Délmagyarország, 1999. november (89. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-12 / 264. szám

PÉNTEK, 1999. NOV. 12. KITEKINTŐ 9 Kedves Környékbéliek! M

ost, hogy könnyes szomorúságával ránk köszönt az ősz, gondolom, sokunk eszébe jut: ki kéne lomolni a nyári konyhát. S még fő a katlan bográcsában a moslékba való krumpli, kicsit összébb lehetne rámolni a darásban, rendet tenni a takarmányos fészerben is. Ilyenkor, ha egész nap csak szemetel az eső, több más ház körüli tennivaló kívánkozna, de - szóljanak, ha másképp gondolják - leginkább egy kiadós szunyókálás esne legjobban! A novemberi áztató eső neszezésének hallgatásakor, konyhamelegben. Csak annyi, amennyitől új erőre kaphatna a gazdagodás vágya. Mert, hiába szorít bennünket az idő s szorít tető alá az esős november, a határmunkák határtalanul zakatolnak a fejünkben. Erősödnek, lábra kapnak a vetések, véle együtt a remények. A minap beszélgettük épp Kujber Pista bácsival Csengelén, hogy még egy ilyen esztendőt, mint az idei volt, nem kíván senkinek se. A világ egyik legszorgalmasabb embere, mégis maradt talpon gabonája. Akárhogyan is próbálkoztak a kombájnnal, a vizes fold nem engedte bevégezni az őszi aratást sem. Ugyanakkor a vetni való gabonáért is sokat kellett idegeskedniük. Nem volt ott, ahová ígérték! Majdhogynem az egész országot összejárták miatta és akkor se lett. Bár, messze még a jövő nyári aratás, de már bele lehet gondolni: mi lesz, ha megint vizes esztendő lesz? Terem-e majd annyi rozsunk, búzánk, árpánk, hogy embernek, állatnak elegendő legyen? Tját, igen: erre nem is szunyókálnunk, hanem a moníi dás igazával: „aludnunk" kell párat... A ránk köszönő őszi-téli esték kínálnak is ehhez megfelelő alkalmat, de addig is, amikor csak idejük engedi, olvassák az oldalunkat. Itt az ideje, hogy az ígért autópálya földekről szóljunk pár szót. Köszönt minden kedves környékbélit: Nyomon vagyunk - Kisteleken Mit mutat az autópálya-ábra? Leterítve! ...ha asztalra terítjük az Uvaterv Rt. 50 630/503/ 501 tervszámú M5 autópálya Csongrád megyei ll/B jelű és III. szakaszúnak nevezett térképét, e szelvényen feketén-fehéren látjuk: merre, hány méter? A számok, az ábrák pontosan kirajzolják, hogy e rajzolat a valóságban hogyan is alakul majd. Mint a térképészethez, annak is főleg „a II. átnézeti helyszínrajz"-ához mit sem konyító emberként ha nézegetjük a terített papírt, fölismerjük rajta a felénk közeledő autópálya fekete vonalát. Olvassuk a leendő kilométerkövek számozását. (A kisteleki rész 132-vel kezdődik s nem tart a 138-ig. Tökön-paszulyon ez, kábé öt kilométer, a térített térképen: pár arasznyi hossz.) Sok minden nem következtethető a feketefoltos terítékből, azt viszont még a vak is észreveszi, hogy a tervezők hová gondolták az áttöltésekhez szükséges homokhalmok lelőhelyeit. A sztráda bányáit. Bekockázták a fémöngyújtó formára emlékeztető ábrákat s lettek azok a gyufásdoboznál testesebbre rajzolt teriiletek a térképen. A legrosszabb saccolással is az asztalnyi papírlepedő - Kelőpataktól Vedresszékig - több mint húsz kilométert fog egybe, ebből jó egy holdat tesz ki a bányáknak jelölt föld. Pár méter mély bányát föltételezve, lesz itt olyan dömperezés, hogy csak na! Nem semmi, annak, vagy azoknak, akik erre majd nyélbe ütik az üzletet. A homok (köbmétere) a mostani belvizes időben - aranyat ér. Pontosan már nem tudni, hogy a csengelei Aranyhomok téeszföldből kinek jut majd arany, erről a térképen csak a 127-es, odébb a 128, 129 kilométerszámok sejtetik, hogy akinek a földjét erre kiszemelték - nem jár rosszul! Merthogy mélyből töltődik a magas. Kisteleken, a környéket ismerőknek a valamikori Bódi földön fedhető fel ez a kockás jel. Körülbelül gyufásdoboznyi itt is a terület a 135-ös-136-os szakaszrészen. Jobban szemügyre véve az érdektelen dokumentumot, keresve azon a magunk birtokát, s lelve a perczeli út kanyarait, azt a helyet, ahol a régészek munkálkodnak, (135-ös rész), hát, azt kell mondani: nekünk a világ egyik legszebb helyének tetsző tájékot egy nagy semminek jelölték a tervezők. Közelünkbe szarvast, vaddisznót, fácánt, nyulat, őzet nyomtattak s jó nagy betűkkel odaírták: Hunting Association! Gyatra angolsággal is kikövetkeztethető, hogy a külföldiek vadásztatására kinézett környék lett a miénk. Ha megépül majd a pálya, látva az alája építendő vadátjáró helyek jelét, hallván a csengelei, kisteleki vadorzók mestermunkájának hírét, itt bizony hamarosan vége a titkos mezei vadasparknak. Lőttek a fácánnak, gyurgyalagnak, de még az egerészölyvnek is. De ez már nincs a térképen. S nem látszik a sötét nyomaton sok más aprósággal együtt - a lila virágját minden tavaszon kellően gyönyörködtető kosbocskdrfű sem... M. T. ^KJIMI IHMJL S2L&ÍMM&I JJXtLufSlitS SJMAlXnA'SJA ü írjxxMiSizm&mwtmmm immt&mjw á®s KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks, Fó út 88. Tel.: 62/269-397. BalástyA. Felszabadulás u. 10. Tel.: 62/278-330. Csengele, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztaszer, Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/27S-I88. Pusztaszer, Köztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Üllés, Fogarasi u. I. Tel.: 62/282-181 KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. IS/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút, Ú| u. 1. Tel.: 62/287-156. Pusztamérges. Tolbuhln u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, Fő u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Cy. u. Z5-Z7. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel.: 62/255-504. Autópálya. A jel már jelez. (Fotó: Gyenes Kálmán) Vágjunk a közepébe. Az M 5-ös fölé emelik Perczel útját. Térképi rajzán kunkorai, kanyarai: mint az egészségtankönyv ábráján a vastagbél. Vagy egy nagy pucor. A valóságban kikalapált téeszút. Ez vezeti majd az erre valókat a kisteleki följáróhoz, s hozza a felénk letérni vágyókat a Budapest - Szeged sztrádáról. . Autópályás szabály, hogy azonos szinten nem keresztezheti azt másik út. Ezért emelik egyiket a másik fölé. Nem örülünk neki, ezt sorstársunk, Kucsora Pálné is kimondta. Az Autópálya Fejlesztő Részvénytársaság már a segítő utakhoz szükséges földek megvételét szorgalmazza. Ijedtségre nincs okunk. Az állam gavallérnak híreli magát, európai árat kínál. Csengelétől Röszkéig - folytatva a Kiskunfélegyházánál abbamaradt utat - 61 kilométer hosszan, 50-70 méter széles sávért jár pénz. Kisteleken, a polgármesteri hivatal eligazító térképet látva kezdett csak hüledezni a nép. Egyesek nagyot szakítanak, ha az állam tényleg állja a szavát. Mezei számolással is, akinek több hektárnyi csíkot hasit földjéből az autópálya, az bizony belehasít: milliókat fog hirtelen! Megközelítően hetven darab jelölt földet érint a pálya. Zömében „parányiakat", de van „arasznyi" is, hogy ezzel az egyszerű, „mindig kézre eső" mérésmóddal jellemezzük a látottakat. Mint megtudtuk, az állami ingatlanok adatai nem titkosak, az autópálya nyomvonalába eső földek térképét kimondottan a lakosság tájékoztatására készítették. A kisteleki szakasz - amelyhez a „vállalkozási vázrajzot" Vancsó István irodavezető és Lipták Attila helyettes küldte, s a léptéket hozzáértő térképészek tartották - kereszt úttól a határ útig tart. (Dokumentum több irodaasztalt is befedne). A részletes térképeken nyomon követhető: kik áldhatják s kik neheztelhetnek erre az elkerülhetetlen európai útra. Azonmód észlelhető, a mi vastagbélhez hasonlított csomópontunk a 136-os kilométerkő táján igen csak gubancos. A terület körülbelül kétszáz méter hosszú és háromszáz méter széles földdarab csupán. Gócos, mert itt keresztezik egymást az árverésen szerzett kárpótlási és a részarányként mért téeszföldek, és mintha ide ragasztódtak volna a mérésből visszamaradt földdarabkák is. A térkép e terület birtokosának nevezi a balástyai Galbács Lászlót, a földkiadó kisteleki Tóth Jánost. A történelmi hűség kedvéért jegyezzük meg, hogy Tóth Gyuláné, Hargitai Lajosné, Tóth Sándor (Tóth Antal örökösei) mellé Kucsora Pálné, Kővágó Krisztina földjei is visszaparcellázódtak az ősi tanya mellé. A fórumon (Kisteleken a földútjelölést' már lezárták, a környezetvédő észrevételek megtételére lesz még mód a jövő héten) többen többféle kérdést tettek. Egyiket említjük. Mivel csak a földhivatali tulajdonlap igazolhat hitelesen birtokot, mit tegyen az, akinek ugyanarra a földjére három is található? Balasi Péter azt kapta válaszul, hogy időben nézzen az igazi után. Miután a közepétől indultunk, a perczeli utak gócától, hamar a végére juthatunk. A kisteleki autó-pályatérkép föltérképezésének a bal oldalán azt látjuk, hogy a szomszéd csengeleieknek se könnyű. Góc jut nekik is. A faluból az állomásra vezető kövesutat a nagykanyarban keresztezi majd az autópálya. Hirtelen pillantásra Mészáros, Kucsora, Bencsik, Gurdics, Szalai, Fogarasi, Szépné, földjei esnek útjába a csengelei úttekeredésnek. A keresztúttól, ahonnét lényegében kiválasztott kisteleki szakasz kezdődik, nincs megnevezve birtokos, de a környéken lakók tudni vélik, hogy ott is Galbács László és Tóth János földjei nyúlnak be egészen Rudipistáig. A perczeli Tóthok e névvel különböztetett, jeles tagjáig. (Ahogy mondani szokás, mifelénk Tóth még az Isten is. Közülük hárman is osztották a téeszföldet. A végére János teljesen magára maradt. Sokan erre vezetik vissza, hogy, bizony, bizony a sztrádaföldeket illetően egyáltalán nem volt szűkmarkú se magával se a családjával. Az a térképről is kiolvasható, hogy Galbáccsal társulva tekintélyes sztrádacsíkot szabtak maguknak. Magunk közt legyen mondva: tehették! Igazából nem érdekelt senkit a mostani földosztás. (Csak egy példa: a legeslegfrissebb földtérkép is jelöl Jógazda birtokot, holott a kistelekiek szövetkezése már rég a múlté.) A változást nyomalva, kevés térképészeti tudománnyal is hamar beleolvasható Kecskés János és Fogarasi István Ferenc a perczeli kisbirtokosok nagy csapatába. Nem tudni miként kerültek bele, de nyilván a szabályok betartásával. Sejben Mihály szóvá tette, hogy a „közéjük pottyantott" Kecskés birtok miatt Péter fia földje nem érhet az autópálya sávjába. Szerinte manapság nincs abban semmi rendkívüli, hogy mások „kiránthatták a csontból a velőt"! No de, ki találhat kivetnivalót ennek szabályosságában? Az is csupán a véletlen számlájára írható, hogy a vadátjáró földje épp az újperczeli Fogarasi birtokot töri darabokra. Olyan részekre, amivel már nem is lehet mit kezdeni. Mivel komoly kárt az állam okozott ezzel a szegedi gazdának, muszáj kifizetnie az összes föld árát, nem csak azt, ahová a vadátjáró kerül. Ki van ez jól találva. Az autópálya, ha megépül, drágán ugyan, de majd sokunkat visz - Európába! Addig viszont ne érdekeljen bennünket, hogy a valóság terepén mi lehet az ábra. Elég, ha erről a papír beszél... Majoros Tibar Balástya Munkatársunktól Épül, szépül Balástya. A település központjában, a Rákóczi utcában november végén adnak át egy új parkolót és egy díszburkolattal ellátott járdát. A parkolóban közel 120 jármű számára lesz ingyenes hely, a 280 méter hosszú járdán pedig a gyerekek balesetmentesen járhatnak iskolába. A 11 millió forintba kerülő beruházás második szakasza jövő tavasszal folytatódik. A községben másik építkezés is zajlik. A templom előtt 250 négyzetméteres részen díszburkolattal látják el a járdát. Ez 800 ezer forintjába kerül az önkormányzatnak. Zsombó Munkatársunktól Tizennyolc évvel ezelőtt is dr. Szabad János volt a zsombói népfőiskola második előadója, úgy sikerült a dolog, hogy idén is második lesz. Hétfői témája a sejt, természetesen új és egyéni megközelítésben. Fia, dr. Szabad Gábor nyári hegymászó barangolásaiból ad ízelítőt diaképek segítségével. Mit csinál időben? Barna Károly, szatymazi őstermelő: - Ilyenkor legjobb a fűtött szobában forró teát iszogatva nézni, ahogy kint szakad az eső. Ez lenne az ideális, de a valóság sajnos nem ilyen. A gazdaságban sok olyan munka van, amit most, még a tél beállta előtt el kell végezni. A fóliasátorban most szedjük fel a paprikaszárat, illetve a krumplinak elkészítjük az „ágyát". Tavasszal és nyáron elmaradt a földeken használt gépek karbantartása. Jelenleg erre is jut idő. A traktorokat, vetőgépeket letakarítjuk, bezsírozzuk és eltesszük őket a színbe. Tóth Imre, zsombói gazdálkodó: - Az idén szerencsére nem volt annyira nyálkás az idő, csak nyár elején esett, de az nagyon kellett a növényeknek. így ősz végén egyre kevesebbet lehet kint lenni a szabadban. Ez a fedél alatti munkák ideje. Előkészítem a takarmánynak valót, gabonát, kukoricát darálok. Ellátom az állatokat. Hosszúak az esték, ki lehet pihenni a nyár fáradalmait. A földeken már nincs annyi munka, ilyenkor már belefér egy kis tévénézés, olvasás, beszélgetés. Sőt, az elmaradt rokonlátogatásokat is most teszi meg az ember. Kálmán Józsefné, forráskód háziasszony: - A nem messze lévő tanyánkon elrendeztem az állatokat. A bika istállóját és disznók ólját kibéleltem, hogy ne fázzanak annyira a jószágok. A faluban álló házunknál kimeszeltem a pincét, ugyanis a nyár belvíz nagyon tönkre tette. Kell a száraz pince, itt tárolom egész télre a zöldséget, répát, krumplit. Jelenleg az udvart takarítom. A ház előtt elültettem az árvácskákat, a díszbokrok tövét körbeástam. Összegereblyéztem a lehullott falevelet és megtrágyáztam a füvet, hogy tavasszal újra zöldülhessen. Sutka István, balástyai nyugdíjas: - Egyedül élek, de azért megpróbálok mindent magam csinálni. Van néhány lovam, bikám, disznóm. Kialmozom a helyüket, darálok nekik búzát, kukoricát. Kint már nem nagyon lehet dolgozni. A földemen termelt gabona már rég a magtárban van, így kihúzom a telet. A nyári munkák miatt elmaradt takarításokat, javítgatásokat most végzem. Felgereblyézem az udvart, a levelet és a gazt elégetem. Ha valami a elromlik a háztartásban, azt megcsinálom. Most már jut rá idő!