszki Mihály vállalkozó­nak az idősek napi rendezvé­nyünk támogatásáért. TV. Gondozási Központ Idősek Klubjának tagjai A Szegedi MÁV „Ha­zánk" Énekkar az idén kettős jubileumot ünnepel, létrejöttének 110., vegyes karrá alakulásának pedig 50. évfordulóját. Az egyik esti próbájukon felkeres­tük a kart a Rókusi pálya­udvaron, elbeszélgettünk a karnagyukkal és a két legidősebb taggal. Hetente két alkalommal Schubert és Bárdos dallamok szűrödnek ki a Rókusi pálya­udvar egyik épületéből. A Szegedi MÁV „Hazánk" Énekkar február óta gyakorol itt, ugyanis korábbi helyüket, a Mátyás téri vasutas műve­lődési házat visszakapta az egyház, és menniük kellett. Erdős János karnagy fél­évszázada vezeti az énekkart. A siófoki születésű, arany diplomás mester a Délma­gyarország 1957-es számá­ban közzétett pályázatra je­lentkezett a dirigensi állásra. Több jelentkező közül vá­lasztották ki, néhány év ki­maradással mind a mai napig ő dirigálja a kart. Kedden­ként és péntekenként este Erdős János karnagy vezetésével próbál a Szegedi (Fotó: Gyenes Kálmán) gyűlnek össze a tagok próbá­ra. Schubert, Bach, Mendels­sohn művek mellett XX. szá­zadi zeneszerzők munkái, il­letve angol madrigál is szere­pel a palettájukon. A kar je­lenleg csak 30 fős, de volt olyan időszak is, amikor kö­zel hetvenen énekeltek egy­egy koncerten. MÁV „Hazánk" Énekkar. Az egyik idős tag, Fátyol Jánosné csak a '80-as évek eleje óta vesz részt a kar mun­kájában. Az éneklés mellett az ő feladata a több száz kotta rendben tartása és a karnagy által kértek előkeresése. Ko­rábban fodrászként dolgozott. A szabadtéri játékok alatt ő ké­szítette el a színészek frizurá­ját. Az énekkar is többször fel­lépett a Dóm téren és az ekkor ismerkedett meg a többiekkel, majd néhány hét elteltével csatlakozott hozzájuk. A férfi tagok közül Csonka István a legidősebb. Ő már több mint hatvan éve van a karban. A basszus szólamot éneklő bácsi 1974-ben lett a kórus elnöke. MÁV dolgozó volt, fűtőházi munkásként kezdte, majd cso­portvezetőként ment nyugdíj­ba. Az énekkarosok ma már nemcsak énekelni járnak össze, hanem megemlékeznek egymás születés- és névnapjá­ról, ha valamelyikük pedig le­betegszik, a többiek megláto­gatják. Elmondásuk szerint olyanok ók, mint egy nagy család. Többségük nyugdíjas, így igen sokat vannak együtt. Bejárták már Dániát, Hollandi­át, Franciaországot, de az egész ország területén szebb­nél szebb sikereket értek el. K. T. Dicséret illeti a MÁV-ot Köszönetünket fejezzük ki a MÁV értékesítési és szállítási irodának és az ott dolgozó kolleganőnek, aki tanulmányi kirándulásainkat nagyon megkönnyítette gon­dos intézkedésével. Utazása­ink során nem volt gondunk sehol, még a Nyugati pálya­udvar átépítése miatti átszál­lásoknál sem. Mindenütt kedves, segítőkész MÁV­dolgozókkal találkoztunk. Köszönjük munkájukat a Szegedi Zrínyi Ilona Általá­nos Iskola igazgatója, neve­lőtestülete és tanulói nevé­ben. lova fordulhat': \oz­ZÁNK! Hirdetését feladhatja személyesen: hétköznap 8-18 óráig, Sajtóház, Szeged, Stefánia 10. Rénszarvas-húzta, csengős szán helyett vonatra pattant a szegedi Nagyállomás Mikulása az idén. Bár a vasparipa még nem az álmok szárnyán röpül (a MAV csak jövőre ígérte a gondolat sebességével szágul­dó „Táltos Expressz" indítását), azért a télapóruha-pirosra festett szerelvény is megteszi. A Mikulás után tömött sorban vonuló gyerekhad joggal elégedett: ők csokikat kaptak jóságuk jutalmaként. A béremelést szűkmarkúan mérő MAV-vezérkar viszont nem pucolhatta elég fényesre a cipöcskéit, mert nekik pár nap­pal később suhogós „sztrájkvirgácsot" rántott elő puttonyából a vasúti Télapó. (Fotó: Karnok Csaba, szö­veg: Nyilas Péter) A hét fotója Zakatoló Mikulás

Next

/
Thumbnails
Contents