Délmagyarország, 1999. december (89. évfolyam, 280-304. szám)

1999-12-21 / 297. szám

,;DÉLMAQYARORSZÁG KFT. Mai világunkban igen nehéz az életvitel. Vannak olyan tömegei társadalmunknak, akik segítségre szorulnak: ezek a hajléktalanok és utánuk az egyedül élő nyugdíjasokra mondható még ugyanez. Sokan még nehézséggel, de veszik az akadályokat, de egyre többen már botladoznak a terhek alatt és segítségre szorulnak. A nyugdíjasok pártjának tagságában is sokan ebben a nehéz helyzetben vannak. Ezért fordultunk a Szeged M. J. Város Önkormányzatához, hogy a rászorulók részére az ünnepek alkalmából támogatást nyújtson. Ezúton köszönjük meg a részünkre adományozott negyven ajándékcsomagot, amelyet átadtunk tagjainknak. Megköszönjük a további támogatóinknak: a Cserepes sori Piac Kft.-nek, a Röszke T. 8. T. Szuperáruház Kft.nek készpénz adományát. A Kálvária cukrászda tulajdonosának, aki süteménnyel tette gazdagabbá ünnepünket. Valamennyi támogatónknak köszönetünket fejezzük ki, kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk. Sarnyai István elnök, Nyugdíjasok Pártja APEH-szonett A minap levelet hozott a postás az APEH-től. Egyszerre kettőt is. Legnagyobb meglepetésünkre azonban nem mi voltunk a címzettek férjemmel, hanem a 3,5 éves kisfiam és a 7,5 éves kislányom. A levél szövege mindkét gyermekünk esetében azonos volt. Már a megszólítás is „személyre szabott": „Tisztelt Adófizetőnk!". Hát igen, ez is bizonyítja, hogy az állam már kisgyermekkorban megelőlegezi a bizalmat polgárainak, a majdani adófizetőknek. „Mellékelten megküldjük az Ön által kitöltött Adatlap szerinti, adóazonosító jelét tartalmazó adóigazolványát". Kissé tátottuk a szánkat, hogy íme, ismét olyat tett a gyerek, amit nem beszélt meg velünk, kitöltött egy adatlapot igaz, hogy nem tud még írni, de ez nem számít, s most itt az eredménye. Aztán rémleni kezdett, hogy a munkahelyünkön a jövő évi adóbevallásnál igénybe vehető „gyerekkedvezmény" érdekében mi, szülők, felelősségünk teljes tudatában, valóban kitöltöttünk két adatlapot, melyben adóigazolványt igényeltünk két gyerekünknek. No, de lássuk tovább a levelet: „Adóazonosító jelét közölnie kell azokkal a szervezetekkel is, amelyektől jövedelmet szerez, vagy adókedvezmény igénybevételére jogosító igazolást adnak Önnek. Kéljük tehát, hogy adóigazolványát munkáltatójánál minél előbb mutassa be." De kérem, mi történik, ha két gyerekem jelenleg „munkanélküli"? Egyikük óvodás, másik iskolás. Hogyan tud eleget tenni a fenti kérésnek? De most jön a hab a tortán: „Az adóigazolvány személyes adatainak kitöltése során a legnagyobb gondossággal igyekeztünk eljárni." (Lám, lám, figyeltek a születési dátumra... ). Amennyiben ez mégsem sikerült, s az adóigazolványon szereplő természetes azonosító adatai - neve, születési helye, ideje, édesanyja neve - eltérnek a személyi igazolványába bejegyzett adatoktól (lám, lám, mégsem figyeltek a születési dátumra...), akkor személyesen vagy levélben keresse meg a lakóhelye szerint illetékes APEH igazgatóságot (körzeti kirendeltséget) az eltérések rendezése érdekében." Ennek én teszek eleget itt és most, mert miután a gyerekeinknek felolvastuk a nekik íródott levelet, mindketten tágra nyílt szemekkel néztek ránk. Orsi a maga hét és fél évével rendkívül tömören fogalmazott: „Vicceltek? Ezt nekünk írták? Ki volt az a buta?" Nekem a rendelettel semmi bajom sincs, elvégre az én érdekeimet szolgálja, csakhogy bizonyára nem vagyok túl igényes akkor, amikor azt várom egy ilyen hatalmas, jelentőségteljes intézménytől, mint az APEH, hogy a részletekre is figyeljen. Elég lett volna annyit írni például: „Tisztelt szülő/eltartó! Mellékelten küldjük gyereke, XY, Ön által kért, az adókedvezmény igénybevételénél használandó adóigazolványát". Egy-egy ilyen „baki" kapcsán érthetővé válik, hogy lassan már a vízcsapból is APEH-es viccek folynak... Kosztándi Melinda Az idősek klubja • u • koszom Hagyományaink Disznóbál Rácsodálkoznak erre a szóra a nem Tápén született emberek. Pedig nem más ez, mint disznótor, amikor is a hajdani tápaiak, miután elvégezték a disznóvágáskor szokásos munkákat, a vacsorát is elköltötték, előkerült a citera, aminek hangja mellett daloltak, táncoltak, azaz disznóbáloztak hajnalig. A disznó vágására nem csak a tehetősek, hanem a szegényebb családok is készültek. Szent András (november 30.) Szent (Xavéri/Ferenc (december 3.), illetve Tamás apostol (december 21.) éppen naptári helyük miatt kapták szögedi tájon a Disznóölő nevet, mert ez idő tájban már porzsolták a pocákat. A tápaiak a falu melletti Kisgyöpön szalmalánggal, később fapörzsölővel égették le a szőrt, majd a bőrt hóval puhították, és lovas szánkón vitték haza. Otthon hófehérre sikálták, és megkezdődött - orjára, vagy hátáról - a bontás és a feldolgozás. Szép sonkákat kerekítettek, a szalonnákat aratási időre sózták, a húsból pedig kolbászt gyúrtak, töltöttek. A disznóbál olyan családi esemény volt Tápén is, ahova a legközelebbi rokonok voltak hivatalosak. Hajnalban érkeztek, és egy kis bátorító (pálinka) után mihamarabb nekieresztették a röfit a böllérkésnek. mindenkinek volt dolga. Amíg az emberek a feldolgozásban foglalatoskodtak, az asszonynép rizskását, másutt árpakását fakadoztatott, amit a hurkához használtak, de ők kaparák a belet is. Mindenek előtt azonban reggelit készítettek: hagymás vért pirított káposztával, és a disznóról sebtében levágott toka töpörtőből. Erre boros tea dukált. Egy ember már az ebédre szánt fej-láb paprikásnak valót darabolta, másik az élesre ráspolyozott, kaszakővel is megsimogatott baltával tőkén vágta a kolbászhúst. Nagy fateknőben gyűlt a hús, amit a gazda fűszerezett sóval, fokhagymával, borssal és köménnyel olyanra, ahogyan szájíze kívánta, de asszonyával is megkóstoltatta. Ebéd előtt azonban sem kolbászt, sem a hurkát nem töltötték. Nem szerették „összecsapni" a régiek a disznó egyet, s mást. Mindennek megadták a kellő idejét. A kolbászt régen kerek fémhengerbe illő fatömlővel nyomták, éspedig hassal, innen a hastöltő neve. A hurkát pedig az asszonyok egy hurkatöltő tölcséren át kézzel (hüvelyt újjal) nyomkodták a fodros hurkabélbe. Varsli (disznósajt) akár kettő is készült. Az egyik anyagát a disznó gyomrába, a másokat a vakbélbe, az úgynevezett kispálanyjába varrták, kötözték. A gazda sózta a szalonnát, a zsírban sütött nagytöpörtőt pedig enyhén sózta, fokhagymázta. Amíg az emberek a kolbász töltéssel, az asszonyok a hurkával voltak elfoglalva, egy-két asszony már a kőttes kalácsokat sütötte a jól befűlt kemencében, majd csak azt követően főtt ugyanott, nagy cserép, vagy öntöttvas fazékban a szárma, és végül a disznóbáli főkoszt: a hurka, és kolbász. Most már asztalra került az általában szegedi tanyákról hozott bor, aminek hatására rezdült-pendült a citerahúr. Hajnalban papírba csomagolt kóstolóval dalolva indultak haza a disznóbálozók: Haza, haza, haza megyünk már, mert a piros hajnal hasad már... Ifj. Lele József Nyugdíjasok segítői Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELETON: 481-460 A vasutasokat a zene is összetartja Száztíz éves az énekkar Dr. Pető Zoltánná igazgatóhelyettes Köszönetünket fejezzük ki az ODM Kft., a Kálvária sugárúti cukrászda és Malatinszki Mihály vállalkozónak az idősek napi rendezvényünk támogatásáért. TV. Gondozási Központ Idősek Klubjának tagjai A Szegedi MÁV „Hazánk" Énekkar az idén kettős jubileumot ünnepel, létrejöttének 110., vegyes karrá alakulásának pedig 50. évfordulóját. Az egyik esti próbájukon felkerestük a kart a Rókusi pályaudvaron, elbeszélgettünk a karnagyukkal és a két legidősebb taggal. Hetente két alkalommal Schubert és Bárdos dallamok szűrödnek ki a Rókusi pályaudvar egyik épületéből. A Szegedi MÁV „Hazánk" Énekkar február óta gyakorol itt, ugyanis korábbi helyüket, a Mátyás téri vasutas művelődési házat visszakapta az egyház, és menniük kellett. Erdős János karnagy félévszázada vezeti az énekkart. A siófoki születésű, arany diplomás mester a Délmagyarország 1957-es számában közzétett pályázatra jelentkezett a dirigensi állásra. Több jelentkező közül választották ki, néhány év kimaradással mind a mai napig ő dirigálja a kart. Keddenként és péntekenként este Erdős János karnagy vezetésével próbál a Szegedi (Fotó: Gyenes Kálmán) gyűlnek össze a tagok próbára. Schubert, Bach, Mendelssohn művek mellett XX. századi zeneszerzők munkái, illetve angol madrigál is szerepel a palettájukon. A kar jelenleg csak 30 fős, de volt olyan időszak is, amikor közel hetvenen énekeltek egyegy koncerten. MÁV „Hazánk" Énekkar. Az egyik idős tag, Fátyol Jánosné csak a '80-as évek eleje óta vesz részt a kar munkájában. Az éneklés mellett az ő feladata a több száz kotta rendben tartása és a karnagy által kértek előkeresése. Korábban fodrászként dolgozott. A szabadtéri játékok alatt ő készítette el a színészek frizuráját. Az énekkar is többször fellépett a Dóm téren és az ekkor ismerkedett meg a többiekkel, majd néhány hét elteltével csatlakozott hozzájuk. A férfi tagok közül Csonka István a legidősebb. Ő már több mint hatvan éve van a karban. A basszus szólamot éneklő bácsi 1974-ben lett a kórus elnöke. MÁV dolgozó volt, fűtőházi munkásként kezdte, majd csoportvezetőként ment nyugdíjba. Az énekkarosok ma már nemcsak énekelni járnak össze, hanem megemlékeznek egymás születés- és névnapjáról, ha valamelyikük pedig lebetegszik, a többiek meglátogatják. Elmondásuk szerint olyanok ók, mint egy nagy család. Többségük nyugdíjas, így igen sokat vannak együtt. Bejárták már Dániát, Hollandiát, Franciaországot, de az egész ország területén szebbnél szebb sikereket értek el. K. T. Dicséret illeti a MÁV-ot Köszönetünket fejezzük ki a MÁV értékesítési és szállítási irodának és az ott dolgozó kolleganőnek, aki tanulmányi kirándulásainkat nagyon megkönnyítette gondos intézkedésével. Utazásaink során nem volt gondunk sehol, még a Nyugati pályaudvar átépítése miatti átszállásoknál sem. Mindenütt kedves, segítőkész MÁVdolgozókkal találkoztunk. Köszönjük munkájukat a Szegedi Zrínyi Ilona Általános Iskola igazgatója, nevelőtestülete és tanulói nevében. lova fordulhat': \ozZÁNK! Hirdetését feladhatja személyesen: hétköznap 8-18 óráig, Sajtóház, Szeged, Stefánia 10. Rénszarvas-húzta, csengős szán helyett vonatra pattant a szegedi Nagyállomás Mikulása az idén. Bár a vasparipa még nem az álmok szárnyán röpül (a MAV csak jövőre ígérte a gondolat sebességével száguldó „Táltos Expressz" indítását), azért a télapóruha-pirosra festett szerelvény is megteszi. A Mikulás után tömött sorban vonuló gyerekhad joggal elégedett: ők csokikat kaptak jóságuk jutalmaként. A béremelést szűkmarkúan mérő MAV-vezérkar viszont nem pucolhatta elég fényesre a cipöcskéit, mert nekik pár nappal később suhogós „sztrájkvirgácsot" rántott elő puttonyából a vasúti Télapó. (Fotó: Karnok Csaba, szöveg: Nyilas Péter) A hét fotója Zakatoló Mikulás